I. SZÍN.
Coventry.
A falakon megjelennek Warwick, Coventry városnagya, két Hirnök és mások.
WARWICK.
Hol van a hősi Oxford követe?
Mily messze áll még, jó bajtárs, urad?
Hol van a hősi Oxford követe?
Mily messze áll még, jó bajtárs, urad?
)
1. HIRNÖK.
Dunsmore vidékén, erre indulóban.
Dunsmore vidékén, erre indulóban.
WARWICK.
Mily messze áll már Montague öcsénk?
Hol, merre van Montague hírnöke?
Mily messze áll már Montague öcsénk?
Hol, merre van Montague hírnöke?
2. HIRNÖK.
Ép Daintrynél áll, nagy hatalmu haddal.
Sir John Somerville jő.
Ép Daintrynél áll, nagy hatalmu haddal.
Sir John Somerville jő.
WARWICK.
Szólj, Somerville, mit szól kedves fiam?
Vaj mit gyanítasz, Clarence mily közel van?
Szólj, Somerville, mit szól kedves fiam?
Vaj mit gyanítasz, Clarence mily közel van?
SOMERVILLE.
Southam vidékén hagytam őt hadával
Southam vidékén hagytam őt hadával
| S két óra múlva ide várom őt. | (Dobszó hallik.) |
WARWICK.
Clarence közel van, hallom dobszavát.
Clarence közel van, hallom dobszavát.
SOMERVILLE.
Nem az övé ez: Southam erre fekszik;
Warwick felől jő e dobszó, uram.
Nem az övé ez: Southam erre fekszik;
Warwick felől jő e dobszó, uram.
WARWICK.
Hát ki lehet? Tán nem remélt barátok.
Hát ki lehet? Tán nem remélt barátok.
SOMERVILLE.
Itt vannak immár, mindjárt megtudod.
Induló. Harsonák. Edvárd király, Gloster és hadaik jőnek.
Itt vannak immár, mindjárt megtudod.
Induló. Harsonák. Edvárd király, Gloster és hadaik jőnek.
EDVÁRD KIRÁLY.
Egy kürt idézze őket alkura.
Egy kürt idézze őket alkura.
GLOSTER.
Marczona Warwick, nézd, mint áll a bástyán!
Marczona Warwick, nézd, mint áll a bástyán!
WARWICK.
Nem várt boszúság! Megjött búja Edvárd?
Megvesztegetve kémeink aludtak,
Hogy jövetéről semmi hirt se hallánk?
Nem várt boszúság! Megjött búja Edvárd?
Megvesztegetve kémeink aludtak,
Hogy jövetéről semmi hirt se hallánk?
EDVÁRD KIRÁLY.
Feltárod-é most, Warwick, a kaput?
Könyörgj alásan, hajtsd meg térdedet,
Királynak ismerd, kérj kegyelmi szót:
És árulásod’ megbocsátja Edvárd.
Feltárod-é most, Warwick, a kaput?
Könyörgj alásan, hajtsd meg térdedet,
Királynak ismerd, kérj kegyelmi szót:
És árulásod’ megbocsátja Edvárd.
WARWICK.
Nem így! te vond el inkább hadaid’;
Valld meg, ki emelt föl s rántott le viszont;
Híjj pártfogódnak, bánd meg bűneid’:
York herczegének akkor megmaradhatsz.
Nem így! te vond el inkább hadaid’;
Valld meg, ki emelt föl s rántott le viszont;
Híjj pártfogódnak, bánd meg bűneid’:
York herczegének akkor megmaradhatsz.
GLOSTER.
Azt gondolám, királyt mond legalább;
Vagy akaratlan tréfát űz talán?
Azt gondolám, királyt mond legalább;
Vagy akaratlan tréfát űz talán?
WARWICK.
Herczegi szék, sir, nem szép adomány-e?
Herczegi szék, sir, nem szép adomány-e?
GLOSTER.
Ha egy szegény gróf adja, az bizonynyal:
Fogadj vazallá ily szép adományért!
Ha egy szegény gróf adja, az bizonynyal:
Fogadj vazallá ily szép adományért!
WARWICK.
Királyi trónt bátyádnak én adék.
Királyi trónt bátyádnak én adék.
EDVÁRD.
No hát enyém most, Warwick adta bár.
No hát enyém most, Warwick adta bár.
WARWICK.
Nem vagy te Atlas ilyen nagy teherre:
Visszaveszem, mit adtam, a pulyától;
Henrik királyom s én alattvalója.
Nem vagy te Atlas ilyen nagy teherre:
Visszaveszem, mit adtam, a pulyától;
Henrik királyom s én alattvalója.
EDVÁRD KIRÁLY.
Warwick királya: foglya Eduárdnak;
S te, bajnok Warwick, erre válaszolj csak:
Vaj mi a test, ha leüték fejét?
Warwick királya: foglya Eduárdnak;
S te, bajnok Warwick, erre válaszolj csak:
Vaj mi a test, ha leüték fejét?
GLOSTER.
Hogy oly kevéssé volt Warwick szemes!
Míg azt hivé, a tizest elcsipi,
Kártyái közűl a királyt kicsenték!
A püspöki várban hagytad Henriket
S most – egyre tíz! – a Towerban leled őt.
Hogy oly kevéssé volt Warwick szemes!
Míg azt hivé, a tizest elcsipi,
Kártyái közűl a királyt kicsenték!
A püspöki várban hagytad Henriket
S most – egyre tíz! – a Towerban leled őt.
EDVÁRD KIRÁLY.
Biz úgy van; ámde Warwick vagy te most is!
Biz úgy van; ámde Warwick vagy te most is!
GLOSTER.
Használd a perczet, jer! térdelj le, Warwick!
Nos, még se? Most üsd, mert kihűl a vas.
Használd a perczet, jer! térdelj le, Warwick!
Nos, még se? Most üsd, mert kihűl a vas.
WARWICK.
Inkább levágom jobbom’ egy csapással
S szemeid közé hajítja azt a bal,
Semhogy előtted vonjam bé vitorlám’!
Inkább levágom jobbom’ egy csapással
S szemeid közé hajítja azt a bal,
Semhogy előtted vonjam bé vitorlám’!
EDVÁRD KIRÁLY.
Hát csak vitorlázz, védjen szél a vizár!
Szén-fürteidbe markol majd e kéz,
S a míg meleg még leütött fejed,
Véreddel írja e mondást a porba:
„A szélkakas már többé nem forog!”
Oxford jő, dobszóval, zászlókkal.
Hát csak vitorlázz, védjen szél a vizár!
Szén-fürteidbe markol majd e kéz,
S a míg meleg még leütött fejed,
Véreddel írja e mondást a porba:
„A szélkakas már többé nem forog!”
Oxford jő, dobszóval, zászlókkal.
WARWICK.
Oh drága zászlók! Oxford hada jő.
Oh drága zászlók! Oxford hada jő.
OXFORD.
Oxford, Oxford Lancasterért!
Oxford, Oxford Lancasterért!
| (Oxford és hadai a városba vonulnak.) |
GLOSTER.
A kapu nyitva, törjünk bé mi is.
A kapu nyitva, törjünk bé mi is.
EDVÁRD KIRÁLY.
Uj ellen igy hátul ronthatna ránk.
Hadsorban álljunk: mert ők – semmi kétség –
Ismét kitörnek s harczra késztenek;
Ha nem, a város gyöngén védhető
S az árulókat fölverjük hamar.
Uj ellen igy hátul ronthatna ránk.
Hadsorban álljunk: mert ők – semmi kétség –
Ismét kitörnek s harczra késztenek;
Ha nem, a város gyöngén védhető
S az árulókat fölverjük hamar.
WARWICK.
Légy üdvöz, Oxford! szükség van reád.
Montague jő dobszóval, zászlókkal.
Légy üdvöz, Oxford! szükség van reád.
Montague jő dobszóval, zászlókkal.
MONTAGUE.
Montague, Montague Lancasterért!
Montague, Montague Lancasterért!
| (Hadaival a városba vonul.) |
GLOSTER.
Ez árulásért mindketten lakoltok
Sziveitek legdrágább vérivel.
Ez árulásért mindketten lakoltok
Sziveitek legdrágább vérivel.
EDVÁRD KIRÁLY.
Ha erősek ők, győznünk annál dicsőbb:
Szivem szerencsét jósol, diadalt.
Somerset jő dobszóval, zászlókkal.
Ha erősek ők, győznünk annál dicsőbb:
Szivem szerencsét jósol, diadalt.
Somerset jő dobszóval, zászlókkal.
SOMERSET.
Somerset, Somerset Lancasterért!
Somerset, Somerset Lancasterért!
| (Hadaival a városba vonul.) |
GLOSTER.
Két névrokonod, Somerset herczegi,
A yorki háznak éltök’ eladák;
Csak kardom állja, harmadik te lészsz.
Clarence jő dobszóval, zászlókkal.
Két névrokonod, Somerset herczegi,
A yorki háznak éltök’ eladák;
Csak kardom állja, harmadik te lészsz.
Clarence jő dobszóval, zászlókkal.
WARWICK.
Nézzétek, ott jó Clarence György, s hada
Elég hatalmas harczra kelni vélök;
Jogért buzogni hően több neki
Ösztönszavánál testvér-indulatnak.
Jer, Clarence, jer! ha Warwick hí, te jősz.
Nézzétek, ott jó Clarence György, s hada
Elég hatalmas harczra kelni vélök;
Jogért buzogni hően több neki
Ösztönszavánál testvér-indulatnak.
| (Gloster és Clarence susognak.) |
CLARENCE.
Warwick atyám, tudod, ez mit jelent?
Hozzád dobom fel, nézd! gyalázatom’:
Nem rombolom le én házát atyámnak,
Ki vérivel vakolta köveit,
S nem emelem Lancastert. – Azt hiszed,
Oly tompa Clarence, kérges, elfajúlt,
Hogy bátyja s jogszerű királya ellen
Forditja a harcz gyilkos készletét?
Szent esküvésem’ hányod tán szememre:
Iszonyuabb bűn vón’ eskümnek állni,
Mint Jeftáé, ki lányát áldozá fel.
A pártolásom úgy furdal, hogy íme,
Megnyerni bátyám kegyeit, magam’
Halálos ellenednek vallom itt;
És eltökéltem, bárhol is talállak
(És megtalállak, csak moczczanni merj!)
Lakolsz, a mért elcsábitál galádul.
S igy, büszke Warwick, daczolok veled,
S pirúló arczczal erre fordulok.
Bocsánat, Edvárd: helyrepótolom!
Hibáimért ne légy boszús, Rikhárd,
Mert állhatatlan nem leszek ezentúl.
Warwick atyám, tudod, ez mit jelent?
| (A piros rózsát leveszi kalapjáról.) |
Nem rombolom le én házát atyámnak,
Ki vérivel vakolta köveit,
S nem emelem Lancastert. – Azt hiszed,
Oly tompa Clarence, kérges, elfajúlt,
Hogy bátyja s jogszerű királya ellen
Forditja a harcz gyilkos készletét?
Szent esküvésem’ hányod tán szememre:
Iszonyuabb bűn vón’ eskümnek állni,
Mint Jeftáé, ki lányát áldozá fel.
A pártolásom úgy furdal, hogy íme,
Megnyerni bátyám kegyeit, magam’
Halálos ellenednek vallom itt;
És eltökéltem, bárhol is talállak
(És megtalállak, csak moczczanni merj!)
Lakolsz, a mért elcsábitál galádul.
S igy, büszke Warwick, daczolok veled,
S pirúló arczczal erre fordulok.
Bocsánat, Edvárd: helyrepótolom!
Hibáimért ne légy boszús, Rikhárd,
Mert állhatatlan nem leszek ezentúl.
EDVÁRD KIRÁLY.
Légy üdvöz! tizszer kedvesebb, miként ha
Boszúnkra soh’se lettél volna méltó.
Légy üdvöz! tizszer kedvesebb, miként ha
Boszúnkra soh’se lettél volna méltó.
GLOSTER.
Üdvöz, jó Clarence! Ez vérekhez illő!
Üdvöz, jó Clarence! Ez vérekhez illő!
WARWICK.
Rút hitszegő te, fondor, jogtalan!
Rút hitszegő te, fondor, jogtalan!
EDVÁRD KIRÁLY.
Warwick! kijősz-e harczra? vagy talán
Füled közé zudítsuk köveink’?
Warwick! kijősz-e harczra? vagy talán
Füled közé zudítsuk köveink’?
WARWICK.
Bezárva, védnem csak nem kell magam’!
Barnet felé tüstént elindulok,
S ott, hogyha mersz, Edvárd, megütközünk.
Bezárva, védnem csak nem kell magam’!
Barnet felé tüstént elindulok,
S ott, hogyha mersz, Edvárd, megütközünk.
EDVÁRD KIRÁLY.
Igen biz! Edvárd mer s előre kel.
Csatára, lordok! Szent György s diadal!
Igen biz! Edvárd mer s előre kel.
Csatára, lordok! Szent György s diadal!
| (Induló. Mind el.) |
