I. SZÍN.
A Tower előtt.
Erzsébet Királyné, York herczegné, Dorset marquis egyik, Anna, Gloster herczegné, vezetve Plantagenet Margit ladyt, Clarence leánykáját, más részről jönnek.
HERCZEGNÉ.
Kik jönnek itt? – Plantagenet unokám
Kedves Gloster nagynénjének kezén!
Lelkemre, a Towerbe vándorolnak
Szívből köszöntni a herczegfiúkat. –
Isten hozott, lányom!
Kik jönnek itt? – Plantagenet unokám
Kedves Gloster nagynénjének kezén!
Lelkemre, a Towerbe vándorolnak
Szívből köszöntni a herczegfiúkat. –
Isten hozott, lányom!
ANNA.
Boldog s örömteljes napot kivánok.
| Mindkettejöknek |
ERZSÉBET KIRÁLYNÉ.
Testvérem, önnek is. Hová megyen?
Testvérem, önnek is. Hová megyen?
ANNA.
Csak a Towerbe; s úgy sejtem, hasonló
Jámbor fogadalomból, mint önök:
Köszöntni ott a kis herczeg fiúkat.
Csak a Towerbe; s úgy sejtem, hasonló
Jámbor fogadalomból, mint önök:
Köszöntni ott a kis herczeg fiúkat.
ERZSÉBET KIRÁLYNÉ.
Jó testvér, köszönöm: menjünk együtt.
Brakenbury jő.
S ép jókor, íme jön a hadnagy is. –
Kérem, ha nincs terhére, hadnagy úr,
Hogy van a herczeg s York kisebb fiam?
Jó testvér, köszönöm: menjünk együtt.
Brakenbury jő.
S ép jókor, íme jön a hadnagy is. –
Kérem, ha nincs terhére, hadnagy úr,
Hogy van a herczeg s York kisebb fiam?
BRAKENBURY.
Jól drága úrnőm. De bocsánatot, nem
Engedhetem meg, hogy meglátogassa:
Keményen megtiltotta a király.
Jól drága úrnőm. De bocsánatot, nem
Engedhetem meg, hogy meglátogassa:
Keményen megtiltotta a király.
ERZSÉBET KIRÁLYNÉ.
Király! Ki az?
Király! Ki az?
BRAKENBURY.
| No hát, a lord protector. |
ERZSÉBET KIRÁLYNÉ.
Őrizze Isten a királyi czímtől!
Határt von köztem s szíveik között?
Anyjok vagyok: tőlök ki zárhat el?
Őrizze Isten a királyi czímtől!
Határt von köztem s szíveik között?
Anyjok vagyok: tőlök ki zárhat el?
HERCZEGNÉ.
Én atyjok anyja: látni akarom.
Én atyjok anyja: látni akarom.
ANNA.
Nagynénjök én, de anyjok szív szerint:
Vezess be; majd felelek érte én,
Szolgálatod’ magamra vállalom.
Nagynénjök én, de anyjok szív szerint:
Vezess be; majd felelek érte én,
Szolgálatod’ magamra vállalom.
BRAKENBURY.
Úrnőm, nem: azt elhagynom nem szabad:
Stanley jő.
Úrnőm, nem: azt elhagynom nem szabad:
| Esküm leköt; s azért bocsássanak meg. | (El.) |
STANLEY.
Ha csak egy órával később jövök,
Úgy kell köszöntnöm York fönségedet, mint
Két szép királyné anyját s védnökét.
Úrnőm, siessünk Westminsterbe, hol mint
Richard királynéját megkoronázzák.
Ha csak egy órával később jövök,
Úgy kell köszöntnöm York fönségedet, mint
Két szép királyné anyját s védnökét.
| (Gloster herczegnéhez.) |
Richard királynéját megkoronázzák.
ERZSÉBET KIRÁLYNÉ.
Ah! oldjatok füzőmön, hogy helye
Legyen dobogni elszorult szivemnek,
Vagy e halálhirtől elájulok.
Ah! oldjatok füzőmön, hogy helye
Legyen dobogni elszorult szivemnek,
Vagy e halálhirtől elájulok.
ANNA.
Gonosz hirek! oh, kedvezőtlen újság!
Gonosz hirek! oh, kedvezőtlen újság!
DORSET.
Vegyen erőt. Anyám, hogy van kegyed?
Vegyen erőt. Anyám, hogy van kegyed?
ERZSÉBET KIRÁLYNÉ.
Oh Dorset! énhozzám ne szólj; siess!
Romlás, halál követ nyomon; neked,
Fiam, baljóslatú anyád neve.
Ha halni nem akarsz, menj tengeren túl,
Élj Richmondnál, pokol körén kivül.
Menj, fuss e gyilkos barlangból, siess,
Vagy a halottak számát növeled,
S én Margit átka rabjaként halok meg,
Sem anya, sem nő, sem tisztelt kirlyné.
Oh Dorset! énhozzám ne szólj; siess!
Romlás, halál követ nyomon; neked,
Fiam, baljóslatú anyád neve.
Ha halni nem akarsz, menj tengeren túl,
Élj Richmondnál, pokol körén kivül.
Menj, fuss e gyilkos barlangból, siess,
Vagy a halottak számát növeled,
S én Margit átka rabjaként halok meg,
Sem anya, sem nő, sem tisztelt kirlyné.
STANLEY.
Úrnőm, tanácsa bölcs gondoskodás. –
Használja minden óra gyors előnyét;
Küldök fiamhoz önnek érdekében
Tudósitást, hogy jőjön elibe.
Ne tartsa vissza oktalan halasztás.
Úrnőm, tanácsa bölcs gondoskodás. –
Használja minden óra gyors előnyét;
Küldök fiamhoz önnek érdekében
Tudósitást, hogy jőjön elibe.
Ne tartsa vissza oktalan halasztás.
HERCZEG.
Oh a nyomor szétszóró vihara!
Oh, átkozott méhem! halálnak ágya!
Egy baziliszkot hoztál a világra:
Megöl ki nem kerülhető szeme!
Oh a nyomor szétszóró vihara!
Oh, átkozott méhem! halálnak ágya!
Egy baziliszkot hoztál a világra:
Megöl ki nem kerülhető szeme!
STANLEY.
Urnőm, jerünk: sietve küldhetém.
Urnőm, jerünk: sietve küldhetém.
ANNA.
S én a legakaratlanabb, megyek. –
Oh! Isten adná, az arany kerek
Abroncs, a mely övedzi homlokom’,
Hogy lenne izzó vas, s agyam kiégne!
S hogy fel halálos méreggel kenetném,
S halnék meg, míg kimondják: „Üdv, királyné!”
S én a legakaratlanabb, megyek. –
Oh! Isten adná, az arany kerek
Abroncs, a mely övedzi homlokom’,
Hogy lenne izzó vas, s agyam kiégne!
S hogy fel halálos méreggel kenetném,
S halnék meg, míg kimondják: „Üdv, királyné!”
ERZSÉBET KIRÁLYNÉ.
Menj, árva lélek, dicsed’ nem irigylem;
Javamra nem kivánom károdat.
Menj, árva lélek, dicsed’ nem irigylem;
Javamra nem kivánom károdat.
ANNA.
Nem! mért? – Mikor jött, a ki most uram,
Midőn Henriknek holttestét követtem;
Alig mosá le jól a vért kezéről,
Mely másik angyal férjemből omolt,
S a szent halottból, a kiért jajongtam:
Oh! akkor e Richard arczába nézve,
Ez volt a vágyam, mondván: „Átkozott légy,
Ki ifjan ily agg özvegygyé tevél!
S ha nősülsz, ágyad a bu látogassa,
S nődet (ha oly őrült akad) tegye
Még nyomorubbá élted, mint minővé
Engem tevél uram halála által!”
Lám! míg ez átkot most ismételém,
Nő szívem’ oly kevés idő alatt
Megfogta otrombán mézes szava,
S enlelkem átkának veté alá,
Mely mindig ébren tartja szememet.
Mert még egy óráig sem élvezém
Ágyán az álom arany harmatát,
De rémes álma mindig felriasztott.
S ő gyűlöl is atyámért Warwickért,
S kétségkívül elpusztít csahamar.
Nem! mért? – Mikor jött, a ki most uram,
Midőn Henriknek holttestét követtem;
Alig mosá le jól a vért kezéről,
Mely másik angyal férjemből omolt,
S a szent halottból, a kiért jajongtam:
Oh! akkor e Richard arczába nézve,
Ez volt a vágyam, mondván: „Átkozott légy,
Ki ifjan ily agg özvegygyé tevél!
S ha nősülsz, ágyad a bu látogassa,
S nődet (ha oly őrült akad) tegye
Még nyomorubbá élted, mint minővé
Engem tevél uram halála által!”
Lám! míg ez átkot most ismételém,
Nő szívem’ oly kevés idő alatt
Megfogta otrombán mézes szava,
S enlelkem átkának veté alá,
Mely mindig ébren tartja szememet.
Mert még egy óráig sem élvezém
Ágyán az álom arany harmatát,
De rémes álma mindig felriasztott.
S ő gyűlöl is atyámért Warwickért,
S kétségkívül elpusztít csahamar.
ERZSÉBET KIRÁLYNÉ.
Szegény szív, ég veled; szánom keserved’.
Szegény szív, ég veled; szánom keserved’.
ANNA.
Nem jobban, mint szűm gyászol értetek.
Nem jobban, mint szűm gyászol értetek.
DORSET.
Ég áldjon, a fényt jajszóval köszöntő.
Ég áldjon, a fényt jajszóval köszöntő.
ANNA.
Ég áldjon, árva, ki attól bucsút vészsz.
Ég áldjon, árva, ki attól bucsút vészsz.
HERCZEG (Dorsethez)
Menj Richmondhoz, kisérjen jó szerencse!
(Annához.) Menj Richardhoz, védjen jó angyalod!
(Erzsébet királynéhoz.) Menj a szentélybe, telj be jó vigaszszal!
Én meg siromba, hol békén nyugodjam!
A búnak láttam több mint nyolczvan évét,
S minden örömpercz gyászheten törött meg.
Menj Richmondhoz, kisérjen jó szerencse!
(Annához.) Menj Richardhoz, védjen jó angyalod!
(Erzsébet királynéhoz.) Menj a szentélybe, telj be jó vigaszszal!
Én meg siromba, hol békén nyugodjam!
A búnak láttam több mint nyolczvan évét,
S minden örömpercz gyászheten törött meg.
ERZSÉBET KIRÁLYNÉ.
Maradjatok még: nézzünk a Towerre.
Szánjátok, oh kövek, jó fiaim’,
Kiket az irígység falatokba zárt.
Iromba bölcső oly szép gyermekeknek,
Királyfiaknak vedlett, durva dajka,
S komor játszótárs: kisdedimmel bánj jól!
Maradjatok még: nézzünk a Towerre.
Szánjátok, oh kövek, jó fiaim’,
Kiket az irígység falatokba zárt.
Iromba bölcső oly szép gyermekeknek,
Királyfiaknak vedlett, durva dajka,
S komor játszótárs: kisdedimmel bánj jól!
| Őrült keservem vesz bucsút faladtől. | (Elmennek.) |
