I. SZÍN.
Glostershire. Szoba Ferde házában.
Ferde, Falstaff, Bardolph s Apród jönnek.
FERDE.
’Stenbizony, egy tapodtat se megyen innen ez éjjel, sir. Hé, Dávid, hallod?
’Stenbizony, egy tapodtat se megyen innen ez éjjel, sir. Hé, Dávid, hallod?
)
FALSTAFF.
Megbocsát, ferde Róbert barátom.
Megbocsát, ferde Róbert barátom.
FERDE.
Nem akarok megbocsátni, nem fog bocsánatot nyerni; bocsánat nem adatik, a bocsánatból semmi sem lesz; nem fog bocsánatot nyerni. Hé, Dávid!
Dávid jő.
Nem akarok megbocsátni, nem fog bocsánatot nyerni; bocsánat nem adatik, a bocsánatból semmi sem lesz; nem fog bocsánatot nyerni. Hé, Dávid!
Dávid jő.
DÁVID.
Tessék, uram.
Tessék, uram.
FERDE.
Dávid, Dávid, Dávid, hadd lám, Dávid, hadd lám. No igen, Vilmost, a szakácsot hívd ide. Nem fog bocsánatot nyerni, sir John.
Dávid, Dávid, Dávid, hadd lám, Dávid, hadd lám. No igen, Vilmost, a szakácsot hívd ide. Nem fog bocsánatot nyerni, sir John.
DÁVID.
Igen, uram, úgy van, ez idézőket nem lehet kézhez adni. – Azért buzával vessük be a kereszt földet?
Igen, uram, úgy van, ez idézőket nem lehet kézhez adni. – Azért buzával vessük be a kereszt földet?
FERDE.
Piros buzával, Dávid. De hát Vilmos szakácsra térve, vannak-e fiók galambok?
Piros buzával, Dávid. De hát Vilmos szakácsra térve, vannak-e fiók galambok?
DÁVID.
Igen, uram, itt van a kovács számlája a vasalásért meg az ekevasért.
Igen, uram, itt van a kovács számlája a vasalásért meg az ekevasért.
FERDE.
Summázd össze, fizesd ki. Nem fog bocsánatot nyerni, sir John.
Summázd össze, fizesd ki. Nem fog bocsánatot nyerni, sir John.
DÁVID.
Aztán, uram, egészen új lánczot kell csináltatnunk a vederre. No meg aztán, uram, fog-e levonni Vilmostól valamit, hogy a minap elvesztett egy zsákot a hinckley-i vásáron?
Aztán, uram, egészen új lánczot kell csináltatnunk a vederre. No meg aztán, uram, fog-e levonni Vilmostól valamit, hogy a minap elvesztett egy zsákot a hinckley-i vásáron?
FERDE.
Feleljen róla. Néhány galambot, Dávid; egy pár rövid lábú tyúkot, ürűczombot s egy kis apró egyetmást: mondd meg ezt Vilmos szakácsnak.
Feleljen róla. Néhány galambot, Dávid; egy pár rövid lábú tyúkot, ürűczombot s egy kis apró egyetmást: mondd meg ezt Vilmos szakácsnak.
DÁVID.
Itt marad éjszakára e bajnok?
Itt marad éjszakára e bajnok?
FERDE.
Itt, Dávid. Szívesen akarom látni. Egy ember az udvarban többet ér, mint egy pár garas a zsebben. Lásd szívesen legényeit is, Dávid, mert azok hamis kópék ám! Megpiszkolják az embert hát mögött.
Itt, Dávid. Szívesen akarom látni. Egy ember az udvarban többet ér, mint egy pár garas a zsebben. Lásd szívesen legényeit is, Dávid, mert azok hamis kópék ám! Megpiszkolják az embert hát mögött.
DÁVID.
Csak nem piszkolják jobban, mint saját hátokat: irtóztató szennyes az ing rajtok.
Csak nem piszkolják jobban, mint saját hátokat: irtóztató szennyes az ing rajtok.
FERDE.
Jól találtad, Dávid. Dolgod után, Dávod.
Jól találtad, Dávid. Dolgod után, Dávod.
DÁVID.
Kérem, uram, pártfogolja Vénkúti Vicsori Vilmost, hegyi Pergős Kelemen ellenében.
Kérem, uram, pártfogolja Vénkúti Vicsori Vilmost, hegyi Pergős Kelemen ellenében.
FERDE.
Ez ellen a Vicsori ellen sok panasz érkezik, Dávid. Ez a Vicsori főfő gazember, a mint én tudom.
Ez ellen a Vicsori ellen sok panasz érkezik, Dávid. Ez a Vicsori főfő gazember, a mint én tudom.
DÁVID.
Megvallom, nemzetes uram, biz ő olyan ember. De hát, Istenem uram, hisz a gazember is csak nyerhet valami pártfogást barátja kérelmére. A becsületes ember maga is beszélhet maga mellett, de nem ám a gazember. Nyolcz esztendő óta hűségesen szolgálok nemzetes uraságodnál, s ha egy évnegyedben egyszer-kétszer sem segíthetek át egy-egy gazembert a becsületes ellenében, akkor bizony igen parányi hitelem van uraságodnál. Ez a gazember az én becsületes barátom: kérem tehát uraságodat, vegye pártfogásába.
Megvallom, nemzetes uram, biz ő olyan ember. De hát, Istenem uram, hisz a gazember is csak nyerhet valami pártfogást barátja kérelmére. A becsületes ember maga is beszélhet maga mellett, de nem ám a gazember. Nyolcz esztendő óta hűségesen szolgálok nemzetes uraságodnál, s ha egy évnegyedben egyszer-kétszer sem segíthetek át egy-egy gazembert a becsületes ellenében, akkor bizony igen parányi hitelem van uraságodnál. Ez a gazember az én becsületes barátom: kérem tehát uraságodat, vegye pártfogásába.
FERDE.
Nyugodt lehetsz; mondhatom, nem lesz baja. Nézz dolgod után. (Dávid el.) Hol van ön, sir John? Elő, elő, elő! Le a lovagcsizmákkal. – Kezet ide, Bardolph.
Nyugodt lehetsz; mondhatom, nem lesz baja. Nézz dolgod után. (Dávid el.) Hol van ön, sir John? Elő, elő, elő! Le a lovagcsizmákkal. – Kezet ide, Bardolph.
BARDOLPH.
Örülök, hogy láthatom uraságodat.
Örülök, hogy láthatom uraságodat.
FERDE.
| Szívemből köszönöm, édes Bardolph. (Az Apródnak.) Hozott Isten, karcsú kölyök. – No jerünk, sir John. | (Ferde el.) |
FALSTAFF.
Mindjárt megyek, édes Ferde Róbert barátom. – Bardolph, tekintsd meg lovainkat. (Bardolph s az Apród el.) Ha engem darabokra fürészelnének, kitelnék belőlem négy tuczat oly szakálas remetebot, mint ez a Ferde. Csodálatos látni a kölcsönös összefüggést az ő és emberei szelleme közt: azok, midőn őt szem előtt látják, úgy viselik magokat, mint valami ostoba békebírák; ő pedig, midőn velök társalog, olyan békebírói inassá változik. Szellemök a társas érintkezés által úgy együvé csatlódott, hogy mindig szépen együvé tartanak, mint a vadludak. Ha Ferde uramnál valami keresetem volna, azzal hoznám jó kedélybe cselédeit, hogy őket urokhoz hasonlóknak mondanám; ha cselédeinél volna, Ferde uramat azzal csiklandoznám, hogy senki sem tud jobban parancsolni szolgáinak. Tagadhatlan, hogy a bölcs viseletet szintúgy, mint az együgyü magatartást, elsajátítja egyik a másiktól, mint a ragadós nyavalyát: azért kiki óvakodjék saját környezetétől. Elég anyagot nyújt nekem ez a Ferde, hogy Henriket állandó kaczajra bírjam hat új divaton keresztűl, a mi addig tart, mint négy törvényszéki határidő vagy két adóssági per, s nevetni fog rajta szünet nélkül. Oh! nem kis dolog ám az, a mit könnyű esküvel erősített fillentés, redős homlokkal mondott tréfa eszközöl oly ficzkónál, kinek még sohse nyilallott a háta. Meglátjátok, annyira fog kaczagni, hogy olyan lesz az arcza, mint egy rosszúl redőzött nedves köpönyeg.
Mindjárt megyek, édes Ferde Róbert barátom. – Bardolph, tekintsd meg lovainkat. (Bardolph s az Apród el.) Ha engem darabokra fürészelnének, kitelnék belőlem négy tuczat oly szakálas remetebot, mint ez a Ferde. Csodálatos látni a kölcsönös összefüggést az ő és emberei szelleme közt: azok, midőn őt szem előtt látják, úgy viselik magokat, mint valami ostoba békebírák; ő pedig, midőn velök társalog, olyan békebírói inassá változik. Szellemök a társas érintkezés által úgy együvé csatlódott, hogy mindig szépen együvé tartanak, mint a vadludak. Ha Ferde uramnál valami keresetem volna, azzal hoznám jó kedélybe cselédeit, hogy őket urokhoz hasonlóknak mondanám; ha cselédeinél volna, Ferde uramat azzal csiklandoznám, hogy senki sem tud jobban parancsolni szolgáinak. Tagadhatlan, hogy a bölcs viseletet szintúgy, mint az együgyü magatartást, elsajátítja egyik a másiktól, mint a ragadós nyavalyát: azért kiki óvakodjék saját környezetétől. Elég anyagot nyújt nekem ez a Ferde, hogy Henriket állandó kaczajra bírjam hat új divaton keresztűl, a mi addig tart, mint négy törvényszéki határidő vagy két adóssági per, s nevetni fog rajta szünet nélkül. Oh! nem kis dolog ám az, a mit könnyű esküvel erősített fillentés, redős homlokkal mondott tréfa eszközöl oly ficzkónál, kinek még sohse nyilallott a háta. Meglátjátok, annyira fog kaczagni, hogy olyan lesz az arcza, mint egy rosszúl redőzött nedves köpönyeg.
FERDE (belőlről).
Sir John!
Sir John!
FALSTAFF.
| Megyek már, Ferde barátom, megyek. | (El.) |
