I. SZÍN.
Ugyanott. Terem a palotában.
János Király, Pandolf, kezében a korona, és Kisérők jönnek.
JÁNOS KIRÁLY.
És így kezedbe átszolgáltatám
Dicsőségem körét.
És így kezedbe átszolgáltatám
Dicsőségem körét.
)
PANDOLF (a koronát János-nak nyújtva).
Viszont: a pápa nyujtja általam,
Legfőbb hatalmu, nagy hűbér-urad.
| Fogadd e kézből |
Legfőbb hatalmu, nagy hűbér-urad.
JÁNOS KIRÁLY.
De tartsd meg szent szavad’: siess a fransz
Elé, s az ő szentsége rád ruházta
Egész erőddel álld el útjokat,
A míg fölöttünk a ház is nem ég.
Im pártot ütnek zúgó lordjaink,
Népünk a jobbágy tiszttel pörbe száll,
Esküdve frígyet, lelki hódolást
Külföldi vérnek, jövevény királynak.
E felzavart kedélyek árvizét
Csupán terajtad áll mérsékleni.
Ne késs’ tehát: oly beteg a jelen,
Hogy rögtön adni kell gyógyszert, különben
Gyógyíthatatlan a felforgatás.
De tartsd meg szent szavad’: siess a fransz
Elé, s az ő szentsége rád ruházta
Egész erőddel álld el útjokat,
A míg fölöttünk a ház is nem ég.
Im pártot ütnek zúgó lordjaink,
Népünk a jobbágy tiszttel pörbe száll,
Esküdve frígyet, lelki hódolást
Külföldi vérnek, jövevény királynak.
E felzavart kedélyek árvizét
Csupán terajtad áll mérsékleni.
Ne késs’ tehát: oly beteg a jelen,
Hogy rögtön adni kell gyógyszert, különben
Gyógyíthatatlan a felforgatás.
PANDOLF.
Lehelletemből támadt e vihar,
Midőn a pápa ellen fortyanál.
De most, hogy visszatértél megjuházva,
E harczi szélvészt elcsitítja nyelvem,
S bősz Angliádban jó időt csinál.
Ma Áldozó nap van, jól megjegyezd,
Lehelletemből támadt e vihar,
Midőn a pápa ellen fortyanál.
De most, hogy visszatértél megjuházva,
E harczi szélvészt elcsitítja nyelvem,
S bősz Angliádban jó időt csinál.
Ma Áldozó nap van, jól megjegyezd,
| Ma tétetem le a fransz fegyverét. | (El.) |
JÁNOS KIRÁLY.
Ma Áldozó van? Nem azt jósolák,
Hogy Áldozókor, délben, leteszem
Koronámat? Épen az történt velem.
Azt gondolám: erőszak készt reá,
De, hála Isten, csak önkint tevém.
Richard jő.
Ma Áldozó van? Nem azt jósolák,
Hogy Áldozókor, délben, leteszem
Koronámat? Épen az történt velem.
Azt gondolám: erőszak készt reá,
De, hála Isten, csak önkint tevém.
Richard jő.
RICHARD.
Hódolt egész Kent; csak Dover daczol még:
London baráti sergül fogadá
Hadastul a dauphint. A fő urak,
Szavadra mit se’ hajtva, ellenidhez
Kínálni mentek szolgálatjokat;
S vad zűrzavar száguldoz fel s alá
Kétes barátid kisded száma közt.
Hódolt egész Kent; csak Dover daczol még:
London baráti sergül fogadá
Hadastul a dauphint. A fő urak,
Szavadra mit se’ hajtva, ellenidhez
Kínálni mentek szolgálatjokat;
S vad zűrzavar száguldoz fel s alá
Kétes barátid kisded száma közt.
JÁNOS KIRÁLY.
Akkor se’ tértek vissza lordjaim,
Midőn hallák, hogy a kis Arthur él?
Akkor se’ tértek vissza lordjaim,
Midőn hallák, hogy a kis Arthur él?
RICHARD.
Holtan találták, s az utczára vetve –
Mint egy üres tok, melyből élete
Kincsét gonosz kéz elrabolta már.
Holtan találták, s az utczára vetve –
Mint egy üres tok, melyből élete
Kincsét gonosz kéz elrabolta már.
JÁNOS KIRÁLY.
Hisz a gaz Hubert azt mondá, hogy él.
Hisz a gaz Hubert azt mondá, hogy él.
RICHARD.
Élt, Istenemre! ő úgy tudta még.
De mért alélsz el? mért vagy ily borús?
Légy tettre is nagy, mint valál akarni;
Ne lásson a világ, hogy félelem,
Sötét bizatlanság kormányoz a
Király szemében egy mozdúlatot.
Légy, mint korunk, izgalmas; tűz a tűzben;
Ijeszsz ijesztőt; nézz farkas-szemet
A kérkedő iszonynyal: így a jobbágy
Fejdelme nagy-voltáról varr himet,
Példádra nagy lesz, és felöltözi
Az eltökélés bátor szellemét.
Előre! tündökölj, mint egy Hadisten,
Ha tetszelegni vágy a harczmezőn;
Mutass bizalmat, dicsvágyó merényt.
Vagy odvában verjék föl az oroszlánt?
Onnan riaszszák nagy-remegve ki?
Oh! ezt ne halljam. Fuss, csatázz, elébe
A borzalomnak, míg ajtódba’ nincs,
S birkozd le utján, míg idébb nem ér.
Élt, Istenemre! ő úgy tudta még.
De mért alélsz el? mért vagy ily borús?
Légy tettre is nagy, mint valál akarni;
Ne lásson a világ, hogy félelem,
Sötét bizatlanság kormányoz a
Király szemében egy mozdúlatot.
Légy, mint korunk, izgalmas; tűz a tűzben;
Ijeszsz ijesztőt; nézz farkas-szemet
A kérkedő iszonynyal: így a jobbágy
Fejdelme nagy-voltáról varr himet,
Példádra nagy lesz, és felöltözi
Az eltökélés bátor szellemét.
Előre! tündökölj, mint egy Hadisten,
Ha tetszelegni vágy a harczmezőn;
Mutass bizalmat, dicsvágyó merényt.
Vagy odvában verjék föl az oroszlánt?
Onnan riaszszák nagy-remegve ki?
Oh! ezt ne halljam. Fuss, csatázz, elébe
A borzalomnak, míg ajtódba’ nincs,
S birkozd le utján, míg idébb nem ér.
JÁNOS KIRÁLY.
Imént volt itt a pápa követe,
Szerencsésen kibékültem vele;
Szavát is adta, hogy elküldeti
Lajossal a hadát.
Imént volt itt a pápa követe,
Szerencsésen kibékültem vele;
Szavát is adta, hogy elküldeti
Lajossal a hadát.
RICHARD.
Hát, míg van egy rög a lábunk alatt,
Mi alkudozni, béke-szónokot,
Irott hizelgést, és fegyverszünet-
Koldulni küldjünk, foglaló sereghez?
Egy síma állu ficzkó, egy puha
Selyem piperkőcz mutasson fügét?
Hízlalja dölyfét e harczos mezőkön?
Lengesse csúfos, tétlen zászlait
Egünkre, és ne leljen akadályt? –
Fegyverre, fölség! A bibornok úr
Talán nem is tud békét szerzeni,
Vagy, ha tud is, ne mondják legalább,
Hogy ellenálló szándékunk se’ volt.
| Oh dicstelen frigy! |
Mi alkudozni, béke-szónokot,
Irott hizelgést, és fegyverszünet-
Koldulni küldjünk, foglaló sereghez?
Egy síma állu ficzkó, egy puha
Selyem piperkőcz mutasson fügét?
Hízlalja dölyfét e harczos mezőkön?
Lengesse csúfos, tétlen zászlait
Egünkre, és ne leljen akadályt? –
Fegyverre, fölség! A bibornok úr
Talán nem is tud békét szerzeni,
Vagy, ha tud is, ne mondják legalább,
Hogy ellenálló szándékunk se’ volt.
JÁNOS KIRÁLY.
Te légy parancsnok e nehéz időben.
Te légy parancsnok e nehéz időben.
RICHARD.
Előre hát; bizvást indúlhatunk:
Előre hát; bizvást indúlhatunk:
| Különb sereggel is bir még hadunk. | (Elmennek.) |
