II. SZÍN.
Ugyanott. Más terem a palotában.
Henrik Walesi Herczeg és Falstaff jönnek.
FALSTAFF.
Ugyan, hé Riki, hogy áll most az idő?
Ugyan, hé Riki, hogy áll most az idő?
HENRIK HERCZEG.
Oly hájfejüvé tőn a borivás, a vacsora utáni öv-eresztés, a délutáni lóczán-aluvás, hogy elfelejtéd sajátlag azt kérdezni, a mit sajátlag tudni akarsz. Mi az ördög bajod van neked az idővel, ha csak az órák nem boros poharak, a perczek nem kappanok, az óraművek nem keritők nyelvei, az óralap nem bordélyházi czímer s maga az áldott nap nem lángszín selyembe öltözött szép tüzes dáma; különben meg nem foghatom, mi okon kérdezősködöl oly kelletlenül az időről.
Oly hájfejüvé tőn a borivás, a vacsora utáni öv-eresztés, a délutáni lóczán-aluvás, hogy elfelejtéd sajátlag azt kérdezni, a mit sajátlag tudni akarsz. Mi az ördög bajod van neked az idővel, ha csak az órák nem boros poharak, a perczek nem kappanok, az óraművek nem keritők nyelvei, az óralap nem bordélyházi czímer s maga az áldott nap nem lángszín selyembe öltözött szép tüzes dáma; különben meg nem foghatom, mi okon kérdezősködöl oly kelletlenül az időről.
FALSTAFF.
Valóban érzékeny oldalamon érintesz most Riki: mert mi, kik pénztárczákat csipegetünk, a holddal, meg a gönczöl szekérrel járunk, nem Phoebussal, „e szép vándorlovaggal.” S kérlek is, édes kópém, ha király leszesz, a mint hogy Isten tartsa kegyelmességedet, akarám mondani, felségedet, mert kegyelemben ugyan nem igen lesz részed.
Valóban érzékeny oldalamon érintesz most Riki: mert mi, kik pénztárczákat csipegetünk, a holddal, meg a gönczöl szekérrel járunk, nem Phoebussal, „e szép vándorlovaggal.” S kérlek is, édes kópém, ha király leszesz, a mint hogy Isten tartsa kegyelmességedet, akarám mondani, felségedet, mert kegyelemben ugyan nem igen lesz részed.
HENRIK HERCZEG.
Mit! nem?
Mit! nem?
FALSTAFF.
Nem biz annyi se, mennyit egy vékony ebédhez kérni szoktunk.
Nem biz annyi se, mennyit egy vékony ebédhez kérni szoktunk.
HENRIK HERCZEG.
No jó! hát aztán? Csak kereken ki vele!
No jó! hát aztán? Csak kereken ki vele!
FALSTAFF.
No hát, kedves kópém, ha király leszesz, ne engedj bennünket, az éj hőseit, naplopó tolvajoknak nevezni: hadd legyünk Diána erdőszei, az árny lovagjai, a hold kegyenczei. Mondasd az emberekkel, hogy mi jó járatban vagyunk, olyan járatban, mint a tenger, mely szűz és nemes hölgyünket, a holdat követi, kinek védelme alatt lopni szoktunk.
No hát, kedves kópém, ha király leszesz, ne engedj bennünket, az éj hőseit, naplopó tolvajoknak nevezni: hadd legyünk Diána erdőszei, az árny lovagjai, a hold kegyenczei. Mondasd az emberekkel, hogy mi jó járatban vagyunk, olyan járatban, mint a tenger, mely szűz és nemes hölgyünket, a holdat követi, kinek védelme alatt lopni szoktunk.
HENRIK HERCZEG.
Jól mondod s igen is illik reánk: mert a hold védenczei levén, szerencsénk ép úgy apálylyal bír, mint a tenger, s ép úgy a hold kormánya alatt áll, mint a tenger. Például egy erszény aranyat hétfőn éjjel a leghatározottabban elcsípünk, kedden reggel a leghatártalanabban elverjük. Beveszszük egy „ide vele!” káromlással, kiadjuk egy „oda vele!” kiáltással. Most oly mély apály, mint a lajtorja legalsó lépcsője, majd oly magas dagály, mint a bitófa teteje.
Jól mondod s igen is illik reánk: mert a hold védenczei levén, szerencsénk ép úgy apálylyal bír, mint a tenger, s ép úgy a hold kormánya alatt áll, mint a tenger. Például egy erszény aranyat hétfőn éjjel a leghatározottabban elcsípünk, kedden reggel a leghatártalanabban elverjük. Beveszszük egy „ide vele!” káromlással, kiadjuk egy „oda vele!” kiáltással. Most oly mély apály, mint a lajtorja legalsó lépcsője, majd oly magas dagály, mint a bitófa teteje.
FALSTAFF.
Biz isten igazat beszélsz, fiú. – S nem kedves egy teremtés ez az én kocsmárosném?
Biz isten igazat beszélsz, fiú. – S nem kedves egy teremtés ez az én kocsmárosném?
HENRIK HERCZEG.
Mint a hyblai méz, öreg vasgyúróm. S a bivalbőr mellény nem kedves koptatni való-e?
Mint a hyblai méz, öreg vasgyúróm. S a bivalbőr mellény nem kedves koptatni való-e?
FALSTAFF.
No no, te ficzkó; már megint szurkálsz és csipkedsz? Mi a menykő gondom van nekem a bivalbőr mellényre?
No no, te ficzkó; már megint szurkálsz és csipkedsz? Mi a menykő gondom van nekem a bivalbőr mellényre?
HENRIK HERCZEG.
Hát nekem mi az ördög gondom van a kocsmárosnénkra?
Hát nekem mi az ördög gondom van a kocsmárosnénkra?
FALSTAFF.
Egyszer-másszor te is csak magadhoz intetted számadásra.
Egyszer-másszor te is csak magadhoz intetted számadásra.
HENRIK HERCZEG.
S intettelek-e téged, hogy fizesd részedet?
S intettelek-e téged, hogy fizesd részedet?
FALSTAFF.
Nem; az igazat meg kell adnom; itt mindent te fizettél.
Nem; az igazat meg kell adnom; itt mindent te fizettél.
HENRIK HERCZEG.
Igen, s egyebütt is, míg erszényem birta; s ha nem birta, hitelemet használtam.
Igen, s egyebütt is, míg erszényem birta; s ha nem birta, hitelemet használtam.
FALSTAFF.
Igen, s úgy el is használtad, hogy ha világos nem volna, hogy világos trónörökös vagy… De ugyan, édes czimborám, lesznek még bitófák Angliában, ha te király leszesz? s a vitézséget akkor is úgy marczangolják ama vén komédiás, a törvény rozsdás fogai, mint most? Egy tolvajt se akasztass fel, ha király leszesz.
Igen, s úgy el is használtad, hogy ha világos nem volna, hogy világos trónörökös vagy… De ugyan, édes czimborám, lesznek még bitófák Angliában, ha te király leszesz? s a vitézséget akkor is úgy marczangolják ama vén komédiás, a törvény rozsdás fogai, mint most? Egy tolvajt se akasztass fel, ha király leszesz.
HENRIK HERCZEG.
Nem; te fogod.
Nem; te fogod.
FALSTAFF.
Én fogom? Pompás! Istenemre, derék ítélő bíró leszek.
Én fogom? Pompás! Istenemre, derék ítélő bíró leszek.
HENRIK HERCZEG.
Már is hamisan ítélsz. Én úgy gondolom, hogy a tolvajokat te fogod felaggatni s így derék hóhér leszesz.
Már is hamisan ítélsz. Én úgy gondolom, hogy a tolvajokat te fogod felaggatni s így derék hóhér leszesz.
FALSTAFF.
Jó, Riki, jó. Némi részben egybe is vág az az én kedélyemmel úgy, mint az udvari bókolgatás, azt mondhatom.
Jó, Riki, jó. Némi részben egybe is vág az az én kedélyemmel úgy, mint az udvari bókolgatás, azt mondhatom.
HENRIK HERCZEG.
Hogy felebb juthass.
Hogy felebb juthass.
FALSTAFF.
No igen, hogy fölebb juthassak, a mire a hóhérnak nem igen van szüksége, mert ő juttat fölebb másokat. Az ördögbe is! oly ábrándozó lettem, mint valami doromboló vén kandúr, vagy orrán vezetett medve.
No igen, hogy fölebb juthassak, a mire a hóhérnak nem igen van szüksége, mert ő juttat fölebb másokat. Az ördögbe is! oly ábrándozó lettem, mint valami doromboló vén kandúr, vagy orrán vezetett medve.
HENRIK HERCZEG.
Vagy egy vén oroszlán, vagy egy szerelmes lantja.
Vagy egy vén oroszlán, vagy egy szerelmes lantja.
FALSTAFF.
Igen, vagy egy lincolnshire-i duda szuszogása.
Igen, vagy egy lincolnshire-i duda szuszogása.
HENRIK HERCZEG.
Hát a nyúl, vagy egy bűzhödt mocsár melancholiája mit vétett?
Hát a nyúl, vagy egy bűzhödt mocsár melancholiája mit vétett?
FALSTAFF.
Hasonlataid a legízetlenebbek, s magad valóban a leghasonlítgatóbb, leghamisabb, kedves ifjú herczeg vagy. De kérlek, Riki, ne boszants többé efféle gyarlóságokkal. Bárcsak te meg én tudnók már, hol tehetni szert egy rakás jó hírnévre. A minap egy öreg tanácsúr ugyancsak megpirongatott éretted az utczán; de biz én föl se vettem, pedig nagyon okosan beszélt; rá se hederítettem, bár igen bölcsen beszélt, még pedig az utczán.
Hasonlataid a legízetlenebbek, s magad valóban a leghasonlítgatóbb, leghamisabb, kedves ifjú herczeg vagy. De kérlek, Riki, ne boszants többé efféle gyarlóságokkal. Bárcsak te meg én tudnók már, hol tehetni szert egy rakás jó hírnévre. A minap egy öreg tanácsúr ugyancsak megpirongatott éretted az utczán; de biz én föl se vettem, pedig nagyon okosan beszélt; rá se hederítettem, bár igen bölcsen beszélt, még pedig az utczán.
HENRIK HERCZEG.
Jól tetted, mert „a bölcseség az utczákon szerűl szerte kiáltoz és senki sem hallgatja azt.”
Jól tetted, mert „a bölcseség az utczákon szerűl szerte kiáltoz és senki sem hallgatja azt.”
FALSTAFF.
Oh! be átkozott idézeteid vannak, képes volnál magát egy szentet is megrontani. Hej! sokat rontottál te énrajtam, Riki! Isten bocsássa meg. Míg téged nem ismerélek, Riki, semmit sem ismertem. S most, ha igazat kell szólanom, kevéssel vagyok jobb, mint bármely gazember. Abban kell hagynom ez életet, abban fogom hagyni. Istenemre! gazember legyek, ha úgy nem lesz. Nem akarok elkárhozni semmi királyfiért e világon.
Oh! be átkozott idézeteid vannak, képes volnál magát egy szentet is megrontani. Hej! sokat rontottál te énrajtam, Riki! Isten bocsássa meg. Míg téged nem ismerélek, Riki, semmit sem ismertem. S most, ha igazat kell szólanom, kevéssel vagyok jobb, mint bármely gazember. Abban kell hagynom ez életet, abban fogom hagyni. Istenemre! gazember legyek, ha úgy nem lesz. Nem akarok elkárhozni semmi királyfiért e világon.
HENRIK HERCZEG.
Hol csipünk holnap tárczát, Jankó?
Hol csipünk holnap tárczát, Jankó?
FALSTAFF.
Teringettét! a hol akarod, én ott leszek. Nevezz semmirekellőnek s piríts reám, ha nem teszem.
Teringettét! a hol akarod, én ott leszek. Nevezz semmirekellőnek s piríts reám, ha nem teszem.
HENRIK HERCZEG.
Ugyan szép javulást veszek rajtad észre: imádságtól tárczalopásra.
Poins távolban előlép.
Ugyan szép javulást veszek rajtad észre: imádságtól tárczalopásra.
Poins távolban előlép.
FALSTAFF.
Hja! Riki, ez az én hivatásom, Riki: s nem bűn, ha az ember hivatását követi. Poins! No most meghalljuk, szagolt-e ki valamit Gadshill. Oh! ha az ember érdem szerint idvezűl, a pokol melyik katlanja lesz nékie elég forró? Ez a legtúlcsapongóbb gazember, ki valaha becsületes emberre „megállj”-t kiáltott.
Hja! Riki, ez az én hivatásom, Riki: s nem bűn, ha az ember hivatását követi. Poins! No most meghalljuk, szagolt-e ki valamit Gadshill. Oh! ha az ember érdem szerint idvezűl, a pokol melyik katlanja lesz nékie elég forró? Ez a legtúlcsapongóbb gazember, ki valaha becsületes emberre „megállj”-t kiáltott.
HENRIK HERCZEG.
Jó reggelt, Edus.
Jó reggelt, Edus.
POINS.
Jó reggelt, drága Riki! Mit mond Lélekfurda ő kigyelme? mit mond Bor-czukor John uram? Nos Jankó, hogy egyeztetek ki, te meg az ördög, lelked fölött, melyet neki a mult nagypénteken egy pohár madeiráért s egy hideg kappanczombért eladtál?
Jó reggelt, drága Riki! Mit mond Lélekfurda ő kigyelme? mit mond Bor-czukor John uram? Nos Jankó, hogy egyeztetek ki, te meg az ördög, lelked fölött, melyet neki a mult nagypénteken egy pohár madeiráért s egy hideg kappanczombért eladtál?
HENRIK HERCZEG.
Sir John állni fog szavának; az ördög megkapja, a mit vett. Ő sohsem szegi meg a közmondást: megadja az ördögnek, a mi az ördögé.
Sir John állni fog szavának; az ördög megkapja, a mit vett. Ő sohsem szegi meg a közmondást: megadja az ördögnek, a mi az ördögé.
POINS.
Így hát elkárhozol, ha szavadat az ördögnek megtartod.
Így hát elkárhozol, ha szavadat az ördögnek megtartod.
HENRIK HERCZEG.
Különben is elkárhoznék, ha az ördögöt megcsalná.
Különben is elkárhoznék, ha az ördögöt megcsalná.
POINS.
Node, fiúk, holnap reggel négy órakor el Gadshillbe. Zarándokok mennek Canterburyba dús ajándékokkal s kereskedők lovagolnak Londonba teli tárczákkal. Van nálam álarcz mindnyájatok számára, magatoknál meg vannak lovak. Gadshill ma éjjel Rochesterben hál. Vacsorát holnap estére Eastcheapben rendeltem. Oly biztosan tehetjük, mintha aludnánk. Ha jöttök, tallérral tömöm meg erszényeiteket; ha nem: veszszetek itthon, akaszszanak fel.
Node, fiúk, holnap reggel négy órakor el Gadshillbe. Zarándokok mennek Canterburyba dús ajándékokkal s kereskedők lovagolnak Londonba teli tárczákkal. Van nálam álarcz mindnyájatok számára, magatoknál meg vannak lovak. Gadshill ma éjjel Rochesterben hál. Vacsorát holnap estére Eastcheapben rendeltem. Oly biztosan tehetjük, mintha aludnánk. Ha jöttök, tallérral tömöm meg erszényeiteket; ha nem: veszszetek itthon, akaszszanak fel.
FALSTAFF.
Hallod, Yedward, ha én itthon veszek s el nem megyek, én akasztatlak fel benneteket, hogy elmentetek.
Hallod, Yedward, ha én itthon veszek s el nem megyek, én akasztatlak fel benneteket, hogy elmentetek.
POINS.
Te, te haspók?
Te, te haspók?
FALSTAFF.
Elmégy, Riki?
Elmégy, Riki?
HENRIK HERCZEG.
Ki? én, rabló? én, tolvaj? Nem én, lelkemre, nem!
Ki? én, rabló? én, tolvaj? Nem én, lelkemre, nem!
FALSTAFF.
Nincs benned becsület, nincs bátorság, nincs igazi czimboraság, sőt nem is királyi vérből származtál, ha egy pár koronás tallérért lesbe állni nem mersz.
Nincs benned becsület, nincs bátorság, nincs igazi czimboraság, sőt nem is királyi vérből származtál, ha egy pár koronás tallérért lesbe állni nem mersz.
HENRIK HERCZEG.
No jó! hadd vetemedjem hát életemben ez egyszer ostoba csínra.
No jó! hadd vetemedjem hát életemben ez egyszer ostoba csínra.
)
FALSTAFF.
Ez már helyes beszéd.
Ez már helyes beszéd.
HENRIK HERCZEG.
Ej! történjék bármi, én itthon maradok.
Ej! történjék bármi, én itthon maradok.
FALSTAFF.
Istenemre mondom, akkor árulóddá szegődöm, ha király leszesz.
Istenemre mondom, akkor árulóddá szegődöm, ha király leszesz.
HENRIK HERCZEG.
Nem bánom.
Nem bánom.
POINS.
Kérlek, Sir John, hagyj magunkra a herczeggel; oly érveket hozok fel neki e kaland mellett, hogy el fog jönni.
Kérlek, Sir John, hagyj magunkra a herczeggel; oly érveket hozok fel neki e kaland mellett, hogy el fog jönni.
FALSTAFF.
Ah! szálljon meg tehát a rábeszélés szelleme, őt pedig áldja meg érzékeny fülekkel, hogy a mit mondasz, meghassa, s a mit hall, el is higye; hogy így a valódi herczeg, tréfából, áltolvajjá legyen, mert buzdítás kell a divatozó jámbor visszaéléseknek. Isten veletek. Eastcheapben találkozunk.
Ah! szálljon meg tehát a rábeszélés szelleme, őt pedig áldja meg érzékeny fülekkel, hogy a mit mondasz, meghassa, s a mit hall, el is higye; hogy így a valódi herczeg, tréfából, áltolvajjá legyen, mert buzdítás kell a divatozó jámbor visszaéléseknek. Isten veletek. Eastcheapben találkozunk.
HENRIK HERCZEG.
| Isten veled, kései tavasz! Isten veled, vén asszonyok nyara! | (Falstaff el.) |
POINS.
Tehát, czukor-édes jó herczegem, lovagolj velünk holnap. Tréfát gondoltam, melyet nem vihetek végbe egyedül. Falstaff, Bardolph, Peto és Gadshill hadd rabolják ki azon embereket, kik után már lest vetettünk. Te meg én ne legyünk ott; de midőn a zsákmánynyal visszatérnek, ha tőlök azt ketten el nem veszszük, üttesd le a fejemet vállaim közűl.
Tehát, czukor-édes jó herczegem, lovagolj velünk holnap. Tréfát gondoltam, melyet nem vihetek végbe egyedül. Falstaff, Bardolph, Peto és Gadshill hadd rabolják ki azon embereket, kik után már lest vetettünk. Te meg én ne legyünk ott; de midőn a zsákmánynyal visszatérnek, ha tőlök azt ketten el nem veszszük, üttesd le a fejemet vállaim közűl.
HENRIK HERCZEG.
De mint válunk el tőlök lovaglás közben?
De mint válunk el tőlök lovaglás közben?
POINS.
Hát előbb indulunk, vagy később. Találkozási helyet jelölünk nekik, hol tőlünk függ meg nem jelenni. Ekkor a kalandot nélkülünk viszik véghez, mi meg rájok rontunk, mihelyt véghez vitték.
Hát előbb indulunk, vagy később. Találkozási helyet jelölünk nekik, hol tőlünk függ meg nem jelenni. Ekkor a kalandot nélkülünk viszik véghez, mi meg rájok rontunk, mihelyt véghez vitték.
HENRIK HERCZEG.
Igen, de könnyen felismerhetnek lovunkról, öltönyünk- és más egyéb jeleinkről.
Igen, de könnyen felismerhetnek lovunkról, öltönyünk- és más egyéb jeleinkről.
POINS.
Paff! hiszen lovunkat nem fogják látni, megkötöm az erdőben. Ha elváltunk tőlök, más álarczot teszünk, s aztán, barátocskám, van nekem elég viaszos vászon felöltőm ilyen alkalomra, hogy rendes külsőnket elfödözhessük.
Paff! hiszen lovunkat nem fogják látni, megkötöm az erdőben. Ha elváltunk tőlök, más álarczot teszünk, s aztán, barátocskám, van nekem elég viaszos vászon felöltőm ilyen alkalomra, hogy rendes külsőnket elfödözhessük.
HENRIK HERCZEG.
Attól is tartok, hogy nagy erővel lesznek hozzánk képest.
Attól is tartok, hogy nagy erővel lesznek hozzánk képest.
POINS.
Oh! kettőt közűlök a legkönnyebben meghökkenő banyának ismerek, s ha a harmadik tovább verekszik, mint tanácsosnak látandja, azonnal lemondok a fegyverviselésről. Legpompásabb a tréfában az a megfoghatlan hazugság lesz, melyet előttünk ez a kövér kamasz fog majd beszélni vacsora mellett, mint vívott legalább is harmincz ellen, mily rohamokat, döféseket s életveszélyeket állott ki! s ha mindezt szemére lobbantjuk, az lesz majd a tréfa.
Oh! kettőt közűlök a legkönnyebben meghökkenő banyának ismerek, s ha a harmadik tovább verekszik, mint tanácsosnak látandja, azonnal lemondok a fegyverviselésről. Legpompásabb a tréfában az a megfoghatlan hazugság lesz, melyet előttünk ez a kövér kamasz fog majd beszélni vacsora mellett, mint vívott legalább is harmincz ellen, mily rohamokat, döféseket s életveszélyeket állott ki! s ha mindezt szemére lobbantjuk, az lesz majd a tréfa.
HENRIK HERCZEG.
Jó, elmegyek. Gondoskodjál a szükségesekről s várj holnap este Eastcheapben; ott vacsorálok. Isten veled.
Jó, elmegyek. Gondoskodjál a szükségesekről s várj holnap este Eastcheapben; ott vacsorálok. Isten veled.
POINS.
| Isten veled, uram. | (Poins el.) |
HENRIK HERCZEG.
Ismerlek én, de még kissé csak óvom
Henyeségtek szilaj szeszélyeit.
Követni vágyom ezzel a napot,
Mely tűri, hogy tespedt, alanti felhők
Takarják fényét a világ elől;
Hogy, majd ha ismét önmagába’ lesz,
Áttörve a sötét gőztorlaton,
Mely úgy látszott, hogy elfojtandja már,
Inkább csodálják, mert nélkűlözék.
Ha ünnep volna mindenik napon,
A játék úgy úntatna, mint a munka;
De most óhajtjuk, mert ritkán esik,
S nincs kedvesebb, mint a mi ritkaság.
Így balgaságim’ abbahagyva majd,
S lefizetve, mit nem igértem soha,
Akként csalom meg a világ reményét,
A mint híremnél sokkal jobb leszek.
És mint sötét lapon a fényes ércz,
Hibáimon feltündöklő javultom
Szebben ragyog majd s több szemet leköt,
Mint a ki dőre tán nem volt soha.
Így vásottságimat fortély viszi,
Ismerlek én, de még kissé csak óvom
Henyeségtek szilaj szeszélyeit.
Követni vágyom ezzel a napot,
Mely tűri, hogy tespedt, alanti felhők
Takarják fényét a világ elől;
Hogy, majd ha ismét önmagába’ lesz,
Áttörve a sötét gőztorlaton,
Mely úgy látszott, hogy elfojtandja már,
Inkább csodálják, mert nélkűlözék.
Ha ünnep volna mindenik napon,
A játék úgy úntatna, mint a munka;
De most óhajtjuk, mert ritkán esik,
S nincs kedvesebb, mint a mi ritkaság.
Így balgaságim’ abbahagyva majd,
S lefizetve, mit nem igértem soha,
Akként csalom meg a világ reményét,
A mint híremnél sokkal jobb leszek.
És mint sötét lapon a fényes ércz,
Hibáimon feltündöklő javultom
Szebben ragyog majd s több szemet leköt,
Mint a ki dőre tán nem volt soha.
Így vásottságimat fortély viszi,
| S eljő időm, bár senki sem hiszi. | (El.) |
