50.
Nehéz az út, oly súlyos rajta mennem,
Midőn ha majd elérve lesz a czél,
Enyh, nyugalom csak mind ezt mondja bennem:
»Lásd, kedvesedtől meddig eljövél!«
Mely visz, az állat is nyög búm sulyától,
S érezve terhem’, bús lépést üget:
Ösztön sugallva érzi tán magától
Hogy tőled menve ura sem siet.
Mit oldalába vágok haragomban
Vérző sarkantyúm sem sietteti;
Csak bús nyögéssel válaszol; de jobban
Fáj nékem az, mint sarkantyúm neki:
Midőn ha majd elérve lesz a czél,
Enyh, nyugalom csak mind ezt mondja bennem:
»Lásd, kedvesedtől meddig eljövél!«
Mely visz, az állat is nyög búm sulyától,
S érezve terhem’, bús lépést üget:
Ösztön sugallva érzi tán magától
Hogy tőled menve ura sem siet.
Mit oldalába vágok haragomban
Vérző sarkantyúm sem sietteti;
Csak bús nyögéssel válaszol; de jobban
Fáj nékem az, mint sarkantyúm neki:
| Mert e nyögésre kél a gondolat, |
| Hogy búm elől van, üdvöm elmaradt! |
