I. SZÍN.
A burgi apátság.
Harsonák. Henrik király, Margit királyné, Beaufort bibornok, Suffolk, York, Buckingham jőnek a parliamentbe.
HENRIK KIRÁLY.
Csodálkozom, hogy Gloster nincsen itt:
Nem volt szokása, végsőnek maradni.
Mily ok lehet, mely visszatartja most?
Csodálkozom, hogy Gloster nincsen itt:
Nem volt szokása, végsőnek maradni.
Mily ok lehet, mely visszatartja most?
MARGIT KIRÁLYNÉ.
Nem láttad-é még, nem vevéd-e észre,
Hogy arcza milyen idegenre vált?
Tartása milyen felséget mutat,
A vég napokban mily önhitt, kevély lett,
És büszke, nem hasonló önmagához?
Tudjuk, mikor még nyájas volt s szelíd.
És messziről ha csak reá tekinténk,
Térdére hullt azonnal és egész
Udvar csodálta őt alázatáért;
Most jőj utába: s bár reggel legyen,
Pedig ilyenkor bárki is köszön,
Mordúl tekint, szemöldjét összevonja,
S nem hajtva térdet, elmegy mereven,
Megvetve tisztjét, melylyel tartozik.
Föl sem veszik, hahogy kis eb morog;
De nagyok remegnek, ordítson oroszlán:
És nem kis ember Humphrey Angliában.
Mily közel áll, gondold meg, születésre.
Bukol: legelső ő lesz, a ki felszáll.
Azt vélem én hát, épen nem eszély,
Tekintve, mily boszút táplál szive
És mily előnyös vón’ holtod neki,
Hogy ő királyi színedhez jut és
Előtte tárva fölséged tanácsa;
A nép szivét hizelgve megnyeré,
S ha néki tetszik szítni zendülést,
Félő, utána kelnek mindenek.
Tavasz van, a gaz nem vert gyökeret még;
Tűrd most: s a kertben elhatalmazik
S elfojtja roszul ápolt veteményit.
Hű aggodalmam uramért ilyen
Veszélyeket lát, sejtet Humphreyben.
Ha balga az, mondd női félelemnek,
S elismerem, ha jobb okok legyőzik,
Humphrey iránt igaztalan valék.
Lordok, Suffolk és York és Buckingham,
Czáfot, ha tudtuk, állításom ellen;
Ha nem, igaznak, valljátok szavam’.
Nem láttad-é még, nem vevéd-e észre,
Hogy arcza milyen idegenre vált?
Tartása milyen felséget mutat,
A vég napokban mily önhitt, kevély lett,
És büszke, nem hasonló önmagához?
Tudjuk, mikor még nyájas volt s szelíd.
És messziről ha csak reá tekinténk,
Térdére hullt azonnal és egész
Udvar csodálta őt alázatáért;
Most jőj utába: s bár reggel legyen,
Pedig ilyenkor bárki is köszön,
Mordúl tekint, szemöldjét összevonja,
S nem hajtva térdet, elmegy mereven,
Megvetve tisztjét, melylyel tartozik.
Föl sem veszik, hahogy kis eb morog;
De nagyok remegnek, ordítson oroszlán:
És nem kis ember Humphrey Angliában.
Mily közel áll, gondold meg, születésre.
Bukol: legelső ő lesz, a ki felszáll.
Azt vélem én hát, épen nem eszély,
Tekintve, mily boszút táplál szive
És mily előnyös vón’ holtod neki,
Hogy ő királyi színedhez jut és
Előtte tárva fölséged tanácsa;
A nép szivét hizelgve megnyeré,
S ha néki tetszik szítni zendülést,
Félő, utána kelnek mindenek.
Tavasz van, a gaz nem vert gyökeret még;
Tűrd most: s a kertben elhatalmazik
S elfojtja roszul ápolt veteményit.
Hű aggodalmam uramért ilyen
Veszélyeket lát, sejtet Humphreyben.
Ha balga az, mondd női félelemnek,
S elismerem, ha jobb okok legyőzik,
Humphrey iránt igaztalan valék.
Lordok, Suffolk és York és Buckingham,
Czáfot, ha tudtuk, állításom ellen;
Ha nem, igaznak, valljátok szavam’.
SUFFOLK.
Gloster szivébe, felség, jól beláttál,
S ha véleményem’ én mondom előbb,
Ép úgy beszélek, mint te, azt hiszem.
A herczegnő szutyongatásira
Kezdé ördöngős csinyeit életemre;
S ha ő nem is volt e bűn avatottja,
Mégis az eszme, mily főszármazásu
(Mert a király első örököse,)
S nemességével hangos kérkedése
Bujtá fel őrült hitvesét, királyunk
Vesztére törni vétkes eszközökkel,
Simán folyt a víz, hol mély a folyó,
De árulást rejt egyszerű szine.
Bárányt ha lop, a róka, nem ugat.
Nem, nem, uram! még nincs kipuhatolva
Ez ember, és mily ármánynyal tele.
Gloster szivébe, felség, jól beláttál,
S ha véleményem’ én mondom előbb,
Ép úgy beszélek, mint te, azt hiszem.
A herczegnő szutyongatásira
Kezdé ördöngős csinyeit életemre;
S ha ő nem is volt e bűn avatottja,
Mégis az eszme, mily főszármazásu
(Mert a király első örököse,)
S nemességével hangos kérkedése
Bujtá fel őrült hitvesét, királyunk
Vesztére törni vétkes eszközökkel,
Simán folyt a víz, hol mély a folyó,
De árulást rejt egyszerű szine.
Bárányt ha lop, a róka, nem ugat.
Nem, nem, uram! még nincs kipuhatolva
Ez ember, és mily ármánynyal tele.
BIBORNOK.
Vaj nem koholt-e, törvény ellenére,
Csekély bűnökre új halálnemet?
Vaj nem koholt-e, törvény ellenére,
Csekély bűnökre új halálnemet?
YORK.
S ország-szerin nagy összeg pénzeket
Még mint protector nem szedett-e zsoldúl
Frank seregünknek, sohsem küldve el?
S így városink naponkint hulltanak.
S ország-szerin nagy összeg pénzeket
Még mint protector nem szedett-e zsoldúl
Frank seregünknek, sohsem küldve el?
S így városink naponkint hulltanak.
BUCKINGHAM.
Eh! mind csekély ez titkos vétkihez:
S napfényre jő mind síma Humphreyben.
Eh! mind csekély ez titkos vétkihez:
S napfényre jő mind síma Humphreyben.
HENRIK KIRÁLY.
Urak, ti mind: hogy lábaim elől
Az út tövísit vágytok irtani,
Ez dicsre méltó; ám nyiltan beszéljek?
Gloster rokon oly ártatlan, hogy ő
Személyem ellen szítna árulást,
Mint kisded bárány vagy szelid galamb,
Nyájas, erényes ő, és jobb szivű,
Semhogy gonoszra és buktomra törne.
Urak, ti mind: hogy lábaim elől
Az út tövísit vágytok irtani,
Ez dicsre méltó; ám nyiltan beszéljek?
Gloster rokon oly ártatlan, hogy ő
Személyem ellen szítna árulást,
Mint kisded bárány vagy szelid galamb,
Nyájas, erényes ő, és jobb szivű,
Semhogy gonoszra és buktomra törne.
MARGIT KIRÁLYNÉ.
Ah mi veszélyesb e vak bizalomnál?
Ő, és galamb? Kölcsönzé tollait,
Mert a boszútelt hollóé szive.
S bárány talán?
Kölcsönbe hordja bőrét,
Mert indulatja rabló farkasé.
Ki csalni vágy, külszint nem lophat-é?
Vigyázz, uram! mindnyájunk üdve az,
Ha megalázzuk ez ármányos embert.
Somerset jő.
Ah mi veszélyesb e vak bizalomnál?
Ő, és galamb? Kölcsönzé tollait,
Mert a boszútelt hollóé szive.
S bárány talán?
Kölcsönbe hordja bőrét,
Mert indulatja rabló farkasé.
Ki csalni vágy, külszint nem lophat-é?
Vigyázz, uram! mindnyájunk üdve az,
Ha megalázzuk ez ármányos embert.
Somerset jő.
SOMERSET.
Kegyes királyom, üdv, áldás reád!
Kegyes királyom, üdv, áldás reád!
HENRIK KIRÁLY.
Üdv, Somerset. Mi hír a franczia földön?
Üdv, Somerset. Mi hír a franczia földön?
SOMERSET.
Mind, mit te bírtál ama földeken,
Mind elragadva. Minden elveszett.
Mind, mit te bírtál ama földeken,
Mind elragadva. Minden elveszett.
HENRIK KIRÁLY.
Rosz hír! De légyen, mint az ég akarja
Rosz hír! De légyen, mint az ég akarja
YORK (félre).
Rosz hír nekem, mert Frankhon volt reményem,
A mint reményem áldott Anglia.
Igy bimbajokban fojték el virágim’
S hernyók emésztik össze leveleim’;
De orvosolnom kell e bajt rövid nap,
Vagy eladom dicső hírért czimem’.
Gloster jő.
Rosz hír nekem, mert Frankhon volt reményem,
A mint reményem áldott Anglia.
Igy bimbajokban fojték el virágim’
S hernyók emésztik össze leveleim’;
De orvosolnom kell e bajt rövid nap,
Vagy eladom dicső hírért czimem’.
Gloster jő.
GLOSTER.
Üdv néked, áldás, fejdelmem, uram!
Király, bocsánat, hogy későn jövék.
Üdv néked, áldás, fejdelmem, uram!
Király, bocsánat, hogy későn jövék.
SUFFOLK.
Nem! tudd meg azt, nagyon is korán jövél,
Vagy a valónál hűbbnek kéne lenned.
Fogolylyá teszlek árulásodért.
Nem! tudd meg azt, nagyon is korán jövél,
Vagy a valónál hűbbnek kéne lenned.
Fogolylyá teszlek árulásodért.
GLOSTER.
Suffolk, helyes! De arczot váltani
És elpirúlni nem látsz e miatt:
A tiszta szív nem könnyen csügged el.
Kristály patak se mentebb az iszaptól,
Mint árulástól én királyom ellen.
Ki vádol engem? miben áll bünöm?
Suffolk, helyes! De arczot váltani
És elpirúlni nem látsz e miatt:
A tiszta szív nem könnyen csügged el.
Kristály patak se mentebb az iszaptól,
Mint árulástól én királyom ellen.
Ki vádol engem? miben áll bünöm?
YORK.
A francziák megdugtak, azt hiszik,
A hadi zsoldot sikkasztottad el,
S Frankhont ez okból veszté el urunk.
A francziák megdugtak, azt hiszik,
A hadi zsoldot sikkasztottad el,
S Frankhont ez okból veszté el urunk.
GLOSTER.
Csak hiszik ezt? S kik ők, kik ezt hiszik?
Nem loptom én meg zsoldjától a serget,
Batkát se kaptam Frankhonból soha.
Ég úgy segéljen, éjen át viraszték,
Igen! éjrül éjre, hon javán tünődvén!
Minden, a tróntól kicsikart garast
S fillért, melyet magamnak halmozék,
Hozzák fel a törvénynél ellenem!
Sőt nem akarván a szűksorsu népre
Adót kivetni, nem egy fontot adtam
Az őrhadaknak enmagam zsebéből,
És soh’se kértem, hogy megtéritsék.
Csak hiszik ezt? S kik ők, kik ezt hiszik?
Nem loptom én meg zsoldjától a serget,
Batkát se kaptam Frankhonból soha.
Ég úgy segéljen, éjen át viraszték,
Igen! éjrül éjre, hon javán tünődvén!
Minden, a tróntól kicsikart garast
S fillért, melyet magamnak halmozék,
Hozzák fel a törvénynél ellenem!
Sőt nem akarván a szűksorsu népre
Adót kivetni, nem egy fontot adtam
Az őrhadaknak enmagam zsebéből,
És soh’se kértem, hogy megtéritsék.
BIBORNOK.
Mylord, ép jókor mondasz ilyeket.
Mylord, ép jókor mondasz ilyeket.
GLOSTER.
Ez az igazság, Isten úgy segéljen!
Ez az igazság, Isten úgy segéljen!
YORK.
A bűnösökre, mint protector, uj,
Még soh’se hallott kínokat koholtál,
És Angliának zsarnok híre költ.
A bűnösökre, mint protector, uj,
Még soh’se hallott kínokat koholtál,
És Angliának zsarnok híre költ.
GLOSTER.
Hisz tudja minden, míg védnök valék,
Hibám csupán lágyszívüség vala;
Elolvadék a bűnös könyüjén
S szerény beszéd váltság volt vétkeért;
Ha csak vérengző gyilkos vagy galád orv
Nem volt, ki vándort foszta ki szegényt,
Érdem szerint soh’sem lakoltatám.
A gyilkolást, e vérbűnt, igenis,
Orvnál s egyébnél inkább kinzatám.
Hisz tudja minden, míg védnök valék,
Hibám csupán lágyszívüség vala;
Elolvadék a bűnös könyüjén
S szerény beszéd váltság volt vétkeért;
Ha csak vérengző gyilkos vagy galád orv
Nem volt, ki vándort foszta ki szegényt,
Érdem szerint soh’sem lakoltatám.
A gyilkolást, e vérbűnt, igenis,
Orvnál s egyébnél inkább kinzatám.
SUFFOLK.
Mindez silányság, gyorsan menthető;
Súlyosb bűnökkel vagy vádolván még
S nem könnyü tőlük tisztáznod magad’.
Fogolylyá teszlek a király nevében
S átadlak itten a bibornok urnak,
Őröd legyen kihallgatásodig.
Mindez silányság, gyorsan menthető;
Súlyosb bűnökkel vagy vádolván még
S nem könnyü tőlük tisztáznod magad’.
Fogolylyá teszlek a király nevében
S átadlak itten a bibornok urnak,
Őröd legyen kihallgatásodig.
HENRIK KIRÁLY.
Biztos reményem, Gloster herczege,
Minden gyanútól fölmented magad’;
Azt súgja szívem, hogy te bűntelen vagy.
Biztos reményem, Gloster herczege,
Minden gyanútól fölmented magad’;
Azt súgja szívem, hogy te bűntelen vagy.
GLOSTER.
Kegyes királyom! vésznapok ezek.
Erényt kitolja ádáz nagyravágy,
Szeretetet kaján kéz űz tova,
Ádáz agyargás lett uralkodóvá
S országaidból méltány számkivetve.
Hogy éltem ellen törnek ők, tudom;
S ha e szigetnek üdve vón’ halálom,
S kényuraságuk vég szakát jelölné:
Óh kész örömmel áldoznám oda;
De darabukhoz holtom csak prológ:
Kik vészt se sejtnek, ezrekkel se zárul
Be még kifőzött szomorúmüvök.
Düh szól Beaufort rőt szikrázó szeméből,
Suffolk komor arczáról vad boszú;
Csipős Buckingham nyelvével könnyíti
Terhét, a mely kaján szivét nyomasztja;
S mogorva York, a ki a hold felé nyúl
S kinek lerántám vakmerő kezét,
Hamis vádjával életemre tör.
S te is, felséges asszony, és a többi,
Ok nélkül énrám szégyent halmozátok,
Buzgón törekvén felbőszíteni
Legjobb uram’, hogy ellenem legyen.
Mindannyian ti összebúttatok;
Gyűlésitekről tudtam magam is:
S mindez bűnetlen éltem vesztire.
Ki ellenem vall, lesz hamis tanú
S bűnöm’ növelni árulás elég;
Bebizonyúl a régi példaszó:
Eb-ütni gyorsan kéznél van a bot.
Kegyes királyom! vésznapok ezek.
Erényt kitolja ádáz nagyravágy,
Szeretetet kaján kéz űz tova,
Ádáz agyargás lett uralkodóvá
S országaidból méltány számkivetve.
Hogy éltem ellen törnek ők, tudom;
S ha e szigetnek üdve vón’ halálom,
S kényuraságuk vég szakát jelölné:
Óh kész örömmel áldoznám oda;
De darabukhoz holtom csak prológ:
Kik vészt se sejtnek, ezrekkel se zárul
Be még kifőzött szomorúmüvök.
Düh szól Beaufort rőt szikrázó szeméből,
Suffolk komor arczáról vad boszú;
Csipős Buckingham nyelvével könnyíti
Terhét, a mely kaján szivét nyomasztja;
S mogorva York, a ki a hold felé nyúl
S kinek lerántám vakmerő kezét,
Hamis vádjával életemre tör.
S te is, felséges asszony, és a többi,
Ok nélkül énrám szégyent halmozátok,
Buzgón törekvén felbőszíteni
Legjobb uram’, hogy ellenem legyen.
Mindannyian ti összebúttatok;
Gyűlésitekről tudtam magam is:
S mindez bűnetlen éltem vesztire.
Ki ellenem vall, lesz hamis tanú
S bűnöm’ növelni árulás elég;
Bebizonyúl a régi példaszó:
Eb-ütni gyorsan kéznél van a bot.
BIBORNOK.
Szidalmazása tűrhetlen, uram.
Ha őket, a kik pártütés dühétől
S rejtett tőrétől védik szent személyed’,
Ekként korholják, becsmérlik, gyalázzák,
És a bűnösnek szólni van joga:
Buzgalmokat lehűti ez, király.
Szidalmazása tűrhetlen, uram.
Ha őket, a kik pártütés dühétől
S rejtett tőrétől védik szent személyed’,
Ekként korholják, becsmérlik, gyalázzák,
És a bűnösnek szólni van joga:
Buzgalmokat lehűti ez, király.
SUFFOLK.
Nem csipkedé-e fölséges királynénk’
Mocskos szavakkal, bölcsen kikoholva,
Mint ki hamis eskűre bujtogat,
Hogy méltóságát így buktassa meg?
Nem csipkedé-e fölséges királynénk’
Mocskos szavakkal, bölcsen kikoholva,
Mint ki hamis eskűre bujtogat,
Hogy méltóságát így buktassa meg?
MARGIT KIRÁLYNÉ.
Hadd átkozódjék, bánom is, a vesztő!
Hadd átkozódjék, bánom is, a vesztő!
GLOSTER.
Igazabb e szó, mint vélted: biz’ veszítek.
Jaj a nyerőknek, hamisan kijátsztak,
S ki így veszíte, az bizony beszélhet.
Igazabb e szó, mint vélted: biz’ veszítek.
Jaj a nyerőknek, hamisan kijátsztak,
S ki így veszíte, az bizony beszélhet.
BUCKINGHAM.
Szőrszálhasgatva tölti a napot!
Bibornok úr, vidd, a te foglyod ő.
Szőrszálhasgatva tölti a napot!
Bibornok úr, vidd, a te foglyod ő.
BIBORNOK.
Vigyétek őt s ójátok biztosan.
Vigyétek őt s ójátok biztosan.
GLOSTER.
Hajh! Henrik így mankóját elveti,
Bár lába őt még vinni nem szilárd;
Igy pásztorod’ elűzik, s farkasok
Agyarganak, ki faljon föl előbb.
Oh aggodalmam volna csalfa bár!
Gloster, királyom, buktod’ látja már.
Hajh! Henrik így mankóját elveti,
Bár lába őt még vinni nem szilárd;
Igy pásztorod’ elűzik, s farkasok
Agyarganak, ki faljon föl előbb.
Oh aggodalmam volna csalfa bár!
Gloster, királyom, buktod’ látja már.
| (Őrök el Glosterrel.) |
HENRIK KIRÁLY.
A mit legjobbnak gondol bölcseségtek,
Tegyétek, mintha itt volnánk magunk.
A mit legjobbnak gondol bölcseségtek,
Tegyétek, mintha itt volnánk magunk.
MARGIT KIRÁLYNÉ.
A parliamentet elhagyod, uram?
A parliamentet elhagyod, uram?
HENRIK KIRÁLY.
El én, Margit! Keservbe fúl szivem
S szemembe kezd már árja ömleni;
Nyomor övedzi testemet körül:
Hisz mi nyomorúabb, mint a meghasonlás?
Ah Humphrey bátya! arczodon igazság,
Hű becsület mintáját látom én,
S jó Humphrey, nem jött még el az idő,
Hogy bízni szűnjem s álnak higyelek.
Mely bal csillag irigylé meg szerencséd’,
Hogy most királynénk s e hatalmasok
Ártatlan élted’ megsemmítni törnek?
Te soh’se bántád őket, mást se senkit.
Miként a hentes bornyút vesz, szegényt
Megkötve, és ha félre csap, veri
S hurczolja el a véres vágóhidra:
Igy hurczolák el Glostert kőszivűn;
S mint bőgve fel s aláfut az anya,
És nézi, merre vitték gyönge borját
S kedvencze vesztén csak kesergni tud:
Igy sírok én is Glosteren tehetlen
Gyászos könyűk közt és ködös szemekkel
Utána nézek s nem segíthetem,
Hatalma oly nagy esküdt elleneinek.
Csak siratom s zokogva kérdezem:
El én, Margit! Keservbe fúl szivem
S szemembe kezd már árja ömleni;
Nyomor övedzi testemet körül:
Hisz mi nyomorúabb, mint a meghasonlás?
Ah Humphrey bátya! arczodon igazság,
Hű becsület mintáját látom én,
S jó Humphrey, nem jött még el az idő,
Hogy bízni szűnjem s álnak higyelek.
Mely bal csillag irigylé meg szerencséd’,
Hogy most királynénk s e hatalmasok
Ártatlan élted’ megsemmítni törnek?
Te soh’se bántád őket, mást se senkit.
Miként a hentes bornyút vesz, szegényt
Megkötve, és ha félre csap, veri
S hurczolja el a véres vágóhidra:
Igy hurczolák el Glostert kőszivűn;
S mint bőgve fel s aláfut az anya,
És nézi, merre vitték gyönge borját
S kedvencze vesztén csak kesergni tud:
Igy sírok én is Glosteren tehetlen
Gyászos könyűk közt és ködös szemekkel
Utána nézek s nem segíthetem,
Hatalma oly nagy esküdt elleneinek.
Csak siratom s zokogva kérdezem:
| „Ki az áruló? Oh Gloster nem, soha!” | (El.) |
MARGIT KIRÁLYNÉ.
Hő napsugárom, lordok, hó elolvad.
Henrik hideg nagy dolgokban s tele
Botor részvéttel; Gloster külszinével
Elámitá őt, mint bús krokodil
Siránkozása meglágyult utast;
S mint csillogó, iromba bőrü kígyó
Virágok alján fekvén, megcsipi
A gyermeket, ki pompásnak találja.
Urak, ha nem vón’ bölcsebb senki nálam
(Habár, hiszem, ez ügyben jól itélek:)
Ment lenne gyorsan Gloster e világtól,
S mentek lehetnénk mi, hogy tőle féljünk.
Hő napsugárom, lordok, hó elolvad.
Henrik hideg nagy dolgokban s tele
Botor részvéttel; Gloster külszinével
Elámitá őt, mint bús krokodil
Siránkozása meglágyult utast;
S mint csillogó, iromba bőrü kígyó
Virágok alján fekvén, megcsipi
A gyermeket, ki pompásnak találja.
Urak, ha nem vón’ bölcsebb senki nálam
(Habár, hiszem, ez ügyben jól itélek:)
Ment lenne gyorsan Gloster e világtól,
S mentek lehetnénk mi, hogy tőle féljünk.
BIBORNOK.
Hogy haljon ő, méltó politika,
De a halálra nincs meg az ürügy.
A törvény utján illik elitélnünk.
Hogy haljon ő, méltó politika,
De a halálra nincs meg az ürügy.
A törvény utján illik elitélnünk.
SUFFOLK.
Hitem szerint ez nem politika:
Henrik azon lesz, hogy megmentse őt;
Felkél a nép tán, hogy megmentse őt;
S hiú okunk van csak gyanún kívűl,
Mely őt halálra méltónak mutatná.
Hitem szerint ez nem politika:
Henrik azon lesz, hogy megmentse őt;
Felkél a nép tán, hogy megmentse őt;
S hiú okunk van csak gyanún kívűl,
Mely őt halálra méltónak mutatná.
YORK.
Igy e szerint te holtát nem kivánod.
Igy e szerint te holtát nem kivánod.
SUFFOLK.
Ah! nálam inkább nem sovárgja senki.
Ah! nálam inkább nem sovárgja senki.
YORK.
Yorknak van erre a legtöbb oka.
De szóljatok, bibornok ur s te Suffolk,
Meggyőződéstek, szívetek szerint,
Nem vón-e mindegy, sóvár sast helyezni
Éh ölyü ellen csirke őrjeül,
Vagy Humphreyt tenni Henrik védnökévé?
Yorknak van erre a legtöbb oka.
De szóljatok, bibornok ur s te Suffolk,
Meggyőződéstek, szívetek szerint,
Nem vón-e mindegy, sóvár sast helyezni
Éh ölyü ellen csirke őrjeül,
Vagy Humphreyt tenni Henrik védnökévé?
MARGIT KIRÁLYNÉ.
Szegény csirkének biztos vón’ halála.
Szegény csirkének biztos vón’ halála.
SUFFOLK.
Ugy van, királyné, s így nem vón’-e hóbort,
Rókára biznunk, védni a cserényt?
S ha mint gaz orvot most bevádlanád,
Biz az roszúl palástolná bünét,
Hogy szándokát még nem hajtotta végre.
Nem! haljon ő, mert róka, a juhoknak,
Természeténél fogva, ellene,
Mielőtt bibor vér szennyezné be torkát:
S ily ellensége Humphrey is urunknak.
S ne töprenkedjünk: hogy’ öljük meg őt.
Tőrrel, hurokkal, furfangos fogással,
Imette, alva, mindegy, bármiként;
Csak halva légyen: mert helyes csel ez,
Ellőbb megölni azt, ki cselt szövött.
Ugy van, királyné, s így nem vón’-e hóbort,
Rókára biznunk, védni a cserényt?
S ha mint gaz orvot most bevádlanád,
Biz az roszúl palástolná bünét,
Hogy szándokát még nem hajtotta végre.
Nem! haljon ő, mert róka, a juhoknak,
Természeténél fogva, ellene,
Mielőtt bibor vér szennyezné be torkát:
S ily ellensége Humphrey is urunknak.
S ne töprenkedjünk: hogy’ öljük meg őt.
Tőrrel, hurokkal, furfangos fogással,
Imette, alva, mindegy, bármiként;
Csak halva légyen: mert helyes csel ez,
Ellőbb megölni azt, ki cselt szövött.
MARGIT KIRÁLYNÉ.
Elszánva szóltál, háromszor nemes lord!
Elszánva szóltál, háromszor nemes lord!
SUFFOLK.
Elszánt csak akkor, tett ha követi.
Gyakran beszélünk, ám ritkán szivünkből;
De hogy szivem nyelvemmel egyetért –
Minthogy a tett, úgy látom, érdemes –
S hogy ellenétől a király megójam:
Hadd halljam a szót, s papja leszek én.
Elszánt csak akkor, tett ha követi.
Gyakran beszélünk, ám ritkán szivünkből;
De hogy szivem nyelvemmel egyetért –
Minthogy a tett, úgy látom, érdemes –
S hogy ellenétől a király megójam:
Hadd halljam a szót, s papja leszek én.
BIBORNOK.
De holtnak én előbb ohajtanám,
Mielőtt te pappá szentelnéd magad’.
Hahogy javalva egyetértetek,
Kerítek én majd egy bakót neki:
Ugy szívemen van a király java.
De holtnak én előbb ohajtanám,
Mielőtt te pappá szentelnéd magad’.
Hahogy javalva egyetértetek,
Kerítek én majd egy bakót neki:
Ugy szívemen van a király java.
SUFFOLK.
Itt a kezem! méltó, hogy megtegyük.
Itt a kezem! méltó, hogy megtegyük.
MARGIT KIRÁLYNÉ.
Ezt mondom én is.
Ezt mondom én is.
YORK.
És én; s mi hárman hogy kimondtuk ezt,
Semmit se nyom, ha más tán ellenünk szól.
Követ jő.
És én; s mi hárman hogy kimondtuk ezt,
Semmit se nyom, ha más tán ellenünk szól.
Követ jő.
KÖVET.
Irlandból jöttem, lordok, nyakrafőre,
Hogy hírül adjam: zendülés van ott
S kardélre hányják angol véreinket.
Segélyt! Idején fojtsátok el a vészt,
Mielőtt a seb gyógyithatlan leszen;
Most fris: segélyre nagy még a remény.
Irlandból jöttem, lordok, nyakrafőre,
Hogy hírül adjam: zendülés van ott
S kardélre hányják angol véreinket.
Segélyt! Idején fojtsátok el a vészt,
Mielőtt a seb gyógyithatlan leszen;
Most fris: segélyre nagy még a remény.
BIBORNOK.
Sietve e rézst bé kell töltenünk.
E fontos ügyben mit tanácslatok?
Sietve e rézst bé kell töltenünk.
E fontos ügyben mit tanácslatok?
YORK.
Kormányozónak menjen Somerset.
Ilyen szerencsés ember kell oda:
Mely sokra vitte lám! a francziák közt.
Kormányozónak menjen Somerset.
Ilyen szerencsés ember kell oda:
Mely sokra vitte lám! a francziák közt.
SOMERSET.
Ha York, e furfangtelt politikus,
Lett volna ott a kormányzó helyettem,
Nem marad ő Frankhonban oly soká.
Ha York, e furfangtelt politikus,
Lett volna ott a kormányzó helyettem,
Nem marad ő Frankhonban oly soká.
YORK.
Nem én, hogy, mint te, mindent elveszítsek.
Én éltem’ inkább elvesztem vala,
Semhogy haza jőjek csúfság terhivel,
Hogy ott időztem, mig mind elveszett.
Egy sebhelyet mutass csak bőrödön:
Ritkán nyer az, ki így óvá magát.
Nem én, hogy, mint te, mindent elveszítsek.
Én éltem’ inkább elvesztem vala,
Semhogy haza jőjek csúfság terhivel,
Hogy ott időztem, mig mind elveszett.
Egy sebhelyet mutass csak bőrödön:
Ritkán nyer az, ki így óvá magát.
MARGIT KIRÁLYNÉ.
Biz’ még e szikra bőszült tűz leszen,
Ha neki tápot szél és gyúszer ád.
Jó York, elég! csend, drága Somerset!
Ha te vagy ott kormányzó, York, szerencséd
Tán az övénél roszabb lesz vala.
Biz’ még e szikra bőszült tűz leszen,
Ha neki tápot szél és gyúszer ád.
Jó York, elég! csend, drága Somerset!
Ha te vagy ott kormányzó, York, szerencséd
Tán az övénél roszabb lesz vala.
YORK.
Roszabb a semminél? Oh szégyen akkor!
Roszabb a semminél? Oh szégyen akkor!
SOMERSET.
Szégyen reád is, ki szégyent kivánsz.
Szégyen reád is, ki szégyent kivánsz.
BIBORNOK.
Kisértsd te meg hát, York herczeg, szerencséd’.
Fegyverben áll a durva ir parasztság
És angolok vérével gyúr sarat:
Akarsz vezetni mindenik megyéből
Szemen szedett kiválasztott hadat
És megpróbálni ellenök szerencséd’?
Kisértsd te meg hát, York herczeg, szerencséd’.
Fegyverben áll a durva ir parasztság
És angolok vérével gyúr sarat:
Akarsz vezetni mindenik megyéből
Szemen szedett kiválasztott hadat
És megpróbálni ellenök szerencséd’?
YORK.
Akarok, mylord, ha tetszik a királynak.
Akarok, mylord, ha tetszik a királynak.
SUFFOLK.
Eh! mit mi mondunk, tetszésével egy;
A mit mi végzünk, jóváhagyja ő:
Vedd hát, nemes York, ez ügyet kezedbe.
Eh! mit mi mondunk, tetszésével egy;
A mit mi végzünk, jóváhagyja ő:
Vedd hát, nemes York, ez ügyet kezedbe.
YORK.
Legyen! – Ti lordok, gyüjtsetek hadat,
Míg rendbe én endolgaim’ hozom.
Legyen! – Ti lordok, gyüjtsetek hadat,
Míg rendbe én endolgaim’ hozom.
SUFFOLK.
Én vállalom fel e tisztet, mylord. –
De vissza most a csalfa Humphreyhez.
Én vállalom fel e tisztet, mylord. –
De vissza most a csalfa Humphreyhez.
BIBORNOK.
Ne többet erről, végzek én vele
S nem fog utunkban többé állani:
A nap mulik már, hagyjuk abba hát.
Suffolk, mi ketten tervünkről beszéljünk.
Ne többet erről, végzek én vele
S nem fog utunkban többé állani:
A nap mulik már, hagyjuk abba hát.
Suffolk, mi ketten tervünkről beszéljünk.
YORK.
Suffolk mylord, Bristol előtt fogom
Két hét alatt elvárni sergeim’
S Irlandba onnan átszállítani.
Suffolk mylord, Bristol előtt fogom
Két hét alatt elvárni sergeim’
S Irlandba onnan átszállítani.
SUFFOLK.
Utána látok hűven, York mylord.
(Mind el, Yorkon kivűl.)
Utána látok hűven, York mylord.
(Mind el, Yorkon kivűl.)
)
YORK.
York! most aczélozd lelked’, vagy soha,
Éz elszántságra váljék kételyed:
Légy az, mi lenni vágysz, vagy a halálnak
Add, a mi vagy: nem méltó az, hogy élvezd.
Közlelket illet sápadt félelem,
Királyi szivben ne legyen tanyája.
Tavasz-esőként árad tervre terv
És koronára gondol mindegyik.
Velőm – a munkás póknál is serényebb –
Fáradva hálót sző az elleneknek.
Jó, jó, ti lordok! Oh mily ildomos,
Hogy haddal engem tova küldötök:
Dermedt kigyót melenget kebletek:
Félő, sziven szúr, így ápolva, egykor.
Hadat kivántam, s most ti adtok azt:
Szivesen veszem; de higyetek nekem,
Őrűlt kezében éles fegyver az.
Míg az irek közt nagy hadat teremtek.
Sötét vihart támasztok Angliában,
Mely égbe vagy pokolba ezreket
Lökjön s az ádáz viheder zuduljon,
Mig az arany dísz fejemen, dicső
Nap tünde fényeként, lecsillapítja
Őrjöngve költött fergeteg dühét,
És eszközéül ime terveimnek
Egy agyafúrt kentit nyerék meg én,
Ashfordi Cade Johnt,
Hogy – a mit emberűl ért – zendülést
Bujtson Mortimer János név alatt.
Irlandba’ láttam, mint állt a konok Cade
Ellent a kernek egy egész hadának,
És küzde, míglen czombja a nyilaktól
Mint tövises sün, olyanná leve;
Megmentve végre, úgy fel-felszökött,
Mind vad mór tánczos, s mint ez csengetyűit,
Rázogatá a véres nyilakat.
Gyakran bozontos ál-kern képiben
Társalga ő az ellenekkel, és
Fölfedezetlen hozzám visszatért
S gaz csínyeikről híreket hozott.
Im ez az ördög lesz helyettesem:
Mert Mortimerhez, a ki halva már,
Arczban, beszédben, járásban hasonló:
Ekkén tudom ki a nép érzületjét,
Vaj hajlik-é a York-házhoz s jogokhoz.
Fogják el őt bár, kínozzák, gyötörjék,
Ki nem csikarja tőle semmi kín
A vallomást, hogy én bújtám e harczra.
S járjon sikerre – s ez valószinű –
Irlandból akkor haddal visszatérek
S aratom azt, mit a lator vetett.
Ha halva Humphrey – s meg kell halnia –
S kitolva Henrik: enyém Anglia! (El.)
York! most aczélozd lelked’, vagy soha,
Éz elszántságra váljék kételyed:
Légy az, mi lenni vágysz, vagy a halálnak
Add, a mi vagy: nem méltó az, hogy élvezd.
Közlelket illet sápadt félelem,
Királyi szivben ne legyen tanyája.
Tavasz-esőként árad tervre terv
És koronára gondol mindegyik.
Velőm – a munkás póknál is serényebb –
Fáradva hálót sző az elleneknek.
Jó, jó, ti lordok! Oh mily ildomos,
Hogy haddal engem tova küldötök:
Dermedt kigyót melenget kebletek:
Félő, sziven szúr, így ápolva, egykor.
Hadat kivántam, s most ti adtok azt:
Szivesen veszem; de higyetek nekem,
Őrűlt kezében éles fegyver az.
Míg az irek közt nagy hadat teremtek.
Sötét vihart támasztok Angliában,
Mely égbe vagy pokolba ezreket
Lökjön s az ádáz viheder zuduljon,
Mig az arany dísz fejemen, dicső
Nap tünde fényeként, lecsillapítja
Őrjöngve költött fergeteg dühét,
És eszközéül ime terveimnek
Egy agyafúrt kentit nyerék meg én,
Ashfordi Cade Johnt,
Hogy – a mit emberűl ért – zendülést
Bujtson Mortimer János név alatt.
Irlandba’ láttam, mint állt a konok Cade
Ellent a kernek egy egész hadának,
És küzde, míglen czombja a nyilaktól
Mint tövises sün, olyanná leve;
Megmentve végre, úgy fel-felszökött,
Mind vad mór tánczos, s mint ez csengetyűit,
Rázogatá a véres nyilakat.
Gyakran bozontos ál-kern képiben
Társalga ő az ellenekkel, és
Fölfedezetlen hozzám visszatért
S gaz csínyeikről híreket hozott.
Im ez az ördög lesz helyettesem:
Mert Mortimerhez, a ki halva már,
Arczban, beszédben, járásban hasonló:
Ekkén tudom ki a nép érzületjét,
Vaj hajlik-é a York-házhoz s jogokhoz.
Fogják el őt bár, kínozzák, gyötörjék,
Ki nem csikarja tőle semmi kín
A vallomást, hogy én bújtám e harczra.
S járjon sikerre – s ez valószinű –
Irlandból akkor haddal visszatérek
S aratom azt, mit a lator vetett.
Ha halva Humphrey – s meg kell halnia –
S kitolva Henrik: enyém Anglia! (El.)
