V. SZÍN.
Ugyanott. Az egyik kapu előtt.
Riadó. Csatározás. Talbot a dauphint üldözi és visszakergeti. Jeanne la Pucelle jő, angolokat űzve maga előtt. Utóbb Talbot.
TALBOT.
Erőm, hatalmam, hol vagy hősiségem?
Nem tarthatom fel hátráló hadam’,
Egy vértet öltött asszony kergeti.
Pucelle jő.
Itt, itt van ő. Hadd mérközöm veled!
Téged idézlek, ördög vagy az anyja:
Jer, véredet veszem, boszorka vagy:
Add át uradnak tüstént lelkedet!
Erőm, hatalmam, hol vagy hősiségem?
Nem tarthatom fel hátráló hadam’,
Egy vértet öltött asszony kergeti.
Pucelle jő.
Itt, itt van ő. Hadd mérközöm veled!
Téged idézlek, ördög vagy az anyja:
Jer, véredet veszem, boszorka vagy:
Add át uradnak tüstént lelkedet!
PUCELLE.
Csak jer, jer! én leszek most megalázód.
(Vívnak.)
Csak jer, jer! én leszek most megalázód.
(Vívnak.)
TALBOT.
Oh ég, a poklot győzni engeded?
Feszűlt erőm repeszsze meg szivem’,
Karom szakadjon szerte vállaimról;
De megfenyítem e gőgös rimát!
Oh ég, a poklot győzni engeded?
Feszűlt erőm repeszsze meg szivem’,
Karom szakadjon szerte vállaimról;
De megfenyítem e gőgös rimát!
PUCELLE.
Isten veled! még órád nem ütött;
Élelmet kell most Orléansba vinnem.
Érj el, ha tudsz, jer! Gúnyollak, vitéz.
Menj, menj, üdítsd fel tikkadt népedet;
Salisburyvel, menj, tégy vég rendelést:
E nap mienk és még sok az leszen.
(Pucelle katonáival a városba nyomúl.)
Isten veled! még órád nem ütött;
Élelmet kell most Orléansba vinnem.
Érj el, ha tudsz, jer! Gúnyollak, vitéz.
Menj, menj, üdítsd fel tikkadt népedet;
Salisburyvel, menj, tégy vég rendelést:
E nap mienk és még sok az leszen.
(Pucelle katonáival a városba nyomúl.)
TALBOT.
Agyam kering, mint fazekas-korong;
Azt sem tudom, hol vagyok, mit teszek.
Nem küzdve: rémülettel Hannibálként,
Hadunkat űzi és győz egy boszorkány
Tetszéseként: igy űz méhet, galambot
Dúczból, köpűből a füst s ronda bűz.
Vadak valánk s angol eb volt nevünk;
Most ebkölykekként szűkölve futunk.
(Rövid riadó.)
Fel ujra harczra! Avagy az oroszlánt
Csak tépjétek ki Anglia czímeréből,
Birkát oda! Honotokról mondjatok le!
Ily csúfosan nem fut a ló, ökör
S juhnyáj a farkas s leopárd elől,
Mint most ti gyakran megtört rabjaitoktól.
(Riadó. Uj csatározás.)
Nincs lehetőség. Sánczotokba vissza!
Mind részesi vagytok Salisbury vesztinek:
Egy kardcsapást se megboszúlni őt!
Már Orléansba bevonult Pucelle,
Velünk daczolva, bármit is tevénk.
Oh Salisbury! mért nem haltam veled?
Elfedni arczom’ készt most a gyalázat!
Agyam kering, mint fazekas-korong;
Azt sem tudom, hol vagyok, mit teszek.
Nem küzdve: rémülettel Hannibálként,
Hadunkat űzi és győz egy boszorkány
Tetszéseként: igy űz méhet, galambot
Dúczból, köpűből a füst s ronda bűz.
Vadak valánk s angol eb volt nevünk;
Most ebkölykekként szűkölve futunk.
(Rövid riadó.)
Fel ujra harczra! Avagy az oroszlánt
Csak tépjétek ki Anglia czímeréből,
Birkát oda! Honotokról mondjatok le!
Ily csúfosan nem fut a ló, ökör
S juhnyáj a farkas s leopárd elől,
Mint most ti gyakran megtört rabjaitoktól.
(Riadó. Uj csatározás.)
Nincs lehetőség. Sánczotokba vissza!
Mind részesi vagytok Salisbury vesztinek:
Egy kardcsapást se megboszúlni őt!
Már Orléansba bevonult Pucelle,
Velünk daczolva, bármit is tevénk.
Oh Salisbury! mért nem haltam veled?
Elfedni arczom’ készt most a gyalázat!
(Riadó. Visszavonulás. Talbot el hadaival.)
