I. SZÍN.
Alexandria. Szoba Cleopatra palotájában.
Demetrius és Philo jönnek.
PHILO.
Nem! a vezér ez őrjöngő szerelme
Túlmegy határin! Ama hős szemek,
Mik csatarend és harczi zaj fölött
Lángoltak, érczet öltött Mars gyanánt,
Most szolgalánggal oltároznak egy
Napsütte arcz előtt; a hős kebel,
Mely nagy csaták küzdelmi közt feszíté
Pánczéla kapcsát szerte, meglohadt most,
És legyező- s fuvóvá aljasult:
Lehűtni egy czigánynő lánghevét!
Nézd! ime jönnek!
Harsonák, Antonius, Cleopatra heréltektől legyezve, Kiséret, jönnek.
A harmadrész világnak oszlopa,
Kéjhölgy bolondja hogy lett! Ládd-e? nézd!
Nem! a vezér ez őrjöngő szerelme
Túlmegy határin! Ama hős szemek,
Mik csatarend és harczi zaj fölött
Lángoltak, érczet öltött Mars gyanánt,
Most szolgalánggal oltároznak egy
Napsütte arcz előtt; a hős kebel,
Mely nagy csaták küzdelmi közt feszíté
Pánczéla kapcsát szerte, meglohadt most,
És legyező- s fuvóvá aljasult:
Lehűtni egy czigánynő lánghevét!
Nézd! ime jönnek!
Harsonák, Antonius, Cleopatra heréltektől legyezve, Kiséret, jönnek.
| Oh tekints reá: |
Kéjhölgy bolondja hogy lett! Ládd-e? nézd!
CLEOPATRA.
Ha szerelem: mondd hát meg, mekkora?
Ha szerelem: mondd hát meg, mekkora?
ANTONIUS.
Koldus-szerelem, mely megmérhető!
Koldus-szerelem, mely megmérhető!
CLEOPATRA.
De én kitűzöm véghatárait,
De én kitűzöm véghatárait,
ANTONIUS.
Úgy új világot, új földet teremts!
Szolga jő.
Úgy új világot, új földet teremts!
Szolga jő.
SZOLGA.
Rómából hír –
Rómából hír –
ANTONIUS.
| Jaj! – csak a velejét! |
CLEOPATRA.
Nem, jó Antonius, hallgasd ki mind!
Tán Fulviád haragszik; vagy, ki tudja,
A pelyhes állu Caesar küld talán
Erős parancsot, hogy „Tedd ezt, meg ezt,
Foglald el ezt a földet, tedd szabaddá
Amazt; siess, – különben megharagszunk!”
Nem, jó Antonius, hallgasd ki mind!
Tán Fulviád haragszik; vagy, ki tudja,
A pelyhes állu Caesar küld talán
Erős parancsot, hogy „Tedd ezt, meg ezt,
Foglald el ezt a földet, tedd szabaddá
Amazt; siess, – különben megharagszunk!”
ANTONIUS.
Hogyan, szivem –?
Hogyan, szivem –?
CLEOPATRA.
Már nem szabad maradnod; engedélyed
Kitelt s beszólít Caesar; hajts fejet!
Mit rendel Fulvia? – Caesar, akarom
Mondani. Vagy mindkettő. – Hej, a hírnök! –
De, koronámra! Te pirulsz, Antonius!
S e vér: Caesarnak hódolat! ha nem:
A szégyenpir, a nyelves Fulvia
Szidalmain! – a hírnököt, ha mondom!
| Talán! – Nem! bizonyos! |
Kitelt s beszólít Caesar; hajts fejet!
Mit rendel Fulvia? – Caesar, akarom
Mondani. Vagy mindkettő. – Hej, a hírnök! –
De, koronámra! Te pirulsz, Antonius!
S e vér: Caesarnak hódolat! ha nem:
A szégyenpir, a nyelves Fulvia
Szidalmain! – a hírnököt, ha mondom!
ANTONIUS.
Sülyedjen a Tiberbe Róma! Düljön
A büszke ország roppant boltja össze!
Itt van világom! Trónok: por, hamu;
E sárgöröngy egykép tart barmot, embert;
Az életben nemes csak ez, ha így
Egymást megértve, mint ikerszivek,
Tehetjük ezt, miben – kimondom és
Megállom a szót – az egész világ
Nem ér utól!
Sülyedjen a Tiberbe Róma! Düljön
A büszke ország roppant boltja össze!
Itt van világom! Trónok: por, hamu;
E sárgöröngy egykép tart barmot, embert;
Az életben nemes csak ez, ha így
| (Megöleli Cleopatrát.) |
Tehetjük ezt, miben – kimondom és
Megállom a szót – az egész világ
Nem ér utól!
CLEOPATRA.
Felséges csalfaság!
Mért vette Fulviát el, s nem szerette?
Így én bolondnak látszom, nem vagyok bár.
Antonius annak marad, mi volt.
Felséges csalfaság!
Mért vette Fulviát el, s nem szerette?
Így én bolondnak látszom, nem vagyok bár.
Antonius annak marad, mi volt.
ANTONIUS.
Ha Cleopatra izgat! – Ámde most
Szerelmünk-, s kéj-órái kedveért
Ne vesztegessük gyors időnk’ viszálylyal!
Egy percz se muljon életünkből úgy,
Hogy örömet ne hozzon! Mily vigalmat
Kivánsz ma?
| Csak |
Szerelmünk-, s kéj-órái kedveért
Ne vesztegessük gyors időnk’ viszálylyal!
Egy percz se muljon életünkből úgy,
Hogy örömet ne hozzon! Mily vigalmat
Kivánsz ma?
CLEOPATRA.
Hallgasd meg a követet.
Hallgasd meg a követet.
ANTONIUS.
Ellenkedő királyném! Ám, neked
Egyképen illik a köny, a mosoly,
A duzzogás; benned minden szeszély
Széppé, csodássá alakulni tör!
Nem kell a hírnök. Egyedül tied,
Tied legyek csak! Majd éjjel bejárjuk
Utczáidat, kilessük népedet;
Tennap, királyném, kedved volt ehez!
(A szolgához.) Egy szót se!
Ellenkedő királyném! Ám, neked
Egyképen illik a köny, a mosoly,
A duzzogás; benned minden szeszély
Széppé, csodássá alakulni tör!
Nem kell a hírnök. Egyedül tied,
Tied legyek csak! Majd éjjel bejárjuk
Utczáidat, kilessük népedet;
Tennap, királyném, kedved volt ehez!
(A szolgához.) Egy szót se!
| (Antonius, Cleopatra, Kiséret el.) |
DEMETRIUS.
Antonius?
| S ily kevésre tartja Caesart |
PHILO.
Ha olykor megszünik
Antonius lenni, távol tőle a
Méltóság, melyben járni kéne mindig
Antoniusnak.
Ha olykor megszünik
Antonius lenni, távol tőle a
Méltóság, melyben járni kéne mindig
Antoniusnak.
DEMETRIUS.
Sajnos, mondhatom, hogy
Így igazolja a silányokat, kik
Rómában őt így festik! Ám remélem,
Sajnos, mondhatom, hogy
Így igazolja a silányokat, kik
Rómában őt így festik! Ám remélem,
| Holnapra okosabb lesz. Jó ’jszakát! | (Mind el.) |
