I. SZÍN.
Messina. Szoba Pompeius házában.
Pompeius, Menecrates, Menas jönnek.
POMPEIUS.
Ha van jog égben: az segítni fogja
A jogos törekvést.
Ha van jog égben: az segítni fogja
A jogos törekvést.
MENECRATES.
Hogy a mi halad, még el nem marad.
| Tudd meg, Pompeius, |
POMPEIUS.
De míg könyörgünk, becse vész, a mért
Oly hőn esengtünk.
De míg könyörgünk, becse vész, a mért
Oly hőn esengtünk.
MENECRATES.
Gyakorta kárunk’ kérjük, mit javunkra
Tagad meg isten; s kárba ment imánk
Hasznunkra válik.
| Balga szívüek mi! |
Tagad meg isten; s kárba ment imánk
Hasznunkra válik.
POMPEIUS.
A nép szeret; a tenger már enyém,
Erőm telő hold, és a jós remény
Teltnek mutatja már! Antonius
Ott dőzsöl Afrikában s nem siet
Ki síkra szállni. Caesar kincseket
Gyűjt s szíveket veszt. Lepidus hizelg
Mindkettejöknek, mindkettő neki;
S sem őt azok, sem ő amazokat
Nem kedveli.
| Czélt kell érnem itt: |
Erőm telő hold, és a jós remény
Teltnek mutatja már! Antonius
Ott dőzsöl Afrikában s nem siet
Ki síkra szállni. Caesar kincseket
Gyűjt s szíveket veszt. Lepidus hizelg
Mindkettejöknek, mindkettő neki;
S sem őt azok, sem ő amazokat
Nem kedveli.
MENAS.
Már síkra szálltak. Nagy had van velök.
| Caesar és Lepidus |
POMPEIUS.
Ki mondta ezt? hazug hír –
Ki mondta ezt? hazug hír –
MENAS.
| Silvius – |
POMPEIUS.
Álmodta. Ők Rómába’ még együtt
Antoniusra várnak. Szerelem, önts
Bájt Cleopatra fonnyadt ajkaira!
Szépség vegyüljön bűvvel, kéjjel ez;
Dús lakomák, tartsátok kötve őt,
Mámor ködébe burkolván agyát!
Inyencz szokások, ingerlő ízekkel
Csaljátok étvágyát, míg lakma s álom
Hős harczi kedvét Létheig napolják!
Varrius jő.
No’s Varrius?
Álmodta. Ők Rómába’ még együtt
Antoniusra várnak. Szerelem, önts
Bájt Cleopatra fonnyadt ajkaira!
Szépség vegyüljön bűvvel, kéjjel ez;
Dús lakomák, tartsátok kötve őt,
Mámor ködébe burkolván agyát!
Inyencz szokások, ingerlő ízekkel
Csaljátok étvágyát, míg lakma s álom
Hős harczi kedvét Létheig napolják!
Varrius jő.
No’s Varrius?
VARRIUS.
Bizonyos hírt hozok:
Antoniust Rómába minden órán
Várják. Mióta Egyiptomból eljött,
Még távolabbról itt lehetne már.
Bizonyos hírt hozok:
Antoniust Rómába minden órán
Várják. Mióta Egyiptomból eljött,
Még távolabbról itt lehetne már.
POMPEIUS.
Csekélyebb hírt szivesebben hallanék!
Nem gondolók, Menas, hogy ily csekély
Hadért, e kéj-vadász, siskát föl is
Tegye! A más kettőben összesen nincs
Félannyi hősiség, mint benne! Ám
Legyünk mi annál büszkébbek, hogy im
Megmozdulásunk a kéj-telhetetlen
Antoniust Egyiptom özvegyének
Öléből fölzavarta!
Csekélyebb hírt szivesebben hallanék!
Nem gondolók, Menas, hogy ily csekély
Hadért, e kéj-vadász, siskát föl is
Tegye! A más kettőben összesen nincs
Félannyi hősiség, mint benne! Ám
Legyünk mi annál büszkébbek, hogy im
Megmozdulásunk a kéj-telhetetlen
Antoniust Egyiptom özvegyének
Öléből fölzavarta!
MENAS.
Ő s Caesar egymást jó szemmel tekintsék.
Meghalt neje Caesart gyakran bosszantá,
Sőt öcscse ezzel nyiltan harczban állt,
Bár nem hiszem, hogy ő bíztatta volna.
| Nem hiszem, hogy |
Meghalt neje Caesart gyakran bosszantá,
Sőt öcscse ezzel nyiltan harczban állt,
Bár nem hiszem, hogy ő bíztatta volna.
POMPEIUS.
Majd látni fogjuk, Menas, a kisebb
Harag kitér-e a nagyobb elől.
Ha mi nem állanánk mindnyájok ellen,
Egymásra törne tán dühünk, levén
Elég okuk kivonni kardjokat.
De hogy vitáik’ a közös veszély
Mikép forrasztja össze s köti bé
Kis szakadásunk’: még nem tudható.
Legyen mint ég akarja! Életünk
Áll rajta, ha erősbek lehetünk.
Majd látni fogjuk, Menas, a kisebb
Harag kitér-e a nagyobb elől.
Ha mi nem állanánk mindnyájok ellen,
Egymásra törne tán dühünk, levén
Elég okuk kivonni kardjokat.
De hogy vitáik’ a közös veszély
Mikép forrasztja össze s köti bé
Kis szakadásunk’: még nem tudható.
Legyen mint ég akarja! Életünk
Áll rajta, ha erősbek lehetünk.
| Menas, jövel! | (Mind el.) |
