I. SZÍN.
Westminster-apátság.
Gyászzene. V. Henrik király tetemei ravatalon; körüle Bedford, Gloster és Exeter herczegek, Warwick gróf, a winchesteri püspök, heroldok, stb.
BEDFORD.
Borulj el, égbolt, éjre váljon a nap;
Te új időket hirlő üstökös,
Lóbáld meg ott fenn kristály czibakod’,
Ostor gyanánt a lázadt csillagokra,
Kik Henrikünknek elvegzék halálát!
Nagy volt ő arra, hogy sokáig éljen!
Nem veszte ily királyt még Anglia.
Borulj el, égbolt, éjre váljon a nap;
Te új időket hirlő üstökös,
Lóbáld meg ott fenn kristály czibakod’,
Ostor gyanánt a lázadt csillagokra,
Kik Henrikünknek elvegzék halálát!
Nagy volt ő arra, hogy sokáig éljen!
Nem veszte ily királyt még Anglia.
GLOSTER.
Nem volt királya, míg ő nem jöve.
Magas erényü, uralomra méltó:
Kirántott kardja vakitón czikázott;
Tovább ért kardja sárkány szárnyinál;
Szilaj világu, szikrázó szeme
Inkább riasztá s űzé ellenit
Arczukra tűző délnap fényinél.
Mit mondok? Túl van ő magasztaláson:
Csak diadalra emelé kezét.
Nem volt királya, míg ő nem jöve.
Magas erényü, uralomra méltó:
Kirántott kardja vakitón czikázott;
Tovább ért kardja sárkány szárnyinál;
Szilaj világu, szikrázó szeme
Inkább riasztá s űzé ellenit
Arczukra tűző délnap fényinél.
Mit mondok? Túl van ő magasztaláson:
Csak diadalra emelé kezét.
EXETER.
Mi gyászba járunk: mért nem vér a gyász?
Nem éled ő fel, Henrik halva van.
Egy fakoporsót kísérünk mi itt,
S halál dicstelen győzödelmire
Fényt vetnek ünnepélyes soraink,
Mint diadalszekérnek foglyai,
Vészcsillagokra szórjuk-e vaj’ átkunk’.
Kik egyesültek hősünk vesztire?
Vagy azt higyük tán, bűvölők s kuruzslók
A csalfa frankok, a kik félelemből
Varázsigékkel küldtek rá halált?
Mi gyászba járunk: mért nem vér a gyász?
Nem éled ő fel, Henrik halva van.
Egy fakoporsót kísérünk mi itt,
S halál dicstelen győzödelmire
Fényt vetnek ünnepélyes soraink,
Mint diadalszekérnek foglyai,
Vészcsillagokra szórjuk-e vaj’ átkunk’.
Kik egyesültek hősünk vesztire?
Vagy azt higyük tán, bűvölők s kuruzslók
A csalfa frankok, a kik félelemből
Varázsigékkel küldtek rá halált?
WINCHESTER.
Megáldta őt a királyok királya.
Oly szörnyü nem lesz szörnyü vég itélet
A francziának, mint tekintete.
A seregek uráért harczola
S a szentegyház imája védte őt.
Megáldta őt a királyok királya.
Oly szörnyü nem lesz szörnyü vég itélet
A francziának, mint tekintete.
A seregek uráért harczola
S a szentegyház imája védte őt.
GLOSTER.
A szentegyház? Papok imája nélkül
Meg nem szakadt vón’ élte ily korán.
Asszony-király az, a kit ti kivántok,
Póráztokon, mint iskolás fiú.
A szentegyház? Papok imája nélkül
Meg nem szakadt vón’ élte ily korán.
Asszony-király az, a kit ti kivántok,
Póráztokon, mint iskolás fiú.
WINCHESTER.
Bármit kivánjunk, te vagy a protector,
S parancsod’ várja ország, fejdelem.
Nőd büszke, s inkább féken tartja lelked’,
Mint Isten és a vallás papjai.
Bármit kivánjunk, te vagy a protector,
S parancsod’ várja ország, fejdelem.
Nőd büszke, s inkább féken tartja lelked’,
Mint Isten és a vallás papjai.
GLOSTER.
Ne szólj vallásról, test kell teneked.
S templomba nem jársz évhosszat, csak akkor,
Ha ellenid ellen imádkozol.
Ne szólj vallásról, test kell teneked.
S templomba nem jársz évhosszat, csak akkor,
Ha ellenid ellen imádkozol.
BEDFORD.
Elég a per már, szűnjék a harag!
Oltár elé most! Héroldok, velünk!
Arany helyett fegyvert teszünk le ott:
Fegyver mit ér, ha Henrik halva van!
Nyomornapokra számíthatsz, utókor:
Anyjok könyűjét szopják kisdedek,
Sós köny dajkája lészen szigetünk
S csak nők maradnak holtakat siratni.
Henrik királyunk! szellemed’ hivom:
Oh boldogitsd e hont, védd belviszálytól!
Víj meg egedben a vészbujdosókkal!
Lelked dicsőebb csillag lészen ott,
Mint Julius Caesar vagy ragyogó –
Elég a per már, szűnjék a harag!
Oltár elé most! Héroldok, velünk!
Arany helyett fegyvert teszünk le ott:
Fegyver mit ér, ha Henrik halva van!
Nyomornapokra számíthatsz, utókor:
Anyjok könyűjét szopják kisdedek,
Sós köny dajkája lészen szigetünk
S csak nők maradnak holtakat siratni.
Henrik királyunk! szellemed’ hivom:
Oh boldogitsd e hont, védd belviszálytól!
Víj meg egedben a vészbujdosókkal!
Lelked dicsőebb csillag lészen ott,
Mint Julius Caesar vagy ragyogó –
| (Hirnök jő.) |
HIRNÖK.
Üdvözve tőlem, nemes lordjaim.
Frank földről gyászos híreket hozok,
Vesztett csaták, vérontás híreit:
Guienne, Champagne, Rheims, Orleans,
Párizs, Guysors, mind veszve, mind.
Üdvözve tőlem, nemes lordjaim.
Frank földről gyászos híreket hozok,
Vesztett csaták, vérontás híreit:
Guienne, Champagne, Rheims, Orleans,
Párizs, Guysors, mind veszve, mind.
BEDFORD.
Mily szó ez, ember, Henrik teteménél?
Halkan beszélj, mert híred hallatára
Feltámad ő és szétrobbantja ólmát.
Mily szó ez, ember, Henrik teteménél?
Halkan beszélj, mert híred hallatára
Feltámad ő és szétrobbantja ólmát.
GLOSTER.
Rouent feladták? Párizs oda van?
Halottiból ám költsd fel Henriket,
E hirre lelke ujra tova száll.
Rouent feladták? Párizs oda van?
Halottiból ám költsd fel Henriket,
E hirre lelke ujra tova száll.
EXETER.
Hogy vesztek el? mily árulás miatt?
Hogy vesztek el? mily árulás miatt?
HIRNÖK.
Nem úgy, csak ember s pénzhiány miatt.
Azt suttogják a katonák között,
Pártokra vagytok ti szakadva itthon;
S mig csatasíkra kéne szállnotok,
Arról vitáztok, ki legyen vezér.
Ez hosszadalmas, olcsó harczot óhajt;
Emez repűlne, ámde szárnya nincs;
Az úgy állítja, ingyen is lehet
Béket szerezni, síma szép szavakkal.
Angol nemesség, ébredj fel, riadj fel!
Új hirnevedre restség vessen árnyat?
Kitépve ím a liljom czímeredből
S félig levágva Anglia díszpalástja.
Nem úgy, csak ember s pénzhiány miatt.
Azt suttogják a katonák között,
Pártokra vagytok ti szakadva itthon;
S mig csatasíkra kéne szállnotok,
Arról vitáztok, ki legyen vezér.
Ez hosszadalmas, olcsó harczot óhajt;
Emez repűlne, ámde szárnya nincs;
Az úgy állítja, ingyen is lehet
Béket szerezni, síma szép szavakkal.
Angol nemesség, ébredj fel, riadj fel!
Új hirnevedre restség vessen árnyat?
Kitépve ím a liljom czímeredből
S félig levágva Anglia díszpalástja.
EXETER.
E ravatalnál ha nem vón’ könyűnk,
E híradásra árként folyna most.
E ravatalnál ha nem vón’ könyűnk,
E híradásra árként folyna most.
BEDFORD.
Frank föld regensét, engem illet az.
Pánczélt reám! fel Frankhonért csatára!
Te szégyen-gyász ruhája, el veled!
Sebet hadd osztok, szem helyett, a franknak,
Hogy megsirassa újabb nyomorát.
Frank föld regensét, engem illet az.
Pánczélt reám! fel Frankhonért csatára!
Te szégyen-gyász ruhája, el veled!
Sebet hadd osztok, szem helyett, a franknak,
Hogy megsirassa újabb nyomorát.
| (Más hirnök jő.) |
2. HIRNÖK.
Levelet hozok, balhírüt, lordjaim.
Fellázadt Frankföld végkép ellenünk,
Néhány csekélyke városon kivül.
Megkoronázva Rheimsben a dauphin;
Hozzája állt az orleansi fattyu,
Mellette Reignier, Anjou herczege,
Alençon herczeg pártjához menekszik.
Levelet hozok, balhírüt, lordjaim.
Fellázadt Frankföld végkép ellenünk,
Néhány csekélyke városon kivül.
Megkoronázva Rheimsben a dauphin;
Hozzája állt az orleansi fattyu,
Mellette Reignier, Anjou herczege,
Alençon herczeg pártjához menekszik.
EXETER.
Károly király? Minden hozzája fut!
Hová futunk mi e kudarcz elől?
Károly király? Minden hozzája fut!
Hová futunk mi e kudarcz elől?
GLOSTER.
Mi nem futunk, a frank torkába csak!
Bedford, ha ingasz, én helyedbe állok.
Mi nem futunk, a frank torkába csak!
Bedford, ha ingasz, én helyedbe állok.
BEDFORD.
Miért e kétely buzgalmamba’, Gloster?
Már gondolatba látom a hadat,
Mely elborítá a frankok honát.
Miért e kétely buzgalmamba’, Gloster?
Már gondolatba látom a hadat,
Mely elborítá a frankok honát.
| (Harmadik hirnök jő.) |
3. HIRNÖK.
Keservetökhöz, kegyes lordjaim,
Könyt hullatók Henrik koporsaján,
Egy szörnyü harcznak hírét kell csatolnom,
Melyet a frankok s hős Talbot vivának.
Keservetökhöz, kegyes lordjaim,
Könyt hullatók Henrik koporsaján,
Egy szörnyü harcznak hírét kell csatolnom,
Melyet a frankok s hős Talbot vivának.
)
WINCHESTER.
És nemde, Talbot volt a győzödelmes?
És nemde, Talbot volt a győzödelmes?
3. HIRNÖK.
Oh nem! Lord Talbot vesztes fél vala.
Elmondom bőven, mint folyt a dolog.
A mult augusztus-hó tizedikén,
Elhagyva az ostromlott Orléanst,
Alig hat ezernyi volt összes hada,
S huszonhárom ezernyi frank sereg
Körűlfogá őt és megtámadá.
Hadsorba állni nem volt már idő,
Sem gerelyek az íjászok elé;
Hegyes sövénykarókat szúrtanak szét
Rendetlenűl a földbe a helyett,
A betörő lovasság gátjaúl.
Három óránál hosszabb volt a harcz;
S csodákat művelt több mint emberi
Nagyságu Talbot kardja és dsidája.
Pokolra külde százakat, nem állt meg
Előtte senki, szerte dúlt dühöngve.
A frank kiált: Az ördög harczol ott!
Reá meredve áll egész sereg,
És katonái, látván hősi lelkét:
Talbot! Talbot! üvöltve riadoznak,
És berohannak a harcz mélyibe.
S már diadal pecsétli meg csatánkat,
Ha sir John Fastolfe gyávát nem mutat,
Ki az elősereggel hátul állván,
Hogy segedelműl törne majd elő,
Megfuta gyáván, egy csapás ne’kűl.
Romlás lőn erre, szörnyü konczolás:
Bezárolá az ellen hadja őket.
Egy hitvány vallon, a dauphin kegyéért,
Talbotra hátul dárdát hajitott,
Kinek szemébe még csak nézni sem mert
A francziáknak összes ereje.
Oh nem! Lord Talbot vesztes fél vala.
Elmondom bőven, mint folyt a dolog.
A mult augusztus-hó tizedikén,
Elhagyva az ostromlott Orléanst,
Alig hat ezernyi volt összes hada,
S huszonhárom ezernyi frank sereg
Körűlfogá őt és megtámadá.
Hadsorba állni nem volt már idő,
Sem gerelyek az íjászok elé;
Hegyes sövénykarókat szúrtanak szét
Rendetlenűl a földbe a helyett,
A betörő lovasság gátjaúl.
Három óránál hosszabb volt a harcz;
S csodákat művelt több mint emberi
Nagyságu Talbot kardja és dsidája.
Pokolra külde százakat, nem állt meg
Előtte senki, szerte dúlt dühöngve.
A frank kiált: Az ördög harczol ott!
Reá meredve áll egész sereg,
És katonái, látván hősi lelkét:
Talbot! Talbot! üvöltve riadoznak,
És berohannak a harcz mélyibe.
S már diadal pecsétli meg csatánkat,
Ha sir John Fastolfe gyávát nem mutat,
Ki az elősereggel hátul állván,
Hogy segedelműl törne majd elő,
Megfuta gyáván, egy csapás ne’kűl.
Romlás lőn erre, szörnyü konczolás:
Bezárolá az ellen hadja őket.
Egy hitvány vallon, a dauphin kegyéért,
Talbotra hátul dárdát hajitott,
Kinek szemébe még csak nézni sem mert
A francziáknak összes ereje.
BEDFORD.
Talbot megölve? Enmagam’ ölöm meg,
Hogy fénybe’, nyugton, lomhán éltem itt,
Míg, védtelen őt, a dicső vezért
Igy árulák el fattyu ellenének.
Talbot megölve? Enmagam’ ölöm meg,
Hogy fénybe’, nyugton, lomhán éltem itt,
Míg, védtelen őt, a dicső vezért
Igy árulák el fattyu ellenének.
3. HIRNÖK.
Oh nem, nem! Ő él, ám foglyúl esék,
És Scales és Hungerford lordok vele;
A többi is leölve vagy fogoly.
Oh nem, nem! Ő él, ám foglyúl esék,
És Scales és Hungerford lordok vele;
A többi is leölve vagy fogoly.
BEDFORD.
Én váltom őt ki, én és senki más.
Hanyatt lerántom a dauphint a trónról,
S barátomért lesz koronája váltság:
Egy angolért négy francziát adok.
Munkára most! – Isten velünk urak!
Örömtüzeket gyujtok nem sokára
A franczia földön Szent György-ünnepünkre:
Tizezernyi bajnok fog követni engem
S vértetteikre Europa remegjen!
Én váltom őt ki, én és senki más.
Hanyatt lerántom a dauphint a trónról,
S barátomért lesz koronája váltság:
Egy angolért négy francziát adok.
Munkára most! – Isten velünk urak!
Örömtüzeket gyujtok nem sokára
A franczia földön Szent György-ünnepünkre:
Tizezernyi bajnok fog követni engem
S vértetteikre Europa remegjen!
3. HIRNÖK.
Ép jókor: ostromolják Orléanst.
Már gyönge-lankadt angol seregünk;
Salisbury gróf segélyhadat könyörg,
S a zendüléstől alig ója népét:
Egy kis had annyit tartson őrszemekkel!
Ép jókor: ostromolják Orléanst.
Már gyönge-lankadt angol seregünk;
Salisbury gróf segélyhadat könyörg,
S a zendüléstől alig ója népét:
Egy kis had annyit tartson őrszemekkel!
EXETER.
El ne feledjük, a mit esküvénk
Henrik királynak, lordok: a dauphint
Megsemmisítjük vagy járomba hajtjuk.
El ne feledjük, a mit esküvénk
Henrik királynak, lordok: a dauphint
Megsemmisítjük vagy járomba hajtjuk.
BEDFORD.
Én nem felejtem. Ím bucsút veszek
Én nem felejtem. Ím bucsút veszek
| S készűletimhez látok most azonnal. | (El.) |
GLOSTER.
Én a Towerba rohanok sietve,
Szemügyre venni hadszert, ágyukat,
Én a Towerba rohanok sietve,
Szemügyre venni hadszert, ágyukat,
| És kikiáltom ifju Henriket. | (El.) |
EXETER.
Elthamba én, az ifju fejdelemhez,
Mert én vagyok, ki őrévé tevének,
Elthamba én, az ifju fejdelemhez,
Mert én vagyok, ki őrévé tevének,
| S lesz gondom arra, hogy bizton legyen. | (El.) |
WINCHESTER.
Van mindegyiknek helye, hívatása:
Engem kihagytak, nincs számomra semmi.
De puszta báb soká már nem leszek.
Elküldöm én Elthamból Henriket,
Van mindegyiknek helye, hívatása:
Engem kihagytak, nincs számomra semmi.
De puszta báb soká már nem leszek.
Elküldöm én Elthamból Henriket,
| És én ülök majd a kormányrudon. | (El.) |
