I. SZÍN.
Erdő Yorkshireban.
A yorki Érsek, Mowbray, Hastings, s Mások.
ÉRSEK.
Hogy hívják ezt az erdőt?
Hogy hívják ezt az erdőt?
HASTINGS.
A Galtree-erdő ez, szolgálatodra.
A Galtree-erdő ez, szolgálatodra.
ÉRSEK.
Álljunk meg itt s bocsássunk kémeket
Ellenfelünk számát kikémlelni.
Álljunk meg itt s bocsássunk kémeket
Ellenfelünk számát kikémlelni.
HASTINGS.
Mi már bocsátánk.
Mi már bocsátánk.
ÉRSEK.
Testvér barátim e nagy vállalatban!
Jelentenem kell, hogy Northumberlandtól
Hozzám újabb levél jött, melynek ez
Hideg tartalma, czélja, lényege:
Személyesen ohajtna jönni oly
Erős sereggel, mint rangjához illő;
De annyit össze nem szerezhetett,
S szerencséjét érlelni visszatért
Skóthonba; hő imában kéri ott,
Hogy túlszárnyalja kezdeményetek
Az ellenfél ijesztő vészeit.
| Az nagyon helyes. |
Jelentenem kell, hogy Northumberlandtól
Hozzám újabb levél jött, melynek ez
Hideg tartalma, czélja, lényege:
Személyesen ohajtna jönni oly
Erős sereggel, mint rangjához illő;
De annyit össze nem szerezhetett,
S szerencséjét érlelni visszatért
Skóthonba; hő imában kéri ott,
Hogy túlszárnyalja kezdeményetek
Az ellenfél ijesztő vészeit.
MOWBRAY.
Így porba hullt hozzá kötött reményünk
S apró darabra tört.
Hírnök jő.
Így porba hullt hozzá kötött reményünk
S apró darabra tört.
Hírnök jő.
HASTINGS.
| No, mondd, mi hír? |
HÍRNÖK.
Ez erdőtől nyugatra, alig egy
Mértföldre, zárt sorban közelg az ellen.
Számát az elfoglalt térből magam
Mintegy harminczezernek gondolom.
Ez erdőtől nyugatra, alig egy
Mértföldre, zárt sorban közelg az ellen.
Számát az elfoglalt térből magam
Mintegy harminczezernek gondolom.
)
MOWBRAY.
Ép annyinak sejtettük azt mi is.
Előre hát! Álljunk csatát vele.
Westmoreland jő.
Ép annyinak sejtettük azt mi is.
Előre hát! Álljunk csatát vele.
Westmoreland jő.
ÉRSEK.
Mi fegyveres vezér közelget itt?
Mi fegyveres vezér közelget itt?
MOWBRAY.
Úgy gondolom, Westmoreland ez talán.
Úgy gondolom, Westmoreland ez talán.
WESTMORELAND.
Üdvöt, köszöntést küld tábornokunk,
János vitéz, Lancaster herczege.
Üdvöt, köszöntést küld tábornokunk,
János vitéz, Lancaster herczege.
ÉRSEK.
Mylord Westmoreland, mondd nekem nyugodtan,
Mi czélja van jöttödnek?
Mylord Westmoreland, mondd nekem nyugodtan,
Mi czélja van jöttödnek?
WESTMORELAND.
Beszédem lényegét tehát egészen
Hozzád intézem. – Ha a lázadás,
Aljas, vásott tömegben, mint szokott,
Vérengező ifjak vezérletén,
Dühtől kisérve, koldus népek és
Suhanczoktól gyámolva tűnne föl,
Mondom, ha így saját természetes
Igaz szinében fogna megjelenni
Az átkos fölkelés: se ön magad,
Tisztelendő atyám, se e nemes
Lordok bizony nem lennétek ma itt,
Hogy fényetekkel vonjátok be a
Vérengező lázongás rút alakját.
S te, lord érsek, kinek székét csupán
Polgári béke tartja fen, kinek
Szakálát a béke ezüst keze
Simitgatá, tanulmányit s egész
Bölcseségét a béke ápolá,
Kinek fehér talárja tisztaság,
Békegalamb s áldó szellem jele:
Mért forditád ily rosszúl tenmagad’,
A béke nyelvéről, mely oly szelid,
A harcz zajos, zordon beszédire?
Tintádat vérré, könyvedet paizszsá,
Lándzsákká tollaid’, s szent nyelvedet
Csatába hívó hangos harsonává?
| Jó, mylord; |
Hozzád intézem. – Ha a lázadás,
Aljas, vásott tömegben, mint szokott,
Vérengező ifjak vezérletén,
Dühtől kisérve, koldus népek és
Suhanczoktól gyámolva tűnne föl,
Mondom, ha így saját természetes
Igaz szinében fogna megjelenni
Az átkos fölkelés: se ön magad,
Tisztelendő atyám, se e nemes
Lordok bizony nem lennétek ma itt,
Hogy fényetekkel vonjátok be a
Vérengező lázongás rút alakját.
S te, lord érsek, kinek székét csupán
Polgári béke tartja fen, kinek
Szakálát a béke ezüst keze
Simitgatá, tanulmányit s egész
Bölcseségét a béke ápolá,
Kinek fehér talárja tisztaság,
Békegalamb s áldó szellem jele:
Mért forditád ily rosszúl tenmagad’,
A béke nyelvéről, mely oly szelid,
A harcz zajos, zordon beszédire?
Tintádat vérré, könyvedet paizszsá,
Lándzsákká tollaid’, s szent nyelvedet
Csatába hívó hangos harsonává?
ÉRSEK.
Mért tettem én így? ez tehát a kérdés.
Imé ezért: kórok vagyunk mindnyájan,
S mivel sivár, tobzódó életünk
Oly égető lázat hozott reánk,
Vért kell bocsátnunk. Épen e ragálytól
Mérgezve halt volt meg Richard király.
Azonban, drága lord Westmoreland,
Orvos szerepben én itt nem vagyok,
Se nem, mint a békének ellene
Vegyültem harczi férfiak közé;
Hanem miként félelmes háború
Tüntem föl kis korig gyógyitni a
Szerencséjökbe’ kór kedélyeket,
S tisztitni a dugúlást, mely bezárja
Életerünket. Halld világosabban.
Igazságos mérlegbe tettem én
Harczunk veszélyit, s azt, mit szenvedünk:
S keservünk súlyosb, mint e harczi baj.
Időnk folyása, látjuk, merre tart,
Nyugodt körünkből im kikényszerit
Zugó árjával a jó alkalom.
Minden panaszt pontokba foglalánk,
Midőn időnk volt, még e harcz előtt.
S benyujtók a királynak: ámde ott
Nem nyerhetett szavunk meghallgatást.
Ha sérelmünk volt és panaszra mentünk,
Személyétől elzártak ép azok,
A kiktül a sérelmeket vevők.
Közel mult napjaink veszélyei,
Melyeknek emléke még látható
Vérrel van írva a földön, s a példák,
Miket szolgáltat minden pillanat,
Hajtottak e nem illő fegyverekhez,
Nem a békét, vagy annak bárminő
Részét megtörni, sőt hogy azt valóban
Megállapítsuk név s lényeg szerint.
Mért tettem én így? ez tehát a kérdés.
Imé ezért: kórok vagyunk mindnyájan,
S mivel sivár, tobzódó életünk
Oly égető lázat hozott reánk,
Vért kell bocsátnunk. Épen e ragálytól
Mérgezve halt volt meg Richard király.
Azonban, drága lord Westmoreland,
Orvos szerepben én itt nem vagyok,
Se nem, mint a békének ellene
Vegyültem harczi férfiak közé;
Hanem miként félelmes háború
Tüntem föl kis korig gyógyitni a
Szerencséjökbe’ kór kedélyeket,
S tisztitni a dugúlást, mely bezárja
Életerünket. Halld világosabban.
Igazságos mérlegbe tettem én
Harczunk veszélyit, s azt, mit szenvedünk:
S keservünk súlyosb, mint e harczi baj.
Időnk folyása, látjuk, merre tart,
Nyugodt körünkből im kikényszerit
Zugó árjával a jó alkalom.
Minden panaszt pontokba foglalánk,
Midőn időnk volt, még e harcz előtt.
S benyujtók a királynak: ámde ott
Nem nyerhetett szavunk meghallgatást.
Ha sérelmünk volt és panaszra mentünk,
Személyétől elzártak ép azok,
A kiktül a sérelmeket vevők.
Közel mult napjaink veszélyei,
Melyeknek emléke még látható
Vérrel van írva a földön, s a példák,
Miket szolgáltat minden pillanat,
Hajtottak e nem illő fegyverekhez,
Nem a békét, vagy annak bárminő
Részét megtörni, sőt hogy azt valóban
Megállapítsuk név s lényeg szerint.
WESTMORELAND.
Mikor nem nyertetek kihallgatást?
S miben busíthatott meg a király?
Avagy melyik peer fent reád fogat,
Hogy ím e lázadás törvénytelen
Vérkönyvét szent pecséttel látod el
S a fölkelés élit megszenteled?
Mikor nem nyertetek kihallgatást?
S miben busíthatott meg a király?
Avagy melyik peer fent reád fogat,
Hogy ím e lázadás törvénytelen
Vérkönyvét szent pecséttel látod el
S a fölkelés élit megszenteled?
ÉRSEK.
A közhazát, közös testvéremet
Teszem magán sérelmem részesévé
Testvér öcsém családi kinjaért.
A közhazát, közös testvéremet
Teszem magán sérelmem részesévé
Testvér öcsém családi kinjaért.
WESTMORELAND.
Nincs ily ürügyre szükség e miatt,
Avagy ha van, nem téged illet az.
Nincs ily ürügyre szükség e miatt,
Avagy ha van, nem téged illet az.
MOWBRAY.
Hát hogy ne! Részben őt, s bennünket is,
Kik a multak sulyát érezzük, és
Türjük, hogy e napok folyása oly
Nehéz és jogtalan kézzel nyomul
Becsűletünkre.
Hát hogy ne! Részben őt, s bennünket is,
Kik a multak sulyát érezzük, és
Türjük, hogy e napok folyása oly
Nehéz és jogtalan kézzel nyomul
Becsűletünkre.
WESTMORELAND.
Oh, mylord Mowbray,
E kort saját szükségiből itéld,
És át fogod látni, hogy a kor az,
S nem a király, kitől szenvedni kell.
Mi téged illet, én nem látom át,
Hogy néked a király vagy a jelen kor
Adott-e csak egy iznyi alapot,
Melyen panaszt emelj. Nem kaptad-é meg
Dicső emlékü boldogult atyád
Norfolki herczeg méltóságait?
Oh, mylord Mowbray,
E kort saját szükségiből itéld,
És át fogod látni, hogy a kor az,
S nem a király, kitől szenvedni kell.
Mi téged illet, én nem látom át,
Hogy néked a király vagy a jelen kor
Adott-e csak egy iznyi alapot,
Melyen panaszt emelj. Nem kaptad-é meg
Dicső emlékü boldogult atyád
Norfolki herczeg méltóságait?
MOWBRAY.
S mit veszthetett atyám becsűletében,
Hogy annak újra kell bennem fölélni?
Szerette a király; de akkor úgy állt
Hazánk, hogy őt száműzni kényszerült.
S akkor, midőn Bolingbroke Henrik és ő,
Nyeregbe pattantak mindketten, és
A tüsszögő mént sarkantyúba kapva,
Lándzsájokat föl és sisakjokat le,
Melynek aczélrostján átvillogott
Szemök, s a harsonára összetűztek;
Akkor, midőn mi sem tartóztatá
Bolingbroke mellétől atyámat, oh!
Midőn botját ledobta a király:
Önélte függe akkor e boton;
Ledobta önmagát s mind, mind vele,
Kiket bevádlás vagy fegyver hatalma
Gyötört azóta Bolingbroke alatt.
S mit veszthetett atyám becsűletében,
Hogy annak újra kell bennem fölélni?
Szerette a király; de akkor úgy állt
Hazánk, hogy őt száműzni kényszerült.
S akkor, midőn Bolingbroke Henrik és ő,
Nyeregbe pattantak mindketten, és
A tüsszögő mént sarkantyúba kapva,
Lándzsájokat föl és sisakjokat le,
Melynek aczélrostján átvillogott
Szemök, s a harsonára összetűztek;
Akkor, midőn mi sem tartóztatá
Bolingbroke mellétől atyámat, oh!
Midőn botját ledobta a király:
Önélte függe akkor e boton;
Ledobta önmagát s mind, mind vele,
Kiket bevádlás vagy fegyver hatalma
Gyötört azóta Bolingbroke alatt.
WESTMORELAND.
Beszélsz, lord Mowbray, s nem tudod, miről.
Hereford gróf Angliában akkoron
A leghősebb lovag hírében állt,
S nem tudni, kit kegyelt voln’ a szerencse;
De bár atyád leende győztes ott,
Nem vitte voln’ az el Coventryből:
Gyülöletet kiáltott volna rá
Egész hon egyhangúlag, míg szerelmök
S imájok csak Herefordban egyesült,
Kit akkor inkább bálványoztak és
Tiszteltek, áldottak, mint a királyt.
De most czélomra ez nem tartozik;
Panasztokat jövék meghallani
Herczeg vezérünktől, s jelenteni,
Hogy ő kihallgatand, és a miben
Kérelmetek jogosnak mondható,
Megnyeritek, mind elsimítva azt,
Mi ellenfélt mutatna bennetek.
Beszélsz, lord Mowbray, s nem tudod, miről.
Hereford gróf Angliában akkoron
A leghősebb lovag hírében állt,
S nem tudni, kit kegyelt voln’ a szerencse;
De bár atyád leende győztes ott,
Nem vitte voln’ az el Coventryből:
Gyülöletet kiáltott volna rá
Egész hon egyhangúlag, míg szerelmök
S imájok csak Herefordban egyesült,
Kit akkor inkább bálványoztak és
Tiszteltek, áldottak, mint a királyt.
De most czélomra ez nem tartozik;
Panasztokat jövék meghallani
Herczeg vezérünktől, s jelenteni,
Hogy ő kihallgatand, és a miben
Kérelmetek jogosnak mondható,
Megnyeritek, mind elsimítva azt,
Mi ellenfélt mutatna bennetek.
MOWBRAY.
Csikart ajánlat, kényszerítve jő;
Fortély, de nem szivesség szüli ezt.
Csikart ajánlat, kényszerítve jő;
Fortély, de nem szivesség szüli ezt.
WESTMORELAND.
Mowbray, csalódol, hogyha úgy veszed.
A kegy ajánlja ezt, nem félelem.
Mert íme nézd, itt vannak sergeink;
S becsűletemre, mind oly önbizott,
Hogy félelemről gondolatja sincs.
Harczsoraink mind hírnevesbek és
Fegyverszokottabbak vitézeink;
Készűletünk erős; ügyünk igaz:
Ekként az ész is bátorságra int.
Ne mondd hát, hogy ajánlatunk csikart.
Mowbray, csalódol, hogyha úgy veszed.
A kegy ajánlja ezt, nem félelem.
Mert íme nézd, itt vannak sergeink;
S becsűletemre, mind oly önbizott,
Hogy félelemről gondolatja sincs.
Harczsoraink mind hírnevesbek és
Fegyverszokottabbak vitézeink;
Készűletünk erős; ügyünk igaz:
Ekként az ész is bátorságra int.
Ne mondd hát, hogy ajánlatunk csikart.
MOWBRAY.
Az én szómmal ugyan nem alkuszunk.
Az én szómmal ugyan nem alkuszunk.
WESTMORELAND.
Ez csak hibás lépted szégyenjele:
Rohadt gyümölcshöz érni sem lehet.
Ez csak hibás lépted szégyenjele:
Rohadt gyümölcshöz érni sem lehet.
HASTINGS.
Van-é János herczegnek teljhatalma
Az atyjától oly mérvben adva, hogy
Meghallja majd feltételünket és
Határozólag döntsön a felett?
Van-é János herczegnek teljhatalma
Az atyjától oly mérvben adva, hogy
Meghallja majd feltételünket és
Határozólag döntsön a felett?
WESTMORELAND.
Hisz az már megvan fővezér nevében.
Ily léha kérdést kár csak tenni is.
Hisz az már megvan fővezér nevében.
Ily léha kérdést kár csak tenni is.
ÉRSEK.
Akkor, Westmoreland, vedd ez iratot:
Közsérelminket tartalmazza ez.
Ha minden pontja orvosolva lesz,
S ügyünk baráti itt és mindenütt,
A kik e vállalathoz csatlakoztak,
Kellő alakban fölmentetnek, és
Nekünk s czélunknak biztosíttatik,
Hogy mindez ígény rögtön teljesül:
Szerény medrünkbe visszatávozunk
S a béke karján fűzve lesz erőnk.
Akkor, Westmoreland, vedd ez iratot:
Közsérelminket tartalmazza ez.
Ha minden pontja orvosolva lesz,
S ügyünk baráti itt és mindenütt,
A kik e vállalathoz csatlakoztak,
Kellő alakban fölmentetnek, és
Nekünk s czélunknak biztosíttatik,
Hogy mindez ígény rögtön teljesül:
Szerény medrünkbe visszatávozunk
S a béke karján fűzve lesz erőnk.
WESTMORELAND.
Közlendem a vezérrel. – Lordjaim!
Találkozzunk a két sereg között,
S végezzük békén, Isten adja, vagy
Ha nem, vitánk helyén nyuljunk a kardhoz,
Hadd döntsön az.
Közlendem a vezérrel. – Lordjaim!
Találkozzunk a két sereg között,
S végezzük békén, Isten adja, vagy
Ha nem, vitánk helyén nyuljunk a kardhoz,
Hadd döntsön az.
ÉRSEK.
| Akkép teszünk, mylord. | (Westmoreland el.) |
MOWBRAY.
Szivemben azt sugdossa valami,
Hogy békeszerződésünk meg nem áll.
Szivemben azt sugdossa valami,
Hogy békeszerződésünk meg nem áll.
HASTINGS.
Ne félj; ha a békét oly széles és
Határozott alapra fektetendjük,
Minőn igényeink most nyugszanak:
Megáll e béke, mint a sziklabércz.
Ne félj; ha a békét oly széles és
Határozott alapra fektetendjük,
Minőn igényeink most nyugszanak:
Megáll e béke, mint a sziklabércz.
MOWBRAY.
Igen, s értékünk olyatén leend,
Hogy bárminő csekély, költött esetkét,
Sőt bármi léha, hitvány ál okot
E tett után itélend a király,
S bár vértanúvá lesz királyhüségünk,
Oly zord szelekbe fognak szórni, hogy
Buzánk is oly könnyű lesz, mint a polyva,
S különbséget jó és rossz nem talál.
Igen, s értékünk olyatén leend,
Hogy bárminő csekély, költött esetkét,
Sőt bármi léha, hitvány ál okot
E tett után itélend a király,
S bár vértanúvá lesz királyhüségünk,
Oly zord szelekbe fognak szórni, hogy
Buzánk is oly könnyű lesz, mint a polyva,
S különbséget jó és rossz nem talál.
ÉRSEK.
Nem, nem, mylord; nem így! Hisz a király
Az ily hitvány törődést únja már,
Látván, hogy egy kiölt kétely nyomán
Élő utódiban más két nagyobb kel.
Tisztára törli tábláját azért,
S emléke nem tűr mende-monda-ajkat,
Mely veszteségit ismételve mindig
Fölemlegesse. Mert jól tudja, hogy
E hont soha ki nem irthatja úgy,
A mint gyanúja rá alkalmat ád.
Úgy összenőtt itt ellen és barát,
Hogy a midőn egy ellenfélt kiránt,
Megsért, megingat egy barátot is.
Olyan hazánk, mint durva nő, a kit
Az ingerelt férj ütleggel fenyít,
S az akkor gyermekét elébe tartja:
És a fenyítni kész kar csak megáll,
Mely az ütésre már emelve volt.
Nem, nem, mylord; nem így! Hisz a király
Az ily hitvány törődést únja már,
Látván, hogy egy kiölt kétely nyomán
Élő utódiban más két nagyobb kel.
Tisztára törli tábláját azért,
S emléke nem tűr mende-monda-ajkat,
Mely veszteségit ismételve mindig
Fölemlegesse. Mert jól tudja, hogy
E hont soha ki nem irthatja úgy,
A mint gyanúja rá alkalmat ád.
Úgy összenőtt itt ellen és barát,
Hogy a midőn egy ellenfélt kiránt,
Megsért, megingat egy barátot is.
Olyan hazánk, mint durva nő, a kit
Az ingerelt férj ütleggel fenyít,
S az akkor gyermekét elébe tartja:
És a fenyítni kész kar csak megáll,
Mely az ütésre már emelve volt.
HASTINGS.
De meg már a király vesszője mind
El is kopott a régi felkelőkön,
S most büntetésre nincs már eszköze,
Hatalma: mint a karmatlan oroszlán,
Ijeszt, de nem ragadhat meg.
De meg már a király vesszője mind
El is kopott a régi felkelőkön,
S most büntetésre nincs már eszköze,
Hatalma: mint a karmatlan oroszlán,
Ijeszt, de nem ragadhat meg.
ÉRSEK.
Azért, nemes lordmarshal, elhihetd,
Ha most kiegyezésünk létre jő,
A béke, mint a meggyógyult törött csont,
Erősb lesz a törés által.
| Való! |
Ha most kiegyezésünk létre jő,
A béke, mint a meggyógyult törött csont,
Erősb lesz a törés által.
MOWBRAY.
De lord Westmoreland íme visszatért.
Westmoreland jő.
| Legyen. |
Westmoreland jő.
WESTMORELAND.
Közel van a herczeg. Tetszik tehát
Ő fenségével sergeink között
Illő távolban összejönnötök?
Közel van a herczeg. Tetszik tehát
Ő fenségével sergeink között
Illő távolban összejönnötök?
MOWBRAY.
Isten nevében! Indulj, Yorki fenség.
Isten nevében! Indulj, Yorki fenség.
ÉRSEK.
| Üdvözletünket vidd, mylord; megyünk. | (El mind.) |
