II. SZÍN.
Mind álljatok félrébb. – Bátyám, Buckingham –
Kegyes uralkodóm.
Add kezedet. E polczra ült Richard
Király, tanácsod s ápolásod által;
De e dicsőség egy napig ruházzon,
Vagy örömünkre tartson még tovább is?
Örökre éljen, mindig tartson az!
Ah! Buckingham, most próbakő leszek,
Vajjon valóban színarany vagy-e?
Ifjú Edvárd él. – Gondold, mit szeretnék
Most mondani.
Kedves lord, mondja ki.
Eh, Buckingham, király szeretnék lenni.
Hisz már az, hármas hirnevű király.
Hah! az vagyok? Úgy van, de Eduárd él.
Való, uram.
Oh keserű következés,
Hogy most is él Edvárd! – Való, uram. –
Rokon, te nem szoktál ily bamba lenni:
Hát nyilt legyek? Kivánom, haljanak meg
A korcsok, és azt rögtön végrehajtsák.
Mit szólasz most? Mondd, röviden, hamar.
Kegyelmes úr, tegyen tetszés szerint.
Ho, hó! te jég vagy, kész jóságod elfagy.
Mondd, egyetértesz, hogy meghaljanak?
Hagyjon kissé lélekzenem, pihennem,
Mielőtt határozottan szólanék
Ez ügy felől: tüstént nyilatkozom. | (El.) |
Haragszik a király: ajkát harapja.
Vas eszű bolondok- s nem fontolgató
Fiúkkal állok szóba: nem való az
Nekem, ki vizsga szemmel néz belém.
A felkapó Buckingham óvatos lesz.
Fiú! –
Mylord.
Senkit sem ösmersz, kit vesztegető
Arany reá vesz titkos gyilkolásra?
Tudok egy elégültlen nemest, kinek
A nagyravágyáshoz kevés a módja;
Kinél az arany húsz szónokkal fölér,
S kétségkívül mindenre ráveszi.
Mi a neve?
Mylord, a neve Tyrrel. |
Úgy felig ösmerem: menj, hivd ide.
A mély fontolgató szemes Buckingham (Az Apród el.)
Többé tanácsom megbizottja nem lesz.
Folyvást kitartó volt fáradtlanul, s most
Megáll s magát kifujja? – Jó, legyen.
Stanley jő.
Mi hir, lord Stanley? mi ujság?
Uram királyom, tudja meg,
Hogy Dorset marquis, mint mondják, oda
Futott, a hol Richmond tartózkodik
Jer ide, Catesby: híreld mindenütt,
Hogy Anna, nőm veszélyesen beteg;
Megrendelem, hogy zárkózott legyen.
Keress ki egy szegény sorsú nemest,
Rögtön hozzá adom Clarence leányát;
Nem félek a fiától: eszelős, –
Ni, tán biz alszol! – Mondom újra, hireld,
Hogy Anna nőm beteg, halálosan.
Dologra. Elfojtok minden reményt,
Minek növése káros énnekem. – | (Catesby el.) |
Vagy trónusom törékeny, mint üveg –
Megölni fivéreit s elvenni őt?
Nem biztos út! De már úgy ben vagyok
A vérben én, hogy bűnre bűn ragad.
Szemembe’ nincs könyejtő szánalom.
Az Apród visszajő Tyrrellel.
Tyrrel a neved?
Az, Tyrrel Jakab, |
Valóban az?
Tegyen próbára, fölség. |
Kész vagy megölni egy barátomat?
Ha tetszik; s még inkább két ellenét.
Jól eltaláltad: két fő ellenem,
Nyugalmam, édes álmom üldüzőit;
Ohajtanám, hogy elbánnál velük.
Tyrrel, a Towerben a két korcsot értem.
Engedjen útat hozzájok bejutnom,
S félelme tőlök rögtön eltünik.
Te édesen dalolsz. Jer ide, Tyrrel:
Eredj e jellel. – Állj fel, s tartsd füled’. (Súg neki.)
Nincs másra szükség. Mondd, hogy megtevéd:
Szeretlek és előmozdítlak.
Azonnal végrehajtom. | (El.) |
Mylord, kivánatát megfontolám,
A mely felől az ímént puhatolt.
Jó, hagyjuk. Dorset Richmondhoz szökött.
Hallám a hirt, mylord.
Stanley, nejének ő fia: vigyázzon.
Kérem, mylord, a díjt, a megigért részt,
Melyhez hitét s becsűletét köté: a
Herford grófságot s ingóságokat,
A miket, igérte, birni én fogok.
Stanley, vigyázzon hitvesére: ha
Richmondhoz ír, ön lesz a felelős.
Fölség, mit mond jogos kivánatomhoz?
Emlékezem rá: Hatodik Henrik
Azt jósolá, Richmond király leend,
Mikor Richmond még kis bohó fiú volt.
Király! – talán –
Mylord –
Hogy van, hogy a látnok szem nem mondta nékem,
Ki ott valék, hogy én ölöm meg őt?
Mylord, a grófságot, miként igérte –
Richmond! – Hogy multkor Exeterbe’ voltam,
Az udvarisas mayor, a kastélyt mutatván,
Rouge-montnak hivta: megrázott e név,
Mert egykor egy ir bárd mondá nekem, ha
Látom Richmondot, nem élek soká.
Mylord –
Ej; hány az óra?
Engedje meg, hogy emlékébe hozzam
Igéretét.
Jó, hány az óra?
Mindjárt tizet üt. |
Jó hát csak üsd el.
Hogy? mért üssem én el?
Mert gondolatim és kérelmed között
Az óraütő kalapács te vagy.
Ma még adó kedvemben nem vagyok.
De hát nyilatkozzék: akarja vagy sem?
Terhemre vagy: ma rossz kedvű vagyok. | (Richard király és Kiséret el.) |
Hát így vagyunk? Fontos szolgálatim
Jutalma gúny? Ezért tevém királylyá?
Gondolj Hastingsre, és Brecknockba gyorsan,
A míg e rémült fő még válladon van. | (El.) |