II. SZÍN.
Ugyanott. Terem a palotában.
Királyné, Bushy, Bagot jönnek.
BUSHY.
Felséged, asszonyom, fölötte bús.
Hisz a királynak, mikor útra kelt,
Igérted, hogy rongáló bánatod’
Elűzöd és vidám szívvel leendsz.
Felséged, asszonyom, fölötte bús.
Hisz a királynak, mikor útra kelt,
Igérted, hogy rongáló bánatod’
Elűzöd és vidám szívvel leendsz.
KIRÁLYNÉ.
Igértem, kedviért; nem tölthetem
Be, magamért. Nem is tudnám különben:
Oly zord vendéget, mint a bú, miért
Fogadjak, ki a legkedvesbet, ah
Őt elbocsátám! s újra gondolom,
Valami, még születetlen keserv, a
Sors méhiből, készűl vendégeműl;
S egy semmitől belsőmben reszketek,
S valami jobban nyomja szivemet,
Mint férjem távozása is!
Igértem, kedviért; nem tölthetem
Be, magamért. Nem is tudnám különben:
Oly zord vendéget, mint a bú, miért
Fogadjak, ki a legkedvesbet, ah
Őt elbocsátám! s újra gondolom,
Valami, még születetlen keserv, a
Sors méhiből, készűl vendégeműl;
S egy semmitől belsőmben reszketek,
S valami jobban nyomja szivemet,
Mint férjem távozása is!
BUSHY.
Minden keservnek húsz árnyéka van,
Mik olyanok, mint az, de még sem az,
Mert a vakító könytől fátyolos szem
Az egy való bút részletekre osztja.
S mint olyan kép, mely szembe nézve csak
Zavart mutat, oldalról nézve már
Alakja van: felséged búja is,
Oldalt tekintve férje búcsuját,
Több bút talál benn’, mint a mennyi van,
Ha szembe nézi, mikor árnya csak
A benne nem levőnek. Hát, kegyes királyném,
Ne sírj egyébért, mint hogy távozott
Királyod: ennél több ok búra nincs,
S ha látszik, csalfán látja búd szeme,
Mely képzelt dolgon sír, való helyett.
| Asszonyom, |
Mik olyanok, mint az, de még sem az,
Mert a vakító könytől fátyolos szem
Az egy való bút részletekre osztja.
S mint olyan kép, mely szembe nézve csak
Zavart mutat, oldalról nézve már
Alakja van: felséged búja is,
Oldalt tekintve férje búcsuját,
Több bút talál benn’, mint a mennyi van,
Ha szembe nézi, mikor árnya csak
A benne nem levőnek. Hát, kegyes királyném,
Ne sírj egyébért, mint hogy távozott
Királyod: ennél több ok búra nincs,
S ha látszik, csalfán látja búd szeme,
Mely képzelt dolgon sír, való helyett.
KIRÁLYNÉ.
Lehet, hogy úgy van. Ám mást mond szivem.
S legyen akárhogy, én más lenni nem
Tudok, csupán bús, oly halálosan bús,
Hogy – bár gondolva semmi gondolat
Nem jő – e semmin szívem megszakad!
Lehet, hogy úgy van. Ám mást mond szivem.
S legyen akárhogy, én más lenni nem
Tudok, csupán bús, oly halálosan bús,
Hogy – bár gondolva semmi gondolat
Nem jő – e semmin szívem megszakad!
BUSHY.
Csak képzelődés, drága asszonyom.
Csak képzelődés, drága asszonyom.
KIRÁLYNÉ.
Nem! képzelődés bútól foganik;
Nálam nem úgy! mert búmat, igazán,
Egy semmi szűlte; vagy valami tán
E semmit, a mi engem úgy gyötör;
Gyötör, holott mint várományt, csak a
Jövőbe’ bírom, s föl sem ismerem.
Nevetlen bú, nevezni sem merem!
Green jő.
Nem! képzelődés bútól foganik;
Nálam nem úgy! mert búmat, igazán,
Egy semmi szűlte; vagy valami tán
E semmit, a mi engem úgy gyötör;
Gyötör, holott mint várományt, csak a
Jövőbe’ bírom, s föl sem ismerem.
Nevetlen bú, nevezni sem merem!
Green jő.
GREEN.
Üdv, asszonyom! S üdv nektek, jó urak!
Remélem, a király nem szálla még
Hajóra?
Üdv, asszonyom! S üdv nektek, jó urak!
Remélem, a király nem szálla még
Hajóra?
KIRÁLYNÉ.
Mért reméled? Azt reméld,
Hogy oda is ért már, mert sietve ment
S a sietésben van reménye. Mért
Reméled, hogy nem szállt hajóra még?
Mért reméled? Azt reméld,
Hogy oda is ért már, mert sietve ment
S a sietésben van reménye. Mért
Reméled, hogy nem szállt hajóra még?
GREEN.
Hogy ő, reményünk, sergét visszahivná
S kétségbe ejtné ellenei reményét,
Kik vakmerőn földére léptenek.
A száműzött Bolingbroke visszatért,
S vont karddal áll már Ravenspurg előtt.
Hogy ő, reményünk, sergét visszahivná
S kétségbe ejtné ellenei reményét,
Kik vakmerőn földére léptenek.
A száműzött Bolingbroke visszatért,
S vont karddal áll már Ravenspurg előtt.
KIRÁLYNÉ.
Ne adja Isten!
Ne adja Isten!
GREEN.
Való igaz. S mi még rosszabb, vele
Lord Northumberland s fia Percy Harry,
Ross, Beaumond, Willoughby lordok is,
Barátaikkal, hozzá szöktek át.
| Pedig, asszonyom, |
Lord Northumberland s fia Percy Harry,
Ross, Beaumond, Willoughby lordok is,
Barátaikkal, hozzá szöktek át.
BUSHY.
S mért nem kiáltád Northumberland lordot
S a többi pártütőt, mind árulóknak?
S mért nem kiáltád Northumberland lordot
S a többi pártütőt, mind árulóknak?
GREEN.
Azt tettük. Ám Worcester gróf azonnal
Eltörte botját, tisztét letevé,
S minden cselédi- és kiséretével
Bolingbrokehoz szökött.
Azt tettük. Ám Worcester gróf azonnal
Eltörte botját, tisztét letevé,
S minden cselédi- és kiséretével
Bolingbrokehoz szökött.
KIRÁLYNÉ.
Bábája búmnak, és a szörny-szülött
Neve: Bolingbroke! Lelkem megszülé
Csodaszülöttét: s én, szegény anya,
Csak kínra kínt, csak jajra jajt hozék.
| Jó Green, te lől |
Neve: Bolingbroke! Lelkem megszülé
Csodaszülöttét: s én, szegény anya,
Csak kínra kínt, csak jajra jajt hozék.
BUSHY.
Ne csüggedj, asszonyom.
Ne csüggedj, asszonyom.
KIRÁLYNÉ.
Sőt csüggedek s utálom a csalárd
Reményt: hizelgő, rút tányérnyaló,
Távoztatója a szelíd halálnak,
Mely életünk lánczát föloldaná,
Mit a remény, kinunkra, kötve tart.
York Herczeg, már félig fegyverzetben, jő.
| Ki gátol abban? |
Reményt: hizelgő, rút tányérnyaló,
Távoztatója a szelíd halálnak,
Mely életünk lánczát föloldaná,
Mit a remény, kinunkra, kötve tart.
York Herczeg, már félig fegyverzetben, jő.
GREEN.
Itt jő a Yorki herczeg.
Itt jő a Yorki herczeg.
KIRÁLYNÉ.
A harcz vasával. Szeme gondteli.
Bátyám, az égre, mondj vigaszt!
| Vén nyakán |
Bátyám, az égre, mondj vigaszt!
)
YORK.
Tenném, hazudnám. Égben a vigasz,
S mi földön élünk, hol csak bú, nyomor,
S a gond lakik. Férjed, a távolit
Ment védni, s addig más jő, otthonát
Elvenni tőle! Engem itt hagyott,
Hogy tartsam ezt meg, a ki vén vagyok,
S alig birom magam’ föntartani.
A tobzódásnak most jő mámora:
Mit érnek, lássa most, kegyenczei!
Szolga jő.
| Ha azt |
S mi földön élünk, hol csak bú, nyomor,
S a gond lakik. Férjed, a távolit
Ment védni, s addig más jő, otthonát
Elvenni tőle! Engem itt hagyott,
Hogy tartsam ezt meg, a ki vén vagyok,
S alig birom magam’ föntartani.
A tobzódásnak most jő mámora:
Mit érnek, lássa most, kegyenczei!
Szolga jő.
SZOLGA.
Uram, fiad elment, későn érkezém.
Uram, fiad elment, későn érkezém.
YORK.
Elment? No jó! Menjen ki merre lát!
A nemesség elment; a nép hideg,
És attól félek, Bolingbrokehoz áll.
Te! – menj csak Plashyba, Gloster hugomhoz,
S kérd, küldjön egy ezer fontot nekem.
Ne, gyűrűm!
Elment? No jó! Menjen ki merre lát!
A nemesség elment; a nép hideg,
És attól félek, Bolingbrokehoz áll.
Te! – menj csak Plashyba, Gloster hugomhoz,
S kérd, küldjön egy ezer fontot nekem.
Ne, gyűrűm!
SZOLGA.
Nagysád, bocsánat, el is feledém:
Jövet ma épen bészólottam ott.
De már a többit félek mondani.
Nagysád, bocsánat, el is feledém:
Jövet ma épen bészólottam ott.
De már a többit félek mondani.
YORK.
Mi az, kölyök?
Mi az, kölyök?
SZOLGA.
Órával meghalt.
| A herczegné azelőtt egy |
YORK.
Mi bánatár borúl egyszerre ránk.
Most mit tegyek? – Oh bár csak a király
– Föltéve, hogy nem hűtlenség miatt –
Bátyámmal együtt ölt voln’ engem is meg!
Mi? Hát Irlandba hírnök mégse’ ment?
És hol szerezzünk most e hadra pénzt?
Jer húgom, ej – bocsáss meg.
Szaladj haza, készíts néhány kocsit,
Urak jerünk! tartsunk szemlét a sergen.
– Ha én tudom: mit és mikép tegyek,
S hogy’ hozzam rendbe e zilált ügyet,
Hát veszszek el! – Mindkettő rokonom;
Egyik királyom, a kit védnem eskü
Köt; rokonom a másik is, kivel
Jogtalanul bánt a király s jogát
Megvédni szivem sürget. Valamit
Kell tenni! Jőj csak, húgom, majd felőled
Gondoskodom. Urak, gyűjtsétek össze
Hadaitok’! Elvárlak Berkleynél.
El kéne mennem még Plashyba is,
De arra nincs időm. Menjünk hamar;
| Oh irgalmas ég! |
Most mit tegyek? – Oh bár csak a király
– Föltéve, hogy nem hűtlenség miatt –
Bátyámmal együtt ölt voln’ engem is meg!
Mi? Hát Irlandba hírnök mégse’ ment?
És hol szerezzünk most e hadra pénzt?
Jer húgom, ej – bocsáss meg.
| (A szolgá-hoz.) | Menj, fiu, |
| S mi fegyver ott van még, vitesd tova. | (Szolga el.) |
– Ha én tudom: mit és mikép tegyek,
S hogy’ hozzam rendbe e zilált ügyet,
Hát veszszek el! – Mindkettő rokonom;
Egyik királyom, a kit védnem eskü
Köt; rokonom a másik is, kivel
Jogtalanul bánt a király s jogát
Megvédni szivem sürget. Valamit
Kell tenni! Jőj csak, húgom, majd felőled
Gondoskodom. Urak, gyűjtsétek össze
Hadaitok’! Elvárlak Berkleynél.
El kéne mennem még Plashyba is,
De arra nincs időm. Menjünk hamar;
| Elől-hátul minden merő zavar! | (Királyné, York el.) |
BUSHY.
Irland felé jó szél fú, vinni hírt.
De vissza nem. Nekünk elég hadat
– Az ellenéhez mérve – gyűjtenünk
Lehetlen.
Irland felé jó szél fú, vinni hírt.
De vissza nem. Nekünk elég hadat
– Az ellenéhez mérve – gyűjtenünk
Lehetlen.
GREEN.
Aztán a királyhoz oly
Közel valánk, hogy a gyülölet is
Közel van hozzánk ellenségitől.
Aztán a királyhoz oly
Közel valánk, hogy a gyülölet is
Közel van hozzánk ellenségitől.
BAGOT.
S pedig a közrend mind az: mert szerelmök
Erszényöké, s ki ezt ürítgeté,
Csak gyűlölettel tölti szivöket.
S pedig a közrend mind az: mert szerelmök
Erszényöké, s ki ezt ürítgeté,
Csak gyűlölettel tölti szivöket.
BUSHY.
Ezért itélik ők el a királyt.
Ezért itélik ők el a királyt.
BAGOT.
Ha rajtok áll itélni: minket is,
Kik a királyhoz legközelb valánk.
Ha rajtok áll itélni: minket is,
Kik a királyhoz legközelb valánk.
GREEN.
Én is menekszem Bristol-vár felé;
Már ott van a wiltshirei gróf.
Én is menekszem Bristol-vár felé;
Már ott van a wiltshirei gróf.
BUSHY.
Én is veled. A bősz nép nem sokat
Tréfál velünk, de széttép, mint a kutya,
Ha kézre kap. – Velünk jösz-é te is?
| Megyek |
Tréfál velünk, de széttép, mint a kutya,
Ha kézre kap. – Velünk jösz-é te is?
BAGOT.
Nem; a királyhoz én Irlandba mé’k.
Isten velünk. Ha előérzetem
Nem csal: örökre válunk hárman itt.
Nem; a királyhoz én Irlandba mé’k.
Isten velünk. Ha előérzetem
Nem csal: örökre válunk hárman itt.
BUSHY.
De hátha York legyőzi Henriket?
De hátha York legyőzi Henriket?
GREEN.
Szegény öreg York! mit magára vállalt:
Az annyi mint fövenyt számlálni, vagy
Tengert kiinni. Míg egyet lelünk,
Ki küzd: ezer szalad. Isten velünk,
Egyszerre, mindenkorra, és örökre!
Szegény öreg York! mit magára vállalt:
Az annyi mint fövenyt számlálni, vagy
Tengert kiinni. Míg egyet lelünk,
Ki küzd: ezer szalad. Isten velünk,
Egyszerre, mindenkorra, és örökre!
BUSHY.
Még tán találkozunk.
Még tán találkozunk.
BAGOT.
| Félek, soha! | (Mind el.) |
