II. SZÍN.

Teljes szövegű keresés

Ugyanott. Más szoba.
Charmian, Iras, Alexas, Jós jönnek.
CHARMIAN.
Derék Alexas, édes Alexas, szivem Alexas, leg- is legdrágább Alexas! hol a jós, kit úgy magasztaltál a királyné előtt? Hadd ismerjem meg a férjet, ki, úgy mondád, szarvait koszorúnak fogja vélni!
ALEXAS.
Jós!
JÓS.
Parancsolsz?
CHARMIAN.
Ez az? Te vagy, uram, ki mindent tudsz?
JÓS.
A nagy természet titkos könyviben
Olvasni értek egy kicsinyt.
ALEXAS.
Mutasd kezed’.
Enobarbus jő.
ENOBARBUS.
A lakomát hamar! Bort eleget,
Cleopatráért inni!
CHARMIAN
(a jóshoz).
Jó uram,
Adj jó szerencsét!
JÓS.
Én adni nem tudok, csak jóslani.
CHARMIAN.
Jósolj tehát jót, kérlek.
JÓS.
Még növekedni fognak bájaid!
CLEOPATRA.
Hízásra érti!
IRAS.
Nem! festeni fogod magd’, ha vénülsz!
CHARMIAN.
Uram bocsá!
ALEXAS.
Ne bosszantsátok Ő-előrelátóságát. Hallgassatok!
CHARMIAN.
Csitt hát.
JÓS.
Szerelmesebb lészsz, mint szeretve.
CHARMIAN.
Borral hevítem inkább májamat.
ALEXAS.
Ej, hallgasd ki már.
CHARMIAN.
No barátom, valami kitűnő szerencsét! Adj három királyhoz férjhez egy nap, s tégy mindnek özvegyévé! Fiam szülessék ötven éves koromban, s Heródes, a zsidó, tegyen neki tisztességet! Légy rajta, hogy Octavius Caesarhoz adj, s úrnőmmel állíts egy rangba.
JÓS.
Úrnődet túlélended.
CHARMIAN.
Pompás! a hosszú életet többre becsülöm a fügénél!
JÓS.
Jobb napjaid valának, mint minők
Előtted állnak.
CHARMIAN.
Úgy gyermekimnek nem leend nevök.
Szólj, hány fiút és hány leányt szülök?
JÓS.
Ha méhe volna minden vágyaidnak,
S termékenyek mind: úgy egy milliót!
CHARMIAN.
Eredj, bolond, megbocsátok boszorkányságodért.
ALEXAS.
Azt gondolod, csak ágyneműd
Tudója vágyaidnak?
CHARMIAN.
No, jósolj már Irasnak.
ALEXAS.
Mindnyájan tudni akarjuk sorsunkat.
ENOBARBUS.
Az enyém és sokunké ma éjjel: hogy részegen menjünk ágyba.
IRAS.
Itt tenyerem, ha mást nem, legalább
Szüzességet mutat.
CHARMIAN.
Mint áradó Nil
Éhséget.
IRAS.
Rossz pára, menj! tudsz is te jóslani!
CHARMIAN.
Nem, ha a zsiros kéz termékenységet nem jelent, úgy fülemet se tudom megvakarni. – Kérlek, jósolj neki valami hétköznapi szerencsét.
JÓS.
Sorsotok egyenlő.
IRAS.
De hogy? hogyan? beszélj világosan.
JÓS.
Elmondám.
IRAS.
Egy ujjnyival sem volna jobb szerencsém,
Mint ennek itt?
CHARMIAN.
S ha ép’ egy ujjnyival
Jobb volna is szerencséd, hol akarnád
Kivenni azt?
IRAS.
Bizony, nem férjem orrán!
CHARMIAN.
Uram, javítsd meg rossz gondolatinkat. Jer Alexas. Sorsát, sorsát! – Oh adj neki oly feleséget, a ki mozdulni se bírjon, kérlek, édes Izis! aztán halasd meg azt, s adj helyette rosszabbat; a rosszabbat kövesse még rosszabb, míg valamennyi közt a legrosszabb kaczagva kisérje sírba őt, a mindnyája rakta szarvakkal! Jó Izis, halld meg e kérésemet, ha helyette valami nagyobbat tagadsz is meg, jó Izis, kérlek!
IRAS.
Amen. Édes istennőm, hallgasd meg néped imáját; mert a mily szívrázó, ledér feleséget látni szép férfi mellett, ép oly halálos bánat: silány ficzkót szarv nélkül látni. Azért, édes Izis, becsüld meg magadat s küldj érdemlett sorsot reá!
CHARMIAN.
Amen.
ALEXAS.
Azt meghiszem, ha rajtok állna fölszarvazni engem, szivesen vinnék a szajha szerepet, csakhogy azt megtehessék!
ENOBARBUS.
Pszt! Antonius jő.
CHARMIAN.
Nem ő! Királynénk!
Cleopatra jő.
CLEOPATRA.
Nem láttátok uramat?
ENOBARBUS.
Nem, asszonyom.
CLEOPATRA.
Nem volt itt?
CHARMIAN.
Nem, úrnőm.
CLEOPATRA.
Vígkedvű volt; s egyszerre valami
Jutott eszébe, Rómáról. – Enobarbus!
ENOBARBUS.
Asszonyom!
CLEOPATRA.
Keresd fel őt s hozd ide! – Hol Alexas?
ALEXAS.
Szolgálatodra, itt. – Uram közelg.
Antonius, a Hirnökkel, Kiséret jönnek.
CLEOPATRA.
Rá sem kivánok nézni. – Jőjetek.
(Cleopatra, Enobarbus, Alexas, Iras, Charmian, Jós, Szolgák el.)
HIRNÖK.
Nőd Fulvia szállt síkra legelőbb.
ANTONIUS.
Az öcsém, Lucius ellen?
HIRNÖK.
Igen; de nem soká tartott e harcz.
Csakhamar egyesültek Caesar ellen;
Kinek szerencse szolgálván, az első
Csapásra elveré Itáliából
Őket
ANTONIUS.
No, van-e rosszabb is?
HIRNÖK.
A rossz hír,
Mint méreg, a hozóra is ragad –
ANTONIUS.
Gyáva s bolond szemében! Csak tovább!
Én, a mi elmult, azzal végezék.
S ki igazat szól, hozzon bár halált,
Hízelgésnél szivesben hallgatom.
HIRNÖK.
Labienus (ez nehéz hír!) Ázsiát
Parthus hadával elfoglalta; az
Euphratestől, győző zászlaja
Leng Syriától Lydiáig, és
Ioniáig: míg –
ANTONIUS.
Antonius, –
Akartad mondani –
HIRNÖK.
Oh, jó uram!
ANTONIUS.
Szólj szabadon! a nép szaván ne enyhíts.
Mondd Cleopatrát annak, a minek
Rómába’ mondják; csúfold Fulvia
nyelvével őt, s korhold hibáimat
Merészen, mint igazság s gyűlölet
Korholni bír. Szivünkbe’ gyom tenyész,
Ha szél nem ér; ki rosszat mond felőlünk:
Az csak kigyomlál! – Most isten veled.
HIRNÖK.
A mint parancsolod.(El.)
ANTONIUS.
Mi újság Sicyonból? halljuk azt.
1. SZOLGA.
A sicyoni hirnök –! nincsen itt?
2. SZOLGA.
Parancsra vár.
ANTONIUS.
Hivjátok őt be. – Hah!
Le kell, Egyiptom, ráznom lánczaid’,
Mert szerelembe fuladok különben.
Második Hirnök jő.
Ki vagy te?
2. HIRNÖK.
Nőd, Fulvia, meghalt.
ANTONIUS.
Hol halt meg?
2. HIRNÖK.
Sicyonban. – Mily soká
Feküdt, s mi történt még azon kivül,
Tudtodra méltó: ez megmondja.(Levelet ad át.)
ANTONIUS.
Menj! (Második Hírnök el.)
Nagy szellem szálla el! – De úgy kivántam!
Mit megvetéssel gyakran eldobunk,
Azt visszakérnők. A megért öröm,
Egy fordulattal, elvesztvén becsét,
Ellenkező lesz. Ő is, halva jó!
S e kéz, mely ellöké, most visszahozná;
E bű-királynővel szakítanom kell;
Ezer veszélyt, többet mint sejthetem,
S gonoszbakat, költ itt hivalkodásom.
– Hej, Enobarbus!
Enobarbus jő.
ENOBARBUS.
Mit parancsolsz, uram?
ANTONIUS.
Távoznom kell, sietve.
ENOBARBUS.
Ej, azzal megölnők asszonyinkat! Látjuk, mily halálos nekik a legkisebb elhidegülésünk; ha távozunk: belehalnak.
ANTONIUS.
El kell mennem.
ENOBARBUS.
Ha meg kell lenni: hadd háljanak meg az asszonyok! Semmiért kár volna feláldozni őket, de valami fontos dologgal szemben, annyik mint semmi. Cleopatra, ha csak szelét veszi ennek, rögtön meghal; sokkal csekélyebb okért húszszor láttam már meghalni. Azt kell hinnem, valami varázs rejlik a meghalásban, mi szerelmi kéjt ad neki, oly kész reá.
ANTONIUS.
Képmutatása túljár a férfi-észen.
ENOBARBUS.
Ah uram, nem! Szenvedélyei merő tiszta szerelem legfinomabb parányaiból alkotvák. E szeleket és vizeket nem nevezhetjük sóhajnak és könynek; nagyobb viharok ezek, mint a naptárban előfordulók. Nem lehet az képmutatás; s ha az, úgy esőt is tud csinálni, mint Jupiter.
ANTONIUS.
Vajha ne láttam volna őt soha!
ENOBARBUS.
Oh uram, csodás remekművet hagytál volna megnézetlenűl; mit kikerülve, utazásod minden hitelét elvesztette volna!
ANTONIUS.
Fulvia meghalt.
ENOBARBUS.
Uram –?
ANTONIUS.
Fulvia meghalt.
ENOBARBUS.
Fulvia –?
ANTONIUS.
Meghalt.
ENOBARBUS.
Ejh, uram! gyújts az isteneknek hálaáldozatot! Ha ő felségeiknek tetszik nejétől megfosztani a férjet, jussanak eszébe a földi szabók s leljen vigaszt abban, hogyha a régi ruha viseltes, van elég, a ki újat szabjon. Ha Fulvián kívül más asszony nem volna: valóban baj lenne és az esetet sajnálni kellene. De a búnak vigasztalása is van: az ócska női ingből új szoknya lesz; s igazán, az a köny, mely e csapást megáztatná, fokhagymában lakik.
ANTONIUS.
A sok zavar, mit otthon rám hagyott,
Távol maradnom nem enged tovább.
ENOBARBUS.
S az a zavar, mit itt támasztál, távoznod nem enged. Kivált a Cleopatráé, mely csak belőled táplálkozik.
ANTONIUS.
Ne több könnyelmű szót. A tiszteket
Tudósítsd szándokunkról. A királynőt
Majd értesítem én, s kibékülök
Kegyével e gyors távozás iránt.
Ily sietésre nem csak nőm halála
S több fontos ok készt: im ez iratokban,
Leghőbb barátim is sürgetve hívnak
Rómába vissza. Sextus Pompeius
Caesartól elszakadt s a tengeren
Uralkodik. S e híg-eszű tömeg
– Mely érdemeshez nem ragaszkodik,
A míg csak el nem mult – most kezdi még
Nagy Pompeiust és minden érdemét
Fiára átruházni; a ki nagy
Név- s hatalommal, még nagyobb a vér
És tettek által: elsővé leve;
S ha még nagyobbra nő, tekintete
Könnyen veszélyt hoz a világra! Sok
Van készülőben, a mi, mint sörény-szál,
Alig mozog most, s nincsen mérge még,
Mint a kigyónak. Menj, tudasd hadunk
Vezérivel, hogy gyorsan szándokunk
Indulni; készen álljanak.
ENOBARBUS.
Megyek.(Mindketten el.)

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem