II. SZÍN.
Róma. Előszoba Caesar házában.
Agrippa és Enobarbus találkoznak.
AGRIPPA.
Mit? Elmentek?
Mit? Elmentek?
ENOBARBUS.
Az elment. Hárman most írják alá
Az egyezést. Octavia sír, hogy itt
Kell hagyni Rómát; Caesar szomorú;
És Lepidus, a lakoma óta, mint
Menas beszéli, sárgaságba’ van.
| Végeztek Pompeiussal. |
Az egyezést. Octavia sír, hogy itt
Kell hagyni Rómát; Caesar szomorú;
És Lepidus, a lakoma óta, mint
Menas beszéli, sárgaságba’ van.
AGRIPPA.
A drága Lepidus!
A drága Lepidus!
ENOBARBUS.
Nemes kedély! Caesart mint szereti!
Nemes kedély! Caesart mint szereti!
AGRIPPA.
Hát mind imádja Marcus Antoniust!
Hát mind imádja Marcus Antoniust!
ENOBARBUS.
Caesar –? Jupiter az emberek között!
Caesar –? Jupiter az emberek között!
AGRIPPA.
S Antonius? Jupiter istene!
S Antonius? Jupiter istene!
ENOBARBUS.
Caesart említed? – Oh, páratlan ő!
Caesart említed? – Oh, páratlan ő!
AGRIPPA.
És oh Antonius! Oh phoenix madár!
És oh Antonius! Oh phoenix madár!
ENOBARBUS.
Caesart dicsérnéd? Mondd: – Caesar! s elég.
Caesart dicsérnéd? Mondd: – Caesar! s elég.
AGRIPPA.
Biz, eleget dicsérte mind a kettőt!
Biz, eleget dicsérte mind a kettőt!
ENOBARBUS.
Caesart szereti jobban; – szereti Antoniust is!
Szív, nyelv, ecset, diák, lant, költemény nem
Érez, beszél, fest, ír, dalol, rímel több
Szépet: mint ő Antoniusra. De
Caesart nevezd csak; – s térdre, térdre, és
Imádd!
Caesart szereti jobban; – szereti Antoniust is!
Szív, nyelv, ecset, diák, lant, költemény nem
Érez, beszél, fest, ír, dalol, rímel több
Szépet: mint ő Antoniusra. De
Caesart nevezd csak; – s térdre, térdre, és
Imádd!
AGRIPPA.
Szereti mindkettőt.
Szereti mindkettőt.
ENOBARBUS.
A szárnyak, ő meg a bogár! (Harsona.)
Ez lóra int! isten veled, derék
Agrippa.
| Azok |
| Ha! – Úgy. |
Agrippa.
AGRIPPA.
Jó szerencsét, jó vitéz!
Caesar, Antonius, Octavia jönnek.
Jó szerencsét, jó vitéz!
Caesar, Antonius, Octavia jönnek.
ANTONIUS.
Ne jőj tovább, uram!
Ne jőj tovább, uram!
CAESAR.
Viszed magaddal. Benne engemet
Becsülj meg. – Oly nő légy, hugom, minőt
Várok belőled, mire mindenem’
Rátenni merném, hogy leendsz! – Nemes
Antoniusom, ne hagyd, hogy ez erősség,
Mit egybefoglalóul állítánk
Szíveink közé, még egykor ék legyen,
Mely szétfeszítse őket. Akkor egymást
Nélkűle jobb szeretnők, mint ha így
Őt nem szeretjük mindketten.
| Jobbik felem’ |
Becsülj meg. – Oly nő légy, hugom, minőt
Várok belőled, mire mindenem’
Rátenni merném, hogy leendsz! – Nemes
Antoniusom, ne hagyd, hogy ez erősség,
Mit egybefoglalóul állítánk
Szíveink közé, még egykor ék legyen,
Mely szétfeszítse őket. Akkor egymást
Nélkűle jobb szeretnők, mint ha így
Őt nem szeretjük mindketten.
ANTONIUS.
Gyanúddal.
| Ne sérts. |
CAESAR.
Elvégeztem.
Elvégeztem.
ANTONIUS.
Légy bármi kényes, legkisebb okot
Ily félelemre! Ég legyen veled,
S fordítsa hozzád minden római
Szivét! vegyünk búcsút!
| Nem találandsz, |
Ily félelemre! Ég legyen veled,
S fordítsa hozzád minden római
Szivét! vegyünk búcsút!
CAESAR.
Te drága húg! kedvezzenek neked
Az elemek s vidáman tartsanak.
isten veled!
| Isten veled, |
Az elemek s vidáman tartsanak.
isten veled!
OCTAVIA.
Nemes bátyám!
Nemes bátyám!
ANTONIUS.
April mosolyog: a szerelem tavasza;
S ez itt a halk eső, melytől virúl!
Élj boldogúl.
| Szemében |
S ez itt a halk eső, melytől virúl!
Élj boldogúl.
OCTAVIA.
Uram, vigyázz férjem házára; – és –
Uram, vigyázz férjem házára; – és –
CAESAR.
Mit még, Octaviám?
Mit még, Octaviám?
OCTAVIA.
| Várj, megsúgom. |
ANTONIUS.
Szivére nyelve mitse hajt; a szív
Se bír a nyelvvel; gyönge hattyu-pelyh,
Mely legmagasb dagály fölött megáll
És egy felé se mozdul.
Szivére nyelve mitse hajt; a szív
Se bír a nyelvvel; gyönge hattyu-pelyh,
Mely legmagasb dagály fölött megáll
És egy felé se mozdul.
ENOBARBUS
(Agrippához).
Sirna Caesar?
(Agrippához).
Sirna Caesar?
AGRIPPA.
Szeme borus.
Szeme borus.
ENOBARBUS.
Az jobban, mint ló homlokára hold.
| Hozzá nem illenék |
AGRIPPA.
Antonius Caesar halálakor
Majd bőgve sírt; de sőt Brutus fölött,
Hogy halva lelte, sírt Philippinél!
Antonius Caesar halálakor
Majd bőgve sírt; de sőt Brutus fölött,
Hogy halva lelte, sírt Philippinél!
ENOBARBUS.
A nátha kínzá akkor-évben őt
Mit szivesen tett: azt siratta volna?
Hidd, majd ha engem sírni látsz.
A nátha kínzá akkor-évben őt
Mit szivesen tett: azt siratta volna?
Hidd, majd ha engem sírni látsz.
CAESAR.
Octaviám! fogsz rólam hallani!
Távol s idő eszemből el nem űz!
| Ne félj, |
Távol s idő eszemből el nem űz!
)
ANTONIUS.
Jerünk vetélyre: melyikünk szerelme
Erősb. Így, átölellek! – Most már elbocsátlak,
S az istenekre bízlak.
Jerünk vetélyre: melyikünk szerelme
Erősb. Így, átölellek! – Most már elbocsátlak,
S az istenekre bízlak.
CAESAR.
Hát boldogúl!
| Éljetek |
LEPIDUS.
Egész csillag-sereg
Hintsen világot szép utadra!
Egész csillag-sereg
Hintsen világot szép utadra!
CAESAR.
| Isten |
| Veled! Isten veled! | (Megcsókolja Octaviát.) |
ANTONIUS.
| Isten veled! (Harsonák. Mind el.) |
