I. SZÍN.
Sz.-Albans.
Henrik király, Margit királyné, Gloster, Bibornok és Suffolk jőnek, rivalgó solymászokkal.
MARGIT.
Urak, higyétek, vizi madarakra
Hét éve nem volt ily solymászatunk,
De túlnagy volt a szél s tíz állt egy ellen,
Vén Janka hogy nyomot veszt röptiben.
Urak, higyétek, vizi madarakra
Hét éve nem volt ily solymászatunk,
De túlnagy volt a szél s tíz állt egy ellen,
Vén Janka hogy nyomot veszt röptiben.
HENRIK KIRÁLY.
De hogy’ csapott fel madarad, mylord,
És szálla fel a többiek fölé!
Im! mint hat Isten minden élő lényben!
Ember, madár biz’ a magasba tör.
De hogy’ csapott fel madarad, mylord,
És szálla fel a többiek fölé!
Im! mint hat Isten minden élő lényben!
Ember, madár biz’ a magasba tör.
SUFFOLK.
Nem is csoda – bocsánat! – hogy kitűnőn
Repülnek a protector solymai:
Tudjátok, urok hogy szeret a magasban
És röptükön túl vágy még gondolatja.
Nem is csoda – bocsánat! – hogy kitűnőn
Repülnek a protector solymai:
Tudjátok, urok hogy szeret a magasban
És röptükön túl vágy még gondolatja.
GLOSTER.
Aljas-silány az a lélek, mylord,
A mely magasbra nem tör egy madárnál.
Aljas-silány az a lélek, mylord,
A mely magasbra nem tör egy madárnál.
BIBORNOK.
Tudtam, magasbra vágy a föllegeknél.
Tudtam, magasbra vágy a föllegeknél.
GLOSTER.
Biz úgy, bibornok. Mit gondol kegyed,
Nem vón’-e jó, ha égbe tudna szállni?
Biz úgy, bibornok. Mit gondol kegyed,
Nem vón’-e jó, ha égbe tudna szállni?
HENRIK KIRÁLY.
A soh’se múló üdv kincstára az!
A soh’se múló üdv kincstára az!
BIBORNOK.
Földön van a te mennyed; kincsed a trón,
Erre irányul lelked és szemed,
Vészes protector, átkos peer, ki álnok
Színeskedéssel megcsalsz hont, királyt!
Földön van a te mennyed; kincsed a trón,
Erre irányul lelked és szemed,
Vészes protector, átkos peer, ki álnok
Színeskedéssel megcsalsz hont, királyt!
GLOSTER.
Ily agyafurtság egy papnál, bibornok!
Tantaene animis coelestibus irae?
Pap ily heves! – Jó bátya, rejtsd dühöd’!
Ily jámborsággal megfér ily gonoszság?
Ily agyafurtság egy papnál, bibornok!
Tantaene animis coelestibus irae?
Pap ily heves! – Jó bátya, rejtsd dühöd’!
Ily jámborsággal megfér ily gonoszság?
SUFFOLK.
Sir, nem düh az, csupán a mennyi illik
Ily szép vitához s ily gazlelkü peerhez.
Sir, nem düh az, csupán a mennyi illik
Ily szép vitához s ily gazlelkü peerhez.
GLOSTER.
Mint ki, mylord?
Mint ki, mylord?
SUFFOLK.
Ha lord-protectorságod engedi.
| Ki más, mit te, mylord, |
GLOSTER.
Hogy szemtelen vagy, tudja Anglia.
Hogy szemtelen vagy, tudja Anglia.
MARGIT.
S te nagyravágyó, Gloster.
S te nagyravágyó, Gloster.
HENRIK KIRÁLY.
Kérlek, s ne bujtsd a lobbant peereket,
Mert boldogok a földön békeszeretők.
| Légy nyugodt, |
Mert boldogok a földön békeszeretők.
BIBORNOK.
Ugy én legyek hát boldog, hogyha kardom
Békét szerez a gőgös védnök ellen.
Ugy én legyek hát boldog, hogyha kardom
Békét szerez a gőgös védnök ellen.
GLOSTER (félre a bibornokhoz).
Szent bátya, biz’ szeretném, erre jusson!
Szent bátya, biz’ szeretném, erre jusson!
BIBORNOK (félre).
Ha mersz, legyen.
Ha mersz, legyen.
GLOSTER (félre).
Pártos hadat ne kontass ez ügyért:
Bántalmadért se állj ki tenmagad.
Pártos hadat ne kontass ez ügyért:
Bántalmadért se állj ki tenmagad.
BIBORNOK (félre.)
Csak jőni merj! – Ha mersz, ma este légy
Ott a berek keletső oldalán.
Csak jőni merj! – Ha mersz, ma este légy
Ott a berek keletső oldalán.
HENRIK KIRÁLY.
Miről beszéltek?
Miről beszéltek?
BIBORNOK.
Ha el nem dugják solymod’ oly hamar,
Tovább vadászunk. – (Félre Glosterhoz.) Pallost hozz magaddal.
| Hidd el, Gloster öcs’ |
Tovább vadászunk. – (Félre Glosterhoz.) Pallost hozz magaddal.
GLOSTER (félre).
Meglesz, bátya.
Meglesz, bátya.
BIBORNOK (félre).
Ne feledd: a berek keletső odalán.
Ne feledd: a berek keletső odalán.
GLOSTER. (félre).
Bibornok, ott leszek.
Bibornok, ott leszek.
HENRIK KIRÁLY.
| Nos, Humphrey bátya? |
GLOSTER.
Solymászatról beszéltünk csak, uram! –
(Félre.) A szűz anyára, pap, tar pilised’
Megnyírom vagy batkát sem ér vivásom.
Solymászatról beszéltünk csak, uram! –
(Félre.) A szűz anyára, pap, tar pilised’
Megnyírom vagy batkát sem ér vivásom.
BIBORNOK (félre).
Medice seipsum:
Védnök, vigyázz, hogy megvédd tenmagad’.
Medice seipsum:
Védnök, vigyázz, hogy megvédd tenmagad’.
HENRIK KIRÁLY.
Zajong a szél, urak, mint boszutok.
Mint sérti, bántja szívem’ e zene!
Ily zagyva húrból öszhang kelhet-é?
Hadd legyek én békítőtök, urak!
Zajong a szél, urak, mint boszutok.
Mint sérti, bántja szívem’ e zene!
Ily zagyva húrból öszhang kelhet-é?
Hadd legyek én békítőtök, urak!
| (Egy valaki jő és kiáltoz: Csoda!) |
GLOSTER.
Vaj mit jelent e zaj?
Minő csodát hirdetsz te itt, fiú?
Vaj mit jelent e zaj?
Minő csodát hirdetsz te itt, fiú?
VALAKI.
Csoda! csoda!
Csoda! csoda!
SUFFOLK.
Jer a királyhoz, s mondd el, mily csoda?
Jer a királyhoz, s mondd el, mily csoda?
VALAKI.
Sz.-Albans oltáránál egy vak ember
Szemevilága nyilt meg az imént,
Ki mitse látott, a mióta él.
Sz.-Albans oltáránál egy vak ember
Szemevilága nyilt meg az imént,
Ki mitse látott, a mióta él.
HENRIK KIRÁLY.
Legyen dicsőség annak, ki hivőknek
Fényt ád az éjben, kétségben vigaszt!
A sz.-albansi mayor jő társaival; Simpcoxot ketten hozzák egy székben; felesége és nagy sokaság utánok.
Legyen dicsőség annak, ki hivőknek
Fényt ád az éjben, kétségben vigaszt!
A sz.-albansi mayor jő társaival; Simpcoxot ketten hozzák egy székben; felesége és nagy sokaság utánok.
BIBORNOK.
Egész menetben jő itt a lakosság,
Hogy bemutassa fölségednek őt.
Egész menetben jő itt a lakosság,
Hogy bemutassa fölségednek őt.
HENRIK KIRÁLY.
Nagy a vigasza itt e földi létben,
Bár szemvilága bűnét sokszorozza.
Nagy a vigasza itt e földi létben,
Bár szemvilága bűnét sokszorozza.
GLOSTER.
Hátrább, barátim. – Hozzátok ide,
Beszélni óhajt véle a király.
Hátrább, barátim. – Hozzátok ide,
Beszélni óhajt véle a király.
HENRIK KIRÁLY.
Mondd el, jó ember, a dolog folyását.
Hogy az urat dicsőithessük érted.
Soká valál vak? s most meggyógyulál?
Mondd el, jó ember, a dolog folyását.
Hogy az urat dicsőithessük érted.
Soká valál vak? s most meggyógyulál?
SIMPCOX.
Vakon születtem én, kegyelmes úr.
Vakon születtem én, kegyelmes úr.
ASSZONY.
Valóban úgy.
Valóban úgy.
SUFFOLK.
Ki ez az asszony?
Ki ez az asszony?
ASSZONY.
Szolgálatjára, az ő felesége.
Szolgálatjára, az ő felesége.
GLOSTER.
Ha anyja volnál, jobb tanú lehetnél.
Ha anyja volnál, jobb tanú lehetnél.
HENRIK KIRÁLY.
Hol születél?
Hol születél?
SIMPCOX.
Éjszakon, Berwickben, fölséges úr.
Éjszakon, Berwickben, fölséges úr.
HENRIK KIRÁLY.
Nagy volt, szegény te, ég kegyelme rajtad:
Szentetlenűl ne múljék nap, sem éj,
El ne feledd, mit tett az úr veled.
Nagy volt, szegény te, ég kegyelme rajtad:
Szentetlenűl ne múljék nap, sem éj,
El ne feledd, mit tett az úr veled.
MARGIT KIRÁLYNÉ.
Mondd meg, jó ember, véletlen menél
A szent sirjához, avagy áhitatból?
Mondd meg, jó ember, véletlen menél
A szent sirjához, avagy áhitatból?
SIMPCOX.
Ég tudja, áhitatból; százszor is
Álmomba’ hallám, sőt még többször is:
„Simpcox, jer! itt könyörgj! én megsegítlek!”
Ég tudja, áhitatból; százszor is
Álmomba’ hallám, sőt még többször is:
„Simpcox, jer! itt könyörgj! én megsegítlek!”
ASSZONY.
Valóban úgy van; gyakran magam is
Hallám a hangot, mely úgy hitta őt.
Valóban úgy van; gyakran magam is
Hallám a hangot, mely úgy hitta őt.
BIBORNOK.
Mit! béna vagy?
Mit! béna vagy?
SIMPCOX.
| Az, könyörüljön ég! |
SUFFOLK.
Hogy’ lettél azzá?
Hogy’ lettél azzá?
SIMPCOX.
| Egy fáról leestem. |
ASSZONY.
Egy szilvafáról.
Egy szilvafáról.
GLOSTER.
Hát vak m’óta vagy?
Hát vak m’óta vagy?
SIMPCOX.
Oh így születtem.
Oh így születtem.
GLOSTER.
Mi! s a fára másztál?
Mi! s a fára másztál?
SIMPCOX.
Csak ere’ az egyre, még ifjú koromban.
Csak ere’ az egyre, még ifjú koromban.
ASSZONY.
Ugy ám! de drágán is fizette meg.
Ugy ám! de drágán is fizette meg.
GLOSTER.
Bizony nagyon szerethetéd a szilvát.
Bizony nagyon szerethetéd a szilvát.
SIMPCOX.
Ah! feleségem volt, ki megkivánta,
S életveszélylyel mászatott fel érte.
Ah! feleségem volt, ki megkivánta,
S életveszélylyel mászatott fel érte.
GLOSTER.
Ravasz lator! – De nem segit neki. –
Mutasd szemed’; most húnyd le, nyisd fel. –
Ugy gondolom, hogy jól még most se látsz.
Ravasz lator! – De nem segit neki. –
Mutasd szemed’; most húnyd le, nyisd fel. –
Ugy gondolom, hogy jól még most se látsz.
SIMPCOX.
Mint a nap! – Isten s Alban légyen áldott!
Mint a nap! – Isten s Alban légyen áldott!
GLOSTER.
Mit mondasz: mily szinű ez a köpeny?
Mit mondasz: mily szinű ez a köpeny?
SIMPCOX.
Piros, uram, miként a vér.
Piros, uram, miként a vér.
GLOSTER.
Ezt eltaláltad. Mily szinű e köntös?
Ezt eltaláltad. Mily szinű e köntös?
SIMPCOX.
Fekete az, mint a gagát.
Fekete az, mint a gagát.
HENRIK KIRÁLY.
Ugy hát tudod, mily színü a gagát?
Ugy hát tudod, mily színü a gagát?
SUFFOLK.
Pedig hiszen nem látott azt soha.
Pedig hiszen nem látott azt soha.
GLOSTER.
De eleget már köntöst és köpenyt.
De eleget már köntöst és köpenyt.
ASSZONY.
Oh nem, még eddig soha életében.
Oh nem, még eddig soha életében.
GLOSTER.
Ficzkó, felelj: mi a nevem?
Ficzkó, felelj: mi a nevem?
SIMPCOX.
Oh! nem tudom, uram!
Oh! nem tudom, uram!
GLOSTER.
Hát itt ezé?
Hát itt ezé?
SIMPCOX.
Azt se tudom.
Azt se tudom.
GLOSTER.
Ezét se?
Ezét se?
SIMPCOX.
Nem én, uram.
Nem én, uram.
GLOSTER.
És mi a te neved?
És mi a te neved?
SIMPCOX.
Simpcox Saunder, szolgálatjára, fenség.
Simpcox Saunder, szolgálatjára, fenség.
GLOSTER.
Leghazugabb lator te a keresztyén
Világban! Hisz hahogy vakon születtél,
Nevünket ép úgy tudhatnád, a mint
Megnevezéd ruháink színeit.
Köztük tehet különbséget a szem,
Néven nevezni rögtön lehetetlen. –
Sz.-Alban itt csodát tett, uraim;
S mit szólatok, nem vón’ nagy mester az,
Ki lábra tudná e bénát segítni?
Leghazugabb lator te a keresztyén
Világban! Hisz hahogy vakon születtél,
Nevünket ép úgy tudhatnád, a mint
Megnevezéd ruháink színeit.
Köztük tehet különbséget a szem,
Néven nevezni rögtön lehetetlen. –
Sz.-Alban itt csodát tett, uraim;
S mit szólatok, nem vón’ nagy mester az,
Ki lábra tudná e bénát segítni?
SIMPCOX.
Oh hogyha ezt tudnád, mylord!
Oh hogyha ezt tudnád, mylord!
GLOSTER.
Sz.-albansiak, nincsenek poroszlók várostokban, és olyas valami, a mit ostornak neveznek?
Sz.-albansiak, nincsenek poroszlók várostokban, és olyas valami, a mit ostornak neveznek?
MAYOR.
Vannak, mylord, nagyságod szolgálatjára.
Vannak, mylord, nagyságod szolgálatjára.
GLOSTER.
Hozassatok hát ide azonnal egyet.
Hozassatok hát ide azonnal egyet.
MAYOR.
Menj, fiu, hozd ide rögtön a poroszlót.
Menj, fiu, hozd ide rögtön a poroszlót.
| (Valaki el.) |
GLOSTER.
Most hozzatok ide hamar egy padot.
(Egy padot hoznak.) Most, gazember, ha az ostortól meg akarsz menekűlni, ugord át e padot és fuss el.
Most hozzatok ide hamar egy padot.
(Egy padot hoznak.) Most, gazember, ha az ostortól meg akarsz menekűlni, ugord át e padot és fuss el.
SIMPCOX.
Ah uram! nem vagyok képes egyedűl még csak állani sem: kinozni akarsz hijába.
(A küldött vissza jő s vele egy poroszló ostorral.)
Ah uram! nem vagyok képes egyedűl még csak állani sem: kinozni akarsz hijába.
(A küldött vissza jő s vele egy poroszló ostorral.)
GLOSTER.
Jó, hát majd mi lábra segitünk. Poroszló jer, ostorozd őt, míg e padon át nem ugrik.
Jó, hát majd mi lábra segitünk. Poroszló jer, ostorozd őt, míg e padon át nem ugrik.
POROSZLÓ.
Megteszem, mylord. – Jöszte, ficzkó; csak gyorsan le a gunyával.
Megteszem, mylord. – Jöszte, ficzkó; csak gyorsan le a gunyával.
SIMPCOX.
Ah, uram mit tegyek? állani sem vagyok képes.
(A poroszló egyet üt rajta; erre átugorja a padot és elszalad; a nép követi és kiáltoz: „Csoda!”)
Ah, uram mit tegyek? állani sem vagyok képes.
(A poroszló egyet üt rajta; erre átugorja a padot és elszalad; a nép követi és kiáltoz: „Csoda!”)
HENRIK KIRÁLY.
Te látod ezt, ég, s ily soká türöd?
Te látod ezt, ég, s ily soká türöd?
MARGIT KIRÁLYNÉ.
Kaczajra indít, hogy’ fut a kamasz.
Kaczajra indít, hogy’ fut a kamasz.
GLOSTER.
Utána rögtön, s e rimát vigyétek.
Utána rögtön, s e rimát vigyétek.
ASSZONY.
Pusztán az inség vitt reá, uram!
Pusztán az inség vitt reá, uram!
GLOSTER.
Botozzátok a falvakon keresztűl,
El Berwickig, a honnan jöttenek.
Botozzátok a falvakon keresztűl,
El Berwickig, a honnan jöttenek.
| (Mayor, poroszló, asszony stb. el.) |
BIBORNOK.
Im, Humphrey herczeg, mily csodát tevél ma.
Im, Humphrey herczeg, mily csodát tevél ma.
SUFFOLK.
Való! megugrott s eltünék a béna.
Való! megugrott s eltünék a béna.
GLOSTER.
Nagy csodákat, Suffolk, te tevél,
Városokat egy nap eltűntetél.
Buckingham jő.
Nagy csodákat, Suffolk, te tevél,
Városokat egy nap eltűntetél.
Buckingham jő.
HENRIK KIRÁLY.
Mi hírt hoz itten Buckingham rokon?
Mi hírt hoz itten Buckingham rokon?
BUCKINGHAM.
Reszket szivem, e hírt elmondani.
Egy ronda had, elveteműlt, gonosz –
Védőleg egy követ fúván velök
Lenóra asszony, a védnök neje,
A csőcseléknek főkolomposa –
Hatalmad ellen vészes cselt koholt.
Frigyben kuruzsló- és boszorkahaddal.
Megleptük őket tetten, a midőn
Rosz lelkeket kérdvén a királynak,
S fölséged több titkos tanácsosáét,
Mint majd bővebben értesűlni fogsz.
Reszket szivem, e hírt elmondani.
Egy ronda had, elveteműlt, gonosz –
Védőleg egy követ fúván velök
Lenóra asszony, a védnök neje,
A csőcseléknek főkolomposa –
Hatalmad ellen vészes cselt koholt.
Frigyben kuruzsló- és boszorkahaddal.
Megleptük őket tetten, a midőn
Rosz lelkeket kérdvén a királynak,
S fölséged több titkos tanácsosáét,
Mint majd bővebben értesűlni fogsz.
BIBORNOK.
Most e szerint hölgyed, protector úr,
Londonban a birák elé kerűl.
E hír ugy-é bár megtompítja szablyád’
S a mai órát meg nem tarthatod?
Most e szerint hölgyed, protector úr,
Londonban a birák elé kerűl.
E hír ugy-é bár megtompítja szablyád’
S a mai órát meg nem tarthatod?
GLOSTER.
Szűnj’ meg, gőgös pap, szívem’ sérteni.
Minden erőm’ lezúzta bú-keserv;
S megtörve így kitérek most előled
S bármely silány csatlós elől.
Szűnj’ meg, gőgös pap, szívem’ sérteni.
Minden erőm’ lezúzta bú-keserv;
S megtörve így kitérek most előled
S bármely silány csatlós elől.
HENRIK KIRÁLY.
Oh ég! mi vészt, bajt támaszt a gonosz,
Veszélyt idézve ekkép önfejére!
Oh ég! mi vészt, bajt támaszt a gonosz,
Veszélyt idézve ekkép önfejére!
MARGIT KIRÁLYNÉ.
Im, Gloster, ten-fészked szennyfoltja ez;
Örűlj, magad ha bűntelen leszesz.
Im, Gloster, ten-fészked szennyfoltja ez;
Örűlj, magad ha bűntelen leszesz.
GLOSTER.
Tanúm gyanánt Istent hívom fel én,
Királyom’ és hazám’ hogy szeretém;
Ám nőm ügyéről semmit sem tudok.
Fájt hallanom, a mit hallék imént.
Nemes szivű ő; de ha jó hirét,
Erényt felejtve, vélök czimborált,
Kik – mint szurok – szennyt hagynak: elüzöm,
Ne lássa többé ágyam’ és köröm’!
Törvény s gyalázat martaléka légyen,
Ha rám miatta háramolna szégyen!
Tanúm gyanánt Istent hívom fel én,
Királyom’ és hazám’ hogy szeretém;
Ám nőm ügyéről semmit sem tudok.
Fájt hallanom, a mit hallék imént.
Nemes szivű ő; de ha jó hirét,
Erényt felejtve, vélök czimborált,
Kik – mint szurok – szennyt hagynak: elüzöm,
Ne lássa többé ágyam’ és köröm’!
Törvény s gyalázat martaléka légyen,
Ha rám miatta háramolna szégyen!
HENRIK KIRÁLY.
Jó, jó. Ez éjjel még itt pihenünk;
Londonba vissza holnap újonnan,
Kipuhatolnunk végkép ez ügyet,
A bűntevőket számadásra vonnunk
S megmérni ügyök’ igazság mérlegével,
Mely bizton áll s győz a jog erejével.
Jó, jó. Ez éjjel még itt pihenünk;
Londonba vissza holnap újonnan,
Kipuhatolnunk végkép ez ügyet,
A bűntevőket számadásra vonnunk
S megmérni ügyök’ igazság mérlegével,
Mely bizton áll s győz a jog erejével.
| (Harsonák. Mind el.) |
