II. SZÍN.
Ugyanott. Más szoba.
Charmian, Iras, Alexas, Jós jönnek.
CHARMIAN.
Derék Alexas, édes Alexas, szivem Alexas, leg- is legdrágább Alexas! hol a jós, kit úgy magasztaltál a királyné előtt? Hadd ismerjem meg a férjet, ki, úgy mondád, szarvait koszorúnak fogja vélni!
Derék Alexas, édes Alexas, szivem Alexas, leg- is legdrágább Alexas! hol a jós, kit úgy magasztaltál a királyné előtt? Hadd ismerjem meg a férjet, ki, úgy mondád, szarvait koszorúnak fogja vélni!
ALEXAS.
Jós!
Jós!
JÓS.
Parancsolsz?
Parancsolsz?
CHARMIAN.
Ez az? Te vagy, uram, ki mindent tudsz?
Ez az? Te vagy, uram, ki mindent tudsz?
JÓS.
A nagy természet titkos könyviben
Olvasni értek egy kicsinyt.
A nagy természet titkos könyviben
Olvasni értek egy kicsinyt.
ALEXAS.
Enobarbus jő.
| Mutasd kezed’. |
)
ENOBARBUS.
A lakomát hamar! Bort eleget,
Cleopatráért inni!
A lakomát hamar! Bort eleget,
Cleopatráért inni!
CHARMIAN
(a jóshoz).
Jó uram,
Adj jó szerencsét!
(a jóshoz).
Jó uram,
Adj jó szerencsét!
JÓS.
Én adni nem tudok, csak jóslani.
Én adni nem tudok, csak jóslani.
CHARMIAN.
Jósolj tehát jót, kérlek.
Jósolj tehát jót, kérlek.
JÓS.
Még növekedni fognak bájaid!
Még növekedni fognak bájaid!
CLEOPATRA.
Hízásra érti!
Hízásra érti!
IRAS.
Nem! festeni fogod magd’, ha vénülsz!
Nem! festeni fogod magd’, ha vénülsz!
CHARMIAN.
Uram bocsá!
Uram bocsá!
ALEXAS.
Ne bosszantsátok Ő-előrelátóságát. Hallgassatok!
Ne bosszantsátok Ő-előrelátóságát. Hallgassatok!
CHARMIAN.
Csitt hát.
Csitt hát.
JÓS.
Szerelmesebb lészsz, mint szeretve.
Szerelmesebb lészsz, mint szeretve.
CHARMIAN.
Borral hevítem inkább májamat.
Borral hevítem inkább májamat.
ALEXAS.
Ej, hallgasd ki már.
Ej, hallgasd ki már.
CHARMIAN.
No barátom, valami kitűnő szerencsét! Adj három királyhoz férjhez egy nap, s tégy mindnek özvegyévé! Fiam szülessék ötven éves koromban, s Heródes, a zsidó, tegyen neki tisztességet! Légy rajta, hogy Octavius Caesarhoz adj, s úrnőmmel állíts egy rangba.
No barátom, valami kitűnő szerencsét! Adj három királyhoz férjhez egy nap, s tégy mindnek özvegyévé! Fiam szülessék ötven éves koromban, s Heródes, a zsidó, tegyen neki tisztességet! Légy rajta, hogy Octavius Caesarhoz adj, s úrnőmmel állíts egy rangba.
JÓS.
Úrnődet túlélended.
Úrnődet túlélended.
CHARMIAN.
Pompás! a hosszú életet többre becsülöm a fügénél!
Pompás! a hosszú életet többre becsülöm a fügénél!
JÓS.
Jobb napjaid valának, mint minők
Előtted állnak.
Jobb napjaid valának, mint minők
Előtted állnak.
CHARMIAN.
Úgy gyermekimnek nem leend nevök.
Szólj, hány fiút és hány leányt szülök?
Úgy gyermekimnek nem leend nevök.
Szólj, hány fiút és hány leányt szülök?
JÓS.
Ha méhe volna minden vágyaidnak,
S termékenyek mind: úgy egy milliót!
Ha méhe volna minden vágyaidnak,
S termékenyek mind: úgy egy milliót!
CHARMIAN.
Eredj, bolond, megbocsátok boszorkányságodért.
Eredj, bolond, megbocsátok boszorkányságodért.
ALEXAS.
Azt gondolod, csak ágyneműd
Tudója vágyaidnak?
Azt gondolod, csak ágyneműd
Tudója vágyaidnak?
CHARMIAN.
No, jósolj már Irasnak.
No, jósolj már Irasnak.
ALEXAS.
Mindnyájan tudni akarjuk sorsunkat.
Mindnyájan tudni akarjuk sorsunkat.
ENOBARBUS.
Az enyém és sokunké ma éjjel: hogy részegen menjünk ágyba.
Az enyém és sokunké ma éjjel: hogy részegen menjünk ágyba.
IRAS.
Itt tenyerem, ha mást nem, legalább
Szüzességet mutat.
Itt tenyerem, ha mást nem, legalább
Szüzességet mutat.
CHARMIAN.
Éhséget.
| Mint áradó Nil |
IRAS.
Rossz pára, menj! tudsz is te jóslani!
Rossz pára, menj! tudsz is te jóslani!
CHARMIAN.
Nem, ha a zsiros kéz termékenységet nem jelent, úgy fülemet se tudom megvakarni. – Kérlek, jósolj neki valami hétköznapi szerencsét.
Nem, ha a zsiros kéz termékenységet nem jelent, úgy fülemet se tudom megvakarni. – Kérlek, jósolj neki valami hétköznapi szerencsét.
JÓS.
Sorsotok egyenlő.
Sorsotok egyenlő.
IRAS.
De hogy? hogyan? beszélj világosan.
De hogy? hogyan? beszélj világosan.
JÓS.
Elmondám.
Elmondám.
IRAS.
Egy ujjnyival sem volna jobb szerencsém,
Mint ennek itt?
Egy ujjnyival sem volna jobb szerencsém,
Mint ennek itt?
CHARMIAN.
Jobb volna is szerencséd, hol akarnád
Kivenni azt?
| S ha ép’ egy ujjnyival |
Kivenni azt?
IRAS.
| Bizony, nem férjem orrán! |
CHARMIAN.
Uram, javítsd meg rossz gondolatinkat. Jer Alexas. Sorsát, sorsát! – Oh adj neki oly feleséget, a ki mozdulni se bírjon, kérlek, édes Izis! aztán halasd meg azt, s adj helyette rosszabbat; a rosszabbat kövesse még rosszabb, míg valamennyi közt a legrosszabb kaczagva kisérje sírba őt, a mindnyája rakta szarvakkal! Jó Izis, halld meg e kérésemet, ha helyette valami nagyobbat tagadsz is meg, jó Izis, kérlek!
Uram, javítsd meg rossz gondolatinkat. Jer Alexas. Sorsát, sorsát! – Oh adj neki oly feleséget, a ki mozdulni se bírjon, kérlek, édes Izis! aztán halasd meg azt, s adj helyette rosszabbat; a rosszabbat kövesse még rosszabb, míg valamennyi közt a legrosszabb kaczagva kisérje sírba őt, a mindnyája rakta szarvakkal! Jó Izis, halld meg e kérésemet, ha helyette valami nagyobbat tagadsz is meg, jó Izis, kérlek!
IRAS.
Amen. Édes istennőm, hallgasd meg néped imáját; mert a mily szívrázó, ledér feleséget látni szép férfi mellett, ép oly halálos bánat: silány ficzkót szarv nélkül látni. Azért, édes Izis, becsüld meg magadat s küldj érdemlett sorsot reá!
Amen. Édes istennőm, hallgasd meg néped imáját; mert a mily szívrázó, ledér feleséget látni szép férfi mellett, ép oly halálos bánat: silány ficzkót szarv nélkül látni. Azért, édes Izis, becsüld meg magadat s küldj érdemlett sorsot reá!
CHARMIAN.
Amen.
Amen.
ALEXAS.
Azt meghiszem, ha rajtok állna fölszarvazni engem, szivesen vinnék a szajha szerepet, csakhogy azt megtehessék!
Azt meghiszem, ha rajtok állna fölszarvazni engem, szivesen vinnék a szajha szerepet, csakhogy azt megtehessék!
ENOBARBUS.
Pszt! Antonius jő.
Pszt! Antonius jő.
CHARMIAN.
Cleopatra jő.
| Nem ő! Királynénk! |
CLEOPATRA.
Nem láttátok uramat?
Nem láttátok uramat?
ENOBARBUS.
Nem, asszonyom.
Nem, asszonyom.
CLEOPATRA.
Nem volt itt?
Nem volt itt?
CHARMIAN.
Nem, úrnőm.
Nem, úrnőm.
CLEOPATRA.
Vígkedvű volt; s egyszerre valami
Jutott eszébe, Rómáról. – Enobarbus!
Vígkedvű volt; s egyszerre valami
Jutott eszébe, Rómáról. – Enobarbus!
ENOBARBUS.
Asszonyom!
Asszonyom!
CLEOPATRA.
Keresd fel őt s hozd ide! – Hol Alexas?
Keresd fel őt s hozd ide! – Hol Alexas?
ALEXAS.
Szolgálatodra, itt. – Uram közelg.
Antonius, a Hirnökkel, Kiséret jönnek.
Szolgálatodra, itt. – Uram közelg.
Antonius, a Hirnökkel, Kiséret jönnek.
CLEOPATRA.
Rá sem kivánok nézni. – Jőjetek.
(Cleopatra, Enobarbus, Alexas, Iras, Charmian, Jós, Szolgák el.)
Rá sem kivánok nézni. – Jőjetek.
(Cleopatra, Enobarbus, Alexas, Iras, Charmian, Jós, Szolgák el.)
HIRNÖK.
Nőd Fulvia szállt síkra legelőbb.
Nőd Fulvia szállt síkra legelőbb.
ANTONIUS.
Az öcsém, Lucius ellen?
Az öcsém, Lucius ellen?
HIRNÖK.
Igen; de nem soká tartott e harcz.
Csakhamar egyesültek Caesar ellen;
Kinek szerencse szolgálván, az első
Csapásra elveré Itáliából
Őket
Igen; de nem soká tartott e harcz.
Csakhamar egyesültek Caesar ellen;
Kinek szerencse szolgálván, az első
Csapásra elveré Itáliából
Őket
ANTONIUS.
No, van-e rosszabb is?
No, van-e rosszabb is?
HIRNÖK.
Mint méreg, a hozóra is ragad –
| A rossz hír, |
ANTONIUS.
Gyáva s bolond szemében! Csak tovább!
Én, a mi elmult, azzal végezék.
S ki igazat szól, hozzon bár halált,
Hízelgésnél szivesben hallgatom.
Gyáva s bolond szemében! Csak tovább!
Én, a mi elmult, azzal végezék.
S ki igazat szól, hozzon bár halált,
Hízelgésnél szivesben hallgatom.
HIRNÖK.
Labienus (ez nehéz hír!) Ázsiát
Parthus hadával elfoglalta; az
Euphratestől, győző zászlaja
Leng Syriától Lydiáig, és
Ioniáig: míg –
Labienus (ez nehéz hír!) Ázsiát
Parthus hadával elfoglalta; az
Euphratestől, győző zászlaja
Leng Syriától Lydiáig, és
Ioniáig: míg –
ANTONIUS.
Akartad mondani –
| Antonius, – |
HIRNÖK.
| Oh, jó uram! |
ANTONIUS.
Szólj szabadon! a nép szaván ne enyhíts.
Mondd Cleopatrát annak, a minek
Rómába’ mondják; csúfold Fulvia
nyelvével őt, s korhold hibáimat
Merészen, mint igazság s gyűlölet
Korholni bír. Szivünkbe’ gyom tenyész,
Ha szél nem ér; ki rosszat mond felőlünk:
Az csak kigyomlál! – Most isten veled.
Szólj szabadon! a nép szaván ne enyhíts.
Mondd Cleopatrát annak, a minek
Rómába’ mondják; csúfold Fulvia
nyelvével őt, s korhold hibáimat
Merészen, mint igazság s gyűlölet
Korholni bír. Szivünkbe’ gyom tenyész,
Ha szél nem ér; ki rosszat mond felőlünk:
Az csak kigyomlál! – Most isten veled.
HIRNÖK.
| A mint parancsolod. | (El.) |
ANTONIUS.
Mi újság Sicyonból? halljuk azt.
Mi újság Sicyonból? halljuk azt.
1. SZOLGA.
A sicyoni hirnök –! nincsen itt?
A sicyoni hirnök –! nincsen itt?
2. SZOLGA.
Parancsra vár.
Parancsra vár.
ANTONIUS.
Le kell, Egyiptom, ráznom lánczaid’,
Mert szerelembe fuladok különben.
Második Hirnök jő.
Ki vagy te?
| Hivjátok őt be. – Hah! |
Mert szerelembe fuladok különben.
Második Hirnök jő.
Ki vagy te?
2. HIRNÖK.
Nőd, Fulvia, meghalt.
Nőd, Fulvia, meghalt.
ANTONIUS.
Hol halt meg?
Hol halt meg?
2. HIRNÖK.
Feküdt, s mi történt még azon kivül,
| Sicyonban. – Mily soká |
| Tudtodra méltó: ez megmondja. | (Levelet ad át.) |
ANTONIUS.
Nagy szellem szálla el! – De úgy kivántam!
Mit megvetéssel gyakran eldobunk,
Azt visszakérnők. A megért öröm,
Egy fordulattal, elvesztvén becsét,
Ellenkező lesz. Ő is, halva jó!
S e kéz, mely ellöké, most visszahozná;
E bű-királynővel szakítanom kell;
Ezer veszélyt, többet mint sejthetem,
S gonoszbakat, költ itt hivalkodásom.
– Hej, Enobarbus!
| Menj! (Második Hírnök el.) |
Mit megvetéssel gyakran eldobunk,
Azt visszakérnők. A megért öröm,
Egy fordulattal, elvesztvén becsét,
Ellenkező lesz. Ő is, halva jó!
S e kéz, mely ellöké, most visszahozná;
E bű-királynővel szakítanom kell;
Ezer veszélyt, többet mint sejthetem,
S gonoszbakat, költ itt hivalkodásom.
– Hej, Enobarbus!
| Enobarbus jő. |
ENOBARBUS.
Mit parancsolsz, uram?
Mit parancsolsz, uram?
ANTONIUS.
Távoznom kell, sietve.
Távoznom kell, sietve.
ENOBARBUS.
Ej, azzal megölnők asszonyinkat! Látjuk, mily halálos nekik a legkisebb elhidegülésünk; ha távozunk: belehalnak.
Ej, azzal megölnők asszonyinkat! Látjuk, mily halálos nekik a legkisebb elhidegülésünk; ha távozunk: belehalnak.
ANTONIUS.
El kell mennem.
El kell mennem.
ENOBARBUS.
Ha meg kell lenni: hadd háljanak meg az asszonyok! Semmiért kár volna feláldozni őket, de valami fontos dologgal szemben, annyik mint semmi. Cleopatra, ha csak szelét veszi ennek, rögtön meghal; sokkal csekélyebb okért húszszor láttam már meghalni. Azt kell hinnem, valami varázs rejlik a meghalásban, mi szerelmi kéjt ad neki, oly kész reá.
Ha meg kell lenni: hadd háljanak meg az asszonyok! Semmiért kár volna feláldozni őket, de valami fontos dologgal szemben, annyik mint semmi. Cleopatra, ha csak szelét veszi ennek, rögtön meghal; sokkal csekélyebb okért húszszor láttam már meghalni. Azt kell hinnem, valami varázs rejlik a meghalásban, mi szerelmi kéjt ad neki, oly kész reá.
ANTONIUS.
Képmutatása túljár a férfi-észen.
Képmutatása túljár a férfi-észen.
ENOBARBUS.
Ah uram, nem! Szenvedélyei merő tiszta szerelem legfinomabb parányaiból alkotvák. E szeleket és vizeket nem nevezhetjük sóhajnak és könynek; nagyobb viharok ezek, mint a naptárban előfordulók. Nem lehet az képmutatás; s ha az, úgy esőt is tud csinálni, mint Jupiter.
Ah uram, nem! Szenvedélyei merő tiszta szerelem legfinomabb parányaiból alkotvák. E szeleket és vizeket nem nevezhetjük sóhajnak és könynek; nagyobb viharok ezek, mint a naptárban előfordulók. Nem lehet az képmutatás; s ha az, úgy esőt is tud csinálni, mint Jupiter.
ANTONIUS.
Vajha ne láttam volna őt soha!
Vajha ne láttam volna őt soha!
ENOBARBUS.
Oh uram, csodás remekművet hagytál volna megnézetlenűl; mit kikerülve, utazásod minden hitelét elvesztette volna!
Oh uram, csodás remekművet hagytál volna megnézetlenűl; mit kikerülve, utazásod minden hitelét elvesztette volna!
ANTONIUS.
Fulvia meghalt.
Fulvia meghalt.
ENOBARBUS.
Uram –?
Uram –?
ANTONIUS.
Fulvia meghalt.
Fulvia meghalt.
ENOBARBUS.
Fulvia –?
Fulvia –?
ANTONIUS.
Meghalt.
Meghalt.
ENOBARBUS.
Ejh, uram! gyújts az isteneknek hálaáldozatot! Ha ő felségeiknek tetszik nejétől megfosztani a férjet, jussanak eszébe a földi szabók s leljen vigaszt abban, hogyha a régi ruha viseltes, van elég, a ki újat szabjon. Ha Fulvián kívül más asszony nem volna: valóban baj lenne és az esetet sajnálni kellene. De a búnak vigasztalása is van: az ócska női ingből új szoknya lesz; s igazán, az a köny, mely e csapást megáztatná, fokhagymában lakik.
Ejh, uram! gyújts az isteneknek hálaáldozatot! Ha ő felségeiknek tetszik nejétől megfosztani a férjet, jussanak eszébe a földi szabók s leljen vigaszt abban, hogyha a régi ruha viseltes, van elég, a ki újat szabjon. Ha Fulvián kívül más asszony nem volna: valóban baj lenne és az esetet sajnálni kellene. De a búnak vigasztalása is van: az ócska női ingből új szoknya lesz; s igazán, az a köny, mely e csapást megáztatná, fokhagymában lakik.
ANTONIUS.
A sok zavar, mit otthon rám hagyott,
Távol maradnom nem enged tovább.
A sok zavar, mit otthon rám hagyott,
Távol maradnom nem enged tovább.
ENOBARBUS.
S az a zavar, mit itt támasztál, távoznod nem enged. Kivált a Cleopatráé, mely csak belőled táplálkozik.
S az a zavar, mit itt támasztál, távoznod nem enged. Kivált a Cleopatráé, mely csak belőled táplálkozik.
ANTONIUS.
Ne több könnyelmű szót. A tiszteket
Tudósítsd szándokunkról. A királynőt
Majd értesítem én, s kibékülök
Kegyével e gyors távozás iránt.
Ily sietésre nem csak nőm halála
S több fontos ok készt: im ez iratokban,
Leghőbb barátim is sürgetve hívnak
Rómába vissza. Sextus Pompeius
Caesartól elszakadt s a tengeren
Uralkodik. S e híg-eszű tömeg
– Mely érdemeshez nem ragaszkodik,
A míg csak el nem mult – most kezdi még
Nagy Pompeiust és minden érdemét
Fiára átruházni; a ki nagy
Név- s hatalommal, még nagyobb a vér
És tettek által: elsővé leve;
S ha még nagyobbra nő, tekintete
Könnyen veszélyt hoz a világra! Sok
Van készülőben, a mi, mint sörény-szál,
Alig mozog most, s nincsen mérge még,
Mint a kigyónak. Menj, tudasd hadunk
Vezérivel, hogy gyorsan szándokunk
Indulni; készen álljanak.
Ne több könnyelmű szót. A tiszteket
Tudósítsd szándokunkról. A királynőt
Majd értesítem én, s kibékülök
Kegyével e gyors távozás iránt.
Ily sietésre nem csak nőm halála
S több fontos ok készt: im ez iratokban,
Leghőbb barátim is sürgetve hívnak
Rómába vissza. Sextus Pompeius
Caesartól elszakadt s a tengeren
Uralkodik. S e híg-eszű tömeg
– Mely érdemeshez nem ragaszkodik,
A míg csak el nem mult – most kezdi még
Nagy Pompeiust és minden érdemét
Fiára átruházni; a ki nagy
Név- s hatalommal, még nagyobb a vér
És tettek által: elsővé leve;
S ha még nagyobbra nő, tekintete
Könnyen veszélyt hoz a világra! Sok
Van készülőben, a mi, mint sörény-szál,
Alig mozog most, s nincsen mérge még,
Mint a kigyónak. Menj, tudasd hadunk
Vezérivel, hogy gyorsan szándokunk
Indulni; készen álljanak.
ENOBARBUS.
| Megyek. | (Mindketten el.) |
