III. SZÍN.
Ugyanott.
A várkastély előtt. Arthur, a falon.
ARTHUR.
A fal magas; de már én csak leugrom. –
Jó föld, kegyelmezz, meg ne üss nagyon! –
Vagy ismer itt vagy senki; ha igen:
Ez a hajó-inas mez eltakar.
Félek, de már csak ráadom fejem’.
Ha lent vagyok, s lábam ki nem törött,
Ezer kibúvóm lesz tovább inalni.
Oh! e kövekbe’ bátyám szíve van. –
Pembroke, Salisbury és Bigot jönnek.
A fal magas; de már én csak leugrom. –
Jó föld, kegyelmezz, meg ne üss nagyon! –
Vagy ismer itt vagy senki; ha igen:
Ez a hajó-inas mez eltakar.
Félek, de már csak ráadom fejem’.
Ha lent vagyok, s lábam ki nem törött,
Ezer kibúvóm lesz tovább inalni.
| S mindegy, szökőben, vagy itt fogva halni. | (Leugrik.) |
| Lelkem’ fogadd ég! testem’ Angolhon! | (Meghal.) |
SALISBURY.
Hozzá megyek Szent-Edmunds-Burybe,
Más menhelyünk nincs, s kapni kell, urak,
A zord idők e szép ajánlatán.
Hozzá megyek Szent-Edmunds-Burybe,
Más menhelyünk nincs, s kapni kell, urak,
A zord idők e szép ajánlatán.
PEMBROKE.
Ki hozta a bibornok levelét?
Ki hozta a bibornok levelét?
SALISBURY.
Melun gróf, egy főrangú franczia;
Titkos beszéde a dauphin baráti
Érzelmiről még több, mint e levél.
Melun gróf, egy főrangú franczia;
Titkos beszéde a dauphin baráti
Érzelmiről még több, mint e levél.
BIGOT.
Menjünk elébe holnap reggelig.
Menjünk elébe holnap reggelig.
SALISBURY.
Azaz hogy akkor indulunk; hiszen
Két hosszú nap kell, úgy érünk oda.
Richard jő.
Azaz hogy akkor indulunk; hiszen
Két hosszú nap kell, úgy érünk oda.
Richard jő.
RICHARD.
Még egyszer jó napot, mogorva lordok.
Kéret magához tüstént a király.
Még egyszer jó napot, mogorva lordok.
Kéret magához tüstént a király.
SALISBURY.
Minket lerázott a király magáról.
Mocskos palástját szűz becsűletünk
Nem bélli többé, s nem járunk tovább
A vérnyomon, mit minden lépte hágy.
Menj vissza, mondd: elszántuk életünket.
Minket lerázott a király magáról.
Mocskos palástját szűz becsűletünk
Nem bélli többé, s nem járunk tovább
A vérnyomon, mit minden lépte hágy.
Menj vissza, mondd: elszántuk életünket.
RICHARD.
Bár mit koholtok, szép szó többre megy.
Bár mit koholtok, szép szó többre megy.
SALISBURY.
Sérvünk eszel most, nem illemszabály.
Sérvünk eszel most, nem illemszabály.
RICHARD.
De sérvetekben nincs sok ész; tehát
Ész volna, hogy tudnátok illemet.
De sérvetekben nincs sok ész; tehát
Ész volna, hogy tudnátok illemet.
PEMBROKE.
Öcsém, öcsém! a boszuságnak is
Megvan saját joga.
Öcsém, öcsém! a boszuságnak is
Megvan saját joga.
RICHARD.
Urába’ tesz kárt, másba’ senkibe’.
| Meg ám, való: |
SALISBURY.
| Ez itt a börtön. | (Meglátva Arthur-t.) |
| De ki fekszik itt? |
PEMBROKE.
Halál, királyi szépségtől kevély!
Oh, hát a földnek nincs egy odva e
Bünt eltakarni?
Halál, királyi szépségtől kevély!
Oh, hát a földnek nincs egy odva e
Bünt eltakarni?
)
SALISBURY.
A gyilkos, talán
Szörnyedve tettén, ím itt hagyja, hogy
Boszút kiáltson.
A gyilkos, talán
Szörnyedve tettén, ím itt hagyja, hogy
Boszút kiáltson.
BIGOT.
Kárhoztatá is e szép alakot,
Sajnálta sírba e királyi gyöngyöt.
| Vagy midőn a sírba |
Sajnálta sírba e királyi gyöngyöt.
SALISBURY.
No, hát te, Richard, mit szólsz? Láttad-e
Mását? vagy olvastad, hallottad-e?
Képzelted-e, vagy most képzelheted,
Hogy, látva, látod? birna képzeted,
E tárgy nekül, ilyet teremteni?
Ez a fő csúcsa, leghegye, taréja,
Legisleg-teteje a czímeres
Vérgyilkolásnak; a legvéresebb
Gyalázat, legvadabb és leggazabb
Embertelen csíny, melylyel hályogos
Szemű harag, vagy a meredtszemű düh
Szánó könyet facsart ki valaha.
No, hát te, Richard, mit szólsz? Láttad-e
Mását? vagy olvastad, hallottad-e?
Képzelted-e, vagy most képzelheted,
Hogy, látva, látod? birna képzeted,
E tárgy nekül, ilyet teremteni?
Ez a fő csúcsa, leghegye, taréja,
Legisleg-teteje a czímeres
Vérgyilkolásnak; a legvéresebb
Gyalázat, legvadabb és leggazabb
Embertelen csíny, melylyel hályogos
Szemű harag, vagy a meredtszemű düh
Szánó könyet facsart ki valaha.
PEMBROKE.
Meg van bocsátva minden eddigi
Ölés ez által: mert ez oly egyetlen,
Páratlan ádáz, hogy megszenteli
Évszázadok még nem fogant bünét;
Halálos vérontás, ez iszonyú
Látványhoz mérve, puszta tréfa lesz.
Meg van bocsátva minden eddigi
Ölés ez által: mert ez oly egyetlen,
Páratlan ádáz, hogy megszenteli
Évszázadok még nem fogant bünét;
Halálos vérontás, ez iszonyú
Látványhoz mérve, puszta tréfa lesz.
RICHARD.
Átokra méltó, véres munka ez;
Istentelen kéz sujtoló müve,
Ha általában emberkéz müve.
Átokra méltó, véres munka ez;
Istentelen kéz sujtoló müve,
Ha általában emberkéz müve.
SALISBURY.
Ha általában emberkéz müve? –
Sejtettük azt mi, hogy mi készül itt:
Hubert kezének aljas műve ez;
A csel, az ármány, a király esze.
Megtiltom e szív hűségét iránta,
Térdelve drága élted romjain;
És e lehelni szűnt fenség fölött
Szent fogadás tömjénét lehelem:
Hogy földi kéjet meg nem ízlelek,
Gyönyör ragálya nem kap el soha,
Se kényelem-vágy, tétlen lustaság,
Míg e kezet dicsővé nem teszem
A boszuállás tisztessége által.
Ha általában emberkéz müve? –
Sejtettük azt mi, hogy mi készül itt:
Hubert kezének aljas műve ez;
A csel, az ármány, a király esze.
Megtiltom e szív hűségét iránta,
Térdelve drága élted romjain;
És e lehelni szűnt fenség fölött
Szent fogadás tömjénét lehelem:
Hogy földi kéjet meg nem ízlelek,
Gyönyör ragálya nem kap el soha,
Se kényelem-vágy, tétlen lustaság,
Míg e kezet dicsővé nem teszem
A boszuállás tisztessége által.
PEMBROKE. BIGOT.
Szavadra lelkünk híven esküszik.
Hubert jő.
Szavadra lelkünk híven esküszik.
Hubert jő.
HUBERT.
Uraim, kereslek nagy-lélekszakadva.
Él Arthur: a király küld értetek.
Uraim, kereslek nagy-lélekszakadva.
Él Arthur: a király küld értetek.
SALISBURY.
Oh! vakmerő; hogy nem pirúl halálra! –
Czoki, gazember! elkotródj’ hamar.
Oh! vakmerő; hogy nem pirúl halálra! –
Czoki, gazember! elkotródj’ hamar.
HUBERT.
Én nem vagyok gazember.
Én nem vagyok gazember.
SALISBURY (kardot ránt).
A törvény fáját?
| Megraboljam |
RICHARD.
Uram, dugd vissza.
| Fegyvered ragyog: |
SALISBURY.
E gaz gyilkos bőrébe nem dugom.
| Nem, míg hüvelyűl |
HUBERT.
Vissza, lord Salisbury! vissza, ha mondom:
Kardom csak oly éles, mint a tied.
Isten bizony! kár magad’ így feledni,
S kihívni vészes önvédelmemet,
Nehogy felejtsem rangod’, érdemid’,
Nagyságod’, és csupán dühöd’ tekintsem.
Vissza, lord Salisbury! vissza, ha mondom:
Kardom csak oly éles, mint a tied.
Isten bizony! kár magad’ így feledni,
S kihívni vészes önvédelmemet,
Nehogy felejtsem rangod’, érdemid’,
Nagyságod’, és csupán dühöd’ tekintsem.
BIGOT.
Odább, szemétdomb! Még daczolni mersz
Egy főnemessel?
Odább, szemétdomb! Még daczolni mersz
Egy főnemessel?
HUBERT.
De védni ártatlanságom’ merem
Egy császár ellen is.
| Én nem, a világért; |
Egy császár ellen is.
SALISBURY.
| Gyilkos vagy. |
HUBERT.
Ne tégy! Még nem vagyok. Ki hamisat szól,
Nem mond valót, s ki azt nem mond, hazug.
| Azzá |
Nem mond valót, s ki azt nem mond, hazug.
PEMBROKE.
Aprítsuk össze.
Aprítsuk össze.
RICHARD.
| Békeség, ha mondom. |
SALISBURY.
Odább Faulconbridge, vagy megkeserűlöd.
Odább Faulconbridge, vagy megkeserűlöd.
RICHARD.
Meg ám az ördög, Salisbury. Ha rám
Csak rút szemet vetsz, egyet lépsz felém,
Vagy egy gyalázó szót ejtesz dühödben,
Tüstént leváglak. Dugd be kardodat,
Mert összeverlek úgy, nyársoddal együtt,
Hogy azt tudod, ördög ver, a pokolból.
Meg ám az ördög, Salisbury. Ha rám
Csak rút szemet vetsz, egyet lépsz felém,
Vagy egy gyalázó szót ejtesz dühödben,
Tüstént leváglak. Dugd be kardodat,
Mert összeverlek úgy, nyársoddal együtt,
Hogy azt tudod, ördög ver, a pokolból.
BIGOT.
Mit akarsz te, híres Faulconbridge lovag?
Pártolni ezt a gyilkost, e gazembert?
Mit akarsz te, híres Faulconbridge lovag?
Pártolni ezt a gyilkost, e gazembert?
HUBERT.
Lord Bigot, én az egyik sem vagyok.
Lord Bigot, én az egyik sem vagyok.
BIGOT.
Ki ölte hát meg e kis herczeget?
Ki ölte hát meg e kis herczeget?
HUBERT.
Én élve hagytam, egy órája sincs;
Tiszteltem őt, szerettem őt; s halálig
Fogom siratni kedves életét.
Én élve hagytam, egy órája sincs;
Tiszteltem őt, szerettem őt; s halálig
Fogom siratni kedves életét.
SALISBURY.
Hitelt ne adjon senki ál könyének!
Gazság soh’ sincs ily folyadék nekül;
S ez, régen űzve, úgy mutatja fel
Mint száalomnak ártatlan vizét.
El hát velem, ki vágópad mocsok
Szagú körétől borzad lelkileg,
Mert engem itt bűn bűze fojtogat.
Hitelt ne adjon senki ál könyének!
Gazság soh’ sincs ily folyadék nekül;
S ez, régen űzve, úgy mutatja fel
Mint száalomnak ártatlan vizét.
El hát velem, ki vágópad mocsok
Szagú körétől borzad lelkileg,
Mert engem itt bűn bűze fojtogat.
BIGOT.
Siessünk a dauphinhoz, Burybe.
Siessünk a dauphinhoz, Burybe.
PEMBROKE.
| Mondd a királynak: ott reánk akad. | (Lordok el.) |
RICHARD.
Itt jól foly a világ! Tudsz valamit
E szép dologban? Oh! az irgalom
Vég- és határtalan mesgyéin is túl
El vagy kárhozva, ha te tetted e
Gaz tettet, Hubert.
Itt jól foly a világ! Tudsz valamit
E szép dologban? Oh! az irgalom
Vég- és határtalan mesgyéin is túl
El vagy kárhozva, ha te tetted e
Gaz tettet, Hubert.
HUBERT.
| Hallgass ki, uram. |
RICHARD.
Ha! megmondjam, mi vagy?
Oly kárhozott vagy, mint a fekete –
Nem, semmi sincsen olyan fekete:
Sötétebb szinre vagy kárhozva, mint
A Lucifer király; nincs ördöge
Pokolnak oly rút, a minő te lészsz,
Ha e fiúnak gyilkosa te vagy.
Ha! megmondjam, mi vagy?
Oly kárhozott vagy, mint a fekete –
Nem, semmi sincsen olyan fekete:
Sötétebb szinre vagy kárhozva, mint
A Lucifer király; nincs ördöge
Pokolnak oly rút, a minő te lészsz,
Ha e fiúnak gyilkosa te vagy.
HUBERT.
Egy lelkem, egy hitem –
Egy lelkem, egy hitem –
RICHARD.
Egyeztél, a Judás végére juss;
Kötél ha kell, a leggyöngébb fonál,
Minőt hasából pók font valaha,
Birjon meg; egy szál káka is gerendád
Legyen; s ha vízbe fojtonád magad’,
Csak egy kanálba önts egy kis vizet,
Az, mint egész nagy tenger, oly elég
Lesz ily gazembert megfúlasztani.
Felette súlyos a gyanúm reád.
| Ha csak belé |
Kötél ha kell, a leggyöngébb fonál,
Minőt hasából pók font valaha,
Birjon meg; egy szál káka is gerendád
Legyen; s ha vízbe fojtonád magad’,
Csak egy kanálba önts egy kis vizet,
Az, mint egész nagy tenger, oly elég
Lesz ily gazembert megfúlasztani.
Felette súlyos a gyanúm reád.
HUBERT.
Ha tett, helyeslés, vagy bár gondolat
Által bünös vagyok e drága élet
Elorzásában, mely e szép agyag
Lakója volt: ne légyen a pokolnak
Elég gyötrelme, engem kínzani.
Én jól hagyám.
Ha tett, helyeslés, vagy bár gondolat
Által bünös vagyok e drága élet
Elorzásában, mely e szép agyag
Lakója volt: ne légyen a pokolnak
Elég gyötrelme, engem kínzani.
Én jól hagyám.
RICHARD.
Kábult vagyok, s út-vesztve bújdosom
E zord világ vészes tüskéi közt.
Mily könnyen elbirod nagy Angliát!
Mert e hazából élet, jog, igazság
E morzsa felség eltűntén, együtt
Felszálla mennybe; itt más nem maradt,
Csupán czivódni, dúlni, tépni foggal
E büszke állam gazdátlan ügyét.
Most e királyság puszta konczain
Bősz háború dühös taréja berzeng
S a béke lágy szemébe kurrogat;
Külső hadak, benső békétlenek
Egy útba vágnak; s roppant zűrzavar
Les, mint a hollók egy esett baromra,
Egy kicsikart trónt, mely bukóban áll. –
Boldog, kinek palástja és öve
Kibírja e vészt. – Vidd el a fiút,
Aztán siess utánam a királyhoz.
Markomban ezer a sürgős dolog;
| Menj, fogd öledbe, s vidd el. – |
E zord világ vészes tüskéi közt.
Mily könnyen elbirod nagy Angliát!
Mert e hazából élet, jog, igazság
E morzsa felség eltűntén, együtt
Felszálla mennybe; itt más nem maradt,
Csupán czivódni, dúlni, tépni foggal
E büszke állam gazdátlan ügyét.
Most e királyság puszta konczain
Bősz háború dühös taréja berzeng
S a béke lágy szemébe kurrogat;
Külső hadak, benső békétlenek
Egy útba vágnak; s roppant zűrzavar
Les, mint a hollók egy esett baromra,
Egy kicsikart trónt, mely bukóban áll. –
Boldog, kinek palástja és öve
Kibírja e vészt. – Vidd el a fiút,
Aztán siess utánam a királyhoz.
Markomban ezer a sürgős dolog;
| S hazánkra, ím, az ég is agyarog. | (Elmennek.) |
