I. SZÍN.
Francziaország. Angers falai előtt.
Egyik oldalon Ausztria főherczege, csapatokkal; másikon Fülöp, franczia király és hadai; Lajos, Constantia, Arthur és Kiséret jönnek.
LAJOS.
Angers előtt légy üdvöz, Ausztria. –
Vérednek, Arthur, nagy előde Richard,
Ki az oroszlánt megrablá szivétől
S Palesztinában szent hadat viselt,
E herczeg által ment korán a sírba:
Ki, hogy utódján ezt jóvá tegye,
Most unszolásainkra megjelent
S kibontja érted zászlait, fiú,
Hogy megtorolja természettelen
Bátyád, János király bitorlatát.
Öleld-, szeresd meg, üdvözöld meg őt.
Angers előtt légy üdvöz, Ausztria. –
Vérednek, Arthur, nagy előde Richard,
Ki az oroszlánt megrablá szivétől
S Palesztinában szent hadat viselt,
E herczeg által ment korán a sírba:
Ki, hogy utódján ezt jóvá tegye,
Most unszolásainkra megjelent
S kibontja érted zászlait, fiú,
Hogy megtorolja természettelen
Bátyád, János király bitorlatát.
Öleld-, szeresd meg, üdvözöld meg őt.
ARTHUR.
Isten bocsássa meg Richard halálát,
Kivált hogy az övéit élteted
S hadadnak szárnya védi jogukat.
Erőtlen a kéz, mely ímhol köszönt,
De teljes a szív és tisztán szeret.
Üdv, herczeg, itt Angers kapúinál.
Isten bocsássa meg Richard halálát,
Kivált hogy az övéit élteted
S hadadnak szárnya védi jogukat.
Erőtlen a kéz, mely ímhol köszönt,
De teljes a szív és tisztán szeret.
Üdv, herczeg, itt Angers kapúinál.
LAJOS.
Kedves fiú! ki hagyná el jogod’?
Kedves fiú! ki hagyná el jogod’?
AUSZTRIA.
Arczodra hintem e hév csókomat
Pecsétül arra, mit fogad szivem:
Hogy innen addig nem térek haza,
Míg Angers, s a mi fransz földön tied,
Meg a fehérlő, halvány képü mart,
Mely visszarugja a zúgó tenger-árt,
S elzárja más földtől szigetlakóit,
Míg e tenger-sövényű Anglia,
E víz falú vár, biztos menedék
Mindenha külföld támadási ellen,
Míg a nyugatnak e szélső zuga
Királyul nem köszönt: addig, fiú,
Csatázom, és nem gondolok haza.
Arczodra hintem e hév csókomat
Pecsétül arra, mit fogad szivem:
Hogy innen addig nem térek haza,
Míg Angers, s a mi fransz földön tied,
Meg a fehérlő, halvány képü mart,
Mely visszarugja a zúgó tenger-árt,
S elzárja más földtől szigetlakóit,
Míg e tenger-sövényű Anglia,
E víz falú vár, biztos menedék
Mindenha külföld támadási ellen,
Míg a nyugatnak e szélső zuga
Királyul nem köszönt: addig, fiú,
Csatázom, és nem gondolok haza.
CONSTANTIA.
Vedd anyja háláját, az özvegyét,
Míg oly erőre kap erős karodtul,
Hogy megtetézze szíves kölcsönöd’.
Vedd anyja háláját, az özvegyét,
Míg oly erőre kap erős karodtul,
Hogy megtetézze szíves kölcsönöd’.
AUSZTRIA.
Az ég áldása lesz a fegyveren,
Mit ily igaz s kegyes harczban fogunk.
Az ég áldása lesz a fegyveren,
Mit ily igaz s kegyes harczban fogunk.
FÜLÖP KIRÁLY.
No hát, dologra. Szegjük ágyuink’
Ez ellen-álló város homlokának.
Hívjátok a vezérkar főbbjeit,
Hogy ostromunkhoz tervet adjanak.
Királyi csontunk’ itt rakjuk le, vagy
Be a piaczra véren gázolunk:
De meghódítjuk e fiúnak azt.
No hát, dologra. Szegjük ágyuink’
Ez ellen-álló város homlokának.
Hívjátok a vezérkar főbbjeit,
Hogy ostromunkhoz tervet adjanak.
Királyi csontunk’ itt rakjuk le, vagy
Be a piaczra véren gázolunk:
De meghódítjuk e fiúnak azt.
CONSTANTIA.
Várd meg, királyom, mit hoz a követ,
Nehogy vaktába vér szennyezze kardod’.
Chatillon Angliából, úgy lehet,
Meghozza békén, a mért harczra keltünk;
És akkor minden csöpp vér fájni fog,
Mit hő sietség ok nélkül kiont.
Chatillon jő.
Várd meg, királyom, mit hoz a követ,
Nehogy vaktába vér szennyezze kardod’.
Chatillon Angliából, úgy lehet,
Meghozza békén, a mért harczra keltünk;
És akkor minden csöpp vér fájni fog,
Mit hő sietség ok nélkül kiont.
Chatillon jő.
FÜLÖP KIRÁLY.
Csudák csudája! – Íme, asszonyom,
Kivánatodra itt jön a követ. –
No, mit beszél az Angol, mondd hamar;
Rád várva, veszteg űlünk. Szólj, Chatillon.
Csudák csudája! – Íme, asszonyom,
Kivánatodra itt jön a követ. –
No, mit beszél az Angol, mondd hamar;
Rád várva, veszteg űlünk. Szólj, Chatillon.
)
CHATILLON.
Hagyd félbe hát e hitvány ostromot,
S nagyobb tusára buzdítsd népedet.
János király, felbőszülvén jogos
Kivánatidra, fegyvert ragadott.
Én kedvező szelekre vártam, így
Ő partra is szállt már, együtt velem.
Gyors hadmenetben e város felé tart,
Erős a serge, bíznak harczosi.
Velök van anyja, az özvegy királyné,
Őt vérboszúra késztő fúria;
Ezzel meg Blanka, spanyol herczegasszony,
A volt király egy fattya is velök;
S az ország minden nyugtalan feje,
Szilaj, nyers, vakmerő önkéntesek
Kisasszony arczczal, bősz sárkány epével;
Otthon eladtak házat és vagyont,
Egy-egy örökség büszke hátukon,
Hogy új szerencsét kísértsenek itt.
Egy szóval, elszánt szellemek különb
Csapatja ennél, mely most Anglia
Partjárul átkelt, nem lengett soha
A duzzadó habon, hogy a keresztyén
De büszke dobjuk megszakítja már
Előadásom’; jönnek; alkudozni
Vagy víni: rajta hát, résen legyünk.
Hagyd félbe hát e hitvány ostromot,
S nagyobb tusára buzdítsd népedet.
János király, felbőszülvén jogos
Kivánatidra, fegyvert ragadott.
Én kedvező szelekre vártam, így
Ő partra is szállt már, együtt velem.
Gyors hadmenetben e város felé tart,
Erős a serge, bíznak harczosi.
Velök van anyja, az özvegy királyné,
Őt vérboszúra késztő fúria;
Ezzel meg Blanka, spanyol herczegasszony,
A volt király egy fattya is velök;
S az ország minden nyugtalan feje,
Szilaj, nyers, vakmerő önkéntesek
Kisasszony arczczal, bősz sárkány epével;
Otthon eladtak házat és vagyont,
Egy-egy örökség büszke hátukon,
Hogy új szerencsét kísértsenek itt.
Egy szóval, elszánt szellemek különb
Csapatja ennél, mely most Anglia
Partjárul átkelt, nem lengett soha
A duzzadó habon, hogy a keresztyén
| Világra romlást hozzon és veszélyt. | (Dobszó.) |
Előadásom’; jönnek; alkudozni
Vagy víni: rajta hát, résen legyünk.
FÜLÖP KIRÁLY.
De mily váratlan egy hadjárat ez!
De mily váratlan egy hadjárat ez!
AUSZTRIA.
Minél váratlanabb, annál daczosb
Védelmi harczra szánjuk el magunk’;
Szükséggel együtt nő meg a merény:
Hadd jőjenek hát, mi készen vagyunk.
János Király, Eleonora, Blanka, Richard és Pembroke jönnek, haddal.
Minél váratlanabb, annál daczosb
Védelmi harczra szánjuk el magunk’;
Szükséggel együtt nő meg a merény:
Hadd jőjenek hát, mi készen vagyunk.
János Király, Eleonora, Blanka, Richard és Pembroke jönnek, haddal.
JÁNOS KIRÁLY.
Békét a Fransznak, ha békén a Fransz
Örökbe hagyja venni a miénket.
Ha nem, hadd folyjon a fransz vér, s a béke
Szálljon föl égbe, míg mi, haragos
Szolgája Istennek, a büszke gőgöt,
Mely visszaverte békéjét az égre,
Megostorozzuk.
Békét a Fransznak, ha békén a Fransz
Örökbe hagyja venni a miénket.
Ha nem, hadd folyjon a fransz vér, s a béke
Szálljon föl égbe, míg mi, haragos
Szolgája Istennek, a büszke gőgöt,
Mely visszaverte békéjét az égre,
Megostorozzuk.
FÜLÖP KIRÁLY.
Béke Angliának,
Ha innen a had Angliába tér
S békén marad. Mi Angliát szeretjük,
Érette izzaszt fegyverünk sulya.
Ez a mi munkánk rád nézett vala:
De nemhogy Angliát szeresd, hanem
Alá-aknáztad törvényes királyát,
Elvágtad az öröklés fonalát,
A kiskorut kitudtad államából,
S rablást tevél a szűz, szent koronán.
Nézd, im, Godofréd bátyád arcza ez:
E szem, e homlok bátyádéra ömlött,
E másolat kicsinyben a nagyot
Mutatja, mely Godfréddal sírba ment,
S e kivonatból oly nagy kötetet
Fog majd csinálni az idő keze.
Elsőbb szülött volt nálad e Godofréd:
És ez Godofréd sarja. Az Istenért,
Hogyan neveznek hát téged királynak,
Míg e halánték élő vérrel üt,
A melyre néz bitorlott koronád?
Béke Angliának,
Ha innen a had Angliába tér
S békén marad. Mi Angliát szeretjük,
Érette izzaszt fegyverünk sulya.
Ez a mi munkánk rád nézett vala:
De nemhogy Angliát szeresd, hanem
Alá-aknáztad törvényes királyát,
Elvágtad az öröklés fonalát,
A kiskorut kitudtad államából,
S rablást tevél a szűz, szent koronán.
Nézd, im, Godofréd bátyád arcza ez:
E szem, e homlok bátyádéra ömlött,
E másolat kicsinyben a nagyot
Mutatja, mely Godfréddal sírba ment,
S e kivonatból oly nagy kötetet
Fog majd csinálni az idő keze.
Elsőbb szülött volt nálad e Godofréd:
És ez Godofréd sarja. Az Istenért,
Hogyan neveznek hát téged királynak,
Míg e halánték élő vérrel üt,
A melyre néz bitorlott koronád?
JÁNOS KIRÁLY.
Kitől nyeréd, Fransz, e nagy megbizást,
Hogy megfeleltess kérdő pontjaidra?
Kitől nyeréd, Fransz, e nagy megbizást,
Hogy megfeleltess kérdő pontjaidra?
FÜLÖP KIRÁLY.
A leghatalmasb bírótól, ki üdvös
Eszmére gyújt fejdelmi szíveket,
S beláttat a jog szeplőzésibe.
Az a biró tett őrül e fiúnak,
Parancsa folytán vádlom bűnödet,
Segélye által megfenyítem azt.
A leghatalmasb bírótól, ki üdvös
Eszmére gyújt fejdelmi szíveket,
S beláttat a jog szeplőzésibe.
Az a biró tett őrül e fiúnak,
Parancsa folytán vádlom bűnödet,
Segélye által megfenyítem azt.
JÁNOS KIRÁLY.
Hahó! bitorlás ám ez a tekintély.
Hahó! bitorlás ám ez a tekintély.
FÜLÖP KIRÁLY.
Bocsánat: a bitorlást sújtja le.
Bocsánat: a bitorlást sújtja le.
ELEONORA.
Ki a bitorló? kit nevezsz te így, Fransz?
Ki a bitorló? kit nevezsz te így, Fransz?
CONSTANTIA.
Hadd én feleljek: ten bitor fiad.
Hadd én feleljek: ten bitor fiad.
ELEONORA.
Csitt, szemtelen! Fattyad legyen király?
Te meg királyné, s paczkázz a világgal?
Csitt, szemtelen! Fattyad legyen király?
Te meg királyné, s paczkázz a világgal?
CONSTANTIA.
Ágyam fiadhoz mindig volt olyan hű,
Mint a tied férjedhez, s e fiú
Jobban hasonlít atyjához, Godofréd
Herczeghez, mint te Jánoshoz, kivel
Erkölcsben oly hasonló vagy, miként
Víz és esőcsepp, ördög és az anyja.
Az én fiam fattyú! Lelkemre! apja
Oly tiszta ágyból nem került soha!
Hogy is, ha egyszer anyja te valál!
Ágyam fiadhoz mindig volt olyan hű,
Mint a tied férjedhez, s e fiú
Jobban hasonlít atyjához, Godofréd
Herczeghez, mint te Jánoshoz, kivel
Erkölcsben oly hasonló vagy, miként
Víz és esőcsepp, ördög és az anyja.
Az én fiam fattyú! Lelkemre! apja
Oly tiszta ágyból nem került soha!
Hogy is, ha egyszer anyja te valál!
ELEONORA.
Jó kis mamád van, hé, gúnyt űz apádból!
Jó kis mamád van, hé, gúnyt űz apádból!
CONSTANTIA.
Jó nagymamád van, hé, gúnyt űz belőled!
Jó nagymamád van, hé, gúnyt űz belőled!
AUSZTRIA.
Csend!
Csend!
RICHARD.
| Halljuk a dobost! |
AUSZTRIA.
| Mi ördög ez? |
RICHARD.
Olyan, ki ördögöt fogat veled,
Csak bőröd’ egyszer a kezére kapja.
Te vagy a hős nyúl a példabeszédben,
Ki holt oroszlán bajszát tépdeli.
Megfüstölöm még kaczagányodat,
Vigyázz, kölyök; meg én, meg én, biz’ Isten!
Olyan, ki ördögöt fogat veled,
Csak bőröd’ egyszer a kezére kapja.
Te vagy a hős nyúl a példabeszédben,
Ki holt oroszlán bajszát tépdeli.
Megfüstölöm még kaczagányodat,
Vigyázz, kölyök; meg én, meg én, biz’ Isten!
BLANKA.
Oh! annak illett ez arszláni mez,
Ki az oroszlánt megmezetleníté.
Oh! annak illett ez arszláni mez,
Ki az oroszlánt megmezetleníté.
RICHARD.
De ennek úgy való hátára, mint
Szamárra nagy Heráklesz sarui. –
Várj csak, szamár, lerántom terhedet,
Vagy megrakom vállad’, hogy meggebed.
De ennek úgy való hátára, mint
Szamárra nagy Heráklesz sarui. –
Várj csak, szamár, lerántom terhedet,
Vagy megrakom vállad’, hogy meggebed.
AUSZTRIA.
Ki e gebeszkedő, hogy itt fülem’
Ily bő beszéddel süketíti meg? –
Király – Lajos, határozz, mit tegyünk.
Ki e gebeszkedő, hogy itt fülem’
Ily bő beszéddel süketíti meg? –
Király – Lajos, határozz, mit tegyünk.
LAJOS.
Nők és bolondok, félre a vitával. –
János király, eddig van az egész:
Angol- meg Irhont, Anjout, Mainet, Tourainet,
Arthur nevében kívánom s jogán.
Lemondasz rólok, s lefegyverkezel?
Nők és bolondok, félre a vitával. –
János király, eddig van az egész:
Angol- meg Irhont, Anjout, Mainet, Tourainet,
Arthur nevében kívánom s jogán.
Lemondasz rólok, s lefegyverkezel?
JÁNOS KIRÁLY.
Éltemrül inkább: dacz neked, Fülöp. –
Bretagnei Arthur, bízd magad’ kezemre,
S többet megád rokon szívem, bizony,
Mint gyáva Fransztól nyernél valaha.
Hódolj, fiú.
Éltemrül inkább: dacz neked, Fülöp. –
Bretagnei Arthur, bízd magad’ kezemre,
S többet megád rokon szívem, bizony,
Mint gyáva Fransztól nyernél valaha.
Hódolj, fiú.
ELEONORA.
Jer nagymamához, édes.
Jer nagymamához, édes.
CONSTANTIA.
No, édes! menj a nagymamához, édes:
Adj nagymamának országot, fiam,
S nagymámi ad szilvát, fügét, cseresznyét:
Jó nagymama!
No, édes! menj a nagymamához, édes:
Adj nagymamának országot, fiam,
S nagymámi ad szilvát, fügét, cseresznyét:
Jó nagymama!
ARTHUR.
Anyám lelkem, ne többet!
Oh bár fekünném mélyen föld alatt!
Nem érdemes miattam ennyi patvar.
Anyám lelkem, ne többet!
Oh bár fekünném mélyen föld alatt!
Nem érdemes miattam ennyi patvar.
ELEONORA.
Szégyent hoz anyja rá; hogy’ sír szegény!
Szégyent hoz anyja rá; hogy’ sír szegény!
CONSTANTIA.
Szégyen terád! Hoz, nem hoz anyja rá.
Nagyanyja sérti, nem anyja gyalázza;
Az csal szegénynek oly éghasgató
Gyöngyöt szeméből, mit ajándokul
Vesz a menny; úgy van, e kristály bogyók
Részére hajtják az eget, hogy álljon
Mellé ügyének, s bosszút rajtatok.
Szégyen terád! Hoz, nem hoz anyja rá.
Nagyanyja sérti, nem anyja gyalázza;
Az csal szegénynek oly éghasgató
Gyöngyöt szeméből, mit ajándokul
Vesz a menny; úgy van, e kristály bogyók
Részére hajtják az eget, hogy álljon
Mellé ügyének, s bosszút rajtatok.
ELEONORA.
Te, menny-föld szörnyeteg rágalmazója!
Te, menny-föld szörnyeteg rágalmazója!
CONSTANTIA.
Te, menny-föld szörnyeteg bántalmazója!
Rágalmazónak engemet ne mondj:
Te bitorlod, és fiad, ez elnyomott
Gyermek biralmát, czímeit, jogát.
Idősb fiadnak volt ez a fia,
Boldogtalan csak benned, általad.
Te bűneid vannak szegény gyerekben
Meglátogatva; érted fogta meg
A törvény súlya, mert csak másod íz,
Mely bűnfogantó méhedből eredt.
Te, menny-föld szörnyeteg bántalmazója!
Rágalmazónak engemet ne mondj:
Te bitorlod, és fiad, ez elnyomott
Gyermek biralmát, czímeit, jogát.
Idősb fiadnak volt ez a fia,
Boldogtalan csak benned, általad.
Te bűneid vannak szegény gyerekben
Meglátogatva; érted fogta meg
A törvény súlya, mert csak másod íz,
Mely bűnfogantó méhedből eredt.
JÁNOS KIRÁLY.
Bolondok háza, csitt!
Bolondok háza, csitt!
CONSTANTIA.
Nem csak nagyanyja bűneiért lakol,
De Isten-átok bűne s ő maga
E távol ízen, melyet érte ver,
Az ő átkával, az ő bűniért;
Az ő bántalma, e vétek-poroszló,
Fiam bántalma, mindért ez lakol
S ő érte mind. Az átok verje meg!
| Csak még ez egyet: |
De Isten-átok bűne s ő maga
E távol ízen, melyet érte ver,
Az ő átkával, az ő bűniért;
Az ő bántalma, e vétek-poroszló,
Fiam bántalma, mindért ez lakol
S ő érte mind. Az átok verje meg!
ELEONORA.
Bolond czivódó, oly végrendelet
Van a kezemben, mely fiad’ kizárja.
Bolond czivódó, oly végrendelet
Van a kezemben, mely fiad’ kizárja.
CONSTANTIA.
Igen? ki kétli? Asszony-rendelet!
Rendetlen rendelet! gaz rendelet,
Minőt rendelhet egy rossz nagyanya!
Igen? ki kétli? Asszony-rendelet!
Rendetlen rendelet! gaz rendelet,
Minőt rendelhet egy rossz nagyanya!
FÜLÖP KIRÁLY.
Csend, asszonyom! vagy mérsékeld magad’
Illetlen e körhöz, lovalni e
Nem illő hangú kitöréseket. –
Egy kürt idézze a falakra Angers
Lakóit; ők hadd szóljanak magok:
Arthurt uralják, vagy János királyt?
Harsona. Polgárok a falon.
Csend, asszonyom! vagy mérsékeld magad’
Illetlen e körhöz, lovalni e
Nem illő hangú kitöréseket. –
Egy kürt idézze a falakra Angers
Lakóit; ők hadd szóljanak magok:
Arthurt uralják, vagy János királyt?
Harsona. Polgárok a falon.
POLGÁR.
Ki az, ki minket e falakra hí?
Ki az, ki minket e falakra hí?
FÜLÖP KIRÁLY.
Franszok királya, az angol nevében.
Franszok királya, az angol nevében.
JÁNOS KIRÁLY.
Nem, az angol király, saját nevében.
Angersi nép, kedvelt jobbágyaim.
Nem, az angol király, saját nevében.
Angersi nép, kedvelt jobbágyaim.
)
FÜLÖP KIRÁLY.
Angersi kedvelt nép, Arthur jobbágyi,
Kürtünk idéze, szép szót váltani.
Angersi kedvelt nép, Arthur jobbágyi,
Kürtünk idéze, szép szót váltani.
JÁNOS KIRÁLY.
A mi ügyünkben; hát mienk a szó.
E várostok szemébe s kapui
Elé nyomúló fransz dandárok a ti
Romlásotokra táboroznak itt.
Álgyúik gyomra telve búsz haraggal,
És számszerelve vannak, ércz boszút
Köpdösni e város bástyái ellen.
Egy véres ostrom minden készlete
S e franszok annyi ádáz hadmüve
Áll szembe várostok szemeivel, a
Behunyt kapukkal; s ha mi nem jövünk,
E szunnyadó, s öv módra títeket
Körülfogó kövek, sortüzeikre,
Mész-ágyaikból már azóta ki-
Mállottak volna, tág rést nyitva, hol
Véres erőszak rontson csendetekre.
De látva minket, a jogos királyt,
Kik gyors hadúttal, fáradalmosan
Hozánk feloldó serget e kapukhoz,
Hogy meg se sérüljön várostok arcza:
Döbbenve a fransz, im, alkudni készül;
És tűzbe burkolt ércz golyók helyett,
Miktől hideg rázná ki e falat,
Csak füstbe göngyölt szép szóval lövöldöz,
Hogy hitszegővé bújtsa fületek’.
Úgy higyetek, jó polgárok, neki!
Bocsássatok be minket, e sebes
Hadútban ellankadt királytokat,
Ki nyugtanyát kér e falak között.
A mi ügyünkben; hát mienk a szó.
E várostok szemébe s kapui
Elé nyomúló fransz dandárok a ti
Romlásotokra táboroznak itt.
Álgyúik gyomra telve búsz haraggal,
És számszerelve vannak, ércz boszút
Köpdösni e város bástyái ellen.
Egy véres ostrom minden készlete
S e franszok annyi ádáz hadmüve
Áll szembe várostok szemeivel, a
Behunyt kapukkal; s ha mi nem jövünk,
E szunnyadó, s öv módra títeket
Körülfogó kövek, sortüzeikre,
Mész-ágyaikból már azóta ki-
Mállottak volna, tág rést nyitva, hol
Véres erőszak rontson csendetekre.
De látva minket, a jogos királyt,
Kik gyors hadúttal, fáradalmosan
Hozánk feloldó serget e kapukhoz,
Hogy meg se sérüljön várostok arcza:
Döbbenve a fransz, im, alkudni készül;
És tűzbe burkolt ércz golyók helyett,
Miktől hideg rázná ki e falat,
Csak füstbe göngyölt szép szóval lövöldöz,
Hogy hitszegővé bújtsa fületek’.
Úgy higyetek, jó polgárok, neki!
Bocsássatok be minket, e sebes
Hadútban ellankadt királytokat,
Ki nyugtanyát kér e falak között.
FÜLÖP KIRÁLY.
Hadd szólok én is: úgy feleljetek. –
Jobbom felől, mely védni fogadá
Annak jogát szentűl, ki fogva tart,
Áll, ime, az ifjú Plantagenet,
Ez ember elhunyt bátyjának fia,
S királya ennek, minden birtokostul.
Ez eltiport igazságért tiporja
Hadunk dobajja várostok gyöpét,
Ellenség nem tovább, addig csupán,
Míg kényszerítő vendégszeretet
Buzgalma serkent e nyomott fiú
Javára szentűl. Szíveskedjetek
Megadni hát az illő tartozást
Annak, kit illet, e királyfinak:
S hadunk ártalma, mint kantárra tett
– Ránézni, szörnyű – medve, kötve van;
Álgyunk hiún fecsérli bősz dühét
Az ég sebezhetlen felhőire;
S mi áldások között hátrálva szépen,
Nem-csorba karddal, zúzatlan sisakkal
Viszszük megint a pezsgő vért haza,
Mit e falakra fecskendezni jöttünk,
S békén hagyunk itt, nőstül, gyermekestül.
De, hogyha rá nem álltok botorul
Ajánlatunkra: e vén-arczu kőfal
Hadunk postái ellen meg nem óv,
Bár mind ez ángol s harczi készlete
Belűl tanyázna durva gyűrüjén.
Fog-é uralni várostok tehát,
Annak nevében, a kiért idéztünk?
Avagy dühünknek adjunk harczi jelt,
S véren hatoljunk önnön birtokunkba?
Hadd szólok én is: úgy feleljetek. –
Jobbom felől, mely védni fogadá
Annak jogát szentűl, ki fogva tart,
Áll, ime, az ifjú Plantagenet,
Ez ember elhunyt bátyjának fia,
S királya ennek, minden birtokostul.
Ez eltiport igazságért tiporja
Hadunk dobajja várostok gyöpét,
Ellenség nem tovább, addig csupán,
Míg kényszerítő vendégszeretet
Buzgalma serkent e nyomott fiú
Javára szentűl. Szíveskedjetek
Megadni hát az illő tartozást
Annak, kit illet, e királyfinak:
S hadunk ártalma, mint kantárra tett
– Ránézni, szörnyű – medve, kötve van;
Álgyunk hiún fecsérli bősz dühét
Az ég sebezhetlen felhőire;
S mi áldások között hátrálva szépen,
Nem-csorba karddal, zúzatlan sisakkal
Viszszük megint a pezsgő vért haza,
Mit e falakra fecskendezni jöttünk,
S békén hagyunk itt, nőstül, gyermekestül.
De, hogyha rá nem álltok botorul
Ajánlatunkra: e vén-arczu kőfal
Hadunk postái ellen meg nem óv,
Bár mind ez ángol s harczi készlete
Belűl tanyázna durva gyűrüjén.
Fog-é uralni várostok tehát,
Annak nevében, a kiért idéztünk?
Avagy dühünknek adjunk harczi jelt,
S véren hatoljunk önnön birtokunkba?
POLGÁR.
Szóval, mi az angol királyt uraljuk:
Jogán, s nevében védjük városát.
Szóval, mi az angol királyt uraljuk:
Jogán, s nevében védjük városát.
JÁNOS KIRÁLY.
Ismerjetek el hát, és bocsássatok be.
Ismerjetek el hát, és bocsássatok be.
POLGÁR.
Azt nem tehetjük; a ki megmutatja,
Hogy ő király, mi annak hódolunk;
Addig kizárjuk az egész világot.
Azt nem tehetjük; a ki megmutatja,
Hogy ő király, mi annak hódolunk;
Addig kizárjuk az egész világot.
JÁNOS KIRÁLY.
Hát nem elég az angol korona?
S kell több bizonyság: ime a tanúk:
Harmincz ezer szív, Angolhon fia –
Hát nem elég az angol korona?
S kell több bizonyság: ime a tanúk:
Harmincz ezer szív, Angolhon fia –
RICHARD.
Fattyúk s a többi.
Fattyúk s a többi.
JÁNOS KIRÁLY.
Pecsétli jogczímünket életével.
Pecsétli jogczímünket életével.
FÜLÖP KIRÁLY.
Megannyi, s oly nemes vér, mint azok –
Megannyi, s oly nemes vér, mint azok –
RICHARD.
Fattyúk is, szinte.
Fattyúk is, szinte.
FÜLÖP KIRÁLY.
Áll szembe, s mond ellent igényeidnek.
Áll szembe, s mond ellent igényeidnek.
POLGÁR.
Míg döntve nem lesz, ki’ joga különb,
Mi egyik félnek sem adunk jogot.
Míg döntve nem lesz, ki’ joga különb,
Mi egyik félnek sem adunk jogot.
JÁNOS KIRÁLY.
Isten bocsássa hát minden lélek bünét,
Kik, mielőtt az estharmat leszáll,
Örök honukba átlebbennek e
Szörnyű vitán: ki országunk királya.
Isten bocsássa hát minden lélek bünét,
Kik, mielőtt az estharmat leszáll,
Örök honukba átlebbennek e
Szörnyű vitán: ki országunk királya.
FÜLÖP KIRÁLY.
Úgy légyen, ámen. Föl, fegyverre! lóra!
Úgy légyen, ámen. Föl, fegyverre! lóra!
RICHARD.
Szent György, ki a sárkányt megölted, és
Azóta csapszék-ajtón lovagolsz,
Volnék csak otthon, barlangodba, hé,
Nőstény oroszlánoddal: majd ökör
Fejet növesztnék arszlán bőrödön!
Csudádra járnának.
Szent György, ki a sárkányt megölted, és
Azóta csapszék-ajtón lovagolsz,
| Taníts harczolni egy kicsit. | (Ausztria herczegéhez.) |
| No, hé, |
Nőstény oroszlánoddal: majd ökör
Fejet növesztnék arszlán bőrödön!
Csudádra járnának.
AUSZTRIA.
Csitt már! elég.
Csitt már! elég.
RICHARD.
Reszkess, világ! elbődült az oroszlán.
Reszkess, világ! elbődült az oroszlán.
JÁNOS KIRÁLY.
Feljebb, a síkra; ott bontjuk ki majd
Legrendesebben minden ezredünket.
Feljebb, a síkra; ott bontjuk ki majd
Legrendesebben minden ezredünket.
RICHARD.
Sietve hát, hogy jó állást vegyünk.
Sietve hát, hogy jó állást vegyünk.
FÜLÖP KIRÁLY (Lajos-hoz).
Legyen; – s a többit e másik halomra
Legyen; – s a többit e másik halomra
| Parancsolod fel. – Isten és jogunk! | (Mind el.) |
