VI. SZÍN.

Teljes szövegű keresés

Angol tábor Picardiában.
Gower és Fluellen jönnek.
GOWER.
Nos, Fluellen kapitány! a hídtól jön?
FLUELLEN.
Pisztosíthatom, hogy a hítnál igen kitűnően teljesítették a szolgálatot.
GOWER.
S Exeter herczeg épségben maradt?
FLUELLEN.
Exeter herczeg oly hősies, mint Agamemnon: oly férfiú, kit én szeretek, tisztelek, lelkemmel és szívemmel, puszgoságommal, életemmel, pihegésemmel és legvégső erőmmel. Néki, hála Isten! semmi paj! Vitézül, nagy hati tudománynyal tart a hidat. Egy zászlótartó hadnagy van ott a hítnál: jó lelkiismerettel mondhatom, oly vitéz ember, mint Marc Anton: semmi külső tekintélylyel nem bír, hanem hősies tettét láttam neki.
GOWER.
Hogy hívják?
FLUELLEN.
Pistol zászlótartó.
GOWER.
Nem ismerem.
Pistol jő.
FLUELLEN.
Épen itt jön la.
PISTOL.
Kapitány, tégy szivességet velem:
Exeter herczeg kedvel tégedet.
FLUELLEN.
Uty van, hál’ Istennek! Érdemlek is tőle egy kis szeretet.
PISTOL.
Bardolph, egy hős, kemény szivű s ügyes
Vitéz, a szörnyü végzet által, és
Bőszülve forgandó kerekje által
A könnyelmű Fortunának, eme
Vak istennőnek,
Ki egy szünetlen gördülö kövön áll…
FLUELLEN.
Engedelmével, Pistol zászlós, Fortunát vaknak festik, szemén kötölékkel, jelenteni, hogy a szerencse vak. Festik továbbá kerekkel is, jelenteni, mi belőle tanulság, hogy változó és állhatatlan, meg aztán változékonyság és ingatagság; és látja, a lába goló forma kőre van helyezve, mely kurúl, kurúl, csak kurúl. A költők igazán igen bompás leírását adták neki. Furtuna pombás tanulság.
PISTOL.
Bardolphhoz a szerencse zord, rideg:
Feszületet lopott, most felkötik.
Átkos halál!
Ásitson ebre a bitó, legyen
Szabad az ember és ne fojtsa el
Torkát kender kötél; de Exeter
Kimondta a halálitéletet
Egy kis feszületért.
Menj, szólj vele: hallgat terád a herczeg,
Bardolph életfonalát ne messe el
Aljas gyalázat és éles zsineg.
Szólj élte mellett: megszolgálom azt neked.
FLUELLEN.
Pistol százlós, úgy félig érdem szándokát.
PISTOL.
No hát örülj neki.
FLUELLEN.
De pizom, százlótartó, ez nem igen örülni való dolog. Mert, látja, ha mindjárt tulajdon testvérem volna is, kérném herczeget, csak bánjék vele tetszés szerint, hajtsa végre rajta az ítéletet: mert hát fel kell tartani a fegyelmet.
PISTOL.
Veszsz el s légy átkozott! Fige barátságodnak.
FLUELLEN.
Jól van.
PISTOL.
Spanyol fige!(Pistol el.)
FLUELLEN.
Iken jól van.
GOWER.
Ej, hisz ez egy körmönfont csaló gazember; most emlékszem már rá; kerítő, zsebmetsző.
FLUELLEN.
Pisztosítom önt, a hídnál oly terék szavakat mekpeszélt, minőket csak nyári nap látni. Iken jól van, a mit nekem peszélt; jól van, mondhatom, ha az idő rászolgál.
GOWER.
Csaló, hóbortos, gazember ez. Olykor-olykor elmegy a háborúba, hogy Londonba visszatérve, katonaöltönyben csilloghasson. S az efféle ficzkók egyszerre készen vannak aztán a nagy hadvezérek nevével. Könyv nélkül betanulják, hol történt ez vagy az: e vagy amaz földsáncznál, ezen résnél, ama födözeten; ki tért vissza dicsőségesen, kit lőttek agyon, ki gyalázta meg önmagát, mely állást tartott meg az ellenség; s mindezt hibátlanúl betanulják harczias nyelven, melyet új szabású káromkodásokkal czifráznak; pedig hogy a tábornoké szerint nyírott szakál s a tábori megviselt öltöny mily hatást gyakorol a tajtékzó palaczkok és sörbe mártott elménczségek között, elgondolni is csodálatos. Azért korunk ez éktelenségeit ismernie kell önnek; különben rútúl rászedhetik.
FLUELLEN.
Mondok önnek valamit, Gower kapitány: kezdek észrevenni, hogy ő nem az az ember, kinek mutatni akarja magát világ előtt; ha kabátján egy luk megtalálom, majd megmondok én neki véleményemet. (Trombitaszó.) Hallja, itt jön a királ: szólanom kell vele a hítról.
Henrik Király, Gloster s katonák jönnek.
FLUELLEN.
Isten áltja felségét!
HENRIK KIRÁLY.
Hogy hogy, Fluellen? a hídtól jösz?
FLUELLEN.
Onnan, felséged parancsára. Exeter herczeg vitézűl tartotta a hítat; a francziák mekszaladoztak; iken vitéz ticső dolgok történtek. Mert az ellenség elfoglalta a hítat, de visszavonulni kénytelen volt s Exeter herczeg lett a híd ura. Mondhatok, felség, a herczeg derék ember megvan a talpán.
HENRIK KIRÁLY.
Hány embert veszítettetek, Fluellen?
FLUELLEN.
Az ellenségnek igen naty vesztesége van, különösen naty; részemről gondolom, a herczeg senkit sem veszített, egy kívül, a kit, mivel templomot rabolt, hihetőn kivégeznek: valami Bardolph, ha ismeri felség: az arcza csupa bibircsó, ragya, pattogzás és tűz-láng, ajkai az orrára fujdogálnak, s az meg olyan, mint az izzó szén, néha kék, néha vörös; hanem orra ki van végezve, s tüzének vége.
HENRIK KIRÁLY.
Kiirtani szeretnénk minden ily gonosztevőt. Világos rendeletet adunk, hogy ez országon átvonultunkban semmit ne zsaroljanak, semmit el ne vegyenek fizetés nélkül a falvakban, egy francziát se illessenek vagy gúnyoljanak gyalázó szavakkal, mert ha szelídség és kegyetlenség versenyez egy királyság fölött, a leggyöngédebb játékos lesz a leggyorsabban nyerő.
Harsona-szó. Montjoy jő.
MONTJOY.
Kilétemet tudatja öltönyöm.
HENRIK KIRÁLY.
Igen, azt tudom; de mit fogok tudni tőled?
MONTJOY.
Uram szándékát.
HENRIK KIRÁLY.
Nyilvánítsd.
MONTJOY.
Királyom így szólt: Mondd meg angol Henriknek, hogy bár holtnak tetszénk, csak aludtunk, az elvárás jobb katona, mint az elsietés. Mondd, hogy Harfleurnél visszanyomhattuk volna; de nem láttuk jónak lezúdítni a csapást, mielőtt teljesen megért. Most rajtunk a sor beszélni, s szavunk parancsoló. Anglia megkeserüli dőreségét, belátja gyöngeségét s csodálja türelmünket. Mondd meg tehát neki, gondoskodjék oly váltságdíjról, mely szenvedett veszteségeinkhez, elvesztett alattvalóinkhoz s eltűrt megaláztatásunkhoz mért legyen, mit ha egész súlyában kárpótolni akar, kicsinysége megrogy alatta. Veszteségeinkért kincstára fölötte szegény; vérünk omlásáért királyságának fölajánlása csekély összeg; s megaláztatásunkért, saját személye, lábunknál térdelve, gyönge és méltatlan elégtétel lenne. Add ezekhez kihívásunkat, s mondd meg neki végül, hogy elárulta embereit, kiknek halálítélete ki van mondva. Ennyit uram, királyom; ennyi megbizatásom.
HENRIK KIRÁLY.
Mi a neved? már tiszted’ ismerem.
MONTJOY.
Montjoy.
HENRIK KIRÁLY.
Jól végezéd dolgod’. Térj vissza és
Mondd a királynak, már nem zaklatom,
De sőt örömmel húzódnám Calaisba
Gát nélkül: mert valót beszélve, bár
Eszélytelenség ennyit vallani
Előnyt kapott ravasz ellenfelünknek,
Betegség elgyötörte népemet,
Számuk csekély, s a megmaradt néhány
Aligha jobb, mint annyi franczia;
Míg ép erőben, hirnök, mondhatom,
Úgy tetszett, mintha három franczia
Járt volna egy angol lábszárain.
Isten bocsássa meg, hogy így dicsekszem:
Frank légetekből szívtam e hibát;
Megbántam. Mondd uradnak, itt vagyok,
Váltságdíjam e hitvány, gyönge test,
Sergem beteg, bágyadt őrség csupán.
De ha Isten vezérl, mégis megyünk, bár
Frankhon s meg oly más szomszéd állna is
Útunkba. Vedd ezt fáradságodért.
Menj, s mondd uradnak, jól gondolja meg:
Ha elvonulhatunk, jó; hogyha gátol,
A barna földet piros véretekkel
Föstjük be. S most, Montjoy, elmehetsz.
Mindössze ennyiből áll válaszunk:
Mi a csatát, így lévén, nem keressük,
De így levén, nem is kerüljük azt;
Mondd ezt uradnak.
MONTJOY.
Akként teszek. Köszönet felségednek.(Montjoy el.)
GLOSTER.
Remélem, most nem rontanak reánk.
HENRIK KIRÁLY.
Isten kezében vagyunk, nem övékben.
A hídra most: közelget már az éj.
Túl a folyón szállunk táborba és
Reggel vonúlunk majd onnan tovább.(El mind.)

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem