III. SZÍN.
Wales. Szabad tér Flint-vár előtt.
Zenével és zászlókkal jönnek: Bolingbroke haddal; York, Northumberland s Mások.
BOLINGBROKE.
Szétszórva mind, úgy értjük, e szerint
A walesi had. Maga Salisbury, a
Király elébe ment, ki egynehány
Hivével ott szállt partra.
Szétszórva mind, úgy értjük, e szerint
A walesi had. Maga Salisbury, a
Király elébe ment, ki egynehány
Hivével ott szállt partra.
NORTHUMBERLAND.
Legkedvezőbbek: Richard itt közel
Rejtette bús fejét el.
| Híreink a |
Rejtette bús fejét el.
YORK.
Lord Northumberland, így kén’ mondanod:
Richard király. Jaj, gyásznap, hogy a fölkent
Király, fejét elrejt’ni kényszerűl!
| Azt hiszem, |
Richard király. Jaj, gyásznap, hogy a fölkent
Király, fejét elrejt’ni kényszerűl!
NORTHUMBERLAND.
Nagyságod félreért. Csupán rövidség
Okáért hagytam czímzetét el.
Nagyságod félreért. Csupán rövidség
Okáért hagytam czímzetét el.
YORK.
Volt ám idő, ily rövidség miatt hogy
Ő is röviden bánt vón’ véled, és
Egy fejjel rövidített volna meg.
| Úgy? |
Ő is röviden bánt vón’ véled, és
Egy fejjel rövidített volna meg.
BOLINGBROKE.
Ne vedd balúl, mit nem kell, bátya!
Ne vedd balúl, mit nem kell, bátya!
YORK.
Öcsém, ne vedd el, mit nem kell, nehogy
Balúl találd elvenni. Él az Isten.
| És te |
Balúl találd elvenni. Él az Isten.
BOLINGBROKE.
Tudom s nem is szegűlök ellene.
Ki jő emitt?
Percy Henrik jő.
Mit? hát a vár nem enged?
Tudom s nem is szegűlök ellene.
Ki jő emitt?
Percy Henrik jő.
| Harry, isten hozott. |
PERCY.
Királyilag van védve ellened.
| Mert, uram, |
BOLINGBROKE.
Királyilag? Nincs benne tán király?
Királyilag? Nincs benne tán király?
PERCY.
De van, uram! E sár- s kőborda közt
Vonúla meg Richard király. Vele
Van lord Aumerle, lord Salisbury,
Meg Scroop István s egy tisztes arczu pap,
De nem tudom ki.
De van, uram! E sár- s kőborda közt
Vonúla meg Richard király. Vele
Van lord Aumerle, lord Salisbury,
Meg Scroop István s egy tisztes arczu pap,
De nem tudom ki.
NORTHUMBERLAND.
Bizonyosan a Carlislei püspök.
Bizonyosan a Carlislei püspök.
BOLINGBROKE (Northumberland-hoz).
Nemes lord, eredj
E régi vár avúlt bordáihoz,
S roskadt fülébe zengess békeszót
Ércz harsonákkal. És add hírül ezt:
Bolingbroke Henrik, itt két térden állva
Csókolja a Richard király kezét,
S hű hódolást s alattvalói szívet
Ajánl felséginek. Azért jövék, mondd,
Hogy kardom’ itten lábához tegyem –
Föltéve, hogy száműzetésemet
Megszűntetendi s birtokomba helyz.
Ha nem: hatalmam erejével élek,
S a nyári port vér-záporával oltom el,
Mit honfiak sebébül ontok.
Ám, hogy Richard szép birodalma zöld
Ölét oly vérárral füröszteni
Mily távol áll Bolingbroke lelkitől:
Azt hű alázatom mutassa meg.
Menj, s mondd meg ezt. Mi ezalatt e gyöp
Zöld szőnyegén föl és lejárdalunk.
(Northumberland egy trombitással a vár felé indúl.)
Járjunk, dobok harsány lármája nélkül,
Hogy fen a vár avult bástyái közt
Ajánlatunk megérthető legyen.
Nekem s Richardnak, azt hiszem, ma szintoly
Vészes találkozásunk, mint a tűz-
S víz-elemeknek, ha dörgéssel össze-
Csapván, az ég kárpitját megrepesztik.
Hadd legyen ő tűz, én az engedő víz:
Legyen övé a düh, míg én a földre
Öntöm vizeim’! A földre, nem reá.
– Elő! s tekintsetek Richardra most.
Kün harsona-jel adatik, melyre belülről is harsona válaszol. A várfalon megjelennek: Richard Király, a Carlislei püspök, Aumerle, Scroop, Salisbury.
Nemes lord, eredj
E régi vár avúlt bordáihoz,
S roskadt fülébe zengess békeszót
Ércz harsonákkal. És add hírül ezt:
Bolingbroke Henrik, itt két térden állva
Csókolja a Richard király kezét,
S hű hódolást s alattvalói szívet
Ajánl felséginek. Azért jövék, mondd,
Hogy kardom’ itten lábához tegyem –
Föltéve, hogy száműzetésemet
Megszűntetendi s birtokomba helyz.
Ha nem: hatalmam erejével élek,
S a nyári port vér-záporával oltom el,
Mit honfiak sebébül ontok.
Ám, hogy Richard szép birodalma zöld
Ölét oly vérárral füröszteni
Mily távol áll Bolingbroke lelkitől:
Azt hű alázatom mutassa meg.
Menj, s mondd meg ezt. Mi ezalatt e gyöp
Zöld szőnyegén föl és lejárdalunk.
(Northumberland egy trombitással a vár felé indúl.)
Járjunk, dobok harsány lármája nélkül,
Hogy fen a vár avult bástyái közt
Ajánlatunk megérthető legyen.
Nekem s Richardnak, azt hiszem, ma szintoly
Vészes találkozásunk, mint a tűz-
S víz-elemeknek, ha dörgéssel össze-
Csapván, az ég kárpitját megrepesztik.
Hadd legyen ő tűz, én az engedő víz:
Legyen övé a düh, míg én a földre
Öntöm vizeim’! A földre, nem reá.
– Elő! s tekintsetek Richardra most.
Kün harsona-jel adatik, melyre belülről is harsona válaszol. A várfalon megjelennek: Richard Király, a Carlislei püspök, Aumerle, Scroop, Salisbury.
BOLINGBROKE.
Nézd, nézd! Richard jön ott, személyesen!
Mint jő haraggal piruló nap, a
Megnyilt kelet tűz-kapuján elé,
Ha látja, hogy irígy felhő borúl
Dicsét eloltni s foltot vetni szép
Útjára, min nyugat felé halad.
Nézd, nézd! Richard jön ott, személyesen!
Mint jő haraggal piruló nap, a
Megnyilt kelet tűz-kapuján elé,
Ha látja, hogy irígy felhő borúl
Dicsét eloltni s foltot vetni szép
Útjára, min nyugat felé halad.
)
YORK.
Mégis királyi a tekintete!
Szeme sasénál lángolóbb; dicső
Sugárt lövell. Jaj, jaj, hogy ennyi fény
Homályosúl el, így a menny ivén!
Mégis királyi a tekintete!
Szeme sasénál lángolóbb; dicső
Sugárt lövell. Jaj, jaj, hogy ennyi fény
Homályosúl el, így a menny ivén!
RICHARD (fen, Northumberland-hoz).
Bámulva állunk: vártuk nagy soká,
Hogy hódolatra térded meghajol,
Mert azt hivők: fölkent király vagyunk.
S ha az: pártos tagod hogyan feledte
Megadni a mély tisztelet jelét?
S ha nem: mutasd meg, mely Isten keze
Szűntette meg tisztünket? mert mi tudjuk,
Hogy halandó kéz nem nyúlhat királyi
Pálczánk után, hanemha tolvajúl,
Mint áruló s bitorló. S bár ti azt
Hivétek is, hogy mint ti tettetek:
Egész világ elfordúl tőlem, és
Magam maradtam, árván, véd ne’kül:
De megtudjátok, hogy a nagy Uristen,
Felhői közt, ragályok sergeit
Készíti védelmünkre. Majd azok
Még születetlen kisdeditek fejét
Sújtják helyettetek, kik pártütő
Kézzel nyulátok koronám után.
Mondd Bolingbroke-nak (ha jól tartom, ott áll!)
Hogy minden lépte földemen árulás!
S vesztére! – A harcz vérrel csepegő
Végrendeletjét jött feltörni ő;
De mielőtt e koronám’ fejére
Tenné föl: tízezer fej véresen
Borúl virágos Angliánk szelíd
Keblére, s a lányarczu béke színét
Piros haragra változtatva, honfi-
Vért harmatoz kövér füvére le.
Bámulva állunk: vártuk nagy soká,
Hogy hódolatra térded meghajol,
Mert azt hivők: fölkent király vagyunk.
S ha az: pártos tagod hogyan feledte
Megadni a mély tisztelet jelét?
S ha nem: mutasd meg, mely Isten keze
Szűntette meg tisztünket? mert mi tudjuk,
Hogy halandó kéz nem nyúlhat királyi
Pálczánk után, hanemha tolvajúl,
Mint áruló s bitorló. S bár ti azt
Hivétek is, hogy mint ti tettetek:
Egész világ elfordúl tőlem, és
Magam maradtam, árván, véd ne’kül:
De megtudjátok, hogy a nagy Uristen,
Felhői közt, ragályok sergeit
Készíti védelmünkre. Majd azok
Még születetlen kisdeditek fejét
Sújtják helyettetek, kik pártütő
Kézzel nyulátok koronám után.
Mondd Bolingbroke-nak (ha jól tartom, ott áll!)
Hogy minden lépte földemen árulás!
S vesztére! – A harcz vérrel csepegő
Végrendeletjét jött feltörni ő;
De mielőtt e koronám’ fejére
Tenné föl: tízezer fej véresen
Borúl virágos Angliánk szelíd
Keblére, s a lányarczu béke színét
Piros haragra változtatva, honfi-
Vért harmatoz kövér füvére le.
NORTHUMBERLAND.
Az ég királya mentsen, hogy mi még
Ily honfiatlan honfi-fegyverekkel
Bántsuk királyunk’. – Nemes rokonod,
Bolingbroke Henrik, hű kézcsókolást
Küld, és a tisztes sírra esküszik, mely
Királyi nagyapátokat födi,
S mindkettetök királyi vérire,
E két patakra, egy dicső kútfőből,
S vitéz Gaunt jobb-kezére, s önmaga
Becsűletére, mely mindent befoglal:
Hogy jövetének nincs más czélja, mint
Átvenni örökét és térdein
Esengni czíme s joga birtokáért.
Mit ha királyi szóddal biztosítsz,
Rozsdának adja tüstint villogó
Vasát, az ólba zárja vértezett
Harczparipáit s szívét a királyi
Felség szolgálatára szenteli;
És herczegi hitére esküszik,
Hogy ez való, s nemes hitemre én,
Hogy benne megbizom.
Az ég királya mentsen, hogy mi még
Ily honfiatlan honfi-fegyverekkel
Bántsuk királyunk’. – Nemes rokonod,
Bolingbroke Henrik, hű kézcsókolást
Küld, és a tisztes sírra esküszik, mely
Királyi nagyapátokat födi,
S mindkettetök királyi vérire,
E két patakra, egy dicső kútfőből,
S vitéz Gaunt jobb-kezére, s önmaga
Becsűletére, mely mindent befoglal:
Hogy jövetének nincs más czélja, mint
Átvenni örökét és térdein
Esengni czíme s joga birtokáért.
Mit ha királyi szóddal biztosítsz,
Rozsdának adja tüstint villogó
Vasát, az ólba zárja vértezett
Harczparipáit s szívét a királyi
Felség szolgálatára szenteli;
És herczegi hitére esküszik,
Hogy ez való, s nemes hitemre én,
Hogy benne megbizom.
RICHARD.
Jelentsd meg a királynak válaszát.
Legyen nemes rokonunk üdvöz itt,
S jogos kérése minden pontja szó
Nélkül megadva. Vigy szelíd szavakkal
(Aumerle-hez) Úgy-é rokon, fölötte megalázzuk
Magunk’: hogy ily félénk s szelíd szavunk?
Szólj, visszahivjuk-e Northumberlandot,
Küldjünk a pártütőnek büszke szót,
S haljunk meg aztán?
| Northumberland, |
Legyen nemes rokonunk üdvöz itt,
S jogos kérése minden pontja szó
Nélkül megadva. Vigy szelíd szavakkal
| Nyájas köszöntést édes rokonunknak. | (Northumberland a faltól távozik.) |
Magunk’: hogy ily félénk s szelíd szavunk?
Szólj, visszahivjuk-e Northumberlandot,
Küldjünk a pártütőnek büszke szót,
S haljunk meg aztán?
AUMERLE.
Most szép szavakkal harczolunk, a míg
Lesznek barátink s azoknak kardjaik.
| Ne, felséges úr! |
Lesznek barátink s azoknak kardjaik.
RICHARD.
Oh Isten, Isten, hogy e nyelv, mely a
Száműzetést egykor kimondta rá,
Ama kevélyre: visszavonja most
Szelíd szavakkal! Oh volnék csak oly nagy,
Mint bánatom, vagy kisebb, mint nevem,
Vagy bár feledni tudnám, mi valék,
Vagy azt ne érzeném, most mi vagyok!
Dagadsz, kevély szív? Verj, van rá jogod:
Hisz ellenség ver téged s engem is!
Oh Isten, Isten, hogy e nyelv, mely a
Száműzetést egykor kimondta rá,
Ama kevélyre: visszavonja most
Szelíd szavakkal! Oh volnék csak oly nagy,
Mint bánatom, vagy kisebb, mint nevem,
Vagy bár feledni tudnám, mi valék,
Vagy azt ne érzeném, most mi vagyok!
Dagadsz, kevély szív? Verj, van rá jogod:
Hisz ellenség ver téged s engem is!
AUMERLE.
Northumberland jő vissza Bolingbroketól.
Northumberland ismét a vár alá jő.
Northumberland jő vissza Bolingbroketól.
Northumberland ismét a vár alá jő.
RICHARD.
Nos mit tegyen most a király? Megadja
Magát? – Megadja, kész rá. – Letegyétek?
Ő azt se’ bánja. – Elveszítse még
Király-nevét is? – Oh, Isten hirével!
Odadom gyöngyeim’ egy olvasóért,
Díszpalotám’ egy remete-lakért,
Barátcsuháért minden szép ruhám’,
Egy fa-pohárért minden ércz edényim’,
Királyi pálczám’ zarándok-botért,
Pár szent-képért alattvalóimat,
S tág birodalmam’ egy szűk kis sirért,
Kicsiny-kis sírért, félre’ső helyen.
Vagy országút mentén temessetek,
Hol jár a sok nép, hogy az átmenő a
Király fejét tapossa szűntelen.
Hisz szivemet tapossák most, mig élek;
Miért ne főmet, majd ha meghalok …
Aumerle, te sirsz, te lágyszívű rokon!
Támaszsz velem silány könyből esőt,
Vihart sóhajból, hogy verjék le a
Vetést s legyen szükség e pártütő
Országban! Oh! – vagy űzzünk bánatunkkal
Játékot? könyeinkkel tréfaversenyt?
Például így: folyassuk szüntelen
Egy pontra, míg a két könyár egy-egy
Sírt váj a földben; s írják rá majd: „Itt van
Egy pár rokon, köny ásta sírjaikban.”
Már mint mi… Nem lesz jó? – Haszontalan
Beszéd! Azért néztek rám gúnyosan?
Szólj, Northumberland, nagyhatalmu herczeg,
Szólj, mit parancsol Bolingbroke király?
Megengedi-e, hogy éljen Richard,
Hogy holtig éljen? – Szólj, derék öreg!
Bólintasz – s Bllingbroke ráhagyja: meg.
Nos mit tegyen most a király? Megadja
Magát? – Megadja, kész rá. – Letegyétek?
Ő azt se’ bánja. – Elveszítse még
Király-nevét is? – Oh, Isten hirével!
Odadom gyöngyeim’ egy olvasóért,
Díszpalotám’ egy remete-lakért,
Barátcsuháért minden szép ruhám’,
Egy fa-pohárért minden ércz edényim’,
Királyi pálczám’ zarándok-botért,
Pár szent-képért alattvalóimat,
S tág birodalmam’ egy szűk kis sirért,
Kicsiny-kis sírért, félre’ső helyen.
Vagy országút mentén temessetek,
Hol jár a sok nép, hogy az átmenő a
Király fejét tapossa szűntelen.
Hisz szivemet tapossák most, mig élek;
Miért ne főmet, majd ha meghalok …
Aumerle, te sirsz, te lágyszívű rokon!
Támaszsz velem silány könyből esőt,
Vihart sóhajból, hogy verjék le a
Vetést s legyen szükség e pártütő
Országban! Oh! – vagy űzzünk bánatunkkal
Játékot? könyeinkkel tréfaversenyt?
Például így: folyassuk szüntelen
Egy pontra, míg a két könyár egy-egy
Sírt váj a földben; s írják rá majd: „Itt van
Egy pár rokon, köny ásta sírjaikban.”
Már mint mi… Nem lesz jó? – Haszontalan
Beszéd! Azért néztek rám gúnyosan?
Szólj, Northumberland, nagyhatalmu herczeg,
Szólj, mit parancsol Bolingbroke király?
Megengedi-e, hogy éljen Richard,
Hogy holtig éljen? – Szólj, derék öreg!
Bólintasz – s Bllingbroke ráhagyja: meg.
NORTHUMBERLAND.
Az alsó udvarban vár rád, uram,
Egy szóra – hogyha szives lészsz lejönni.
Az alsó udvarban vár rád, uram,
Egy szóra – hogyha szives lészsz lejönni.
RICHARD.
Le, le! Megyek. Mint fénylő Phaeton,
Alsó udvarba! Alsó udvar, ah!
Hol megalázzák a királyokat,
Hogy pártütőkre mosolyogjanak!
Udvarba le? – Le, udvar! le, király!
Le, le! Megyek. Mint fénylő Phaeton,
| Mikor nem bírt a szilaj paripákkal. | (Northumberland visszavonúl Bolingbroke-hoz.) |
Hol megalázzák a királyokat,
Hogy pártütőkre mosolyogjanak!
Udvarba le? – Le, udvar! le, király!
| A bagoly hí, a pacsirta leszáll. | (A várfalról mind el.) |
BOLINGBROKE.
Mit mond a felség?
Mit mond a felség?
NORTHUMBERLAND.
Beszél, mikép az őrült. Mégis, im
| Bánatába félre- |
| Lejött. | (Richard Király, Kiséretével, alant jő.) |
BOLINGBROKE.
Vonúljatok csak félre mind.
És hódolattal álljatok a felség
Vonúljatok csak félre mind.
És hódolattal álljatok a felség
| Körűl. – Kegyes királyom! | (Letérdel.) |
RICHARD.
Fejdelmi térded’ megalázod; az
Alacsony föld kevély lesz csókja által.
Inkább hűséged’ érzené szivem,
Mint szemem lássa hódolásodat.
Föl, föl rokon! Hisz szíved legalább
Ily fönre tör – bármint hajol a láb.
| Jó rokon! |
Alacsony föld kevély lesz csókja által.
Inkább hűséged’ érzené szivem,
Mint szemem lássa hódolásodat.
Föl, föl rokon! Hisz szíved legalább
Ily fönre tör – bármint hajol a láb.
BOLINGBROKE.
Felség, csupán sajátomért jövök.
Felség, csupán sajátomért jövök.
RICHARD.
Sajátod a tied – s én – s mindenem!
Sajátod a tied – s én – s mindenem!
BOLINGBROKE.
Enyém vagy, annyiban, felséges úr,
A mennyiben hűségem megnyerend!
Enyém vagy, annyiban, felséges úr,
A mennyiben hűségem megnyerend!
RICHARD.
Úgy megnyerél. Mert méltó nyerni az,
Ki legerősb útat választ reá.
Kezet, öcsém! Törűld meg szemeid’;
A köny szeretet jele, de mitsem segít.
Öcsém, atyádnak én ifjú vagyok,
De te elég vén örökösöműl.
A mit kivánsz, megadom szívesen,
Mert, mit erő kér, meg kell adni azt!
Londonba menjünk? – Hogy’ parancsolád?
Úgy megnyerél. Mert méltó nyerni az,
Ki legerősb útat választ reá.
Kezet, öcsém! Törűld meg szemeid’;
A köny szeretet jele, de mitsem segít.
Öcsém, atyádnak én ifjú vagyok,
De te elég vén örökösöműl.
A mit kivánsz, megadom szívesen,
Mert, mit erő kér, meg kell adni azt!
Londonba menjünk? – Hogy’ parancsolád?
BOLINGBROKE.
Jó lesz, uram!
Jó lesz, uram!
RICHARD.
| Nem ellenzem; – no ládd! | (Harsonák. Mind el.) |
