I. SZÍN.

Teljes szövegű keresés

Rochester. Fogadó udvara.
Egy Fuvaros jő, kezében lámpával.
1. FUVAROS.
Áh! há! Akaszszanak fel, ha reggeli négy óra el nem mult. A gönczölszekere már az új kémény fölött áll s lovunkat mégse raktuk meg. Hé! szóga!
SZOLGA (bentről).
Mindjárt, mindjárt.
1. FUVAROS.
Készítsd el, hé Tamás! a fakóm nyergét s tégy egy kis csepükóczot is a kápa alá! Szegény dög marja csupa seb.
Más Fuvaros jő.
2. FUVAROS.
A bab meg a borsó olyan pállott itt, akar az ördög, s ettől férgesedik meg legkönnyebben az ilyen szegény gebe. Fel is fordult ez a ház, mióta az öreg Róbert meghalt.
1. FUVAROS.
Szegény öreg! sohse tudott zöld ágra vergődni, a hogy a zab ára felszökkent; ez lett halála is.
2. FUVAROS.
Úgy látom, ez a legrondább bolhafészek az egész londoni útban. Oly tarkára csíptek engem, mint egy czompó.
1. FUVAROS.
Mint egy czompó? De istenucscse! egy királyt se marhattak vona czifrábbra, mint engemet az első kakasszóra martak.
2. FUVAROS.
No persze! Mert sohse adnak éjjeli edényt, hát csak a tűzhelyre pösöl az ember, a só s víz aztán csak úgy ontja a bolhát, mint a békatojás.
1. FUVAROS.
Hé! szógám! gyere már, hogy kössenek föl; gyere már.
2. FUVAROS.
Egy ódal szalonnát, meg oszt’ vagy két csomó gyömbért viszek Charing-crossba.
1. FUVAROS.
Teremtettét! a kosaramban biz’ éhen döglenek meg ezek a pulykák. Hej! cseléd! üssön beléd az a mennydörgös mennykő. Nincs szemed? nem hallasz? Gazember legyek, ha oly szívesen be nem vágnám a fejedet, mint a hogy be szoktam vágni egy pohár bort. Gyere már, hogy akaszszanak fel. Nem érsz egy fakovát.
Gadshill jő.
GADSHILL.
Jó reggelt, fuvarosok! Hány az óra?
1. FUVAROS.
Gondolom, kettő.
GADSHILL.
Ugyan add csak ide lámpádat, hadd nézzem meg lovamat az istálóban.
1. FUVAROS.
No lám, lám! különb csínt is láttam már én ennél.
GADSHILL.
Add ide hát te.
2. FUVAROS.
Ah! dehogy! Add ide lámpádat! Hogy is ne! Majd ha az akasztófán fityegsz.
GADSHILL.
Ugyan hé, fuvarosok, mintegy mikor érkezhettek Londonba?
2. FUVAROS.
Elég korán arra, hogy gyertyavilág mellett feküdjünk le, kezeskedem róla. Gyere no, szomszéd, költsük fel az urakat; együtt utaznak a társasággal, mert sok drága holmijök van.
GADSHILL.
Hé, pinczér!(Fuvarosok el.)
PINCZÉR (ott bent).
Kéznél légy! azt mondja a zsebmetsző.
GADSHILL.
Ez ép annyi, mint: kéznél légy; azt mondja a pinczér; mert te sem vagy távolabb a zsebmetszéstől, mint az utasítás a cselekvéstől. Te szövöd a hálót.
Pinczér jő.
PINCZÉR.
Jó reggelt, Gadshill mester. A dolog úgy áll, mint tegnap este mondám. Itt van egy földesúr a kenti vadonból, háromszáz márka arany van nála. Hallottam, mikor ezt tegnap este vacsoránál mondotta volt egyik társának, a ki olyas számvívőféle ember; annál szintén sok a podgyász. Isten tudja, mi lehet. Már fenn vannak s rántottát kérnek. Rögtön indulnak.
GADSHILL.
Nyakam’ teszem rá neked, hogy jó madarainkkal találkozni fognak.
PINCZÉR.
Nem, az nekem nem kell; csak tartsd meg a hóhér számára, mert tudom, hogy te is csak oly jó madár vagy, mint akármelyik rablómadár.
GADSHILL.
Mit beszélsz nekem a hóhérról? Ha engem felkötnek, két bitófát teszek én akkor kövérré; mert ha engem felkötnek, az öreg sir Johnt is felkötik velem, s tudod, hogy ő nem valami sovány ember. Hja! más szegény legények is vannak ám még, kikről te nem is álmodod, hogy csupa mulatságból becsületére válnak foglalkozásunknak, a kik, ha nyomozásra kerülne a dolog, saját hitelök végett mindent elkövetnének a kiegyenlítésre. Nem holmi gyalog csavargóval, nem öt hat filléres tolvaj bothőssel szövetkeztem ám én; nem holmi bolond rézszínű, bajuszos sörbogárral: hanem illem- és nemességgel, polgármesterek- és főtisztviselőkkel, a kik aztán megteszik, a kik inkább nekirontanak, mint beszélnek, inkább beszélnek, mint isznak, s inkább isznak, mint imádkoznak. De hazudom, mert folyvást imádkoznak saját szentjökhöz, a közjóhoz, vagy inkább nem hozzá imádkoznak, hanem elimádkozzák, mert lehúzzák a bőrit s csizmát készítenek belőle.
PINCZÉR.
Mit? csizmát a közjóból? Vízhatatlan-e aztán a lucskos úton?
GADSHILL.
Az ám! a bizony! a törvényszék maga kente azt meg. Úgy lopunk, mintha valamely várban volnánk: lőmentesen. Páfránmag van nálunk s láthatlanúl kalandozunk.
PINCZÉR.
De biz’ én csak azt hiszem, hogy mégis inkább az éjnek, mint a páfránmagnak köszönhetitek láthatlanságtokat.
GADSHILL.
Adj kezet, s nyereségünkben te is osztozni fogsz, a mily igaz, hogy igaz ember vagyok.
PINCZÉR.
Nem! inkább azt mondd: a mily igaz, hogy csaló tolvaj vagy.
GADSHILL.
Mindegy. A homo név minden ember közneve. Mondd meg a szolgának, hozza ki fakómat az istálóból. Isten veled! te szurtos pimasz.(El mind.)

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem