II. SZÍN.
Ugyanott. Terem Gloster herczeg palotájában.
Gloster és a herczegnő jőnek.
HERCZEGNŐ.
Fejed miért csügg, férjem, mint kalász,
Mely lekonyúl Ceres dús terhitől?
Mért vonja össze nagy Humphrey szemöldjét,
Mogorva arczczal nézvén a világot?
A durva földre mért szegzed szemed’,
S nézed merőn, mi arczod’ árnyba vonja?
Mit látsz vaj ottan? Henrik koronáját
Föld valamennyi díszétől ragyogva?
Ha azt: merőn csak nézz, csúszsz’ arczodon,
Mígnem az a te homlokod’ köríti.
Nyujtsd ki karod’, ragadd fel a dicső díszt.
Rövid talán? Az enyémmel toldom én meg.
S ha ketten együtt ragadók fel: együtt
Emeljük égre föl fejünk’, s szemünket
Le nem alázzuk többé, hogy csak egy
Pillantásunkra méltassuk a földet.
Fejed miért csügg, férjem, mint kalász,
Mely lekonyúl Ceres dús terhitől?
Mért vonja össze nagy Humphrey szemöldjét,
Mogorva arczczal nézvén a világot?
A durva földre mért szegzed szemed’,
S nézed merőn, mi arczod’ árnyba vonja?
Mit látsz vaj ottan? Henrik koronáját
Föld valamennyi díszétől ragyogva?
Ha azt: merőn csak nézz, csúszsz’ arczodon,
Mígnem az a te homlokod’ köríti.
Nyujtsd ki karod’, ragadd fel a dicső díszt.
Rövid talán? Az enyémmel toldom én meg.
S ha ketten együtt ragadók fel: együtt
Emeljük égre föl fejünk’, s szemünket
Le nem alázzuk többé, hogy csak egy
Pillantásunkra méltassuk a földet.
GLOSTER.
Óh drága Nell, ha férjed’ szereted,
A nagyravágyás férgit űzd tova.
Ha uram, öcsém, erényes Henrik ellen
Van szándokom, e gondolat legyen
E földi létben vég lehelletem.
Rossz éji álom tett engem borússá.
Óh drága Nell, ha férjed’ szereted,
A nagyravágyás férgit űzd tova.
Ha uram, öcsém, erényes Henrik ellen
Van szándokom, e gondolat legyen
E földi létben vég lehelletem.
Rossz éji álom tett engem borússá.
HERCZEGNŐ.
Mit álmodál? szólj, férjem: díjaul
Elmondom édes hajnalálmomat.
Mit álmodál? szólj, férjem: díjaul
Elmondom édes hajnalálmomat.
GLOSTER.
Rémlék, e pálcza, udvartiszti jelvem,
Ketté törött; ki tette, feledém,
De úgy hiszem, a bíbornok vala;
A ketté zúzott bot darabjain
Somerset Edmund feje volt kitűzve,
És Poole-é, Suffolk első herczegéé.
Ezt álmodám: ég tudja, mit jelent.
Rémlék, e pálcza, udvartiszti jelvem,
Ketté törött; ki tette, feledém,
De úgy hiszem, a bíbornok vala;
A ketté zúzott bot darabjain
Somerset Edmund feje volt kitűzve,
És Poole-é, Suffolk első herczegéé.
Ezt álmodám: ég tudja, mit jelent.
HERCZEGNŐ.
Hm! azt jelenti ez csupán: a ki
Egy ágat tör csak Gloster erdejében,
Fejét veszíti el a vakmerő.
De hallj meg engem, Humphreym, édesem:
Rémlék, Westminster székes templomában
Ültem királyi széken, a melyen
Királyt s királynét szoktak koronázni,
Előttem Henrik s Margit térdelének
S fejemre ők tevék a koronát.
Hm! azt jelenti ez csupán: a ki
Egy ágat tör csak Gloster erdejében,
Fejét veszíti el a vakmerő.
De hallj meg engem, Humphreym, édesem:
Rémlék, Westminster székes templomában
Ültem királyi széken, a melyen
Királyt s királynét szoktak koronázni,
Előttem Henrik s Margit térdelének
S fejemre ők tevék a koronát.
GLOSTER.
Ej, ej, Leonora! megszidlak ezért.
Te büszke nő, roszlelkü Leonora!
Nem vagy-e e hon második asszonya
És a protector szeretett neje?
Számodra készen kéj-gyönyör nem áll-e,
Fogalmadat tetézve, túlhaladva?
S mégis örökké árulást koholsz,
Hogy letaszítsad férjedet s magad’
Fény-dísz csucsáról a szégyen tövéig?
Menj, menj, ne halljak többé ily beszédet!
Ej, ej, Leonora! megszidlak ezért.
Te büszke nő, roszlelkü Leonora!
Nem vagy-e e hon második asszonya
És a protector szeretett neje?
Számodra készen kéj-gyönyör nem áll-e,
Fogalmadat tetézve, túlhaladva?
S mégis örökké árulást koholsz,
Hogy letaszítsad férjedet s magad’
Fény-dísz csucsáról a szégyen tövéig?
Menj, menj, ne halljak többé ily beszédet!
HERCZEGNŐ.
Mi ez, uram, igy meghurítod-é
Leonorát, hogy álmát elmesélte?
Magamba őrzöm álmom’ ezután,
Hogy ki ne szidjanak.
Mi ez, uram, igy meghurítod-é
Leonorát, hogy álmát elmesélte?
Magamba őrzöm álmom’ ezután,
Hogy ki ne szidjanak.
GLOSTER.
Ne haragudjál, már kibékülék.
Ne haragudjál, már kibékülék.
Hirnök jő.
HIRNÖK.
Mylord protector, ő felsége kéret,
Készülj az útra Sz. Albans felé,
Solymászni indul a király s királyné.
Mylord protector, ő felsége kéret,
Készülj az útra Sz. Albans felé,
Solymászni indul a király s királyné.
GLOSTER.
Megyek. – Jer, Nell; velünk jösz úgy-e bár?
Megyek. – Jer, Nell; velünk jösz úgy-e bár?
HERCZEGNŐ.
Mindjárt megyek, követlek, jó uram.
(Gloster és hírnök el.)
Kővetnem kell, elől nem mehetek,
Míg ily kicsínyes s gyáva lelkü ő,
Ha férfi volnék, herczeg, vérrokon,
Kiirtanám e gátló törzseket
S törnék utat fejetlen nyakakon;
Bár nő, de lomha nem leszek, s szerencse
Díszmenetében játszom szerepet,
– Hol, merre vagy? Jer, sir John, jer, ne félj,
Ketten vagyunk csak, én s te egyedűl.
Hume jő.
Mindjárt megyek, követlek, jó uram.
(Gloster és hírnök el.)
Kővetnem kell, elől nem mehetek,
Míg ily kicsínyes s gyáva lelkü ő,
Ha férfi volnék, herczeg, vérrokon,
Kiirtanám e gátló törzseket
S törnék utat fejetlen nyakakon;
Bár nő, de lomha nem leszek, s szerencse
Díszmenetében játszom szerepet,
– Hol, merre vagy? Jer, sir John, jer, ne félj,
Ketten vagyunk csak, én s te egyedűl.
Hume jő.
HUME.
Felséged éltét Jézus tartsa meg!
Felséged éltét Jézus tartsa meg!
HERCZEGNŐ.
Mily szó ez: felség? Herczegnő vagyok csak.
Mily szó ez: felség? Herczegnő vagyok csak.
HUME.
De Hume tanácsa és Isten kegye
Megsokszorozza kegyed czímeit,
De Hume tanácsa és Isten kegye
Megsokszorozza kegyed czímeit,
HERCZEGNŐ.
Mi hírt hozasz, John? Értekeztetek már,
Te, Jourdain Margit, a ravasz boszorkány,
S Bolingbroke Roger, a szellemidéző?
Vaj készek-é szolgálni engemet?
Mi hírt hozasz, John? Értekeztetek már,
Te, Jourdain Margit, a ravasz boszorkány,
S Bolingbroke Roger, a szellemidéző?
Vaj készek-é szolgálni engemet?
HUME.
Megfogadák, hogy fönséged elé
A föld alól egy szellemet idéznek,
Kérdéseidre a ki megfelel,
A hányat csak eléje szab kegyed.
Megfogadák, hogy fönséged elé
A föld alól egy szellemet idéznek,
Kérdéseidre a ki megfelel,
A hányat csak eléje szab kegyed.
HERCZEGNŐ.
Elég; a kérdést majd kigondolom.
Ha Sz. Albansból visszatérek, akkor
Gondoskodom, hogy mindez teljesűljön.
Fogadd e díjt, Hume; légy, fiú, vigan
Elég; a kérdést majd kigondolom.
Ha Sz. Albansból visszatérek, akkor
Gondoskodom, hogy mindez teljesűljön.
Fogadd e díjt, Hume; légy, fiú, vigan
| E fontos ügynek frigyes társival. | (El.) |
HUME.
Aranyaival hogy Hume vígan legyen!
Biz az lesz! – Ám, sir John, most mit teszesz?
Ajkad’ lezárd, ne szólj, csak ennyit: pszt!
Mély titkolódzást kíván a dolog.
Boszorkát hoznom, aranyat adott:
Ördög legyen bár, marka nyitva lesz.
Ám aranyom másunnan is repűl:
Nem mondhatom, hogy a gazdag bibornok
S az ujdonsült Suffolk herczeg felől;
De úgy tudom: mert, hogy valót beszéljek,
Leonora asszony dölyfét ismerik,
S megfizetének, ássam őt alá
S fülébe súgjam a szellemidézést.
Mondják, latornak nem kell alkusz: s ím én
Suffolk s Winchester alkusza vagyok.
Ha nem vigyázasz, Hume, nagyon közel jársz,
Ravasz gazoknak hínod mindakettőt.
Igy áll az ügy, s így – félek – végre is
Hume, a gazember rontja meg e hölgyet.
Az ő büne Humphrey bukta leszen.
Aranyaival hogy Hume vígan legyen!
Biz az lesz! – Ám, sir John, most mit teszesz?
Ajkad’ lezárd, ne szólj, csak ennyit: pszt!
Mély titkolódzást kíván a dolog.
Boszorkát hoznom, aranyat adott:
Ördög legyen bár, marka nyitva lesz.
Ám aranyom másunnan is repűl:
Nem mondhatom, hogy a gazdag bibornok
S az ujdonsült Suffolk herczeg felől;
De úgy tudom: mert, hogy valót beszéljek,
Leonora asszony dölyfét ismerik,
S megfizetének, ássam őt alá
S fülébe súgjam a szellemidézést.
Mondják, latornak nem kell alkusz: s ím én
Suffolk s Winchester alkusza vagyok.
Ha nem vigyázasz, Hume, nagyon közel jársz,
Ravasz gazoknak hínod mindakettőt.
Igy áll az ügy, s így – félek – végre is
Hume, a gazember rontja meg e hölgyet.
Az ő büne Humphrey bukta leszen.
| Bármit dül el: aranyt markol kezem. | (El.) |
