VII. SZÍN.
Pompeius hajóján; Misenum mellett
Zene. Szolgák terítenek.
1. SZOLGA.
Mindjárt jönnek. Kettő vagy három már is gyöngén áll a lábán; a legkisebb szél elfújná.
Mindjárt jönnek. Kettő vagy három már is gyöngén áll a lábán; a legkisebb szél elfújná.
2. SZOLGA.
Lepidus már olyan, mint a pipacs.
Lepidus már olyan, mint a pipacs.
1. SZOLGA.
Hiszen valamennyiért neki kellett inni.
Hiszen valamennyiért neki kellett inni.
2. SZOLGA.
Mihelyt egyik a másiknak valami gyöngéjét érinti, felkiált: „Hagyjuk azt!” Azokat kibékélteti egymással, magát a pohárral.
Mihelyt egyik a másiknak valami gyöngéjét érinti, felkiált: „Hagyjuk azt!” Azokat kibékélteti egymással, magát a pohárral.
1. SZOLGA.
Annál nagyobb meghasonlásban van öntudatával.
Annál nagyobb meghasonlásban van öntudatával.
2. SZOLGA.
Így jár, a ki nagy urakkal eszik cseresznyét egy tálból. Jobb egy nádszál, mely semmit se használ, mint a csatabárd, ha nem birok vele.
Így jár, a ki nagy urakkal eszik cseresznyét egy tálból. Jobb egy nádszál, mely semmit se használ, mint a csatabárd, ha nem birok vele.
1. SZOLGA.
Nagyra hivatva lenni, minek meg nem felelhetünk, csak olyan, mint üres gödör a szem helyén, a mi éktelenül eltorzítja az arczot.
Harsonák. Caesar, Antonius, Lepidus, Pompeius, Agrippa, Mecaenas, Enobarbus, Menas, Tisztek, Kiséret jönnek.
Nagyra hivatva lenni, minek meg nem felelhetünk, csak olyan, mint üres gödör a szem helyén, a mi éktelenül eltorzítja az arczot.
Harsonák. Caesar, Antonius, Lepidus, Pompeius, Agrippa, Mecaenas, Enobarbus, Menas, Tisztek, Kiséret jönnek.
ANTONIUS.
Úgy tesznek: a piramis lépcsein
Mérik meg a folyót: s ha mély, közép,
Avagy sekély, tudják, hogy a szerint lesz
Bőség, vagy éh. Minél magasb a Nil,
Árjában, annál jobb; és ha leszál,
Csak vetni kell az iszapos határba
S dús aratást ad.
Úgy tesznek: a piramis lépcsein
Mérik meg a folyót: s ha mély, közép,
Avagy sekély, tudják, hogy a szerint lesz
Bőség, vagy éh. Minél magasb a Nil,
Árjában, annál jobb; és ha leszál,
Csak vetni kell az iszapos határba
S dús aratást ad.
LEPIDUS.
Mondják, különös
Kigyókat is találni ott.
Mondják, különös
Kigyókat is találni ott.
ANTONIUS.
| Igen. |
LEPIDUS.
S kigyóitokat csak napotok heve költi ki iszapotokból? S krokodilusaitokat is?
S kigyóitokat csak napotok heve költi ki iszapotokból? S krokodilusaitokat is?
ANTONIUS.
Biz úgy.
Biz úgy.
POMPEIUS.
Üljünk le – Bort még! – Egészségedért,
Jó Lepidus!
Üljünk le – Bort még! – Egészségedért,
Jó Lepidus!
LEPIDUS.
Nem vagyok oly jól, mint kellene, de azért állok elébe.
Nem vagyok oly jól, mint kellene, de azért állok elébe.
ENOBARBUS. (félre). Míg el nem alszol; akkor meg lefekszel!
LEPIDUS.
Valóban, úgy mondják, azok a Ptolemaeus pyramisai remekek. Tréfa nélkül, hallottam.
Valóban, úgy mondják, azok a Ptolemaeus pyramisai remekek. Tréfa nélkül, hallottam.
MENAS (halkan).
Pompeius, egy szót –
Pompeius, egy szót –
| POMPEIUS (szintúgy) | Súgd fülembe. Mi az? |
MENAS (szintúgy).
Kelj föl vezér s kérlek kövess, csupán
Egy szóra.
Kelj föl vezér s kérlek kövess, csupán
Egy szóra.
POMPEIUS (szintúgy).
Várj, azonnal. – E pohárt Lepidusért!
Várj, azonnal. – E pohárt Lepidusért!
LEPIDUS.
Miféle szerzet az a krokodil?
Miféle szerzet az a krokodil?
ANTONIUS.
Egészen saját alkotással bír. Épen olyan vastag, a milyen. Magassága akkora, mekkora. Saját érzékeit használja; önnön táplálékával él, s ha alkatrészei föloszlanak, más lény lesz belőle.
Egészen saját alkotással bír. Épen olyan vastag, a milyen. Magassága akkora, mekkora. Saját érzékeit használja; önnön táplálékával él, s ha alkatrészei föloszlanak, más lény lesz belőle.
LEPIDUS.
Milyen szinű?
Milyen szinű?
ANTONIUS.
Sajátságos szine van.
Sajátságos szine van.
LEPIDUS.
Különös féreg lehet.
Különös féreg lehet.
ANTONIUS.
Az ám. És könyei nedvesek.
Az ám. És könyei nedvesek.
CAESAR.
Vajon megelégszik-é e leírással?
Vajon megelégszik-é e leírással?
ANTONIUS.
Nagyon követelőnek kéne lennie, ha nem, a Pompeius által rá köszöntött poharak után!
Nagyon követelőnek kéne lennie, ha nem, a Pompeius által rá köszöntött poharak után!
POMPEIUS. (Menashoz halkan.)
Hallgass; akaszszanak fel! Ilyet, itt
Beszélni! Menj, menj! – Hol van serlegem?
Hallgass; akaszszanak fel! Ilyet, itt
Beszélni! Menj, menj! – Hol van serlegem?
MENAS. (szintúgy).
Ha jó szolgálataim méltók reá:
Hallgass ki. – Jőj.
Ha jó szolgálataim méltók reá:
Hallgass ki. – Jőj.
POMPEIUS. (szintúgy).
Őrült vagy. – No’s, mi baj?
Őrült vagy. – No’s, mi baj?
| (Félre vonúlnak.) |
MENAS.
Mindig híven szolgáltam ügyedet.
Mindig híven szolgáltam ügyedet.
POMPEIUS.
Hívem valál. No’s aztán? – Ej, urak!
Vígan.
Hívem valál. No’s aztán? – Ej, urak!
Vígan.
ANTONIUS.
Vigyázz ez ingoványon, el ne
Sülyedj, jó Lepidus.
Vigyázz ez ingoványon, el ne
Sülyedj, jó Lepidus.
MENAS.
Világnak ura lenni?
| Akarsz egész |
POMPEIUS.
| Mit beszélsz? |
MENAS.
Akarsz a világ ura lenni? – No’s?
Akarsz a világ ura lenni? – No’s?
POMPEIUS.
Hogyan lehetnék?
Hogyan lehetnék?
MENAS.
habár szegénynek vélsz is, én vagyok,
Ki egy világot adhatok neked.
| Megvan, csak akard. |
Ki egy világot adhatok neked.
POMPEIUS.
Részeg vagy-é?
Részeg vagy-é?
MENAS.
Megtartóztattam a pohártul én.
Ha mersz: te lészsz a földnek istene;
S mit ég határol, tenger tart, tied
Mind, csak akarnod kell.
| Nem, Pompeius, magam’ |
Ha mersz: te lészsz a földnek istene;
S mit ég határol, tenger tart, tied
Mind, csak akarnod kell.
POMPEIUS.
| Mondd, mely úton? |
MENAS.
E három úr, e fő-vetélkedők,
Hajódon ülnek. Szólj, s horgonyt szedek;
A sík tengerre érve, torkukat
Messük, s tied minden!
E három úr, e fő-vetélkedők,
Hajódon ülnek. Szólj, s horgonyt szedek;
A sík tengerre érve, torkukat
Messük, s tied minden!
POMPEIUS.
Ezt tenned és nem szólanod. Ha én
Teszem: czudarság. Tetted volna te:
Csak jó szolgálat. Nálam, tudd meg azt,
Nem a haszonra néz a becsület,
De megfordítva. Mért árulta szád
A tettet el? Ha tudtomon kivűl
Tevéd: utóbb helyeslém, míg így
Kárhoztatom. – Felejtsd el és igyál!
| Meg kell vala |
Teszem: czudarság. Tetted volna te:
Csak jó szolgálat. Nálam, tudd meg azt,
Nem a haszonra néz a becsület,
De megfordítva. Mért árulta szád
A tettet el? Ha tudtomon kivűl
Tevéd: utóbb helyeslém, míg így
Kárhoztatom. – Felejtsd el és igyál!
MENAS (félre).
Így nem kisérem bágyadt csillagod’
Tovább. Ki elszalasztja, mit keresve, föllelt:
Meg nem találja többé.
Így nem kisérem bágyadt csillagod’
Tovább. Ki elszalasztja, mit keresve, föllelt:
Meg nem találja többé.
POMPEIUS.
E serleget!
| Lepidusra |
ANTONIUS.
Vigyétek partra őt. –
Állok helyette, Pompeius.
Vigyétek partra őt. –
Állok helyette, Pompeius.
ENOBARBUS.
Ezt rád köszöntöm, Menas!
Ezt rád köszöntöm, Menas!
MENAS.
Jó Enobarbus!
| Tartson isten! |
POMPEIUS.
Szinig a pohárt!
Szinig a pohárt!
| (Lepidust egy szolga kiviszi.) |
ENOBARBUS (rá mutat).
Ez ám erős legény!
Ez ám erős legény!
MENAS.
| Miért? |
ENOBARBUS.
Egy harmadát elbirja vállain.
| A föld |
MENAS.
E harmad ittas hát. Bár lenne mind,
S fordúlna föl.
E harmad ittas hát. Bár lenne mind,
S fordúlna föl.
ENOBARBUS.
Igyál s forogj te is.
Igyál s forogj te is.
MENAS.
Jer!
Jer!
POMPEIUS.
Ez nem egyiptomi lakoma!
Ez nem egyiptomi lakoma!
ANTONIUS.
Nem is sok hijja! Üssük össze, hó!
Ezt Caesarért!
Nem is sok hijja! Üssük össze, hó!
Ezt Caesarért!
)
CAESAR.
Nagy munka ez: agyam’ folyvást mosom,
S mind szennyesebb.
| Bízvást elengedem. |
S mind szennyesebb.
ANTONIUS.
| Ej! engedj az időnek! |
CAESAR.
Parancsolj néki – s ott leszek! Szivesben,
Mint ennyit inni egyen, böjtölök
Négy nap.
Parancsolj néki – s ott leszek! Szivesben,
Mint ennyit inni egyen, böjtölök
Négy nap.
ENOBARBUS.
Dicső vezér! eljárjunk-e
Bacchus-táncunkat itt, e lakoma
Díszére?
Dicső vezér! eljárjunk-e
Bacchus-táncunkat itt, e lakoma
Díszére?
POMPEIUS.
Járd el, kérlek, jó vitéz!
Járd el, kérlek, jó vitéz!
ANTONIUS.
Fogjunk kezet hát, körbe mind, a míg
A bor hatalma édes és szelid
Lethébe nem merít!
Fogjunk kezet hát, körbe mind, a míg
A bor hatalma édes és szelid
Lethébe nem merít!
ENOBARBUS.
Fülünket ostromolja riadó
Zene. Én elhelyezlek; e fiú
Dalolni fog; s a végsort minden ember,
A hogy csak birja, úgy kiáltsa rá.
DAL
Jöszte, vastag borkirály,
Pisla Bacchus, ide állj!
Bút, gondot a bor elnyelend,
Fejünkön a venyíge leng;
Igyunk, míg a világ kereng!
| Fogjunk kezet! |
Zene. Én elhelyezlek; e fiú
Dalolni fog; s a végsort minden ember,
A hogy csak birja, úgy kiáltsa rá.
| (Zene. Enobarbus a kört rendezi.) |
Jöszte, vastag borkirály,
Pisla Bacchus, ide állj!
Bút, gondot a bor elnyelend,
Fejünkön a venyíge leng;
Igyunk, míg a világ kereng!
MIND.
Igyunk, míg a világ kereng!
Igyunk, míg a világ kereng!
CAESAR.
Mi kell több? – Jó éjt Pompeius!
Hadd vigyelek magammal; a komoly
Ügyek nem szivelik e léhaságot.
Jerünk, urak! – Már égnek arczaink.
Hős Enobarbus is gyöngébb a bornál.
Nyelvem töri a szót; e bősz tivornya
Kivett magunkból! Mit mondjak tovább?
Jó éjt! – Derék Antonius, add kezed’!
Mi kell több? – Jó éjt Pompeius!
| (Antoniushoz) Baráton, |
Ügyek nem szivelik e léhaságot.
Jerünk, urak! – Már égnek arczaink.
Hős Enobarbus is gyöngébb a bornál.
Nyelvem töri a szót; e bősz tivornya
Kivett magunkból! Mit mondjak tovább?
Jó éjt! – Derék Antonius, add kezed’!
POMPEIUS.
Meglátom majd, mit tudtok szárazon!
Meglátom majd, mit tudtok szárazon!
ANTONIUS.
No, majd! – Kezed’, uram!
No, majd! – Kezed’, uram!
POMPEIUS.
Apámnak háza kezeden! – De mit?
Barátokká levénk! – Le a naszádba.
| Antonius! |
Barátokká levénk! – Le a naszádba.
ENOBARBUS.
Vigyázzatok, hogy el ne csúszszatok.
Én nem szállok ki, Menas!
Vigyázzatok, hogy el ne csúszszatok.
| (Popeius, Caesar, Antonius, Kiséret el.) |
MENAS.
hajószobámba! Rajta, még zenét.
A húr sikoltson! Dob peregjen!
Eh, Hadd hallja Neptun, mint veszünk bucsút
Mi e nagyoktól! Akaszszák fel őket!
| Jőj az én |
A húr sikoltson! Dob peregjen!
Eh, Hadd hallja Neptun, mint veszünk bucsút
Mi e nagyoktól! Akaszszák fel őket!
ENOBARBUS.
Hó! Rajta! – Itt a sapkám! –
Hó! Rajta! – Itt a sapkám! –
MENAS.
| Jer, vitéz, jer! |
| (Mind el.) |
