I. SZÍN.
London. Szoba a palotában.
Edvárd Király (betegen bevezetik), Erzsébet Királyné, Dorset, Rivers, Hastings, Buckingham, Grey és Mások jönnek.
EDVÁRD KIRÁLY.
Na, így: – ma jó napszámot végezénk. –
Peerek, maradjon fenn e frigykötés:
Minden napon megváltóm követét
Várom, hogy innen megvált engemet;
Lelkem nagyobb békében száll az égbe,
Barátimat kibékitvén a földön.
Rivers és Hastings, fogjatok kezet,
S esküdjetek, hogy rejtett bosszu nélkül
Lesztek barátok.
Na, így: – ma jó napszámot végezénk. –
Peerek, maradjon fenn e frigykötés:
Minden napon megváltóm követét
Várom, hogy innen megvált engemet;
Lelkem nagyobb békében száll az égbe,
Barátimat kibékitvén a földön.
Rivers és Hastings, fogjatok kezet,
S esküdjetek, hogy rejtett bosszu nélkül
Lesztek barátok.
RIVERS.
Az égre, a viszás gyülölködéstől,
S kezem pecsétli meg szivem hüségét.
| Lelkem tiszta lett, |
S kezem pecsétli meg szivem hüségét.
HASTINGS.
Úgy boldoguljak, mint esküm igaz.
Úgy boldoguljak, mint esküm igaz.
EDVÁRD KIRÁLY.
Tréfát ne üzzetek királyotokkal;
Különben a királyok fő királya
Az álnok tettetőt megháboritja,
S egyiket a másik által rontja meg.
Tréfát ne üzzetek királyotokkal;
Különben a királyok fő királya
Az álnok tettetőt megháboritja,
S egyiket a másik által rontja meg.
HASTINGS.
Üdvömre, teljes szivből esküszöm.
Üdvömre, teljes szivből esküszöm.
RIVERS.
S én Hastingst szintugy szivből szeretem.
S én Hastingst szintugy szivből szeretem.
EDVÁRD KIRÁLY.
Urnőm, kivéve ön sincs e kötésből;
Sem ön, fiunk Dorset; sem Buckingham:
Egymást ti megbuktatni törtetek.
Szeresd Hastingst, nőm, csókra nyujts kezet;
S tedd szinlelés ne’kül, a mit teszesz.
Urnőm, kivéve ön sincs e kötésből;
Sem ön, fiunk Dorset; sem Buckingham:
Egymást ti megbuktatni törtetek.
Szeresd Hastingst, nőm, csókra nyujts kezet;
S tedd szinlelés ne’kül, a mit teszesz.
ERZSÉBET KIRÁLYNÉ.
Im, Hastings: én a mult viszályt felejtem,
Úgy boldoguljak én, és az enyéim.
Im, Hastings: én a mult viszályt felejtem,
Úgy boldoguljak én, és az enyéim.
EDVÁRD KIRÁLY.
Dorset, öleld meg; Hastings lord, szeresd őt.
Dorset, öleld meg; Hastings lord, szeresd őt.
DORSET.
Szeretetünk cseréje, fogadom,
Az én részemről sértetlen marad.
Szeretetünk cseréje, fogadom,
Az én részemről sértetlen marad.
HASTINGS.
Én mindazt esküszöm.
Én mindazt esküszöm.
EDVÁRD KIRÁLY.
Buckingham herczeg, e frigyet pecsételd
Meg most, ölelve nőm barátait:
Ez egyesűlés engem boldogit.
Buckingham herczeg, e frigyet pecsételd
Meg most, ölelve nőm barátait:
Ez egyesűlés engem boldogit.
BUCKINGHAM.
Ha valaha Buckingham gyülölve fordul
Fölséged ellen, (a Királynéhoz) s önt, és híveit nem
Hódolva szeretem, büntessen Isten
Ott, hol szeretetet várok, gyűlölettel.
Ha legnagyobb szükségem lesz barátra,
S legbiztosabb leszek, hogy ő barátom,
Legyen irántam álnok, cselszövő,
Hideg s csalárd. Ezt küldje rám az ég,
Ha meghülök szeretni önt s önéit.
Ha valaha Buckingham gyülölve fordul
Fölséged ellen, (a Királynéhoz) s önt, és híveit nem
Hódolva szeretem, büntessen Isten
Ott, hol szeretetet várok, gyűlölettel.
Ha legnagyobb szükségem lesz barátra,
S legbiztosabb leszek, hogy ő barátom,
Legyen irántam álnok, cselszövő,
Hideg s csalárd. Ezt küldje rám az ég,
Ha meghülök szeretni önt s önéit.
EDVÁRD KIRÁLY.
Buckingham herczeg, e szép fogadás
Beteg szivemnek drága gyógyszere.
Most csak öcsénk Gloster hiányzik itt,
Hogy bétetőzze ez áldott frigyet.
Buckingham herczeg, e szép fogadás
Beteg szivemnek drága gyógyszere.
Most csak öcsénk Gloster hiányzik itt,
Hogy bétetőzze ez áldott frigyet.
BUCKINGHAM.
S a herczeg ím ép jókor érkezik.
Gloster jön.
S a herczeg ím ép jókor érkezik.
Gloster jön.
GLOSTER.
Jó reggelt, fölséges király s királyné,
S fejdelmi peerek, vídám jó napot!
Jó reggelt, fölséges király s királyné,
S fejdelmi peerek, vídám jó napot!
EDVÁRD KIRÁLY.
Valóban úgy töltöttük e napot. –
Gloster, a mi kegyműt végezénk: viszályból
Békét s dühből szeretetet alkotánk
Im e haragra gyult peerek között.
Valóban úgy töltöttük e napot. –
Gloster, a mi kegyműt végezénk: viszályból
Békét s dühből szeretetet alkotánk
Im e haragra gyult peerek között.
GLOSTER.
Áldásos munka, legfölségesebb úr. –
Ha e fejdelmi körben vlaki,
Balértesűlés vagy hamis gyanúból,
Tán ellenül tekint;
Ha tudtomon kívül avagy dühömben
Olyast követtem el, mit rossz neven vesz
Az itt levők közt bárki: óhajom
Barátomul kiengesztelni őt:
Én a viszályt halálból gyűlölöm;
S óhajtom a jóknak szeretetét. –
Előbb igaz békét öntől esengek,
Urnőm, mit hű szolgálaton veszek meg;
Öntől, nemes Buckingham rokonom,
Ha bosszu fészkelt köztünk valaha;
Öntől, Rivers lord, s öntől, Dorset úr,
Kik ok ne’kül néztek rám görbe szemmel;
Öntől, Woodeville lord, s öntől, Scales úr,
S önöktől, herczeg, gróf s nemes urak,
Mind, mind. Tudtomra oly angol nem él,
Kihez csak egy csepp rossz vér volna bennem,
Több mint a ma világra jött gyerekben:
Istennek hála jámborságomért.
Áldásos munka, legfölségesebb úr. –
Ha e fejdelmi körben vlaki,
Balértesűlés vagy hamis gyanúból,
Tán ellenül tekint;
Ha tudtomon kívül avagy dühömben
Olyast követtem el, mit rossz neven vesz
Az itt levők közt bárki: óhajom
Barátomul kiengesztelni őt:
Én a viszályt halálból gyűlölöm;
S óhajtom a jóknak szeretetét. –
Előbb igaz békét öntől esengek,
Urnőm, mit hű szolgálaton veszek meg;
Öntől, nemes Buckingham rokonom,
Ha bosszu fészkelt köztünk valaha;
Öntől, Rivers lord, s öntől, Dorset úr,
Kik ok ne’kül néztek rám görbe szemmel;
Öntől, Woodeville lord, s öntől, Scales úr,
S önöktől, herczeg, gróf s nemes urak,
Mind, mind. Tudtomra oly angol nem él,
Kihez csak egy csepp rossz vér volna bennem,
Több mint a ma világra jött gyerekben:
Istennek hála jámborságomért.
ERZSÉBET KIRÁLYNÉ.
Unnepnapúl üljük meg ezt ezentul;
S ég adja, szünjék meg minden viszály. –
Uralkodóm, kérem fölségedet,
Fogadja Clarence öcscsét is kegyébe.
Unnepnapúl üljük meg ezt ezentul;
S ég adja, szünjék meg minden viszály. –
Uralkodóm, kérem fölségedet,
Fogadja Clarence öcscsét is kegyébe.
GLOSTER.
Mit? azért ajánlom, urnőm, szívemet,
Hogy e magas körben gunyoljanak?
Ki nem tudná, hogy a herczeg halott? (Mind elrémülnek.)
Illetlen a holtat csufolnia.
Mit? azért ajánlom, urnőm, szívemet,
Hogy e magas körben gunyoljanak?
Ki nem tudná, hogy a herczeg halott? (Mind elrémülnek.)
Illetlen a holtat csufolnia.
EDVÁRD KIRÁLY.
Ki nem tudná? Ki tudja, hogy halott?
Ki nem tudná? Ki tudja, hogy halott?
ERZSÉBET KIRÁLYNÉ.
Mindentudó Isten, minő világ ez!
Mindentudó Isten, minő világ ez!
BUCKINGHAM.
Halvány levék-e, Dorset, mint a többi?
Halvány levék-e, Dorset, mint a többi?
DORSET.
Az, jó uram; s e körben senki sincs,
Kinek le nem tünt arczán a pirosság.
Az, jó uram; s e körben senki sincs,
Kinek le nem tünt arczán a pirosság.
EDVÁRD KIRÁLY.
Meghalt? Hisz a parancsot visszavontuk.
Meghalt? Hisz a parancsot visszavontuk.
GLOSTER.
De ő, szegény, az első rendeletre
Halt meg, mit egy szárnyas Merkur vive;
A visszahúzást lomha sánta vitte,
Ki késve ért a temetésre is.
Bár némely itt, nem oly hű és nemes,
Közelb a vérengzés, mint vér szerint,
Bünösb ne volna, mint szegény Clarence,
Kik a gyanútól mégis mentve járnak!
Stanley jön.
De ő, szegény, az első rendeletre
Halt meg, mit egy szárnyas Merkur vive;
A visszahúzást lomha sánta vitte,
Ki késve ért a temetésre is.
Bár némely itt, nem oly hű és nemes,
Közelb a vérengzés, mint vér szerint,
Bünösb ne volna, mint szegény Clarence,
Kik a gyanútól mégis mentve járnak!
Stanley jön.
STANLEY.
Fölség, kegyelmet szolgálatimért!
Fölség, kegyelmet szolgálatimért!
)
EDVÁRD KIRÁLY.
Kérlek, ne szólj most, lelkem telve búval.
Kérlek, ne szólj most, lelkem telve búval.
STANLEY.
A míg ki nem hallgat, föl nem kelek.
A míg ki nem hallgat, föl nem kelek.
EDVÁRD KIRÁLY.
Úgy mondd ki gyorsan, tőlem mit kivánsz?
Úgy mondd ki gyorsan, tőlem mit kivánsz?
STANLEY.
Szolgám veszendő életét, királyom,
Ki egy garázda urfit ma megölt,
Előbb Norfolk herczeghez tartozót.
Szolgám veszendő életét, királyom,
Ki egy garázda urfit ma megölt,
Előbb Norfolk herczeghez tartozót.
EDVÁRD KIRÁLY.
Nyelvem kimondá a halált öcsémre,
S e nyelv kegyelmet egy szolgának adjon?
Öcsém nem ölt, hibája gondolat volt,
S mégis kinos halállal bünhödött.
Ki szólt mellette? lábamhoz ki térdelt
Dühömben, és kért, venném fontolóra?
Ki szólt testvériségről? szeretetről?
Ki szólt, hogy a hatalmas Warwicket
Elhagyta e jó lélek, küzdve értem?
Ki szólt a tewskbury-i sikról nekem,
Hol Oxford elnyomott, s ő mente meg,
Ezt mondva: „Jó bátyám, élj, s légy király?”
Ki szólt, hogy együtt fekvénk a mezőn,
Majdnem halálra fagyva, köpenyébe
Takart, míg ő pőrén, félmeztelen
Magát a dermesztő éjnek tevé ki?
Kitépte emlékemből bűnösen
Mindezt a vad düh, s egyik sem vala
Kegyes szivű emlékeztetni rá.
De ha kocsistok, egy silány cseléd,
Gyilkos lesz ittasan, és meggyalázza
Az édes üdvözítő drága képét,
Már térden álltok: kegyelem, bocsánat!
S nekem jogsértve meg kell adnom azt.
De jó öcsémért nem szólt senki sem;
Én sem, kegyetlen, nem szólék magamban
Az árva lélekért. – A legkevélyebb
Is köztetek, míg élt, adósa volt,
És mégis élteért egy sem könyörgött. –
Oh Isten! rettegek, itéleted
Ezt megtorolja rajtam, rajtatok,
Enyéimen s tiéiteken. Hastings,
Vezess szobámba. Ah, szegény Clarence!
Nyelvem kimondá a halált öcsémre,
S e nyelv kegyelmet egy szolgának adjon?
Öcsém nem ölt, hibája gondolat volt,
S mégis kinos halállal bünhödött.
Ki szólt mellette? lábamhoz ki térdelt
Dühömben, és kért, venném fontolóra?
Ki szólt testvériségről? szeretetről?
Ki szólt, hogy a hatalmas Warwicket
Elhagyta e jó lélek, küzdve értem?
Ki szólt a tewskbury-i sikról nekem,
Hol Oxford elnyomott, s ő mente meg,
Ezt mondva: „Jó bátyám, élj, s légy király?”
Ki szólt, hogy együtt fekvénk a mezőn,
Majdnem halálra fagyva, köpenyébe
Takart, míg ő pőrén, félmeztelen
Magát a dermesztő éjnek tevé ki?
Kitépte emlékemből bűnösen
Mindezt a vad düh, s egyik sem vala
Kegyes szivű emlékeztetni rá.
De ha kocsistok, egy silány cseléd,
Gyilkos lesz ittasan, és meggyalázza
Az édes üdvözítő drága képét,
Már térden álltok: kegyelem, bocsánat!
S nekem jogsértve meg kell adnom azt.
De jó öcsémért nem szólt senki sem;
Én sem, kegyetlen, nem szólék magamban
Az árva lélekért. – A legkevélyebb
Is köztetek, míg élt, adósa volt,
És mégis élteért egy sem könyörgött. –
Oh Isten! rettegek, itéleted
Ezt megtorolja rajtam, rajtatok,
Enyéimen s tiéiteken. Hastings,
Vezess szobámba. Ah, szegény Clarence!
| (Király, Királyné, Hastings, Rivers, Dorset és Grey el.) |
GLOSTER.
Ez a hamarkodás gyümölcse. Látták
Sápadni a királynő véreit,
Midőn Clarence halálát megtudák?
Oh! a királyt ők mindig ösztökélték:
Az ég boszút áll. Menjünk, lordjaim,
Viditsa társaságunk Eduárdot.
Ez a hamarkodás gyümölcse. Látták
Sápadni a királynő véreit,
Midőn Clarence halálát megtudák?
Oh! a királyt ők mindig ösztökélték:
Az ég boszút áll. Menjünk, lordjaim,
Viditsa társaságunk Eduárdot.
BUCKINGHAM.
| Szolgálatára, herczegem. | (Elmennek.) |
