IV. SZÍN.
London. A Temple-kert.
Somerset, Suffolk és Warwick grófok, Plantagenet Rikhárd, Vernon és egy jogtudós jőnek.
PLANTAGENET.
Lordok, urak! miért e hallgatás?
A jog ügyében szólni senki sem mer?
Lordok, urak! miért e hallgatás?
A jog ügyében szólni senki sem mer?
SUFFOLK.
Fön a teremben túl-zajosak valánk,
A kertben itt ez jobban illenék.
Fön a teremben túl-zajosak valánk,
A kertben itt ez jobban illenék.
PLANTAGENET.
Az igazat nem én mondottam-e?
S nem a házsártos Somerset hibás?
Az igazat nem én mondottam-e?
S nem a házsártos Somerset hibás?
SUFFOLK.
Biz én a jogban mindig rest valék;
Akaratom’ nem tudtam szabni ahhoz,
S azért amahhoz szabom a jogot.
Biz én a jogban mindig rest valék;
Akaratom’ nem tudtam szabni ahhoz,
S azért amahhoz szabom a jogot.
SOMERSET.
Úgy hát te ítélj, Warwick lord, közöttünk.
Úgy hát te ítélj, Warwick lord, közöttünk.
WARWICK.
Két sólyom közűl melyik száll magasbra,
Két eb közűl melyik mélyebb szavú,
Két szablya közűl melyik jobb aczél,
Két ló közűl melyik jár ékesebben,
Két lány közűl melyik vigabb szemű?
Tán erre vón’ egy kis itéletem;
De a jog éles és oly finom fogásit
Egy csóka is, biz Isten! jobban érti.
Két sólyom közűl melyik száll magasbra,
Két eb közűl melyik mélyebb szavú,
Két szablya közűl melyik jobb aczél,
Két ló közűl melyik jár ékesebben,
Két lány közűl melyik vigabb szemű?
Tán erre vón’ egy kis itéletem;
De a jog éles és oly finom fogásit
Egy csóka is, biz Isten! jobban érti.
PLANTAGENET.
Eh mit! csak udvarias óvakodás:
Oly csupaszon áll nálam az igazság,
Meglátja azt a leggyöngébb szemű.
Eh mit! csak udvarias óvakodás:
Oly csupaszon áll nálam az igazság,
Meglátja azt a leggyöngébb szemű.
SOMERSET.
S én nálam olyan ékes öltönyű,
Oly szembetűnő, tiszta, ragyogó,
Hogy átcsillámlik még a vak szemén is.
S én nálam olyan ékes öltönyű,
Oly szembetűnő, tiszta, ragyogó,
Hogy átcsillámlik még a vak szemén is.
PLANTAGENET.
Mert szólni átall s kötve nyelvetek,
Az érzület hát szóljon néma jelben.
Szakítson az, ki igazi nemes,
S megáll eredte tisztasága mellett,
Ha véli, hogy igazság volt szavam,
Fehér rózsát e tőrül énvelem.
Mert szólni átall s kötve nyelvetek,
Az érzület hát szóljon néma jelben.
Szakítson az, ki igazi nemes,
S megáll eredte tisztasága mellett,
Ha véli, hogy igazság volt szavam,
Fehér rózsát e tőrül énvelem.
SOMERSET.
Szakítson az, ki nem hizelgő, gyáva
És az igazság pártján állni meg,
Piros rózsát e tőrül énvelem.
Szakítson az, ki nem hizelgő, gyáva
És az igazság pártján állni meg,
Piros rózsát e tőrül énvelem.
WARWICK.
Nem szeretek színt, s a szutyongató
Aljas hizelgés színkedése nélkül
Töröm le Plantagenettel e fehéret.
Nem szeretek színt, s a szutyongató
Aljas hizelgés színkedése nélkül
Töröm le Plantagenettel e fehéret.
SUFFOLK.
Én e pirosat ifju Somersettel,
S azt mondom, a mi ő állít, igaz.
Én e pirosat ifju Somersettel,
S azt mondom, a mi ő állít, igaz.
VERNON.
Megálljatok! Ne többet, lordjaim!
Előbb legyen kikötve: a kinek
Majd kevesebb rózsát szakítanak,
Ismerje el, a másiké a jog.
Megálljatok! Ne többet, lordjaim!
Előbb legyen kikötve: a kinek
Majd kevesebb rózsát szakítanak,
Ismerje el, a másiké a jog.
SOMERSET.
Jó Vernon mester, helyes az ajánlat;
Ha engem ér, hallgatva megteszem.
Jó Vernon mester, helyes az ajánlat;
Ha engem ér, hallgatva megteszem.
PLANTAGENET.
Én is.
Én is.
VERNON.
A tiszta ügy jogáért hát e szűz
Halvány virágot szakitom le én,
S fehér rózsára adom szavamat.
A tiszta ügy jogáért hát e szűz
Halvány virágot szakitom le én,
S fehér rózsára adom szavamat.
SOMERSET.
A míg szakítod, ujjad’ meg ne szúrd,
Pirosra festi véred a fehéret,
S pártomra jutsz majd akaratlanúl.
A míg szakítod, ujjad’ meg ne szúrd,
Pirosra festi véred a fehéret,
S pártomra jutsz majd akaratlanúl.
VERNON.
Mylord, ha vérzem véleményemért,
Közvélemény lesz a seb orvosa
S megtart a párton, melyen most vagyok.
Mylord, ha vérzem véleményemért,
Közvélemény lesz a seb orvosa
S megtart a párton, melyen most vagyok.
SOMERSET.
Jó, rajta csak! Ki van még?
Jó, rajta csak! Ki van még?
JOGTUDÓS.
Ha tudományom nem csal s könyveim,
Melyet kifejtél, csalfa volt az érv;
Jeléűl ím fehér rózsát török.
Ha tudományom nem csal s könyveim,
Melyet kifejtél, csalfa volt az érv;
Jeléűl ím fehér rózsát török.
PLANTAGENET.
Nos, Somerset, hol vannak érveid?
Nos, Somerset, hol vannak érveid?
SOMERSET.
E kardhüvelyben! s ellenök vitázván,
Rózsád fehére vérpirosba vész.
E kardhüvelyben! s ellenök vitázván,
Rózsád fehére vérpirosba vész.
PLANTAGENET.
Azonba’ rózsánk színét játszsza arczod,
A félelemtől halvány az, mikéntha
Jogunkra vallna.
Azonba’ rózsánk színét játszsza arczod,
A félelemtől halvány az, mikéntha
Jogunkra vallna.
SOMERSET.
Haragszin az, hogy a szégyenpirosság
Rózsánk szinébe játszik arczodon
S nyelved hibádat még sem vallja meg.
| Nem, Plantagenet, |
Rózsánk szinébe játszik arczodon
S nyelved hibádat még sem vallja meg.
PLANTAGENET.
Rózsádba’ nincsen féreg, Somerset?
Rózsádba’ nincsen féreg, Somerset?
SOMERSET.
Plantagenet, rózsádon nincs tövis?
Plantagenet, rózsádon nincs tövis?
PLANTAGENET.
Pedig szurós, megvédni igazát,
Mig féreg emészti rózsád csalfaságát.
Pedig szurós, megvédni igazát,
Mig féreg emészti rózsád csalfaságát.
SOMERSET.
Vérszínü rózsám lel barátokat,
Kik küzdenek értem, hogy szavam igaz,
Hol nem mutatja Plantagenet magát.
Vérszínü rózsám lel barátokat,
Kik küzdenek értem, hogy szavam igaz,
Hol nem mutatja Plantagenet magát.
PLANTAGENET.
E szűz virágra, házsártos kölyök,
Fitymálva veszlek téged s pártodat.
E szűz virágra, házsártos kölyök,
Fitymálva veszlek téged s pártodat.
SUFFOLK.
Plantagenet, ne ránk szórd gúnyodat.
Plantagenet, ne ránk szórd gúnyodat.
PLANTAGENET.
De igen, kevély Poole, ő rá és reád.
De igen, kevély Poole, ő rá és reád.
SUFFOLK.
Torkodra sujtom vissza részemet.
Torkodra sujtom vissza részemet.
SOMERSET.
Állj félre, jó Poole William! A parasztnak,
Nagy tisztelet vón’, véle szóba állnunk.
Állj félre, jó Poole William! A parasztnak,
Nagy tisztelet vón’, véle szóba állnunk.
WARWICK.
Az égre, Somerset, igaztalan vagy:
Hisz őse Lionel, Clarence herczege,
Harmadik Edvárd harmadik fia.
Czimertelen paraszt kel ily gyökérből?
Az égre, Somerset, igaztalan vagy:
Hisz őse Lionel, Clarence herczege,
Harmadik Edvárd harmadik fia.
Czimertelen paraszt kel ily gyökérből?
PLANTAGENET.
E hely előjogában bízik ő,
Különben igy nem szólna a pulya.
E hely előjogában bízik ő,
Különben igy nem szólna a pulya.
SOMERSET.
Az alkotóra! fentartom szavam’
A kereszténység földjén bárhol is.
Nem végezé ki a meghalt király
Cambridge Rikhárd atyádat árulásért?
S meg nem gyalázott, meg nem bélyegzett-e
S nem foszta-é meg bűne ős czimeredtől?
Véredben él még most is bűne szennye,
S paraszt maradsz, míg vissza nem helyeznek.
Az alkotóra! fentartom szavam’
A kereszténység földjén bárhol is.
Nem végezé ki a meghalt király
Cambridge Rikhárd atyádat árulásért?
S meg nem gyalázott, meg nem bélyegzett-e
S nem foszta-é meg bűne ős czimeredtől?
Véredben él még most is bűne szennye,
S paraszt maradsz, míg vissza nem helyeznek.
PLANTAGENET.
Atyám’ bevádlák, ám el nem maraszták.
Mint áruló halt s nem volt áruló;
S nálad nagyobbak fogják hinni ezt,
Ha – mint ohajtom – az idő megérik.
Téged pediglen és Poole czimborád’
Emlékkönyvembe irlak titeket,
E vádakért hogy meglakoljatok:
Vigyázz, s ne mondd, hogy óva nem valátok.
Atyám’ bevádlák, ám el nem maraszták.
Mint áruló halt s nem volt áruló;
S nálad nagyobbak fogják hinni ezt,
Ha – mint ohajtom – az idő megérik.
Téged pediglen és Poole czimborád’
Emlékkönyvembe irlak titeket,
E vádakért hogy meglakoljatok:
Vigyázz, s ne mondd, hogy óva nem valátok.
SOMERSET.
Oh minket mindig készen fogsz találni,
És ellenidnek ismerhetsz e színről,
Melyet boszúdra hordanak barátim.
Oh minket mindig készen fogsz találni,
És ellenidnek ismerhetsz e színről,
Melyet boszúdra hordanak barátim.
PLANTAGENET.
És e haragtól halvány színü rózsát,
A véremésztő gyűlölet jeléül,
Lelkemre! addig hordom hiveimmel,
Míg vagy siromba hervad énvelem,
Vagy felvirúl méltóságom fokáig.
És e haragtól halvány színü rózsát,
A véremésztő gyűlölet jeléül,
Lelkemre! addig hordom hiveimmel,
Míg vagy siromba hervad énvelem,
Vagy felvirúl méltóságom fokáig.
SUFFOLK.
Csak menj előre s gőgödön fuladj meg:
Csak menj előre s gőgödön fuladj meg:
| Isten veled, míg meg’ találkozunk. | (El.) |
SOMERSET.
| Veled megyek, Poole. Ég veled, Rikhárd. | (El.) |
PLANTAGENET.
Hogyan daczolnak! S tűrnöm kénytelenség.
Hogyan daczolnak! S tűrnöm kénytelenség.
WARWICK.
Melyet családod ellen gáncsolának,
Kitörli majd e szennyt a parliament,
Mely békítő lesz Gloster s Winchester közt;
S ha Yorknak ott ki nem kiáltanak,
Többé ne légyen Warwick a nevem.
De hajlamom jeléül addig is
A büszke Somerset s Poole William ellen
E rózsát hordom a te pártodon.
S azt jóslom én itt: e mai czivódás,
Mely pártviszálylyá nőtt a Temple-kertben,
A rózsák közt még lelkek ezreit.
Halálba, halálos éjbe elmerit.
Melyet családod ellen gáncsolának,
Kitörli majd e szennyt a parliament,
Mely békítő lesz Gloster s Winchester közt;
S ha Yorknak ott ki nem kiáltanak,
Többé ne légyen Warwick a nevem.
De hajlamom jeléül addig is
A büszke Somerset s Poole William ellen
E rózsát hordom a te pártodon.
S azt jóslom én itt: e mai czivódás,
Mely pártviszálylyá nőtt a Temple-kertben,
A rózsák közt még lelkek ezreit.
Halálba, halálos éjbe elmerit.
PLANTAGENET.
Jó Vernon mester, hálámat fogadd,
A mért virágot értem szakitál.
Jó Vernon mester, hálámat fogadd,
A mért virágot értem szakitál.
VERNON.
Én hordom is mindvégig kedvedért.
Én hordom is mindvégig kedvedért.
JOGTUDÓS.
És én is ezt.
És én is ezt.
PLANTAGENET.
Köszönöm, jó uram.
De most ebédre! Meglásd, a jövőben
Köszönöm, jó uram.
De most ebédre! Meglásd, a jövőben
| Ez a viszály még vért fog inni bőven. | (Mind el.) |
