II. SZÍN.
Francziaország. Orléans előtt.
Harsonák. Károly seregeivel, Alençon, Reignier és mások.
KÁROLY.
Miként az égen, ép úgy itt alant
Nincs tudva máig Mars valódi útja.
Imént az angol részre ragyogott;
Most, hogy mi győzünk, im reánk mosolyg.
Van-é nevesb hely, mely nem a miénk?
Mulatva állunk Orléans előtt,
S a kiehűlt sápadt angol sereg
Reánk csak egyszer tör gyöngén havonkint.
Miként az égen, ép úgy itt alant
Nincs tudva máig Mars valódi útja.
Imént az angol részre ragyogott;
Most, hogy mi győzünk, im reánk mosolyg.
Van-é nevesb hely, mely nem a miénk?
Mulatva állunk Orléans előtt,
S a kiehűlt sápadt angol sereg
Reánk csak egyszer tör gyöngén havonkint.
ALENÇON.
Levesök’ sínlik s kövér pecsenyéjök’:
Miként az öszvért, kell etetni őket,
S szájokra kötni abrakuk’, különben
Siralmasak, mint vízbe fúlt egér.
Levesök’ sínlik s kövér pecsenyéjök’:
Miként az öszvért, kell etetni őket,
S szájokra kötni abrakuk’, különben
Siralmasak, mint vízbe fúlt egér.
REIGNIER.
Mentsük föl a várt. Mért e lanyhaság?
Talbot fogoly, kit félni megszokánk:
Csak ő marad, eszelős Salisbury,
Kit most emészthet méreg és epe;
A háborúra pénze, serge nincs
Mentsük föl a várt. Mért e lanyhaság?
Talbot fogoly, kit félni megszokánk:
Csak ő marad, eszelős Salisbury,
Kit most emészthet méreg és epe;
A háborúra pénze, serge nincs
KÁROLY.
Riadó szóljon! rájok rohanunk.
Az elhullt francziák becsületéért!
A ki megöl, halálom’ megbocsátom,
Riadó, csatározás, majd hátráló. Károly, Alençon, Reignier és mások visszajönek.
Riadó szóljon! rájok rohanunk.
Az elhullt francziák becsületéért!
A ki megöl, halálom’ megbocsátom,
| Ha futni lát s hátrálni egy tapodtat. | (Mind el.) |
KÁROLY.
Ki látott ilyet? Milyen sereg ez!
Gyávák! ebek! Meg nem futok soha,
Ha ott nem hagynak a harcz közepett.
Ki látott ilyet? Milyen sereg ez!
Gyávák! ebek! Meg nem futok soha,
Ha ott nem hagynak a harcz közepett.
REIGNIER.
Kétségb’esett egy gyilkos Salisbury,
Harczol, miként ki éltét meguná;
S a többi is, mint kiehűlt oroszlán,
Mint martalékra ránk mohón rohannak.
Kétségb’esett egy gyilkos Salisbury,
Harczol, miként ki éltét meguná;
S a többi is, mint kiehűlt oroszlán,
Mint martalékra ránk mohón rohannak.
ALENÇON.
Azt mondja földink, Froissart: Anglia
Csupa Rolandot s Olivért szüle,
Míg harmadik Edvárd uralkodék.
Még igazabb most e szó: hisz csupán
Sámsonokat és Góliátokat
Bocsát a harczba. Egy megáll tiz ellen!
E gernye, czingár ficzkók! vaj’ ki hinné,
Hogy ily vitézek, ilyen vakmerők?
Azt mondja földink, Froissart: Anglia
Csupa Rolandot s Olivért szüle,
Míg harmadik Edvárd uralkodék.
Még igazabb most e szó: hisz csupán
Sámsonokat és Góliátokat
Bocsát a harczba. Egy megáll tiz ellen!
E gernye, czingár ficzkók! vaj’ ki hinné,
Hogy ily vitézek, ilyen vakmerők?
KÁROLY.
Őrült bolondok! hagyjuk itt a várost,
Izgatva éhség hevök’ növeli;
Rég ismerem már, készebbek fogukkal
Letépni e várt, mintsem visszalépni.
Őrült bolondok! hagyjuk itt a várost,
Izgatva éhség hevök’ növeli;
Rég ismerem már, készebbek fogukkal
Letépni e várt, mintsem visszalépni.
REIGNIER.
Mintha csodás gép, mint harangos órán,
Mozgatná fegyverök’, hogy mindig üssön;
Különben ennyit ki nem állanának.
Hagyjuk magokra, azt tanácslom én.
Mintha csodás gép, mint harangos órán,
Mozgatná fegyverök’, hogy mindig üssön;
Különben ennyit ki nem állanának.
Hagyjuk magokra, azt tanácslom én.
ALENÇON.
Magam is.
Az orléansi fattyu jő.
Magam is.
Az orléansi fattyu jő.
ORLÉANS.
Hol a dauphin? Ujságokat hozok.
Hol a dauphin? Ujságokat hozok.
KÁROLY.
Üdvözve légy háromszor, Orléans.
Üdvözve légy háromszor, Orléans.
ORLÉANS.
Mért e ború s halványság arczodon?
Mult veszteséged okozá talán?
Oh el ne csüggedj, mert itt a segély:
Egy szent szűzet hozok magammal én,
Kit égi látomás jelölt ki, hogy
Fölmentse már e hosszas ostromot.
S a frank határon űzze túl az angolt.
Mély jósolásnak birja szellemét,
S több, mint a régi római sibyllák:
Kikémli, a mi volt s a mi leendő.
Behíjam-é, szólj? És hihetsz szavamnak,
Mert csalhatatlan ez s valóigaz.
Mért e ború s halványság arczodon?
Mult veszteséged okozá talán?
Oh el ne csüggedj, mert itt a segély:
Egy szent szűzet hozok magammal én,
Kit égi látomás jelölt ki, hogy
Fölmentse már e hosszas ostromot.
S a frank határon űzze túl az angolt.
Mély jósolásnak birja szellemét,
S több, mint a régi római sibyllák:
Kikémli, a mi volt s a mi leendő.
Behíjam-é, szólj? És hihetsz szavamnak,
Mert csalhatatlan ez s valóigaz.
KÁROLY.
Menj, hivd be. (Orléans el.) Ámde megkisértjük őt;
Helyettem, Reignier, légy te a dauphin:
Kérd őt ki büszkén, nézz rá szigorún.
A Pucelle, Orléans és mások jönnek.
Menj, hivd be. (Orléans el.) Ámde megkisértjük őt;
Helyettem, Reignier, légy te a dauphin:
Kérd őt ki büszkén, nézz rá szigorún.
| Ekkép kitudjuk, mi az, a mit ért. | (Hátravonúl.) |
REIGNIER.
Te vagy, ki tészsz csodákat, szép leány?
Te vagy, ki tészsz csodákat, szép leány?
PUCELLE.
Te véled azt, hogy megcsalsz, Reignier?
Hol a dauphin? – Jer onnan, lépj elő:
Ismerlek jól, bár soh’se láttalak.
Meg ne döbbenj, előttem nincs titok:
Veled kivánnék szólni egyedül.
Urak, egy perczre hagyjatok magunkra.
Te véled azt, hogy megcsalsz, Reignier?
Hol a dauphin? – Jer onnan, lépj elő:
Ismerlek jól, bár soh’se láttalak.
Meg ne döbbenj, előttem nincs titok:
Veled kivánnék szólni egyedül.
Urak, egy perczre hagyjatok magunkra.
)
REIGNIER.
Derekasan küzd első rohamánál.
Derekasan küzd első rohamánál.
PUCELLE.
Dauphin, juhászlány vagyok én csupán,
S nem forga lelkem semmi tudományban.
Tetszett az égnek és a szűz anyának
Reám ragyogni, alacsony leányra.
Míg gyönge nyájam’ kün legeltetém,
Arczom’ kitéve szúró nap hevének,
Im! Isten anyja megjelent nekem,
És megbizott magasztos látomásban,
Hogy oda hagyva szolgahivatásom’,
Felszabadítsam szenvedő hazám’.
Segélyt igére és biztos sükert:
Teljes dicsében nyilt meg ő előttem,
S ki barna arczu és elsült valék,
Reám lövellvén szűz sugárait,
Mint látod, engem bájjal álda meg.
Kérdj tőlem, a mi tetszik, bármit is,
És készületlen én megfelelek;
Harczban kisértsd meg, hogyha mersz, szivem’,
S meglátod azt, nememen túlteszek.
Ha elfogadni magad’ eltökéled
Harcztársul engem: a szerencse véled!
Dauphin, juhászlány vagyok én csupán,
S nem forga lelkem semmi tudományban.
Tetszett az égnek és a szűz anyának
Reám ragyogni, alacsony leányra.
Míg gyönge nyájam’ kün legeltetém,
Arczom’ kitéve szúró nap hevének,
Im! Isten anyja megjelent nekem,
És megbizott magasztos látomásban,
Hogy oda hagyva szolgahivatásom’,
Felszabadítsam szenvedő hazám’.
Segélyt igére és biztos sükert:
Teljes dicsében nyilt meg ő előttem,
S ki barna arczu és elsült valék,
Reám lövellvén szűz sugárait,
Mint látod, engem bájjal álda meg.
Kérdj tőlem, a mi tetszik, bármit is,
És készületlen én megfelelek;
Harczban kisértsd meg, hogyha mersz, szivem’,
S meglátod azt, nememen túlteszek.
Ha elfogadni magad’ eltökéled
Harcztársul engem: a szerencse véled!
KÁROLY.
Csodálatot költ nagy-kevély szavad.
Bátor szivedről egy próbát csupán:
Párviadalra szállj ki énvelem:
Ha győzni fogsz, beszéded mind igaz;
Ha nem, lemondok minden bizalomról.
Csodálatot költ nagy-kevély szavad.
Bátor szivedről egy próbát csupán:
Párviadalra szállj ki énvelem:
Ha győzni fogsz, beszéded mind igaz;
Ha nem, lemondok minden bizalomról.
PUCELLE.
Én kész vagyok. Ime jó élü kardom,
Diszűl öt liljom mindkét oldalán.
Szent Katalin czintermiben, Touraineban,
Szemeltem ezt ki ó vas lom közűl.
Én kész vagyok. Ime jó élü kardom,
Diszűl öt liljom mindkét oldalán.
Szent Katalin czintermiben, Touraineban,
Szemeltem ezt ki ó vas lom közűl.
KÁROLY.
Isten nevében jer! Asszony nem ijeszt.
Isten nevében jer! Asszony nem ijeszt.
PUCELLE.
S én férfitól, míg élek, nem futok.
S én férfitól, míg élek, nem futok.
| (Vivnak.) |
KÁROLY.
Megállj, elég már! Hisz te amazon vagy,
S Debora kardjával viaskodol.
Megállj, elég már! Hisz te amazon vagy,
S Debora kardjával viaskodol.
PUCELLE.
Segédem a szűz, máskép gyönge volnék.
Segédem a szűz, máskép gyönge volnék.
KÁROLY.
Bárki segítsen, engem te segítesz.
Sovár-epedve érted lángolok;
Egyszerre győzted meg szivem’ s kezem’.
Dicső Pucelle, ha ez a te neved,
Ne fejedelmed, rabszolgád legyek:
A francziák dauphinja esd azért.
Bárki segítsen, engem te segítesz.
Sovár-epedve érted lángolok;
Egyszerre győzted meg szivem’ s kezem’.
Dicső Pucelle, ha ez a te neved,
Ne fejedelmed, rabszolgád legyek:
A francziák dauphinja esd azért.
PUCELLE.
Szerelmi vágyra tiltva hajtanom,
Megszentelé az ég hivatalom’:
Ha majd kiűzve mind az angolok,
Jutalmi díjra akkor gondolok.
Szerelmi vágyra tiltva hajtanom,
Megszentelé az ég hivatalom’:
Ha majd kiűzve mind az angolok,
Jutalmi díjra akkor gondolok.
KÁROLY.
Nézz addig is rabodra kegyesen.
Nézz addig is rabodra kegyesen.
REIGNIER.
Hosszan beszélget, úgy látszik, dauphinünk.
Hosszan beszélget, úgy látszik, dauphinünk.
ALENÇON.
Bizonynyal ingig gyóntatja e leányt.
Máskép beszédét igy nem nyujtaná.
Bizonynyal ingig gyóntatja e leányt.
Máskép beszédét igy nem nyujtaná.
REIGNIER.
Mértéket nem tud: ne zavarjuk őt?
Mértéket nem tud: ne zavarjuk őt?
ALENÇON.
Többet tud ő, mint balgák mi tudunk.
A női nyelvek csalfa csábitók.
Többet tud ő, mint balgák mi tudunk.
A női nyelvek csalfa csábitók.
REIGNIER.
Hová merülsz, mint fontolgatsz, uram?
Itt hagyjuk-é most vagy nem Orléanst?
Hová merülsz, mint fontolgatsz, uram?
Itt hagyjuk-é most vagy nem Orléanst?
PUCELLE.
Nem, mondom én, nem! kishitű pulyák!
Én védelek! Harcz vég lehelletig!
Nem, mondom én, nem! kishitű pulyák!
Én védelek! Harcz vég lehelletig!
KÁROLY.
Ugy lesz, a mint ő mondja: harczolunk.
Ugy lesz, a mint ő mondja: harczolunk.
PUCELLE.
Az angoloknak jöttem ostorául.
Ez éjjel még fölmentem Orléanst.
Én kelek ímmost harczra: higyetek, még
Szép őszi nyár lesz s halcyon-napok.
Mint hab gyürűje, olyan a dicsőség,
A mely szünetlen terjed és halad,
Mig szélesülve semmiségbe vész.
Henrik nem él s az angol hab-gyürű,
És véle vesz mind a bezárt dicsőség.
Olyan vagyok, mint a kevély hajó,
Mely a szerencsét és Caesart vivé.
Az angoloknak jöttem ostorául.
Ez éjjel még fölmentem Orléanst.
Én kelek ímmost harczra: higyetek, még
Szép őszi nyár lesz s halcyon-napok.
Mint hab gyürűje, olyan a dicsőség,
A mely szünetlen terjed és halad,
Mig szélesülve semmiségbe vész.
Henrik nem él s az angol hab-gyürű,
És véle vesz mind a bezárt dicsőség.
Olyan vagyok, mint a kevély hajó,
Mely a szerencsét és Caesart vivé.
KÁROLY.
Ha egy galamb ihlé Mohamedet,
Sas lelke az, mely téged ihlete.
Veled nem ér föl nagy Constantin anyja
Heléna, s Szent Fülöp leányai.
Szép Vénus-csillag, a ki földre hulltál,
Miként imádlak, kellő áhitattal!
Ha egy galamb ihlé Mohamedet,
Sas lelke az, mely téged ihlete.
Veled nem ér föl nagy Constantin anyja
Heléna, s Szent Fülöp leányai.
Szép Vénus-csillag, a ki földre hulltál,
Miként imádlak, kellő áhitattal!
ALENÇON.
Ne késedezzünk! mentsük Orléanst!
Ne késedezzünk! mentsük Orléanst!
REIGNIER.
Becsűletünkért tedd meg, mit tehetsz,
Üzd őket el, lány, és légy halhatatlan.
Becsűletünkért tedd meg, mit tehetsz,
Üzd őket el, lány, és légy halhatatlan.
KÁROLY.
Azonnal megkisértsük. Rajta, fel!
Azonnal megkisértsük. Rajta, fel!
| Ha ő csaló lesz, nincs próféta többé! | (Mind el.) |
