V. SZÍN.
Köztér a Westminster apátság mellett.
Két Inas jő, gyékényt terígetve.
1. INAS.
Több gyékényt, több gyékényt.
Több gyékényt, több gyékényt.
2. INAS.
Már kétszer harsogott a trombita.
Már kétszer harsogott a trombita.
1. INAS.
Falstaff, Ferde, Pistol, Bardolph és Apród jönnek.
| Két óra lesz, mikor a koronázásról jönnek. Csak rajta, rajta. | (Inasok el.) |
FALSTAFF.
Itt állj mellettem, Ferde Róbert. Reád akarom fordítani a király figyelmét. Felé kacsintok, midőn előttünk megy el, s jegyezd meg csak, majd milyen képet vág reám.
Itt állj mellettem, Ferde Róbert. Reád akarom fordítani a király figyelmét. Felé kacsintok, midőn előttünk megy el, s jegyezd meg csak, majd milyen képet vág reám.
PISTOL.
Áldja meg az Isten a tüdődet is, jó lovag.
Áldja meg az Isten a tüdődet is, jó lovag.
FALSTAFF.
Jer ide, Pistol; állj a hátam mögé. (Ferdé-nek.) Oh ha időm lett volna új díszruhákat készíttetni, a tőled kölcsönzött tízezer forintot fordítottam volna arra. Azonban mit se tesz; még jobb a szegényes öltözet: ez mutatja, mennyire buzogtam őt látni.
Jer ide, Pistol; állj a hátam mögé. (Ferdé-nek.) Oh ha időm lett volna új díszruhákat készíttetni, a tőled kölcsönzött tízezer forintot fordítottam volna arra. Azonban mit se tesz; még jobb a szegényes öltözet: ez mutatja, mennyire buzogtam őt látni.
FERDE.
Úgy van.
Úgy van.
FALSTAFF.
Ez mutatja indulatom forróságát.
Ez mutatja indulatom forróságát.
FERDE.
Úgy van.
Úgy van.
FALSTAFF.
Hódolatomat.
Hódolatomat.
FERDE.
Úgy van, úgy van, úgy van.
Úgy van, úgy van, úgy van.
FALSTAFF.
Éjjel-nappal lovagolni, semmit nem fontolni, semmire nem gondolni, arra sem bírni türelemmel, hogy felöltözzem.
Éjjel-nappal lovagolni, semmit nem fontolni, semmire nem gondolni, arra sem bírni türelemmel, hogy felöltözzem.
FERDE.
Nagyon igaz.
Nagyon igaz.
FALSTAFF.
S ide állani az úttól piszkosan s izzadva látása vágyától, semmi egyébre nem gondolni, minden mást feledésbe meríteni, mintha semmi egyéb teendő nem volna, mint őt látni.
S ide állani az úttól piszkosan s izzadva látása vágyától, semmi egyébre nem gondolni, minden mást feledésbe meríteni, mintha semmi egyéb teendő nem volna, mint őt látni.
PISTOL.
Ez semper idem: mert absque hoc nihil est. Minden mindenekben.
Ez semper idem: mert absque hoc nihil est. Minden mindenekben.
FERDE.
Valóban úgy van.
Valóban úgy van.
PISTOL.
Nemes szived’ felgyújtom én, lovag,
S dühössé teszlek.
Dorid, vagy képzeletben szép Helénád,
Fogságba’, rút aljas börtönbe’ van.
Ide vonták
A legdühösb, kiméletlen kezek.
Riaszd fel éjbarlangjából a bosszút,
Szörnyű Alektónak kigyóival:
Mert Dorka bent ül, Pistol nem hazud.
Nemes szived’ felgyújtom én, lovag,
S dühössé teszlek.
Dorid, vagy képzeletben szép Helénád,
Fogságba’, rút aljas börtönbe’ van.
Ide vonták
A legdühösb, kiméletlen kezek.
Riaszd fel éjbarlangjából a bosszút,
Szörnyű Alektónak kigyóival:
Mert Dorka bent ül, Pistol nem hazud.
FALSTAFF.
| Ki fogom szabadítni. | (Újjongás, trombitaszó.) |
PISTOL.
A tenger zúg s fölzeng a harsona.
A Király s Kisérete a Főbíró-val együtt jő.
A tenger zúg s fölzeng a harsona.
A Király s Kisérete a Főbíró-val együtt jő.
FALSTAFF.
Isten tartsa felségedet, Henrik király, fejedelmi Rikim!
Isten tartsa felségedet, Henrik király, fejedelmi Rikim!
PISTOL.
Az ég óvjon, dicső királyi sarj!
Az ég óvjon, dicső királyi sarj!
FALSTAFF.
Isten áldjon, kedves fiacskám!
Isten áldjon, kedves fiacskám!
KIRÁLY.
Szólj e hitvány emberrel, főbíránk.
Szólj e hitvány emberrel, főbíránk.
FŐBÍRÓ.
Eszednél vagy? Tudod, hogy mit beszélsz?
Eszednél vagy? Tudod, hogy mit beszélsz?
FALSTAFF.
Királyom, Zeüszöm, hozzád szólok, szívem.
Királyom, Zeüszöm, hozzád szólok, szívem.
KIRÁLY.
Öreg, nem ismerlek. Mi a kérésed?
Mi rosszúl áll az őszhaj a bolondnak!
Efféle embert rég álmomba’ láttam,
Ily puffadottat, vénet, csintalant;
De éberen most álmom’ megvetem.
Tested’ fogyaszd, növeljed szellemed’,
A dőzsölést hagyd el: a sír, tudod,
Háromszor oly nagyon ásít terád,
Mint másra. Most ne válaszolj nekem
Bolondhoz illő tréfával; ne hidd,
Hogy az vagyok most, a mi rég valék:
Az Isten tudja, lássa a világ is,
Hogy eldobám előbbi lényemet,
El, a kik egykoron környeztek is.
Ha azt hallod, hogy az leszek, mi voltam,
Jőj hozzám, s légy az, a mi rég valál:
Vásottságim vezére, gyámola.
Addig halálos büntetés alatt
Száműzlek innen többi csábitómmal
Személyünktől tíz-tíz mértföldnyire.
Mi tartásodra kell, azt megkapod,
Nehogy szükségből rosszra kényszerülj.
Ha azt hallandjuk, hogy megváltozál,
Akkor tehetséged s erőd szerint
Elősegélünk. – Mylord, légy utána,
Hogy a mit mondánk, teljesüljön is.
Öreg, nem ismerlek. Mi a kérésed?
Mi rosszúl áll az őszhaj a bolondnak!
Efféle embert rég álmomba’ láttam,
Ily puffadottat, vénet, csintalant;
De éberen most álmom’ megvetem.
Tested’ fogyaszd, növeljed szellemed’,
A dőzsölést hagyd el: a sír, tudod,
Háromszor oly nagyon ásít terád,
Mint másra. Most ne válaszolj nekem
Bolondhoz illő tréfával; ne hidd,
Hogy az vagyok most, a mi rég valék:
Az Isten tudja, lássa a világ is,
Hogy eldobám előbbi lényemet,
El, a kik egykoron környeztek is.
Ha azt hallod, hogy az leszek, mi voltam,
Jőj hozzám, s légy az, a mi rég valál:
Vásottságim vezére, gyámola.
Addig halálos büntetés alatt
Száműzlek innen többi csábitómmal
Személyünktől tíz-tíz mértföldnyire.
Mi tartásodra kell, azt megkapod,
Nehogy szükségből rosszra kényszerülj.
Ha azt hallandjuk, hogy megváltozál,
Akkor tehetséged s erőd szerint
Elősegélünk. – Mylord, légy utána,
Hogy a mit mondánk, teljesüljön is.
| Jerünk. | (Király s Kiséret el.) |
FALSTAFF.
Ferde barátom, önnek én tízezer forinttal tartozom.
Ferde barátom, önnek én tízezer forinttal tartozom.
FERDE.
Hej! Biz annyival, sir John! S kérem, hadd vigyem most haza magammal.
Hej! Biz annyival, sir John! S kérem, hadd vigyem most haza magammal.
FALSTAFF.
Abból nehezen lesz valami, Ferde barátom. De ne búsuljon rajta. Titokba’ fognak hozzá hívni. Mert látja, így kellett látszania a világ előtt. Ne aggódjék előléptetésén. Én még mindig az az ember vagyok, ki önt nagygyá tehetem.
Abból nehezen lesz valami, Ferde barátom. De ne búsuljon rajta. Titokba’ fognak hozzá hívni. Mert látja, így kellett látszania a világ előtt. Ne aggódjék előléptetésén. Én még mindig az az ember vagyok, ki önt nagygyá tehetem.
FERDE.
Nem foghatom meg, hogyan, ha csak saját mellényeit rám nem adja s szalmával ki nem töm. Kérem inkább, jó sir John, csak öt ezeret adjon vissza a tízezerből.
Nem foghatom meg, hogyan, ha csak saját mellényeit rám nem adja s szalmával ki nem töm. Kérem inkább, jó sir John, csak öt ezeret adjon vissza a tízezerből.
FALSTAFF.
Uram, én szavamnak ura maradok. A mit hallottál, az csak fölvett álarcz volt.
Uram, én szavamnak ura maradok. A mit hallottál, az csak fölvett álarcz volt.
FERDE.
Félek, hogy oly álarcz, mely halálig fog tartani, sir John.
Félek, hogy oly álarcz, mely halálig fog tartani, sir John.
FALSTAFF.
Ne féljen az álarczoktól. Jőjön velem ebédelni. Jer, Pistol hadnagy. Jer, Bardolph. Még ez este hivatni fognak engem.
János Herczeg, Főbíró s Tisztek jönnek.
Ne féljen az álarczoktól. Jőjön velem ebédelni. Jer, Pistol hadnagy. Jer, Bardolph. Még ez este hivatni fognak engem.
János Herczeg, Főbíró s Tisztek jönnek.
FŐBÍRÓ.
El a börtönbe sir John Falstaffot!
Vigyétek többi társit is vele.
El a börtönbe sir John Falstaffot!
Vigyétek többi társit is vele.
FALSTAFF.
Mylord, mylord!
Mylord, mylord!
FŐBÍRÓ.
Nincs most idő, majd későbben beszélünk.
Vigyétek el.
Nincs most idő, majd későbben beszélünk.
Vigyétek el.
PISTOL.
| Si fortune me tormente, sperato me contente. | (Falstaff, Ferde, Pistol, Bardolph, Apród s Tisztek el.) |
JÁNOS HERCZEG.
Helyeslem a király intézkedését:
Akarja, hogy előbbi társai
A legjobban ellátva légyenek,
De számüzetve, mignem társaságuk
Szelídebb s jobb lesz a világ előtt.
Helyeslem a király intézkedését:
Akarja, hogy előbbi társai
A legjobban ellátva légyenek,
De számüzetve, mignem társaságuk
Szelídebb s jobb lesz a világ előtt.
FŐBÍRÓ.
S úgy is vannak.
S úgy is vannak.
JÁNOS HERCZEG.
Behivta a király a parlamentet?
Behivta a király a parlamentet?
FŐBÍRÓ.
Behivta.
Behivta.
JÁNOS HERCZEG.
Fogadni mernék, míg ez év lejár,
Polgári kardunk s szívünk lángja már
Frankhonig ér. Ezt egy madárka dallá
S zengésit a király örömmel hallá.
Fogadni mernék, míg ez év lejár,
Polgári kardunk s szívünk lángja már
Frankhonig ér. Ezt egy madárka dallá
S zengésit a király örömmel hallá.
| No’s jösz velem? | (El mind.) |
