49.
Akkorra majd – valaha ez ha lész –
Midőn mogorván nézsz hiányaimra,
S szerelmed végső számadása kész,
Eszály-sugallva s illemtől megírva:
Akkorra majd, ha megvonván kegyed’,
Nem üdvözölsz szemed napsugarával,
S tartózkodásra lelvén ürügyet,
Idegenül fogsz elkerülni távol:
Akkorra im elsánczolom magam’,
Előre, enértékem érzetébe,
Föladva, önként adva föl, jogom’,
És igazadnak védelmére, lépve.
Midőn mogorván nézsz hiányaimra,
S szerelmed végső számadása kész,
Eszály-sugallva s illemtől megírva:
Akkorra majd, ha megvonván kegyed’,
Nem üdvözölsz szemed napsugarával,
S tartózkodásra lelvén ürügyet,
Idegenül fogsz elkerülni távol:
Akkorra im elsánczolom magam’,
Előre, enértékem érzetébe,
Föladva, önként adva föl, jogom’,
És igazadnak védelmére, lépve.
| Elhagyni engem, oh, teljes jogod: |
| Mert nem tudok, hogy mért szeress, okot! |
