XII. SZÍN.
Ugyanott. Más szoba.
Antonius, Eros jönnek.
ANTONIUS.
Látsz engem, Eros?
Látsz engem, Eros?
EROS.
| Hogyne, jó uram! |
ANTONIUS.
Sárkány alakban látni néha felhőt,
Ködképeket, majd medve, majd oroszlány,
Vagy bástya, vagy lecsüngő szirt gyanánt;
Majd kék fokot, rovátkos ormokat,
Rajtok fasort, hogy szinte integet,
Szemünk’ gúnyolva, semmivel; ilyent
Láttál; a szürkület káprái –
Sárkány alakban látni néha felhőt,
Ködképeket, majd medve, majd oroszlány,
Vagy bástya, vagy lecsüngő szirt gyanánt;
Majd kék fokot, rovátkos ormokat,
Rajtok fasort, hogy szinte integet,
Szemünk’ gúnyolva, semmivel; ilyent
Láttál; a szürkület káprái –
EROS.
| Láttam. |
ANTONIUS.
Mi még imént ló, pillanatban azt
Szétmossa felhő, szétmegy, összefoly,
Mint víz a vízzel.
Mi még imént ló, pillanatban azt
Szétmossa felhő, szétmegy, összefoly,
Mint víz a vízzel.
EROS.
| Úgy van, jó uram |
ANTONIUS.
Édes cselédem, most vezéred is
Ily tűnemény. Antonius vagyok még,
De alakomat nem tarthatom soká.
Egyiptomért küzdenék; s im a királynő –
Kinek szivét, hittem: birom; hisz ő
Birá enyémet, s míg birám, vele
Egy millió szív volt enyém, mi most
Mind oda lőn, – e nő, hah! csalfa kártyán
Caesar kezébe játszta hírnevem’!
Ne, jó Eros, ne sírj; egy megmaradt
Magunk, magunkat elvégezni. – Oh
Édes cselédem, most vezéred is
Ily tűnemény. Antonius vagyok még,
De alakomat nem tarthatom soká.
Egyiptomért küzdenék; s im a királynő –
Kinek szivét, hittem: birom; hisz ő
Birá enyémet, s míg birám, vele
Egy millió szív volt enyém, mi most
Mind oda lőn, – e nő, hah! csalfa kártyán
Caesar kezébe játszta hírnevem’!
Ne, jó Eros, ne sírj; egy megmaradt
Magunk, magunkat elvégezni. – Oh
Mardian jő.
E semmi asszony! kardom’ ellopá.
MARDIAN.
Nem, oh uram! Ő teged szeretett
S sorsát örökre összekapcsolá
A tieddel!
Nem, oh uram! Ő teged szeretett
S sorsát örökre összekapcsolá
A tieddel!
ANTONIUS.
El, czudar herélt, ne szólj!
Mert ő elárult, s meg kell halnia.
El, czudar herélt, ne szólj!
Mert ő elárult, s meg kell halnia.
MARDIAN.
Egy lény csak egy halállal tartozik,
S ő lefizette azt. Mit tenni czélzál:
Megtette ő. Utolsó hangja volt:
Antonius, nemes Antoniusom!
Antonius nevét középen egy
Hörgés szakítja meg, s az fél úton
Maradt a szív s ajak közt. Életét
Kiadta és magába temeté
Nevedet.
Egy lény csak egy halállal tartozik,
S ő lefizette azt. Mit tenni czélzál:
Megtette ő. Utolsó hangja volt:
Antonius, nemes Antoniusom!
Antonius nevét középen egy
Hörgés szakítja meg, s az fél úton
Maradt a szív s ajak közt. Életét
Kiadta és magába temeté
Nevedet.
ANTONIUS.
És meghalt?
És meghalt?
MARDIAN.
| Meg. |
ANTONIUS.
Kapcsolj ki, Eros. A napszám lejárt,
Menjünk aludni. – Hogy bántatlanul
Oldd, oldd e pánczélt! Ajax hétszeres
Pánczéla sem nyomná el szűm verését!
Szakadj ki, bordám! Szív, te légy erősb,
Mint börtönöd, szakítsd ki oldalát.
Siess, Eros! – Katona nem vagyok:
Horpadt vasak, pusztuljatok! vitézül
Cleopatra, és sirok, bocsánatért
Esengve! – Meg kell lenni; elaludt
Fáklyád; feküdj’ le: mit bolyongsz tovább!
Kín a halasztás; az erő magát
Emészti föl. Pecsét rá – s vége van!
– Eros! – Jövök, királynőm! – Eros! – Ah,
Várj meg, hol szellemek virágokon
Feküsznek, ott kéz-fogva járdalunk,
Fenséggel, a ránk-bámult szellemek közt,
Hogy Aeneast s Didót elhagyva, mind
Hozzánk szegődnek! – Eros, hej, Eros!
Kapcsolj ki, Eros. A napszám lejárt,
Menjünk aludni. – Hogy bántatlanul
| Mehetsz: elég díj ily hírért; eredj! | (Mardian el.) |
Pánczéla sem nyomná el szűm verését!
Szakadj ki, bordám! Szív, te légy erősb,
Mint börtönöd, szakítsd ki oldalát.
Siess, Eros! – Katona nem vagyok:
Horpadt vasak, pusztuljatok! vitézül
| Hordálak! | (Eros el.) |
| Itt hagyál, de utolérlek, |
Esengve! – Meg kell lenni; elaludt
Fáklyád; feküdj’ le: mit bolyongsz tovább!
Kín a halasztás; az erő magát
Emészti föl. Pecsét rá – s vége van!
– Eros! – Jövök, királynőm! – Eros! – Ah,
Várj meg, hol szellemek virágokon
Feküsznek, ott kéz-fogva járdalunk,
Fenséggel, a ránk-bámult szellemek közt,
Hogy Aeneast s Didót elhagyva, mind
Hozzánk szegődnek! – Eros, hej, Eros!
| Eros visszajő. |
EROS.
Hivtál, uram?
Hivtál, uram?
ANTONIUS.
Éltem gyalázat, mit az istenek
Utálnak! Én, ki kardomnak hegyén
Birám a földet, s a zöld tengeren
Várost rakék hajókbul: én legyek
Gyávább e nőnél; és nem oly nemes,
Mint ő, ki Caesarnak, halála által
Ezt mondja: „magam hódítám magam’ meg.” –
Eros, megesküvél, ha eljutunk a
Végsőre (s ott vagyunk bizony!), midőn
Mögöttem, elkerülhetlen gyalázat,
Iszony, halál üld, s én parancsolom:
Akkor megölsz. No most: – itt az idő.
Nem engem ütsz: Caesaron ütsz sebet.
Ne sápadj!
| Ha Cleopatra meghalt: |
Utálnak! Én, ki kardomnak hegyén
Birám a földet, s a zöld tengeren
Várost rakék hajókbul: én legyek
Gyávább e nőnél; és nem oly nemes,
Mint ő, ki Caesarnak, halála által
Ezt mondja: „magam hódítám magam’ meg.” –
Eros, megesküvél, ha eljutunk a
Végsőre (s ott vagyunk bizony!), midőn
Mögöttem, elkerülhetlen gyalázat,
Iszony, halál üld, s én parancsolom:
Akkor megölsz. No most: – itt az idő.
Nem engem ütsz: Caesaron ütsz sebet.
Ne sápadj!
EROS.
Oh nagy istenek! soha!
Én azt tegyem, mit a parthus nyilak,
Bár ellenid, czélt vétve, nem tehettek?
Oh nagy istenek! soha!
Én azt tegyem, mit a parthus nyilak,
Bár ellenid, czélt vétve, nem tehettek?
ANTONIUS.
Akarsz, Eros, ablakban állani
Rómában, nézni engem megkötött
Kezekkel, járom gyáva nyakamon,
Az égető gyalázat arczimon;
Míg Caesar kocsijának kereke
Sárral dobáland, becstelent! kivánod
Ezt látni?
Akarsz, Eros, ablakban állani
Rómában, nézni engem megkötött
Kezekkel, járom gyáva nyakamon,
Az égető gyalázat arczimon;
Míg Caesar kocsijának kereke
Sárral dobáland, becstelent! kivánod
Ezt látni?
EROS.
Nem, nem!
Nem, nem!
ANTONIUS.
Meggyógyít egy seb. Vond ki azt a jó
Becsületes kardot, mit oly hiven
Hordál hazád ügyében.
| Jöszte hát, hamar. |
Becsületes kardot, mit oly hiven
Hordál hazád ügyében.
EROS.
Bocsáss meg!
| Oh uram |
ANTONIUS.
Hogy szabaddá tettelek:
Nem esküvél meg erre? Rajta most!
Vagy hát előbbi hűséged merő
Véletlen volt! Vonja kardot és jere!
Hogy szabaddá tettelek:
Nem esküvél meg erre? Rajta most!
Vagy hát előbbi hűséged merő
Véletlen volt! Vonja kardot és jere!
EROS.
Vagy legalább fordítsd el arczodat:
Min egy világ hatalma tündököl.
Vagy legalább fordítsd el arczodat:
Min egy világ hatalma tündököl.
ANTONIUS.
| Legyen! | (Elfordul.) |
EROS.
| Kivontam. | (Kardot von.) |
ANTONIUS.
A mért kivontad!
| Tedd egyszerre hát, |
EROS.
Vezérem, imperatorom, e véres
Csapás előtt még, hadd vegyek bucsút!
| Édes jó uram, |
Csapás előtt még, hadd vegyek bucsút!
ANTONIUS.
Ha úgy kivánod, hát: isten veled!
Ha úgy kivánod, hát: isten veled!
EROS.
Isten vele, vezérem! – Döfhetek?
Isten vele, vezérem! – Döfhetek?
ANTONIUS.
Most!
Most!
EROS.
| Így ni! (Maga ereszkedik kardjába.) |
| Legalább nem látom az |
| Antonius halálát! | (Meghal.) |
ANTONIUS.
Te, háromszorta, nálam! megtanítsz,
Hős Eros, mit kell tennem, mit te értem
Megtenni nem tudál. – Te és királynőm
Adtok nemes példát! Mint vőlegény
Menyasszonyágyba, úgy megyek, örömmel
A halálba! Rajta! – Eros, im urad
Tőled tanul: s úgy tesz, mint te tevél!
Mit! nem halok meg? Mégse? Hé, az őr!
Segítsetek meghalnom –
Dercetas Őrökkel jő.
| Oh, nemesb |
Hős Eros, mit kell tennem, mit te értem
Megtenni nem tudál. – Te és királynőm
Adtok nemes példát! Mint vőlegény
Menyasszonyágyba, úgy megyek, örömmel
A halálba! Rajta! – Eros, im urad
Tőled tanul: s úgy tesz, mint te tevél!
| (Kardjába dől.) |
Segítsetek meghalnom –
Dercetas Őrökkel jő.
1. ŐR.
| Hej, mi zaj? |
ANTONIUS.
Nem sikerült, – barátim – jertek és
Hajtsátok, a mit kezdtem, végre ti!
Nem sikerült, – barátim – jertek és
Hajtsátok, a mit kezdtem, végre ti!
2 ŐR.
Lehúllt a csillag!
Lehúllt a csillag!
1. ŐR.
| Világ vége! |
MIND.
| Jaj, jaj! |
ANTONIUS.
Öljön meg, oh! ki még szeret.
Öljön meg, oh! ki még szeret.
1. ŐR.
| Nem én. |
2. ŐR.
Sem én.
Sem én.
3. ŐR.
| Egyik sem. | (Őrök elmennek.) |
DERCETAS.
Szolgáidat elriasztja mind! – E kard,
E hírrel, Caesarnak kegyébe juttat!
| Balsors s halálod |
E hírrel, Caesarnak kegyébe juttat!
| Diomedes jő. |
DIOMEDES.
Hol Antonius?
Hol Antonius?
DERCETAS.
Itt, Diomedes, itt.
Itt, Diomedes, itt.
DIOMEDES.
Él? Ember, nem felelsz? (Dercetes el.)
Él? Ember, nem felelsz? (Dercetes el.)
ANTONIUS.
Ah, Dioméd, te vagy? Vonj kardot, és
Segíts kimúlnom!
Ah, Dioméd, te vagy? Vonj kardot, és
Segíts kimúlnom!
DIOMEDES.
Úrnőm, Cleopatra küld hozzád.
| Oh dicső uram! |
ANTONIUS.
Küldött?
| Mikor |
DIOMEDES.
Imént.
Imént.
ANTONIUS.
| S hol van? |
DIOMEDES.
Sírboltba. Jós félelme megsugá,
Mi im be is telett! Mert látva, hogy
Benned gyanú kelt (bár alaptalan),
Hogy Caesarral szövetkezik, s dühöd’
Le nem csitithatá: izente, hogy
Meghalt. De félve: hogy’ veended ezt,
Most a valót tudatni küld im engem!
Ah, reszketek, tán későn érkezem!
| Bezárkozott a |
Mi im be is telett! Mert látva, hogy
Benned gyanú kelt (bár alaptalan),
Hogy Caesarral szövetkezik, s dühöd’
Le nem csitithatá: izente, hogy
Meghalt. De félve: hogy’ veended ezt,
Most a valót tudatni küld im engem!
Ah, reszketek, tán későn érkezem!
ANTONIUS.
Későn, jó Diomed! Hívj, kérlek, őrt.
Későn, jó Diomed! Hívj, kérlek, őrt.
DIOMEDES.
Hej, hol az őr! hej, a vezéri őrség!
Hé! uratok hív!
Őrök jönnek.
Hej, hol az őr! hej, a vezéri őrség!
Hé! uratok hív!
Őrök jönnek.
ANTONIUS.
Cleopatrához vigyetek, barátom.
A vég-szolgálat, melyre kérlek, ez!
Cleopatrához vigyetek, barátom.
A vég-szolgálat, melyre kérlek, ez!
1. ŐR.
Jaj, jaj nekünk! Hogy túl nem élheted
Szolgáidat!
Jaj, jaj nekünk! Hogy túl nem élheted
Szolgáidat!
MIND.
Jaj! jaj nekünk e nap!
Jaj! jaj nekünk e nap!
ANTONIUS.
Mért adtok új gyönyört a durva sorsnak,
Fiúk, e búval? Jobb, mosolygjatok,
Midőn lesújt; mi sújtsuk így le őt,
Mutatva, hogy nem veszszük semmibe.
Vigyetek; oh hányszor vezettelek,
Most vigyetek karon; s előre is
Köszönetem’ vegyétek.
Mért adtok új gyönyört a durva sorsnak,
Fiúk, e búval? Jobb, mosolygjatok,
Midőn lesújt; mi sújtsuk így le őt,
Mutatva, hogy nem veszszük semmibe.
Vigyetek; oh hányszor vezettelek,
Most vigyetek karon; s előre is
Köszönetem’ vegyétek.
| (Antoniust fölfogják. Mind el.) |
