I. SZÍN.
Ugyanott. A parliament-ház.
Harsonák. Henrik király, Exeter, Gloster, Warwick, Somerset és Suffolk, a winchesteri püspök, Plantagenet és mások jőnek. Gloster egy iratot akar átnyujtani, Winchester elragadja és széttépi.
WINCHESTER.
Így jősz, előre átgondolt sorokkal,
Irott papirral, bölcsen kikoholva?
Ha, Gloster Humphrey, vádat tudsz emelni
És szándokod panaszszal lépni föl:
Tedd rögtönözve, készület ne’kül,
Mint én azonnal, rögtönzött beszéddel
Fogok felelni bármi vádjaidra.
Így jősz, előre átgondolt sorokkal,
Irott papirral, bölcsen kikoholva?
Ha, Gloster Humphrey, vádat tudsz emelni
És szándokod panaszszal lépni föl:
Tedd rögtönözve, készület ne’kül,
Mint én azonnal, rögtönzött beszéddel
Fogok felelni bármi vádjaidra.
GLOSTER.
Dölyfös pap! e hely türelemre int,
Tudtodra adnám máskép, hogy’ gyalázz meg.
Ne hidd, a mért irásba foglalám
Csúfos, galád bűntetteid sorát,
Hogy hamisíték, s hogy, mit tollam irt,
Képes ne volnék elszónoklani;
Nem úgy, főpap! oly arczátlan gonosz vagy,
Gazságod oly lázító, pestises,
Hogy csecsemők is dölyfödről csevegnek.
És uzsorás vagy, vég veszélyt hozó,
Konok szivű vagy, béke ellene,
Bujább-paráznább, mintsem illenék
Hivatalodhoz és rangod fokához;
És árulásod nem nyiltan való-e?
Ki éltem ellen tőröket vetél
A London-hidnál és a Tower előtt?
Sőt attól tartok, ha szivedbe látnánk,
Urad királyod sem ment még egészen
Felfújt szived fondor ármányitól.
Dölyfös pap! e hely türelemre int,
Tudtodra adnám máskép, hogy’ gyalázz meg.
Ne hidd, a mért irásba foglalám
Csúfos, galád bűntetteid sorát,
Hogy hamisíték, s hogy, mit tollam irt,
Képes ne volnék elszónoklani;
Nem úgy, főpap! oly arczátlan gonosz vagy,
Gazságod oly lázító, pestises,
Hogy csecsemők is dölyfödről csevegnek.
És uzsorás vagy, vég veszélyt hozó,
Konok szivű vagy, béke ellene,
Bujább-paráznább, mintsem illenék
Hivatalodhoz és rangod fokához;
És árulásod nem nyiltan való-e?
Ki éltem ellen tőröket vetél
A London-hidnál és a Tower előtt?
Sőt attól tartok, ha szivedbe látnánk,
Urad királyod sem ment még egészen
Felfújt szived fondor ármányitól.
WINCHESTER.
Nem riadok meg, Gloster! Uraim,
Kegyelmesen halljátok válaszom’.
Konok ha volnék, fösvény, nagyravágyó,
Mint ő akarja, mért vagyok szegény?
S mért nem törekszem föl magasra jutni
S tartom meg hűn szokott hivatalom’?
S én lázitó! Ki ója úgy a békét,
Mint én, ha ugyan más nem ingerel?
Nem, jó urak, nem ez, mi bántja őt,
Nem ez gyulasztá fel a herczeget!
Ne bírja más a kormányt: ez az ok,
És ne legyen más a királyt körül.
Ez kebelében mennydörgést nemez,
És készti őt, hogy most ily vádat ordít.
De tudja meg, ép annyit érek – –
Nem riadok meg, Gloster! Uraim,
Kegyelmesen halljátok válaszom’.
Konok ha volnék, fösvény, nagyravágyó,
Mint ő akarja, mért vagyok szegény?
S mért nem törekszem föl magasra jutni
S tartom meg hűn szokott hivatalom’?
S én lázitó! Ki ója úgy a békét,
Mint én, ha ugyan más nem ingerel?
Nem, jó urak, nem ez, mi bántja őt,
Nem ez gyulasztá fel a herczeget!
Ne bírja más a kormányt: ez az ok,
És ne legyen más a királyt körül.
Ez kebelében mennydörgést nemez,
És készti őt, hogy most ily vádat ordít.
De tudja meg, ép annyit érek – –
GLOSTER.
Te fattyja nagyatyámnak!
| Annyit? |
WINCHESTER.
Az én, nemes lord! S vaj mi vagy te más,
Ha nem bitorló másnak trónusán?
Az én, nemes lord! S vaj mi vagy te más,
Ha nem bitorló másnak trónusán?
GLOSTER.
Előcsahos pap, nem vagyok protector?
Előcsahos pap, nem vagyok protector?
WINCHESTER.
S nem vagyok-é az egyház püspöke?
S nem vagyok-é az egyház püspöke?
GLOSTER.
Mint ha bitang nép várat foglal el
S ótalma lesz ez tolvajlásinak!
Mint ha bitang nép várat foglal el
S ótalma lesz ez tolvajlásinak!
WINCHESTER.
Mily tiszteletlen!
Mily tiszteletlen!
GLOSTER.
Állásodat, nem téged illet az.
| Tisztelet neked? |
WINCHESTER.
Segít majd Róma!
Segít majd Róma!
WARWICK.
| Pusztulj hát oda! |
SOMERSET.
Jobb lesz, mylord, ha nem vegyűlsz belé.
Jobb lesz, mylord, ha nem vegyűlsz belé.
WARWICK.
Úgy, úgy, ne hagyd a püspököt leverni!
Úgy, úgy, ne hagyd a püspököt leverni!
SOMERSET.
Mylord, bizony lehetne jámborabb
S ismerhetné ily méltóság díszét.
Mylord, bizony lehetne jámborabb
S ismerhetné ily méltóság díszét.
WARWICK.
Bizony ő is alázatosb lehetne;
Nem illik az, hogy főpap igy pereljen.
Bizony ő is alázatosb lehetne;
Nem illik az, hogy főpap igy pereljen.
SOMERSET.
Igen, de ha szent rangja sértve van.
Igen, de ha szent rangja sértve van.
WARWICK.
Szent rang, avagy nem, ahhoz mi közünk?
Hát ő fensége nem királyi protector?
Szent rang, avagy nem, ahhoz mi közünk?
Hát ő fensége nem királyi protector?
PLANTAGENET (félre).
Hallgatni kell itt, látom, Plantagenetnek,
Hogy azt ne mondják: „akkor szólj, ha hívnak;
Lordok szavába vág merész szavad?”
Majd szembeszállnék máskép Winchesterrel.
Hallgatni kell itt, látom, Plantagenetnek,
Hogy azt ne mondják: „akkor szólj, ha hívnak;
Lordok szavába vág merész szavad?”
Majd szembeszállnék máskép Winchesterrel.
HENRIK KIRÁLY.
Bátyáim, Gloster, Winchester, ez angol
Hon üdvinek kiváló őrei,
Ha kérésemre hajtotok, óhajtnám,
Szeretve egyesűljön szívetek.
Oh, koronánknak mily botránya ez,
Hogy két nemes peer igy viszálykodik!
Higyétek el, gyöngéd korom daczára
Tudom, mi mérges féreg belviszály,
A mely az állam belsejét emészti.
Mi zendülés ez?
Bátyáim, Gloster, Winchester, ez angol
Hon üdvinek kiváló őrei,
Ha kérésemre hajtotok, óhajtnám,
Szeretve egyesűljön szívetek.
Oh, koronánknak mily botránya ez,
Hogy két nemes peer igy viszálykodik!
Higyétek el, gyöngéd korom daczára
Tudom, mi mérges féreg belviszály,
A mely az állam belsejét emészti.
| (Kün lárma: „Üssétek le a barnaruhásokat!”) |
WARWICK.
A püspök fondor népe kezdte ezt.
London városnagya jő, kiséretével.
| Én fogadni mernék, |
| (Ujra lárma: „Követ ide, követ!”) |
VÁROSNAGY.
Óh, jó urak, erényes Henrikünk,
Oh szánjatok meg minket s városunkat!
A püspök s Gloster herczeg népei,
Mert megtiltók a fegyverhordozást,
Kővel, kavicscsal tölték zsebjeik’
És ellenséges pártokká gyülöngve,
Egymás fejére hévvel hajigálnak
S szétzúzva már sok szédelgő velő.
Betörve utcza-szerte ablakink
S bezárni készt ijedség boltjainkat.
Viaskodva, véres fejjel jőnek Gloster és Winchester emberei.
Óh, jó urak, erényes Henrikünk,
Oh szánjatok meg minket s városunkat!
A püspök s Gloster herczeg népei,
Mert megtiltók a fegyverhordozást,
Kővel, kavicscsal tölték zsebjeik’
És ellenséges pártokká gyülöngve,
Egymás fejére hévvel hajigálnak
S szétzúzva már sok szédelgő velő.
Betörve utcza-szerte ablakink
S bezárni készt ijedség boltjainkat.
Viaskodva, véres fejjel jőnek Gloster és Winchester emberei.
HENRIK KIRÁLY.
Alattvalói hűségtekre intünk,
Hagyjátok az öldöklést! Békeség!
Kérlek, Gloster, szüntesd meg e tusát.
Alattvalói hűségtekre intünk,
Hagyjátok az öldöklést! Békeség!
Kérlek, Gloster, szüntesd meg e tusát.
1. SZOLGA.
Ha tiltva lesz a kő,
Akkor fogainkkal támadjuk meg egymást.
Ha tiltva lesz a kő,
Akkor fogainkkal támadjuk meg egymást.
2. SZOLGA.
Jertek, ha mertek! mi is ott leszünk.
Jertek, ha mertek! mi is ott leszünk.
| (Ujra viaskodnak.) |
GLOSTER.
Hagyjátok el a bősz vitát, cselédim,
Szűnjék meg e szokatlan küzdelem.
Hagyjátok el a bősz vitát, cselédim,
Szűnjék meg e szokatlan küzdelem.
1. SZOLGA.
Mylord, mi tudjuk, fenséged derék
Igazszívü úr s szűletésire
Csak ő felsége a király alatt áll;
És mintsem tűrjük, hogy ily herczeget,
A közhazának ily jóságos atyját
Egy tintás ujju ficzkó meggyalázzon,
Inkább vivunk mi, nőink s gyermekink,
Ha ellenségid felkonczolnak is.
Mylord, mi tudjuk, fenséged derék
Igazszívü úr s szűletésire
Csak ő felsége a király alatt áll;
És mintsem tűrjük, hogy ily herczeget,
A közhazának ily jóságos atyját
Egy tintás ujju ficzkó meggyalázzon,
Inkább vivunk mi, nőink s gyermekink,
Ha ellenségid felkonczolnak is.
3. SZOLGA.
Sőt körmeinknek hulladéka is még
Tábort fog ütni, ha mi meghalánk. (Ujra viaskodnak.)
Sőt körmeinknek hulladéka is még
Tábort fog ütni, ha mi meghalánk. (Ujra viaskodnak.)
GLOSTER.
Megálljatok!
S ha úgy szerettek, mint mondjátok, engem,
Hallgassatok rám s csillapodjatok!
Megálljatok!
S ha úgy szerettek, mint mondjátok, engem,
Hallgassatok rám s csillapodjatok!
HENRIK KIRÁLY.
Oh e viszály mint vérzi lelkemet!
Hogy nézheted könyűim’, sóhajom’,
Winchester lord, s nem indul meg szived?
Ki legyen könyörűlő, ha te nem vagy?
Ki igyekezzék békét tartani,
Ha szent pap is zavarban lel gyönyört?
Oh e viszály mint vérzi lelkemet!
Hogy nézheted könyűim’, sóhajom’,
Winchester lord, s nem indul meg szived?
Ki legyen könyörűlő, ha te nem vagy?
Ki igyekezzék békét tartani,
Ha szent pap is zavarban lel gyönyört?
WARWICK.
Engedj, protector úr! Winchester, engedj!
Ha nem akartok – makacsúl szabódva –
Királyt gyilkolni s e hont dúlni fel.
Imé, minő bajt, sőt mily gyilkolást
Idéze itt föl a ti gyülölettek.
Békére hát, ha vért nem szomjuhoztok.
Engedj, protector úr! Winchester, engedj!
Ha nem akartok – makacsúl szabódva –
Királyt gyilkolni s e hont dúlni fel.
Imé, minő bajt, sőt mily gyilkolást
Idéze itt föl a ti gyülölettek.
Békére hát, ha vért nem szomjuhoztok.
WINCHESTER.
Ha ő nem hódol, sohsem engedek.
Ha ő nem hódol, sohsem engedek.
GLOSTER.
Szánom királyunk’, meghajlok ezért;
Máskép szivét tépném előbb ki, mintsem
Fölöttem e pap nyerne ily jogot!
Szánom királyunk’, meghajlok ezért;
Máskép szivét tépném előbb ki, mintsem
Fölöttem e pap nyerne ily jogot!
WARWICK.
Nézd csak, Winchester lord, a herczeg immár
Elűzte zsémbes, háborgó dühét,
A mint kitetszik elsimult szemöldjen:
Te mért tekintesz most is ily mogorván?
Nézd csak, Winchester lord, a herczeg immár
Elűzte zsémbes, háborgó dühét,
A mint kitetszik elsimult szemöldjen:
Te mért tekintesz most is ily mogorván?
GLOSTER.
Winchester lord, itt nyujtom kezemet.
Winchester lord, itt nyujtom kezemet.
HENRIK KIRÁLY.
Fujh! Beaufort bátya! Hallám, prédikáltad,
Mily nagy nehéz bűn a rosz szenvedély;
S a mit tanítasz, nem tartod magad,
És ugyanabban vétesz legsulyosban?
Fujh! Beaufort bátya! Hallám, prédikáltad,
Mily nagy nehéz bűn a rosz szenvedély;
S a mit tanítasz, nem tartod magad,
És ugyanabban vétesz legsulyosban?
WARWICK.
Oh jó király, gáncs ez, szelíd, neki!
Szégyeld magad’, lágyulj meg Winchester:
Mit illik tenned, egy gyermek tanítson?
Oh jó király, gáncs ez, szelíd, neki!
Szégyeld magad’, lágyulj meg Winchester:
Mit illik tenned, egy gyermek tanítson?
WINCHESTER.
Ám hát legyen! Gloster, én engedek;
Kezem’ fogad és szíves hajlamom’.
Ám hát legyen! Gloster, én engedek;
Kezem’ fogad és szíves hajlamom’.
GLOSTER.
Jó, jó; de félek, kéz üres kebellel.
Barátim, édes honfitársaim,
E jel legyen a béke zászlaja
Köztünk és minden feleink között.
Őszinte e szó, Isten úgy segéljen!
Jó, jó; de félek, kéz üres kebellel.
| (Félre.) |
E jel legyen a béke zászlaja
Köztünk és minden feleink között.
Őszinte e szó, Isten úgy segéljen!
WINCHESTER (félre).
Enyém nem az volt, Isten úgy segéljen!
Enyém nem az volt, Isten úgy segéljen!
HENRIK KIRÁLY.
Oh drága bátyám, kedves Glosterem,
Hogy felvidított engem e kötés!
Ne zavarjatok most, menjetek, barátim,
S béküljetek ki, mint uraitok.
Oh drága bátyám, kedves Glosterem,
Hogy felvidított engem e kötés!
Ne zavarjatok most, menjetek, barátim,
S béküljetek ki, mint uraitok.
1. SZOLGA.
No jó! A felcsérhez megyek.
No jó! A felcsérhez megyek.
2. SZOLGA.
| Magam is. |
3. SZOLGA.
Kenőcsöt én a csapszékben találok.
Kenőcsöt én a csapszékben találok.
| (Városnagy, szolgák, stb. el.) |
WARWICK.
Kegyelmes úr, fogadd el ez irást,
Plantagenet Rikhárd jogaiért
Nyujtjuk mi azt át felséged kezében.
Kegyelmes úr, fogadd el ez irást,
Plantagenet Rikhárd jogaiért
Nyujtjuk mi azt át felséged kezében.
GLOSTER.
Helyen e kérés, Warwick: mert, királyom,
Minden körülményt hogyha számba vészsz,
Jogát megadni van sok ok Rikhárdnak,
Ama tekintetből kivált, melyet
Felségednek Elthamban mondtam el.
Helyen e kérés, Warwick: mert, királyom,
Minden körülményt hogyha számba vészsz,
Jogát megadni van sok ok Rikhárdnak,
Ama tekintetből kivált, melyet
Felségednek Elthamban mondtam el.
HENRIK KIRÁLY.
És e tekintet, bátya, fontos ok;
S ezért örömmel, kedves lordjaim,
Helyezem Rikhárdot vére jogába vissza.
És e tekintet, bátya, fontos ok;
S ezért örömmel, kedves lordjaim,
Helyezem Rikhárdot vére jogába vissza.
WARWICK.
Helyezd Rikhárdot vére jogába vissza,
S engesztve lesznek atyja szenvedési.
Helyezd Rikhárdot vére jogába vissza,
S engesztve lesznek atyja szenvedési.
WINCHESTER.
A mit a többi, azt kivánom én is.
A mit a többi, azt kivánom én is.
HENRIK KIRÁLY.
Rikhárd ha hű lesz, nem csak ezt teszem:
Reád ruházom én egész örökjét
A yorki háznak, melynek te magad
Egyenes ágon ivadéka vagy.
Rikhárd ha hű lesz, nem csak ezt teszem:
Reád ruházom én egész örökjét
A yorki háznak, melynek te magad
Egyenes ágon ivadéka vagy.
PLANTAGENET.
Hűséget eskik hódoló hived
És hódoló szolgálatot halálig.
Hűséget eskik hódoló hived
És hódoló szolgálatot halálig.
HENRIK KIRÁLY.
Hajolj tehát meg, tedd lábamra térded’,
És a letett eskű jutalmaúl
A Yorkok hősi kardjával övezlek.
Kelj fel, Rikhárd, igaz Plantagenet,
És kelj fel, York királyi herczege.
Hajolj tehát meg, tedd lábamra térded’,
És a letett eskű jutalmaúl
A Yorkok hősi kardjával övezlek.
Kelj fel, Rikhárd, igaz Plantagenet,
És kelj fel, York királyi herczege.
)
PLANTAGENET.
Úgy keljek én, mint buknak ellenid!
S mint hűségem nő, veszszen mind, ki csak
Egy gondolattal vét fölséged ellen.
Úgy keljek én, mint buknak ellenid!
S mint hűségem nő, veszszen mind, ki csak
Egy gondolattal vét fölséged ellen.
MIND.
Üdv. üdv, fenség, York büszke herczege!
Üdv. üdv, fenség, York büszke herczege!
SOMERSET (félre).
Veszsz el, czudar, York hitvány herczege!
Veszsz el, czudar, York hitvány herczege!
GLOSTER.
Legjobb leszen most, átszállasz, királyom,
S fejedre tészed a frank koronát.
Alattvalók, barátok hajlama
Nő, hogyha köztük a király jelen;
Míg elleneink bátorsága vész.
Legjobb leszen most, átszállasz, királyom,
S fejedre tészed a frank koronát.
Alattvalók, barátok hajlama
Nő, hogyha köztük a király jelen;
Míg elleneink bátorsága vész.
HENRIK KIRÁLY.
Ha Gloster mondja, indul a király:
Barát tanácsa ellent semmisít.
Ha Gloster mondja, indul a király:
Barát tanácsa ellent semmisít.
GLOSTER.
Hajóid immár készen állanak.
Hajóid immár készen állanak.
| (Harsonák. Mind el Exeteren kívül.) |
EXETER.
A frank vagy angol földön járhatunk,
Nem tudva, mit hoz majdan a jövő.
A peerek közt nem rég kitört viszályt
Hazug barátság hamva rejti csak,
És végre is lángokba tör ki még.
Mint evesűlt tag lassan rothad el,
Míglen lehull a hús, a csont s izom:
Igy harapódzik e rút, bősz vitály.
Rémítni kezd most a gyászjósolat,
A mely ötödik Henrik király korában
A csecsemők szájában is vala:
„Monmouthi Henrik mindent megnyerend,
És windsori Henrik mindent elveszít;”
S ez oly bizonyos, hogy Exeter szeretné,
A frank vagy angol földön járhatunk,
Nem tudva, mit hoz majdan a jövő.
A peerek közt nem rég kitört viszályt
Hazug barátság hamva rejti csak,
És végre is lángokba tör ki még.
Mint evesűlt tag lassan rothad el,
Míglen lehull a hús, a csont s izom:
Igy harapódzik e rút, bősz vitály.
Rémítni kezd most a gyászjósolat,
A mely ötödik Henrik király korában
A csecsemők szájában is vala:
„Monmouthi Henrik mindent megnyerend,
És windsori Henrik mindent elveszít;”
S ez oly bizonyos, hogy Exeter szeretné,
| Bár húnyna el e vészidő előtt. | (El.) |
