I. SZÍN.
London. Utcza.
Kocsmárosné Körmös-sel jő, utánok Zsineg.
KOCSMÁROSNÉ.
Beírta keresetemet, Körmös uram?
Beírta keresetemet, Körmös uram?
KÖRMÖS.
Be van írva.
Be van írva.
KOCSMÁROSNÉ.
Hol a segédje? No ez ugyan derék segéd, szépen tartózkodik az ura mellett.
Hol a segédje? No ez ugyan derék segéd, szépen tartózkodik az ura mellett.
KÖRMÖS.
Hol vagy, hé, Zsineg?
Hol vagy, hé, Zsineg?
KOCSMÁROSNÉ.
Oh Istenem! a jó Zsineg úr!
Oh Istenem! a jó Zsineg úr!
ZSINEG.
Itt, itt.
Itt, itt.
KÖRMÖS.
Zsineg, sir John Falstaffot el kell csípnünk.
Zsineg, sir John Falstaffot el kell csípnünk.
KOCSMÁROSNÉ.
Igen, édes Zsineg uram, megindítottam ellene és mindnyájok ellen a keresetet.
Igen, édes Zsineg uram, megindítottam ellene és mindnyájok ellen a keresetet.
ZSINEG.
Némelyikünknek életébe is kerülhet ám ez, mert megszúrhat.
Némelyikünknek életébe is kerülhet ám ez, mert megszúrhat.
KOCSMÁROSNÉ.
Jaj eszem adta! óvakodni kell tőle. Tulajdon házamban szúrt meg engem, még pedig nagyon baromilag. Nem gondol vele, hogy milyen veszedelmet okoz, ha egyszer a fegyvere ki van vonva; bökdös, mint egy ördög, nem kímél se férfit, se nőt, se gyermeket.
Jaj eszem adta! óvakodni kell tőle. Tulajdon házamban szúrt meg engem, még pedig nagyon baromilag. Nem gondol vele, hogy milyen veszedelmet okoz, ha egyszer a fegyvere ki van vonva; bökdös, mint egy ördög, nem kímél se férfit, se nőt, se gyermeket.
KÖRMÖS.
Dejszen, ha egyszer birokra mehetek vele, ott lehet a bökdösése.
Dejszen, ha egyszer birokra mehetek vele, ott lehet a bökdösése.
KOCSMÁROSNÉ.
Felőlem is; majd én is segítni fogok.
Felőlem is; majd én is segítni fogok.
KÖRMÖS.
Hiszen csak megragadhassam, csak körmöm közé kaparíthassam.
Hiszen csak megragadhassam, csak körmöm közé kaparíthassam.
KOCSMÁROSNÉ.
Ha elmegy a háborúba, végem! Bizonyomra mondom, inormis rovása van nálam. Csípje nyakon, édes Körmös; ne hagyja elosonni, drága Zsineg. Mindétig a Pástétom-szegletre jár, vitézségök engedelmével legyen mondva, nyerget venni, s a Lombard-utczában a Leopárdfőnél Simafi selyemárúshoz van ebédre invideálva. Miután hát a prófeszszusom meg van indítva s ügyemet mindenki nyilván ismeri, vonják őt feleletre, kérem. Száz markot kidobni mégis csak sok, ily szegény elhagyatott asszonynak. Várakoztam, várakoztam s napról napról csaltak, mindig csaltak, úgy hogy gyalázat még csak rá gondolni is. Hiszen nem becsületes eljárás az ilyen, hogy egy szegény asszony, ha csak szamár és barom lenni nem akar, minden gazember bántalmait szenvedje.
Sir John Falstaff, az Apród és Bardolph jönnek.
Épen itt jön la! s vele az a málnaveres orrú gaz Bardolph is. Tegye tisztét, Körmös mester; tegye tisztét, Zsineg mester. Segítsenek, segítsenek rajtam!
Ha elmegy a háborúba, végem! Bizonyomra mondom, inormis rovása van nálam. Csípje nyakon, édes Körmös; ne hagyja elosonni, drága Zsineg. Mindétig a Pástétom-szegletre jár, vitézségök engedelmével legyen mondva, nyerget venni, s a Lombard-utczában a Leopárdfőnél Simafi selyemárúshoz van ebédre invideálva. Miután hát a prófeszszusom meg van indítva s ügyemet mindenki nyilván ismeri, vonják őt feleletre, kérem. Száz markot kidobni mégis csak sok, ily szegény elhagyatott asszonynak. Várakoztam, várakoztam s napról napról csaltak, mindig csaltak, úgy hogy gyalázat még csak rá gondolni is. Hiszen nem becsületes eljárás az ilyen, hogy egy szegény asszony, ha csak szamár és barom lenni nem akar, minden gazember bántalmait szenvedje.
Sir John Falstaff, az Apród és Bardolph jönnek.
Épen itt jön la! s vele az a málnaveres orrú gaz Bardolph is. Tegye tisztét, Körmös mester; tegye tisztét, Zsineg mester. Segítsenek, segítsenek rajtam!
FALSTAFF.
Hogy-hogy? Kinek a háza ég itt? Mi a baj?
Hogy-hogy? Kinek a háza ég itt? Mi a baj?
KÖRMÖS.
Sir John, én önt Fürgéné asszonyság panaszára ezennel letartóztatom.
Sir John, én önt Fürgéné asszonyság panaszára ezennel letartóztatom.
FALSTAFF.
Félre, kötni valók! Kardot ránts, Bardolph! Üsd el a fejét ennek a gazembernek; dobd e nyomorultat az utcza-csatornába.
Félre, kötni valók! Kardot ránts, Bardolph! Üsd el a fejét ennek a gazembernek; dobd e nyomorultat az utcza-csatornába.
KOCSMÁROSNÉ.
Az utczacsatornába dobni engem? Én doblak téged oda. Megtennéd, megtennéd, te becstelen gézengúz! Gyilkos, gyilkos! Oh te rabló gazember, te! megölnéd az Isten és a király im ezen szolgáit! Oh te rablógyilkos, istentelen! te rablógyilkos emberölő! asszonyölő!
Az utczacsatornába dobni engem? Én doblak téged oda. Megtennéd, megtennéd, te becstelen gézengúz! Gyilkos, gyilkos! Oh te rabló gazember, te! megölnéd az Isten és a király im ezen szolgáit! Oh te rablógyilkos, istentelen! te rablógyilkos emberölő! asszonyölő!
FALSTAFF.
Csípd nyakon, Bardolph.
Csípd nyakon, Bardolph.
KÖRMÖS.
Segítség, segítség!
Segítség, segítség!
KOCSMÁROSNÉ.
Rajta, jó emberek! Kerítsetek elő egyet vagy kettőt abból a segítségből. Nem akarsz? nem akarsz? Csak rajta, rajta, te gonosztevő, te kötélre való.
Rajta, jó emberek! Kerítsetek elő egyet vagy kettőt abból a segítségből. Nem akarsz? nem akarsz? Csak rajta, rajta, te gonosztevő, te kötélre való.
FALSTAFF.
Eredj, te vászoncseléd; te hárpia, te csatakos: mert meg találom legyinteni a hátulsó arczodat.
Főbíró, Kisérettel jő.
Eredj, te vászoncseléd; te hárpia, te csatakos: mert meg találom legyinteni a hátulsó arczodat.
Főbíró, Kisérettel jő.
FŐBÍRÓ.
Mi a baj? Csend legyen itt, azt mondom.
Mi a baj? Csend legyen itt, azt mondom.
KOCSMÁROSNÉ.
Édes jó nagyságos uram, legyen olyan jó, segítsen rajtam.
Édes jó nagyságos uram, legyen olyan jó, segítsen rajtam.
FŐBÍRÓ.
Hogyan, sir John, tehát ön itt pöröl?
Rangja-, kora-, sorsához illik ez?
Hisz már úton kén lennie York felé.
Odább, fiuk. S te mért csüggsz rajta úgy?
Hogyan, sir John, tehát ön itt pöröl?
Rangja-, kora-, sorsához illik ez?
Hisz már úton kén lennie York felé.
Odább, fiuk. S te mért csüggsz rajta úgy?
KOCSMÁROSNÉ.
Oh nagyságos uram, nagyságod engedelmével, én szegény özvegy asszony vagyok Eastcheapből s ő panaszom folytán van letartóztatva.
Oh nagyságos uram, nagyságod engedelmével, én szegény özvegy asszony vagyok Eastcheapből s ő panaszom folytán van letartóztatva.
FŐBÍRÓ.
Mily sommáért?
Mily sommáért?
KOCSMÁROSNÉ.
Nem somma az, nagyságos uram, hanem mind mindaz összesen, a mivel csak birok. Házamból, udvaromból kievett, egész vagyonomat ebbe a kövér gyomrába temette. De kicsikarok belőle valamit, vagy rajtad lovagolok éjjel, mint a kisértet.
Nem somma az, nagyságos uram, hanem mind mindaz összesen, a mivel csak birok. Házamból, udvaromból kievett, egész vagyonomat ebbe a kövér gyomrába temette. De kicsikarok belőle valamit, vagy rajtad lovagolok éjjel, mint a kisértet.
FALSTAFF.
Gondolom, én is oly könnyen lovagolhatok a kisérteten, ha alkalmas helyem lesz reá felhágni.
Gondolom, én is oly könnyen lovagolhatok a kisérteten, ha alkalmas helyem lesz reá felhágni.
FŐBÍRÓ.
Hogyan történik ez, sir John? Pihá! Melyik jó hírnevű ember tűrné a rákiabálás ily viharát? Nem szégyenli-e ön, egy szegény özvegyet ily szigorú eszközre kényszeríteni, hogy sajátjához juthasson?
Hogyan történik ez, sir John? Pihá! Melyik jó hírnevű ember tűrné a rákiabálás ily viharát? Nem szégyenli-e ön, egy szegény özvegyet ily szigorú eszközre kényszeríteni, hogy sajátjához juthasson?
FALSTAFF.
Mi hát az a nagy somma, a melylyel én neked tartozom?
Mi hát az a nagy somma, a melylyel én neked tartozom?
KOCSMÁROSNÉ.
Oh Istenem! Hát ha becsületes ember volnál: önmagad és a pénz is hozzá! Hiszen egy aranyozott pohárra esküdtél nekem, mikor ott ültünk a delfin-szobában, a kerek asztalnál, a kőszéntűz mellett, pünkösd hetében szerdán, mikor a herczeg betörte fejedet, mivelhogy az apját a windsori kántorhoz hasonlítottad: akkor esküdted nekem, a mint sebedet mosogattam, hogy el fogsz venni s feleségeddé, asszonysággá teszesz. Tagadhatod-e? Nem akkor lépett-e be hozzánk Darócz asszony, a hentes felesége, s nem szólított-e engem Fürge komámasszonynak? Egy kis eczetet kérni jött. Elbeszélte, hogy egy jó tál rákja van, mire vágyat kaptál, néhányat megenni; mire én azt mondtam, hogy nem jó lesz az a friss sebre; s nem kivántad-e, midőn a lépcsőkön lement, hogy ily selejtes néppel ne társalogjak többé oly bizalmasan; s azt mondtad, hogy nem sokára madámnak fognak engemet hívni? Nem csókoltál-e meg? Nem hozattad-e elő velem a harmincz shillinget? Most szent esküdre kényszerítlek, tagadd, ha birod.
Oh Istenem! Hát ha becsületes ember volnál: önmagad és a pénz is hozzá! Hiszen egy aranyozott pohárra esküdtél nekem, mikor ott ültünk a delfin-szobában, a kerek asztalnál, a kőszéntűz mellett, pünkösd hetében szerdán, mikor a herczeg betörte fejedet, mivelhogy az apját a windsori kántorhoz hasonlítottad: akkor esküdted nekem, a mint sebedet mosogattam, hogy el fogsz venni s feleségeddé, asszonysággá teszesz. Tagadhatod-e? Nem akkor lépett-e be hozzánk Darócz asszony, a hentes felesége, s nem szólított-e engem Fürge komámasszonynak? Egy kis eczetet kérni jött. Elbeszélte, hogy egy jó tál rákja van, mire vágyat kaptál, néhányat megenni; mire én azt mondtam, hogy nem jó lesz az a friss sebre; s nem kivántad-e, midőn a lépcsőkön lement, hogy ily selejtes néppel ne társalogjak többé oly bizalmasan; s azt mondtad, hogy nem sokára madámnak fognak engemet hívni? Nem csókoltál-e meg? Nem hozattad-e elő velem a harmincz shillinget? Most szent esküdre kényszerítlek, tagadd, ha birod.
FALSTAFF.
Nagysás uram! szegény, zavaradott lélek ez. Úton-útfélen azt mondogatja, hogy a legidősb fia egészen a nagyságod szakasztott mása. Jó állapotban volt, s kétségkívül a szegénység zavarta meg. Hanem ez otromba törvényszolgák ellen, kérem nagyságodat, szolgáltasson nekem elégtételt.
Nagysás uram! szegény, zavaradott lélek ez. Úton-útfélen azt mondogatja, hogy a legidősb fia egészen a nagyságod szakasztott mása. Jó állapotban volt, s kétségkívül a szegénység zavarta meg. Hanem ez otromba törvényszolgák ellen, kérem nagyságodat, szolgáltasson nekem elégtételt.
FŐBÍRÓ.
Sir John, sir John! Jól ismerem a módot, melyen az igaz ügyet el szokta ön csavarni. Semmi bizalmaskodó arcz, semmi szóhalmaz, melyet több mint szemtelen tolakodással szór, nem téríthet el engem a méltányos megfontolástól. Oh, a mint látszik, hatalmába ejté e nő könnyen hajló kedélyét, s fölhasználta azt mind erszénye-, mind személyére nézve.
Sir John, sir John! Jól ismerem a módot, melyen az igaz ügyet el szokta ön csavarni. Semmi bizalmaskodó arcz, semmi szóhalmaz, melyet több mint szemtelen tolakodással szór, nem téríthet el engem a méltányos megfontolástól. Oh, a mint látszik, hatalmába ejté e nő könnyen hajló kedélyét, s fölhasználta azt mind erszénye-, mind személyére nézve.
KOCSMÁROSNÉ.
Való igaz, nagysás uram!
Való igaz, nagysás uram!
FŐBÍRÓ.
Hallgass. Fizesse vissza ön neki, a mivel tartozik, s ne fizessen neki többé oly gazsággal, minőt eddig rajta elkövetett: az egyiket teheti ön készpénzzel, a másikat igaz megbánással.
Hallgass. Fizesse vissza ön neki, a mivel tartozik, s ne fizessen neki többé oly gazsággal, minőt eddig rajta elkövetett: az egyiket teheti ön készpénzzel, a másikat igaz megbánással.
FALSTAFF.
Nagysás uram, én e mosdatót nem hagyom felelet nélkül. Nagysád a nemes bátorságot szemtelen tolakodásnak nevezi. Ha valaki hajlong, udvarol s egy szót se szól, erényes. Nem, nagysás uram, minden alázatos tiszteletem mellett sem akarok az ön udvarlója lenni. Mondom, szabadulni óhajtok e törvényszolgáktól. Sietős utam van a király ügyében.
Nagysás uram, én e mosdatót nem hagyom felelet nélkül. Nagysád a nemes bátorságot szemtelen tolakodásnak nevezi. Ha valaki hajlong, udvarol s egy szót se szól, erényes. Nem, nagysás uram, minden alázatos tiszteletem mellett sem akarok az ön udvarlója lenni. Mondom, szabadulni óhajtok e törvényszolgáktól. Sietős utam van a király ügyében.
FŐBÍRÓ.
Úgy beszél ön, mint a kinek bántalmazásra is hatalma van. Azonban tett által feleljen meg hírének s elégítse ki e szegény asszonyt.
Úgy beszél ön, mint a kinek bántalmazásra is hatalma van. Azonban tett által feleljen meg hírének s elégítse ki e szegény asszonyt.
FALSTAFF.
Gower jő.
| Jere csak, kocsmárosné. | (Félre vonja.) |
FŐBÍRÓ.
No, Gower, hát mi újság?
No, Gower, hát mi újság?
GOWER.
Közel van a király s a walesi herczeg.
A többit im ez írat mondja el.
Közel van a király s a walesi herczeg.
A többit im ez írat mondja el.
FALSTAFF.
A mily igaz, hogy nemes vagyok –
A mily igaz, hogy nemes vagyok –
KOCSMÁROSNÉ.
Igen, hisz régebben is így mondtad.
Igen, hisz régebben is így mondtad.
FALSTAFF.
A mily igaz, hogy nemes vagyok. Jer; szót se többet.
A mily igaz, hogy nemes vagyok. Jer; szót se többet.
KOCSMÁROSNÉ.
E mennyei padozatra mondom, melyen lépdelek, örömest zálogba teszem ezüst neműimet s a szőnyegeket az ebédlő szobámból.
E mennyei padozatra mondom, melyen lépdelek, örömest zálogba teszem ezüst neműimet s a szőnyegeket az ebédlő szobámból.
FALSTAFF.
Az üveg, csak az üveg, az egyedüli ivó eszköz. S a mi falaidat illeti, egy kis csinos bábjáték, a tékozló fiú meséje, vagy egy német vadászat vízfestésben többet ér, mint ezer ily ágyfüggöny és ily moly ette szőnyegek. Csináld ki száz forintra, ha lehet. Ej, ej, hiszen csak szeszélyeid ne volnának, nem volna nálad jobb asszony Angliában. No mosd meg arczodat s vond vissza keresetedet. No ne légy irántam így elfogulva. Hát nem ismersz-e? No, no, hiszen tudom, hogy fel voltál erre ingerelve.
Az üveg, csak az üveg, az egyedüli ivó eszköz. S a mi falaidat illeti, egy kis csinos bábjáték, a tékozló fiú meséje, vagy egy német vadászat vízfestésben többet ér, mint ezer ily ágyfüggöny és ily moly ette szőnyegek. Csináld ki száz forintra, ha lehet. Ej, ej, hiszen csak szeszélyeid ne volnának, nem volna nálad jobb asszony Angliában. No mosd meg arczodat s vond vissza keresetedet. No ne légy irántam így elfogulva. Hát nem ismersz-e? No, no, hiszen tudom, hogy fel voltál erre ingerelve.
)
KOCSMÁROSNÉ.
Kérlek, sir John, nem lenne elég 30 forint? Valóban komolyan meggondolva, nem örömest teszem zálogba ezüstneműimet.
Kérlek, sir John, nem lenne elég 30 forint? Valóban komolyan meggondolva, nem örömest teszem zálogba ezüstneműimet.
FALSTAFF.
Hagyd el hát, majd megkapom másunnan. Bolond voltál, az is maradsz.
Hagyd el hát, majd megkapom másunnan. Bolond voltál, az is maradsz.
KOCSMÁROSNÉ.
Jó, meglesz, ha szoknyámat kellene is zálogba vetnem. Remélem, eljön vacsorára. De igazán, mindent megfizet?
Jó, meglesz, ha szoknyámat kellene is zálogba vetnem. Remélem, eljön vacsorára. De igazán, mindent megfizet?
FALSTAFF.
Eredj vele, eredj; kapaszkodjál bele, kapaszkodjál bele.
| A mint élni kivánok. | (Bardolph-nak.) |
KOCSMÁROSNÉ.
Elhívjam hozzá vacsorára Vászon Dorkát?
Elhívjam hozzá vacsorára Vászon Dorkát?
FALSTAFF.
| Szót se többet. Hadd jőjön. | (Kocsmárosné, Bardolph, Törvényszolgák és Apród el.) |
FŐBÍRÓ.
Én jobb újságot hallottam.
Én jobb újságot hallottam.
FALSTAFF.
Mi az az újság, mylord?
Mi az az újság, mylord?
FŐBÍRÓ.
Hol hált a király a múlt éjjel?
Hol hált a király a múlt éjjel?
GOWER.
Basingstokeban, mylord.
Basingstokeban, mylord.
FALSTAFF.
Remélem, mylord, minden jól megy?
Nos tehát mi újság, uram?
Remélem, mylord, minden jól megy?
Nos tehát mi újság, uram?
FŐBÍRÓ.
Egész hadi ereje visszajő?
Egész hadi ereje visszajő?
GOWER.
Nem, mert ezerötszáz gyalog nyomult
Lancaster herczeghez ötszáz lovassal
Northumberland s az érsek ellenébe.
Nem, mert ezerötszáz gyalog nyomult
Lancaster herczeghez ötszáz lovassal
Northumberland s az érsek ellenébe.
FALSTAFF.
Visszatér Walesből a király, mylord?
Visszatér Walesből a király, mylord?
FŐBÍRÓ.
Levelet fogok átadni azonnal. Jőjön velem, kedves Gower.
Levelet fogok átadni azonnal. Jőjön velem, kedves Gower.
FALSTAFF.
Nagyságos uram!
Nagyságos uram!
FŐBÍRÓ.
No, mi baj?
No, mi baj?
FALSTAFF.
Gower, lehet szerencsém ebédre?
Gower, lehet szerencsém ebédre?
GOWER.
Itt kell maradnom a mylord mellett.
Köszönöm, édes sir John.
Itt kell maradnom a mylord mellett.
Köszönöm, édes sir John.
FŐBÍRÓ.
Sir John, sokáig is késik ön itt, ha katonát akar toborzani a grófságokban, melyeken átutazand.
Sir John, sokáig is késik ön itt, ha katonát akar toborzani a grófságokban, melyeken átutazand.
FALSTAFF.
Lehet szerencsém vacsorára, Gower?
Lehet szerencsém vacsorára, Gower?
FŐBÍRÓ.
Miféle bolondos mester tanítá önt e viseletre, sir John?
Miféle bolondos mester tanítá önt e viseletre, sir John?
FALSTAFF.
Gower: ha ez nem illik nekem, akkor bolond volt, a ki rátanított. Ez az igazi vivó állás, nagysás uram. Csitt! s azzal szépen elválunk.
Gower: ha ez nem illik nekem, akkor bolond volt, a ki rátanított. Ez az igazi vivó állás, nagysás uram. Csitt! s azzal szépen elválunk.
FŐBÍRÓ.
| No, az úr világosítson meg téged; ugyan nagy bolond vagy. | (El mind.) |
