II. SZÍN.
Róma. Szoba Lepidusnál.
Lepidus, Enobarbus jönnek.
LEPIDUS.
Jó Enobarbus, jótett volna, hidd el,
S hasznodra válnék, rábírnod vezéred’,
Hogy szóljon nyájasan.
Jó Enobarbus, jótett volna, hidd el,
S hasznodra válnék, rábírnod vezéred’,
Hogy szóljon nyájasan.
ENOBARBUS.
Hogy szóljon úgy, mint illik őneki.
Ha Caesar őt ingerli: nézzen ő
Büszkén le rá, s mint Mars, kiáltson! – Én,
Nagy Jupiterre, voln’ Antonius
Szakálla, itt ni, nem venném le ma!
| Rábírom őt, |
Ha Caesar őt ingerli: nézzen ő
Büszkén le rá, s mint Mars, kiáltson! – Én,
Nagy Jupiterre, voln’ Antonius
Szakálla, itt ni, nem venném le ma!
LEPIDUS.
Nincs most idő magánvitára!
Nincs most idő magánvitára!
ENOBARBUS.
Van arra, mit az idő méhe szül!
| Mindig |
LEPIDUS.
De a csekély ügy nagy elől kitér.
De a csekély ügy nagy elől kitér.
ENOBARBUS.
Nem, ha korább jött a csekély.
Nem, ha korább jött a csekély.
LEPIDUS.
Belőled. Ám ne szítsuk a parázst.
Im, a nemes Antonius!
Antonius, Ventidius jönnek.
| Harag szól |
Im, a nemes Antonius!
Antonius, Ventidius jönnek.
ENOBARBUS.
Caesar!
Caesar, Mecaenas, Agrippa jönnek.
| S emitt |
Caesar, Mecaenas, Agrippa jönnek.
ANTONIUS.
Ha jól megegyezünk: el Parthiába;
Tudod, Ventidius?
Ha jól megegyezünk: el Parthiába;
Tudod, Ventidius?
CAESAR.
Mecaenas; Agrippát kérdd.
| Nem is tudom, |
LEPIDUS.
Nagy ügy köt össze minket; semmiség ne
Szakítson el. Ha van hiba: csöndesen
Hallgassuk azt ki. Kis bajt hangosan
Vitatva: gyilkolunk, míg a sebet
Gyógyítanók. Azért, nemes felek
(S minél hatósban esdek!), nyúljatok
Szelíden a fájó sebekhez, a bajt
Ne mérgesítse még jobban harag!
| Társaim, |
Szakítson el. Ha van hiba: csöndesen
Hallgassuk azt ki. Kis bajt hangosan
Vitatva: gyilkolunk, míg a sebet
Gyógyítanók. Azért, nemes felek
(S minél hatósban esdek!), nyúljatok
Szelíden a fájó sebekhez, a bajt
Ne mérgesítse még jobban harag!
ANTONIUS.
Jó szó! S ha harczra készen, sergem élén.
Állnék is: így tennék.
Jó szó! S ha harczra készen, sergem élén.
Állnék is: így tennék.
CAESAR.
Rómába!
| Isten hozott |
ANTONIUS.
Köszönöm!
Köszönöm!
CAESAR.
| Foglalj helyet. |
ANTONIUS.
Te ülj előbb le.
Te ülj előbb le.
CAESAR.
| Ha úgy akarod – |
ANTONIUS.
Hallom, neheztelsz; s olyasért, miben
Nincs ok; s ha van: nem tartozik reád.
Hallom, neheztelsz; s olyasért, miben
Nincs ok; s ha van: nem tartozik reád.
CAESAR.
Nevetni kéne! Én egy semmiért,
Vagy kicsiségért, sértve érzeném
Magam’! S kivált teáltalad! De még
Inkább: ha rólad bántót mondanék,
Olyasmiért, mi rám se’ tartozik!
Nevetni kéne! Én egy semmiért,
Vagy kicsiségért, sértve érzeném
Magam’! S kivált teáltalad! De még
Inkább: ha rólad bántót mondanék,
Olyasmiért, mi rám se’ tartozik!
ANTONIUS.
S hogy Egyiptomban mulaték: reád
Mi tartozott?
S hogy Egyiptomban mulaték: reád
Mi tartozott?
CAESAR.
Nem inkább, mint, hogy én
Rómában éltem, Egyiptomba’ rád.
De hogyha ármánykodtál ellenem,
Úgy Egyiptomban léted, igen is,
Rám tartozik!
Nem inkább, mint, hogy én
Rómában éltem, Egyiptomba’ rád.
De hogyha ármánykodtál ellenem,
Úgy Egyiptomban léted, igen is,
Rám tartozik!
ANTONIUS.
Ármánykodám –? mi czélzás?
Ármánykodám –? mi czélzás?
CAESAR.
Abból, mi rajtam itt esett: megérthedd
Czélzásomat. Nőd és öcséd hadat
Hoztak reám; ürügyök te valál,
És jelszavuk: neved.
Abból, mi rajtam itt esett: megérthedd
Czélzásomat. Nőd és öcséd hadat
Hoztak reám; ürügyök te valál,
És jelszavuk: neved.
ANTONIUS.
Öcsém ez ügyben nem hivatkozott
Reám! Utána jártam; és saját
Párthíveidtől vannak adatim.
Nem volt-e inkább entekintetem
A tieddel együtt koczkáztatva? Egy
Ügyünk levén, nem dúlt-e ellenem
Szintúgy a harcz? Tanúk leveleim!
Ha minden áron szándokod viszályt
Toldozni össze – van reá egész
Ok is, tudod – ne így kezdd!
| Nem, ebbe’ tévedsz. |
Reám! Utána jártam; és saját
Párthíveidtől vannak adatim.
Nem volt-e inkább entekintetem
A tieddel együtt koczkáztatva? Egy
Ügyünk levén, nem dúlt-e ellenem
Szintúgy a harcz? Tanúk leveleim!
Ha minden áron szándokod viszályt
Toldozni össze – van reá egész
Ok is, tudod – ne így kezdd!
CAESAR.
Dicséred azzal, hogy kisebbited
Itéletemet; toldva-foldva van
Mentséged is.
| Magadat |
Itéletemet; toldva-foldva van
Mentséged is.
ANTONIUS.
Nem úgy. Beláthatod,
S be kell, bizonynyal, látnod, szembe is
Szökő, hogy én, szövetségben veled,
Az ügybe’, melyet ő megtámadott,
Nem nézhetném jó szemmel a reám is
Veszélyt hozó hadat. Mi nőmre néz:
Bár volna oly nőd néked is! Tied
A harmadrész világ: egy zabolán
Azt könnyű féken tartanod; nem ily nőt!
Nem úgy. Beláthatod,
S be kell, bizonynyal, látnod, szembe is
Szökő, hogy én, szövetségben veled,
Az ügybe’, melyet ő megtámadott,
Nem nézhetném jó szemmel a reám is
Veszélyt hozó hadat. Mi nőmre néz:
Bár volna oly nőd néked is! Tied
A harmadrész világ: egy zabolán
Azt könnyű féken tartanod; nem ily nőt!
ENOBARBUS.
Bár mindnyájunknak ily nők volna, hogy a férjek nejeikkel járhatnának háborúba.
Bár mindnyájunknak ily nők volna, hogy a férjek nejeikkel járhatnának háborúba.
ANTONIUS.
Szilaj s a féket nem tűrő heve,
A düh, mely álnoksággal párosult,
Sajnálva vallom, Caesar, mennyi bajt
Szerzett neked. De valld meg, arrul én
Nem tehetek.
Szilaj s a féket nem tűrő heve,
A düh, mely álnoksággal párosult,
Sajnálva vallom, Caesar, mennyi bajt
Szerzett neked. De valld meg, arrul én
Nem tehetek.
CAESAR.
Ott kéjelegtél. És te iratom’
Csak zsebre dugtad; hírnököm’ pedig
Kihallgatatlan, gúnynyal űzted el.
| Irtam neked, mikor |
Csak zsebre dugtad; hírnököm’ pedig
Kihallgatatlan, gúnynyal űzted el.
ANTONIUS.
Be sem jelentve tört rám. Épen akkor
Vendégelék három királyt meg, és
Jól délután valék. Másnap magam
Mondám előtte azt, mi annyi volt,
Mint egy bocsánatkérés. Ezt a ficzkót
Ne vonjuk a viszályba; ha vitánk van
Máskép, mellőzzük ezt el.
Be sem jelentve tört rám. Épen akkor
Vendégelék három királyt meg, és
Jól délután valék. Másnap magam
Mondám előtte azt, mi annyi volt,
Mint egy bocsánatkérés. Ezt a ficzkót
Ne vonjuk a viszályba; ha vitánk van
Máskép, mellőzzük ezt el.
CAESAR.
Szegéd te meg. Ily vádat ellenem
Fölhozni nem bírsz.
| Esküdet |
Fölhozni nem bírsz.
LEPIDUS.
Caesar, csöndesen!
Caesar, csöndesen!
ANTONIUS.
Hagyd csak beszélni; szent a becsület
A melyet érint, azt hivén, hogy az
Hiányzik énbennem. Csak rajta, Caesar;
Esküm tehát –
Hagyd csak beszélni; szent a becsület
A melyet érint, azt hivén, hogy az
Hiányzik énbennem. Csak rajta, Caesar;
Esküm tehát –
CAESAR.
Segélyt, s hadat, ha kérek, küldeni,
S te megtagadtad.
| Azt tartá: tartozol |
S te megtagadtad.
ANTONIUS.
S akkor, midőn magamból mérgezett
Órák ragadtanak ki! Kész vagyok
Vezekelni érte, csak őszinteségem
Miatt hatalmam kárt ne valljon és
Nagyságomon ne essék folt. – Igaz,
Nőm, csakhogy Egyiptomból haza csaljon,
Azért ütött rád; a miért tehát
– Mint öntudatlan ok – bocsánatot
Kérek, a mennyiben becsületem
Csorbát nem szenved azzal.
| Inkább: elmulasztám, |
Órák ragadtanak ki! Kész vagyok
Vezekelni érte, csak őszinteségem
Miatt hatalmam kárt ne valljon és
Nagyságomon ne essék folt. – Igaz,
Nőm, csakhogy Egyiptomból haza csaljon,
Azért ütött rád; a miért tehát
– Mint öntudatlan ok – bocsánatot
Kérek, a mennyiben becsületem
Csorbát nem szenved azzal.
LEPIDUS.
| Ez nemes szó! |
MACAENAS.
Kérlek, ne folytassátok e vitát!
S hogy teljesen feledve légyen az,
Gondoljatok rá, hogy a köz-veszély
Engesztelésre készt!
Kérlek, ne folytassátok e vitát!
S hogy teljesen feledve légyen az,
Gondoljatok rá, hogy a köz-veszély
Engesztelésre készt!
LEPIDUS.
Szép szó, nemes Mecaenas!
Szép szó, nemes Mecaenas!
ENOBARBUS.
Amennyiben most egymástól barátságot kölcsönöztök, majd ha Pompeiusról többé nem lesz szó, ismét visszaadhatjátok. Lesz időtök viszálkodni, ha nem lesz egyéb dolgotok.
Amennyiben most egymástól barátságot kölcsönöztök, majd ha Pompeiusról többé nem lesz szó, ismét visszaadhatjátok. Lesz időtök viszálkodni, ha nem lesz egyéb dolgotok.
ANTONIUS.
Katona vagy csak; hát többet ne szólj!
Katona vagy csak; hát többet ne szólj!
ENOBARBUS.
Majd elfeledtem, hogy az igazságnak hallgatnia kell.
Majd elfeledtem, hogy az igazságnak hallgatnia kell.
ANTONIUS.
Megsérted e kört; többet szót se szólj.
Megsérted e kört; többet szót se szólj.
ENOBARBUS.
Na jó, nem bánom! néma kő leszek!
Na jó, nem bánom! néma kő leszek!
CAESAR.
Tartalma jó szavának; a modor
Hibás csupán. Mert csakugyan lehetlen
Tartós barátság ily különböző
Elmék között. De ha tudnám, mely kapocs
Tarthatja össze sziveinket: azt,
Bár a világ végén is fölkeresném!
Tartalma jó szavának; a modor
Hibás csupán. Mert csakugyan lehetlen
Tartós barátság ily különböző
Elmék között. De ha tudnám, mely kapocs
Tarthatja össze sziveinket: azt,
Bár a világ végén is fölkeresném!
AGRIPPA.
Ha szólnom szabad –
Ha szólnom szabad –
CAESAR.
| Agrippa, szól. |
AGRIPPA.
Caesar, anyádtól egy nővéred él,
A szép Octavia; hős Antonius
Most özvegyen –
Caesar, anyádtól egy nővéred él,
A szép Octavia; hős Antonius
Most özvegyen –
CAESAR.
Ha Cleopatra hallaná: mi méltán
Vádolna elhamarkodással!
| Agrippa ne tovább! |
Vádolna elhamarkodással!
ANTONIUS.
Özvegy vagyok, Caesar; hagyd hallanom.
Agrippa véleményét.
Özvegy vagyok, Caesar; hagyd hallanom.
Agrippa véleményét.
AGRIPPA.
Szilárd barátság, hű testvéri érzet
Oldhatlan kapcsa voln’: Antonius
Mihelyt nejül venné Octaviát,
Kinek szépsége nem mást érdemel,
Mint a világ legelső férfiát;
Erénye, bája kit jobban dicsér,
Mint szók tehetnék. E szövetkezés
A kis vetélyt, mi most nagyot mutat,
S a nagy félelmet, mely veszélyt igér,
Elnémítandja. Mese lesz, mi most
Való, míg most a félmesébül is
Való lesz. Ő, szeretve mind a kettőt,
Egymáshoz, a közérzést mindkettőhöz
Közelb vonandja. Megbocsássatok,
A mit beszélek, régen érlelem;
Megfontolás, nem pillanat szülé.
| Köztetek |
Oldhatlan kapcsa voln’: Antonius
Mihelyt nejül venné Octaviát,
Kinek szépsége nem mást érdemel,
Mint a világ legelső férfiát;
Erénye, bája kit jobban dicsér,
Mint szók tehetnék. E szövetkezés
A kis vetélyt, mi most nagyot mutat,
S a nagy félelmet, mely veszélyt igér,
Elnémítandja. Mese lesz, mi most
Való, míg most a félmesébül is
Való lesz. Ő, szeretve mind a kettőt,
Egymáshoz, a közérzést mindkettőhöz
Közelb vonandja. Megbocsássatok,
A mit beszélek, régen érlelem;
Megfontolás, nem pillanat szülé.
ANTONIUS.
Akar-e szólni Caesar?
Akar-e szólni Caesar?
CAESAR.
Míg meg nem érti: mint hatott a szó
Antoniusra?
| Nem előbb, |
Antoniusra?
ANTONIUS.
És ha mondanám:
„Agrippa, úgy legyen!” Agrippa mely
Biztosítékot ad?
És ha mondanám:
„Agrippa, úgy legyen!” Agrippa mely
Biztosítékot ad?
CAESAR.
Caesar hatalmát,
S a befolyást, melylyel hugára bír.
Caesar hatalmát,
S a befolyást, melylyel hugára bír.
ANTONIUS.
E szép ajánlat ellen akadályt
Gördítni meg sem álmodom. – Kezed’!
Mozdítsd elő e szent ügyet, s legyen
Mán kezdve hű testvéri szív vezérünk
Nagy czéljaink felé!
E szép ajánlat ellen akadályt
Gördítni meg sem álmodom. – Kezed’!
Mozdítsd elő e szent ügyet, s legyen
Mán kezdve hű testvéri szív vezérünk
Nagy czéljaink felé!
CAESAR.
Nővért adok, kinél drágább soha
Testvéri szívnek nem volt Éljen ő
Soká! s legyen szivünk, országaink
Között kapocs! s többé e szeretet
Tőlünk ne szálljon el!
| Im itt kezem. |
Testvéri szívnek nem volt Éljen ő
Soká! s legyen szivünk, országaink
Között kapocs! s többé e szeretet
Tőlünk ne szálljon el!
)
LEPIDUS.
| Ne szálljon el! |
ANTONIUS.
Nem czélozék hadat Pompeius ellen.
Mert nagy szivességet tett ő velem
Nem régen is; csak megköszönöm azt,
Hálám nehogy rossz hírbe jőjön. Aztán
Kihivhatom mindjárt.
Nem czélozék hadat Pompeius ellen.
Mert nagy szivességet tett ő velem
Nem régen is; csak megköszönöm azt,
Hálám nehogy rossz hírbe jőjön. Aztán
Kihivhatom mindjárt.
LEPIDUS.
Nekünk kell fölkeresni Pompeiust,
Különben ő tör ránk.
| Időnk kimérve. |
Különben ő tör ránk.
ANTONIUS.
| Hol horgonyoz most? |
CAESAR.
A misenumi fok körül.
A misenumi fok körül.
ANTONIUS.
A szárazon?
| Erős-e? |
CAESAR.
Erős s folyvást erősbül.
A tengeren pedig korlátlan úr.
Erős s folyvást erősbül.
A tengeren pedig korlátlan úr.
ANTONIUS.
Úgy szól a hír. Vajh’ szólhatnék vele!
Most gyorsan el! De míg fegyverre kelnénk,
A tervezett frigyet kell végzenünk.
Úgy szól a hír. Vajh’ szólhatnék vele!
Most gyorsan el! De míg fegyverre kelnénk,
A tervezett frigyet kell végzenünk.
CAESAR.
Egész örömmel! És meghívlak im,
Megnézni húgomat. Jőj, egyenest
Hozzá vezetlek.
Egész örömmel! És meghívlak im,
Megnézni húgomat. Jőj, egyenest
Hozzá vezetlek.
ANTONIUS.
Ne nélkülözzünk.
| Téged, Lepidus, |
LEPIDUS.
Még a betegség sem tarthat vissza!
(Harsonák, Caesar, Antonius és Lepidus el.)
| Nemes Antonius, |
(Harsonák, Caesar, Antonius és Lepidus el.)
MECAENAS.
Isten hozott Egyiptomból uram.
Isten hozott Egyiptomból uram.
ENOBARBUS.
Caesar szive fele, derék Mecaenas!
– Érdemes barátom, Agrippa!
Caesar szive fele, derék Mecaenas!
– Érdemes barátom, Agrippa!
AGRIPPA.
Jó Enobarbus!
Jó Enobarbus!
MECAENAS.
Okunk van örülni, hogy minden ily jóra fejlett: – Jól mulattatok Egyiptomban?
Okunk van örülni, hogy minden ily jóra fejlett: – Jól mulattatok Egyiptomban?
ENOBARBUS.
Az uram, naphosszanta aludtunk s ivással tettük világossá az éjt.
Az uram, naphosszanta aludtunk s ivással tettük világossá az éjt.
MECAENAS.
Nyolc vadkan, egészben megsütve, reggelire; s csak tizenkét személynek: – igaz volt ez!
Nyolc vadkan, egészben megsütve, reggelire; s csak tizenkét személynek: – igaz volt ez!
ENOBARBUS.
Ez még csak annyi, mint a légy a sashoz képest. Rengetegebb álmodásaink is voltak, mik méltóbbak az említésre!
Ez még csak annyi, mint a légy a sashoz képest. Rengetegebb álmodásaink is voltak, mik méltóbbak az említésre!
MECAENAS.
Az asszony ellenállhatatlan, ha megfelel hírének.
Az asszony ellenállhatatlan, ha megfelel hírének.
ENOBARBUS.
Első találkozásra elrablá Antonius szivét a Cydnuson.
Első találkozásra elrablá Antonius szivét a Cydnuson.
MECAENAS.
Ott tűnt föl, valóban; vagy tudósítóm fillentett.
Ott tűnt föl, valóban; vagy tudósítóm fillentett.
ENOBARBUS.
Várj, elbeszélem.
A bárka, melyen ült, láng-trón gyanánt
Égett a vízen, vert-arany tetővel;
Bibor vitorlák illatot leheltek,
Hogy kéjelegve ringatá a szél.
Ezüst lapátok, fuvolák szaván,
Ütemre csapkodák a víztükört,
Hogy az, szerelmi odaengedéssel
Omolt utánok. – Ah, de ő maga!
Minden leírás koldus; ott feküdt
Arany szövettel áttört sátorában,
Szebb mint a Venus-kép, mint a valót
Felülmulá a művész; két felől
Bájos fiúk, mosolygó Cupidók,
Arczgödreikkel; tarka legyezőik
Szelétül, úgy látszék, a finom arcz,
A mint hűsíték egyszersmind hevült,
S viszont!
Várj, elbeszélem.
A bárka, melyen ült, láng-trón gyanánt
Égett a vízen, vert-arany tetővel;
Bibor vitorlák illatot leheltek,
Hogy kéjelegve ringatá a szél.
Ezüst lapátok, fuvolák szaván,
Ütemre csapkodák a víztükört,
Hogy az, szerelmi odaengedéssel
Omolt utánok. – Ah, de ő maga!
Minden leírás koldus; ott feküdt
Arany szövettel áttört sátorában,
Szebb mint a Venus-kép, mint a valót
Felülmulá a művész; két felől
Bájos fiúk, mosolygó Cupidók,
Arczgödreikkel; tarka legyezőik
Szelétül, úgy látszék, a finom arcz,
A mint hűsíték egyszersmind hevült,
S viszont!
AGRIPPA.
Bizony boldog Antonius!
Bizony boldog Antonius!
ENOBARBUS.
Rabnői, mint megannyi nereid,
Vagy hableány, lesék tekintetét,
Megannyi ékszer bájmozdúlatuk.
Kormányon egy bájos hablányka ült
S a selyem kötélzet e virágfinom
Kezek között, mik gyorsan mozgaták,
Szintúgy dagadt! Látatlan illat-ár
Kábíta minden érzéket körül-be.
A város elébe önté mind a lakóit,
S Antonius trónján magában ült,
A légbe nézve – s mintha még az is
Űrt hagyva tódult volna, látni őt!
Rabnői, mint megannyi nereid,
Vagy hableány, lesék tekintetét,
Megannyi ékszer bájmozdúlatuk.
Kormányon egy bájos hablányka ült
S a selyem kötélzet e virágfinom
Kezek között, mik gyorsan mozgaták,
Szintúgy dagadt! Látatlan illat-ár
Kábíta minden érzéket körül-be.
A város elébe önté mind a lakóit,
S Antonius trónján magában ült,
A légbe nézve – s mintha még az is
Űrt hagyva tódult volna, látni őt!
AGRIPPA.
Oh bűvös nő!
Oh bűvös nő!
ENOBARBUS.
S meghívni őt, küldött Antonius.
Azt válaszolta: jobb, ha ő jövend,
S vendégül kérte. Udvarias vezérünk,
Kitől soha asszony nem hallott „nem”-et,
Tízszer borotvált képpel ment ebédre;
De ah, szivével fizeté, a mit
Szemével élvezett csak!
| Érkeztekor, fogadni |
Azt válaszolta: jobb, ha ő jövend,
S vendégül kérte. Udvarias vezérünk,
Kitől soha asszony nem hallott „nem”-et,
Tízszer borotvált képpel ment ebédre;
De ah, szivével fizeté, a mit
Szemével élvezett csak!
AGRIPPA.
Caesar kardját is ágyba csalta ő;
Caesar vetett s az asszony aratott.
| Ritka hölgy! |
Caesar vetett s az asszony aratott.
ENOBARBUS.
Az utczán láttam egyszer járni őt,
Pihegve ment, szólt, s újra pihegett,
De benne tökélylyé vált a gyöngeség is,
S alig lehelve, hatalmat lehelt
Maga körül!
Az utczán láttam egyszer járni őt,
Pihegve ment, szólt, s újra pihegett,
De benne tökélylyé vált a gyöngeség is,
S alig lehelve, hatalmat lehelt
Maga körül!
MECAENAS.
S most el kell hagynia
Antoinusnak őt!
S most el kell hagynia
Antoinusnak őt!
ENOBARBUS.
Nem ő, soha!
E nőnek kor nem árt; a megszokás
Örök varázsát nem koptatja el.
Más nő keblén a vágy, ha jóllakott,
Elalszik; itt új vágyra gyúl; mivel
E nőn a rút is oly dicső, hogy a
Pap is megáldja, míg bujálkodik!
Nem ő, soha!
E nőnek kor nem árt; a megszokás
Örök varázsát nem koptatja el.
Más nő keblén a vágy, ha jóllakott,
Elalszik; itt új vágyra gyúl; mivel
E nőn a rút is oly dicső, hogy a
Pap is megáldja, míg bujálkodik!
MECAENAS.
Ha báj, eszély, erény leköthetik
Antoniust: Octaviában ő
Nagy nyereményt tőn.
Ha báj, eszély, erény leköthetik
Antoniust: Octaviában ő
Nagy nyereményt tőn.
AGRIPPA.
Jó Enobarbus, légy az én vendégem,
Míg itt mulatsz.
| No’s jerünk, urak. |
Míg itt mulatsz.
ENOBARBUS.
Köszönöm, jó uram! (Mind el.)
Köszönöm, jó uram! (Mind el.)
