I. SZÍN.
Athén. Csarnok Timon házában.
A Költő, Festész, Ékszerész, Kalmár és Mások, külön-külön ajtókon, jönnek.
KÖLTŐ.
Adj’ Isten.
Adj’ Isten.
FESTÉSZ.
| Örvendek, hogy jól vagy. |
KÖLTŐ.
Nem láttalak már. Hány hét a világ?
| Oly rég |
FESTÉSZ.
Mával is kevesebb.
Mával is kevesebb.
KÖLTŐ.
Valami különösebb, ritka ujság,
A krónikákban hallatlan? – Jóság büve!
Hatalmad gyüjté össze mind e lelket
Szolgálatúl. A kalmárt ismerem.
| Tudjuk. De nincs-e |
A krónikákban hallatlan? – Jóság büve!
Hatalmad gyüjté össze mind e lelket
Szolgálatúl. A kalmárt ismerem.
FESTÉSZ.
Én mind a kettőt: amaz ékszerész.
Én mind a kettőt: amaz ékszerész.
KALMÁR.
Derék egy úr!
Derék egy úr!
ÉKSZERÉSZ.
| De már az bizonyos. |
KALMÁR.
Nincs mása! Mintha idomítva volna
Fáradhatatlan s örökös adásra:
Ő valamennyin túltesz.
Nincs mása! Mintha idomítva volna
Fáradhatatlan s örökös adásra:
Ő valamennyin túltesz.
ÉKSZERÉSZ.
| Ím egy ékszer – |
KALMÁR.
Kérlek, mutasd meg. Timon úrnak úgy-e?
Kérlek, mutasd meg. Timon úrnak úgy-e?
ÉKSZERÉSZ.
Ha becsüjét helyesli. No de hát –
Ha becsüjét helyesli. No de hát –
KÖLTŐ. (Szavalva.)
A ki jutalmért a hitványt dicsérte,
Ama szerencsés vers hirének árt,
Mely a jelesről méltán énekel.
A ki jutalmért a hitványt dicsérte,
Ama szerencsés vers hirének árt,
Mely a jelesről méltán énekel.
KALMÁR.
Alakja szép.
Alakja szép.
ÉKSZERÉSZ.
| S mi dús! Nézd csak vizét. |
FESTÉSZ.
Hogy lelkesít e mű, e nagy urunknak
Tett hódolat!
Hogy lelkesít e mű, e nagy urunknak
Tett hódolat!
KÖLTŐ.
Költészetünk, mint mézga, ott szivárog,
A honnan él: a tűz csak ütve tör
Ki a kovából; a mi szende lángunk
Magát szüli, s folyamként fut a parttól,
A melybe ütközött. – Hát ez mi, nálad?
| Csak úgy kicsusszantottam. |
A honnan él: a tűz csak ütve tör
Ki a kovából; a mi szende lángunk
Magát szüli, s folyamként fut a parttól,
A melybe ütközött. – Hát ez mi, nálad?
FESTÉSZ.
Festmény. – Mikor fog könyved megjelenni?
Festmény. – Mikor fog könyved megjelenni?
KÖLTŐ.
Nyomban, mihelyt azt néki bémutattam.
– Hadd lám a képet.
Nyomban, mihelyt azt néki bémutattam.
– Hadd lám a képet.
FESTÉSZ.
| A kép jó. |
KÖLTŐ.
Ez itt be jól, fölségesen kiválik.
| Az ám! |
FESTÉSZ.
Megjárja.
Megjárja.
KÖLTŐ.
Öntermetét! mily lelki hatalom
Lövell e szemből! mennyi képzelem
Mozog ez ajkon! Szinte tolmácsoljuk
E néma tartást.
| Pompás! Hogy beszéli e kecs |
Lövell e szemből! mennyi képzelem
Mozog ez ajkon! Szinte tolmácsoljuk
E néma tartást.
FESTÉSZ.
Az életet majmolja csínosan.
Hát e vonás: jó?
Az életet majmolja csínosan.
Hát e vonás: jó?
KÖLTŐ.
Leczkézi, mondom: művész verseny éled
Mind e vonásban, s élőbb mint az élet.
Tanácsosok mennek keresztűl a színen.
| A természetet |
Mind e vonásban, s élőbb mint az élet.
Tanácsosok mennek keresztűl a színen.
FESTÉSZ.
Hogy járnak ezen úrhoz!
Hogy járnak ezen úrhoz!
KÖLTŐ.
Athén tanácsosi: – a boldogok!
Athén tanácsosi: – a boldogok!
FESTÉSZ.
Ni, mégis!
Ni, mégis!
KÖLTŐ.
Lám, hogy tolúl, hogy árad itt a vendég.
Durva müvemben alkoték oly embert,
Kit fölkarolva, legbővebben ellát
Ez alvilág: szabad irányomat nem
Gátolja semmi részlet; az önállón
Halad viaszkom széles tengerén;
S röptömnek egy pontját sem mérgezi
Czélzott gonoszság; sasként szárnyal az,
Bátran, előre, nem hagyván nyomot.
Lám, hogy tolúl, hogy árad itt a vendég.
Durva müvemben alkoték oly embert,
Kit fölkarolva, legbővebben ellát
Ez alvilág: szabad irányomat nem
Gátolja semmi részlet; az önállón
Halad viaszkom széles tengerén;
S röptömnek egy pontját sem mérgezi
Czélzott gonoszság; sasként szárnyal az,
Bátran, előre, nem hagyván nyomot.
FESTÉSZ.
Hogy értselek?
Hogy értselek?
KÖLTŐ.
Látod, hogy minden rendü s lelkü ember
(A csalfa és ledér szintúgy, miként
A szigorú s komoly) szolgálatát
Ajánlja Tímon úrnak: dús vagyon,
Kapcsolva kedves, jó természetéhez,
Minden szivet meghódít s elsajátít,
Hogy őt szeresse és szolgálja: s nem csak
Tükörbe’ készült képü hizelkedők,
De Apemant, kinek fő élve önutálat,
Előtte térdet hajt s békén megy el,
Boldog, ha Tímon bólintott felé.
| Majd föltárom neked. |
(A csalfa és ledér szintúgy, miként
A szigorú s komoly) szolgálatát
Ajánlja Tímon úrnak: dús vagyon,
Kapcsolva kedves, jó természetéhez,
Minden szivet meghódít s elsajátít,
Hogy őt szeresse és szolgálja: s nem csak
Tükörbe’ készült képü hizelkedők,
De Apemant, kinek fő élve önutálat,
Előtte térdet hajt s békén megy el,
Boldog, ha Tímon bólintott felé.
FESTÉSZ.
Beszélgetésben láttam őket.
Beszélgetésben láttam őket.
KÖLTŐ.
Fortúna trónját kellemes, magas
Halomra helyezém: a hegy tövében
Minden nemű és módú nép sorakszik,
Fáradva, hogy a gömbnek domborán
Emelje állását; s mindnyája közt,
Kik szemök’ az uralgó nőre szegzik,
Egyikre Tímon termetét ruházom:
Fortúna ivor keze őt felinti,
És kegye által versenytársi menten
Szolgái lesznek.
Fortúna trónját kellemes, magas
Halomra helyezém: a hegy tövében
Minden nemű és módú nép sorakszik,
Fáradva, hogy a gömbnek domborán
Emelje állását; s mindnyája közt,
Kik szemök’ az uralgó nőre szegzik,
Egyikre Tímon termetét ruházom:
Fortúna ivor keze őt felinti,
És kegye által versenytársi menten
Szolgái lesznek.
FESTÉSZ.
E trón, Fortúna, e halom, s az egy,
A lent maradtak közül felhivott,
Fejét a meredeknek hajtva, hogy
Felkapjon a szerencséhez: nekünk is
Jó, úgy hiszem, képül.
| Czélszerű egy eszme. |
A lent maradtak közül felhivott,
Fejét a meredeknek hajtva, hogy
Felkapjon a szerencséhez: nekünk is
Jó, úgy hiszem, képül.
KÖLTŐ.
Ők mind, imént pajtási (némelyik
Különb is nála), immár csak utána
Járnak, tisztelgve töltik csarnokit,
Áldozva sugdosnak fülébe, szentnek
Tekintik kengyelét, sőt a szabad
Léget kegyéből szivják.
| Ne csak. Vigyázz. |
Különb is nála), immár csak utána
Járnak, tisztelgve töltik csarnokit,
Áldozva sugdosnak fülébe, szentnek
Tekintik kengyelét, sőt a szabad
Léget kegyéből szivják.
FESTÉSZ.
| Ejnye! Hát még? |
KÖLTŐ.
Ha, változó szeszélyiben, Fortúna
Lerúgja volt kegyenczét: hívei,
Kik – négykézláb is – törtek fel utána
A hegytetőre, hagyják őt lecsúszni,
S hanyatló lábát nem kiséri egy se.
Ha, változó szeszélyiben, Fortúna
Lerúgja volt kegyenczét: hívei,
Kik – négykézláb is – törtek fel utána
A hegytetőre, hagyják őt lecsúszni,
S hanyatló lábát nem kiséri egy se.
FESTÉSZ.
Közönséges dolog. Erkölcsi képet
Ezrével is mutathatok, mely ilyen
Fortúnaféle gyors csapást velősben
Fest, mint a szó. De jó lesz bémutatnod
Timonnak, a mit bárki szeme látott:
A főt le, lábat föl.
Harsonaszó, Timon jő, Kisérettel; Ventidius Inasa beszél vele.
Közönséges dolog. Erkölcsi képet
Ezrével is mutathatok, mely ilyen
Fortúnaféle gyors csapást velősben
Fest, mint a szó. De jó lesz bémutatnod
Timonnak, a mit bárki szeme látott:
A főt le, lábat föl.
Harsonaszó, Timon jő, Kisérettel; Ventidius Inasa beszél vele.
TIMON.
| Ő fogva, mondod? |
VENTIDIUS INASA.
Az, uram. Öt talenttel tartozik;
Vagyona szűk, hitelezői szigorúk:
Azért becses irásodat szeretné
Azokhoz, a kik elzárták. Ha ez nincs,
Reménye vész.
Az, uram. Öt talenttel tartozik;
Vagyona szűk, hitelezői szigorúk:
Azért becses irásodat szeretné
Azokhoz, a kik elzárták. Ha ez nincs,
Reménye vész.
)
TIMON.
Nem vagyok olyan, hogy, ha rám szorúlnak,
Barátimat lerázzam. Oly nemesnek
Ismerem őt, ki méltó a segélyre.
Meg is lesz ez: lerovom tartozását,
S kiszabadítom.
| Nemes Ventidius! Jó. |
Barátimat lerázzam. Oly nemesnek
Ismerem őt, ki méltó a segélyre.
Meg is lesz ez: lerovom tartozását,
S kiszabadítom.
VENTIDIUS INASA.
Örök hálára készted.
Örök hálára készted.
TIMON.
Tisztelem. A váltságot küldöm. És kérd,
Hogy látogasson meg, mihelyt szabad.
Mert nem elég a gyöngét fölsegítni,
Kell támogatni is. Isten veled.
Tisztelem. A váltságot küldöm. És kérd,
Hogy látogasson meg, mihelyt szabad.
Mert nem elég a gyöngét fölsegítni,
Kell támogatni is. Isten veled.
VENTIDIUS INASA.
Az isten áldja meg nagyságodat. (El.)
Egy athéni Öreg jő.
Az isten áldja meg nagyságodat. (El.)
Egy athéni Öreg jő.
ÖREG.
Hallgass meg, Tímon!
Hallgass meg, Tímon!
TIMON.
| Rajta, jó atyus. |
ÖREG.
Van egy Lucilius nevű cseléded?
Van egy Lucilius nevű cseléded?
TIMON.
Van. Mi bajod vele?
Van. Mi bajod vele?
ÖREG.
Nemes Timon, hivasd magad elé.
Nemes Timon, hivasd magad elé.
TIMON.
Kiséretemben van? – Lucilius!
Lucilius jő.
Kiséretemben van? – Lucilius!
Lucilius jő.
LUCILIUS.
Nagysád szolgálatára, itt vagyok.
Nagysád szolgálatára, itt vagyok.
ÖREG.
Ez a legény, uram, ez inasod
Estende házamhoz jár. Kis koromtól
Szerettem gazdálkodni, s vagyonom
Tisztesb egy örökösre érdemes,
Mint a ki tányért hordoz.
Ez a legény, uram, ez inasod
Estende házamhoz jár. Kis koromtól
Szerettem gazdálkodni, s vagyonom
Tisztesb egy örökösre érdemes,
Mint a ki tányért hordoz.
TIMON.
| Nos, tovább? |
ÖREG.
Csak egy leányom van, más rokonom nincs,
A kire szerzeményem’ hagyhatom.
Szép lány, egyik legifjabb eladó,
És drága pénzen, legjobb mód szerint
Neveltetém. De szolgád ím szerelmét
Kisérti. Kérlek, nemes úr, te is tiltsd
Találkozásukat; magam hijába
Beszéltem.
Csak egy leányom van, más rokonom nincs,
A kire szerzeményem’ hagyhatom.
Szép lány, egyik legifjabb eladó,
És drága pénzen, legjobb mód szerint
Neveltetém. De szolgád ím szerelmét
Kisérti. Kérlek, nemes úr, te is tiltsd
Találkozásukat; magam hijába
Beszéltem.
TIMON.
Ő becsületes fiú.
Ő becsületes fiú.
ÖREG.
Maradjon is hát az, Timon: jutamát
Becsűletességében lelje föl
S ne vígye lányom’.
Maradjon is hát az, Timon: jutamát
Becsűletességében lelje föl
S ne vígye lányom’.
TIMON.
| Szereti a lányka? |
ÖREG.
Ifjú s fogékony. Önnön egykori
Indúlatainkból tudjuk, mily szeles
A fiatalság.
Ifjú s fogékony. Önnön egykori
Indúlatainkból tudjuk, mily szeles
A fiatalság.
TIMON. (Luciliushoz.)
Szereted a lányt?
Szereted a lányt?
LUCILIUS.
Igen, uram, s ő szívesen fogadja.
Igen, uram, s ő szívesen fogadja.
ÖREG.
Ha egyezésem nélkül megy férjhez, tanúim
Az istenek, világ koldúsi közzül
Választok örököst, s őt mindenemből
Kitagadom.
Ha egyezésem nélkül megy férjhez, tanúim
Az istenek, világ koldúsi közzül
Választok örököst, s őt mindenemből
Kitagadom.
TIMON.
Hát ha hozzá való
Mátkával egyesűl, mit adsz neki?
Hát ha hozzá való
Mátkával egyesűl, mit adsz neki?
ÖREG.
Három talentet most; végtére mindent.
Három talentet most; végtére mindent.
TIMON.
Ez ifjú régen szolgál engemet;
S javára, kissé megerőködöm:
Ez emberi kötély. Add néki lányod’:
Mit ő kap, ellensúlyzom a fiúnál,
Hogy ugyanannyit nyomjon.
Ez ifjú régen szolgál engemet;
S javára, kissé megerőködöm:
Ez emberi kötély. Add néki lányod’:
Mit ő kap, ellensúlyzom a fiúnál,
Hogy ugyanannyit nyomjon.
ÖREG.
Kösd le becsűleted: s a lány övé.
| Nemes úr, |
TIMON.
Csapj föl! Becsűletemre, szómnak állok.
Csapj föl! Becsűletemre, szómnak állok.
LUCILIUS.
Alásan köszönöm. Jószág, vagyon
Sohse kerűljön a kezem alá,
Hogy azt ne nézzem a tiédnek! (Lucilius s az Öreg el.)
Alásan köszönöm. Jószág, vagyon
Sohse kerűljön a kezem alá,
Hogy azt ne nézzem a tiédnek! (Lucilius s az Öreg el.)
KÖLTŐ.
Uram, fogadd munkámat, s élj sokáig!
Uram, fogadd munkámat, s élj sokáig!
TIMON.
Ah, köszönöm. Mindjárt lesz szóm veled;
Ne menj el. – Hát te mit hoztál, barátom?
Ah, köszönöm. Mindjárt lesz szóm veled;
Ne menj el. – Hát te mit hoztál, barátom?
FESTÉSZ.
Festményt, uram. Kérlek, fogadd el.
Festményt, uram. Kérlek, fogadd el.
TIMON.
A képeket szivesen fogadom.
A kép leginkább a valódi ember:
Miót’ a gazság vásárt űz valónkkal,
Külszín az ember: a festmény pedig
Mindenkor az, a mit mutat. Müved
Tetszik nekem; s hogy tetszik, megtudod.
Kiséretemben várj, mig majd beszélünk.
A képeket szivesen fogadom.
A kép leginkább a valódi ember:
Miót’ a gazság vásárt űz valónkkal,
Külszín az ember: a festmény pedig
Mindenkor az, a mit mutat. Müved
Tetszik nekem; s hogy tetszik, megtudod.
Kiséretemben várj, mig majd beszélünk.
FESTÉSZ.
Áldjon az ég!
Áldjon az ég!
TIMON.
Együtt ebédelünk. – Nos, ékszerednek
Ártott a becslés.
| Isten veled. Kezed’. |
Ártott a becslés.
ÉKSZERÉSZ.
| Hogyhogy! becsmérelték? |
TIMON.
Sőt túlontúl dicsérték. Hogyha úgy
Venném meg azt, a mint magasztalák,
Végkép ki lennék fosztva.
Sőt túlontúl dicsérték. Hogyha úgy
Venném meg azt, a mint magasztalák,
Végkép ki lennék fosztva.
ÉKSZERÉSZ.
Hogy eladó megadná. De tudod,
Efféle holmit, változván ura,
A birtokos szerint becsülnek; és hidd,
Értéke nő, ha nagysád viseli.
| Ára olyan, |
Efféle holmit, változván ura,
A birtokos szerint becsülnek; és hidd,
Értéke nő, ha nagysád viseli.
TIMON.
Jó gúny.
Jó gúny.
KALMÁR.
Mindenki azt beszéli.
| Nem az, uram. E nyelv közös: |
TIMON.
Szidás kell-é tinektek?
Apemantus ő.
| Lám, ki jő itt. |
Apemantus ő.
ÉKSZERÉSZ.
Nagysáddal együtt.
| Tűrjük azt |
)
KALMÁR.
| Ő senkit se kímél. |
TIMON.
No, nyájas Apemantus, jó napot.
No, nyájas Apemantus, jó napot.
APEMANTUS.
Mig nyájas l’endek, tartsd meg jó napod’:
Ha te kutyád lészsz, s e gazok erényesek.
Mig nyájas l’endek, tartsd meg jó napod’:
Ha te kutyád lészsz, s e gazok erényesek.
TIMON.
Miért nevezed őket gazoknak? Hisz nem ismered.
Miért nevezed őket gazoknak? Hisz nem ismered.
APEMANTUS.
Hát nem athéniak?
Hát nem athéniak?
TIMON.
Azok.
Azok.
APEMANTUS.
Úgy nem bánom szavamat.
Úgy nem bánom szavamat.
ÉKSZERÉSZ.
Engem ismersz, Apemantus.
Engem ismersz, Apemantus.
APEMANTUS.
Tudod, hogy ismerlek; neveden szólítottalak.
Tudod, hogy ismerlek; neveden szólítottalak.
TIMON.
Büszke vagy, Apemantus.
Büszke vagy, Apemantus.
APEMANTUS.
Főleg arra, hogy nem hasonlítok Timonhoz.
Főleg arra, hogy nem hasonlítok Timonhoz.
TIMON.
Hová vagy indulóban?
Hová vagy indulóban?
APEMANTUS.
Egy becsületes athéninak akarom kiverni agya velejét.
Egy becsületes athéninak akarom kiverni agya velejét.
TIMON.
Az olyan tett, a miért meg kell halnod.
Az olyan tett, a miért meg kell halnod.
APEMANTUS.
Meg, ha semmittevésért halált mond a törvény.
Meg, ha semmittevésért halált mond a törvény.
TIMON.
Hogy tetszik neked ez a festmény, Apemantus?
Hogy tetszik neked ez a festmény, Apemantus?
APEMANTUS.
Nagyon, mert ártatlan.
Nagyon, mert ártatlan.
TIMON.
Nem jól munkált, a ki a festészt csinálta; pedig ez ugyan piszkos egy munka.
Nem jól munkált, a ki a festészt csinálta; pedig ez ugyan piszkos egy munka.
FESTÉSZ.
Kutya!
Kutya!
APEMANTUS.
Anyád fajombeli. Vaj mi ő, ha én kutya vagyok?
Anyád fajombeli. Vaj mi ő, ha én kutya vagyok?
TIMON.
Ebédelsz-e velem, Apemantus?
Ebédelsz-e velem, Apemantus?
APEMANTUS.
Nem; nem eszem urakat.
Nem; nem eszem urakat.
TIMON.
Ha azt ennél, megharagítanád a nőket.
Ha azt ennél, megharagítanád a nőket.
APEMANTUS.
Oh, azok esznek urakat; s az terheli meg a hasokat.
Oh, azok esznek urakat; s az terheli meg a hasokat.
TIMON.
Mosdatlan czélzás.
Mosdatlan czélzás.
APEMANTUS.
Mosd meg és tartsd meg fáradságodért.
Mosd meg és tartsd meg fáradságodért.
TIMON.
Hogy tetszik neked ez az ékszer, Apemantus?
Hogy tetszik neked ez az ékszer, Apemantus?
APEMANTUS.
Nem oly jól, mint az őszinte szó; pedig az egy fillérjébe sem kerűl az embernek.
Nem oly jól, mint az őszinte szó; pedig az egy fillérjébe sem kerűl az embernek.
TIMON.
Mit gondolsz, mennyit ér?
Mit gondolsz, mennyit ér?
APEMANTUS.
Nem ér annyit, hogy gondoljak vele. – No, költő?
Nem ér annyit, hogy gondoljak vele. – No, költő?
KÖLTŐ.
No, bölcsész?
No, bölcsész?
APEMANTUS.
Hazudsz.
Hazudsz.
KÖLTŐ.
Hát nem vagy az?
Hát nem vagy az?
APEMANTUS.
De igen.
De igen.
KÖLTŐ.
E szerint nem hazudok.
E szerint nem hazudok.
APEMANTUS.
Hát nem vagy költő?
Hát nem vagy költő?
KÖLTŐ.
De igen.
De igen.
APEMANTUS.
E szerint hazudsz. Pillants utolsó művedbe, a hol őt érdemes férfinak képzeled.
E szerint hazudsz. Pillants utolsó művedbe, a hol őt érdemes férfinak képzeled.
KÖLTŐ.
Az nem képzelet; ő igazán az.
Az nem képzelet; ő igazán az.
APEMANTUS.
Az igaz, érdemes rád, és hogy megfizessen munkádért: a ki szereti a hízelgést, érdemes a hízelgőre. Egek, ha én úr volnék!
Az igaz, érdemes rád, és hogy megfizessen munkádért: a ki szereti a hízelgést, érdemes a hízelgőre. Egek, ha én úr volnék!
TIMON.
Ugyan mit cselekednél akkor, Apemantus?
Ugyan mit cselekednél akkor, Apemantus?
APEMANTUS.
Ugyanazt, a mit Apemantus most cselekszik: teljes szívemből gyűlölném az urat.
Ugyanazt, a mit Apemantus most cselekszik: teljes szívemből gyűlölném az urat.
TIMON.
Micsoda! tenmagadat?
Micsoda! tenmagadat?
APEMANTUS.
Enmagamat.
Enmagamat.
TIMON.
Miért?
Miért?
APEMANTUS.
Mert uraságomban nem lennék többé haragos kedvű. – Nem vagy te kalmár?
Mert uraságomban nem lennék többé haragos kedvű. – Nem vagy te kalmár?
KALMÁR.
Az vagyok, Apemantus.
Az vagyok, Apemantus.
APEMANTUS.
Veszítsen el a kereskedés, ha az istenek nem teszik!
Veszítsen el a kereskedés, ha az istenek nem teszik!
KALMÁR.
Ha a kereskedés teszi, az istenek teszik.
Ha a kereskedés teszi, az istenek teszik.
APEMANTUS.
A kereskedés istened: hát istened veszítsen el!
Harsonaszó. Egy Inas jő.
A kereskedés istened: hát istened veszítsen el!
Harsonaszó. Egy Inas jő.
TIMON.
Mit harsonáznak?
Mit harsonáznak?
INAS.
Ez Alcibiades, vagy húsz lovassal,
Bajtársival.
Ez Alcibiades, vagy húsz lovassal,
Bajtársival.
TIMON.
Ti, kérlek, menjetek
Fogadni, s kalaúzoljátok hozzánk.
(Néhányan a Kiséretből el.)
Te itt ebédelsz. Míg meg nem köszöntem,
Ne menj; s ha meglesz az ebéd, a festvényt
Mutasd. – Örűlök látni arczotok’.
Alcibiades, társaságával jő.
Barátom, üdvözöllek!
Ti, kérlek, menjetek
Fogadni, s kalaúzoljátok hozzánk.
(Néhányan a Kiséretből el.)
Te itt ebédelsz. Míg meg nem köszöntem,
Ne menj; s ha meglesz az ebéd, a festvényt
Mutasd. – Örűlök látni arczotok’.
Alcibiades, társaságával jő.
Barátom, üdvözöllek!
APEMANTUS.
Köszvény zsugoritsa és száraszsza hajlós
Tagjaitok’! – Mi szűk a szeretet
Ez édes gaznép s ennyi bók között! –
Az ember elfajult majommá.
| Úgy. No, jertek! – |
Tagjaitok’! – Mi szűk a szeretet
Ez édes gaznép s ennyi bók között! –
Az ember elfajult majommá.
ALCIBIADES.
Tűrtetted vágyam’, s éhemben alig
Birok veled betelni.
Tűrtetted vágyam’, s éhemben alig
Birok veled betelni.
TIMON.
És mielőtt elválnánk, jó időt
Mulatva töltünk. Kérlek, jőjetek be.
(Mind el, Apemantuson kívül.)
Két Úr jön.
| Üdvözöllek. |
Mulatva töltünk. Kérlek, jőjetek be.
(Mind el, Apemantuson kívül.)
Két Úr jön.
1. ÚR.
Mennyi az idő, Apemantus?
Mennyi az idő, Apemantus?
APEMANTUS.
Ideje már a becsületességnek.
Ideje már a becsületességnek.
1. ÚR.
Hisz annak folyvást ideje van.
Hisz annak folyvást ideje van.
APEMANTUS.
Annál kárhozottabb vagy te, hogy folyvást elmulasztod.
Annál kárhozottabb vagy te, hogy folyvást elmulasztod.
2. ÚR.
Mégy-e Timon úr lakomájára?
Mégy-e Timon úr lakomájára?
APEMANTUS.
Megyek, megnézni, az étek hogyan tömi a gazokat s a bor hogyan hevíti a bolondokat.
Megyek, megnézni, az étek hogyan tömi a gazokat s a bor hogyan hevíti a bolondokat.
2. ÚR.
Jó egészséget, jó egészséget!
Jó egészséget, jó egészséget!
APEMANTUS.
Bolond vagy, hogy két jó egészséget kívánsz nekem.
Bolond vagy, hogy két jó egészséget kívánsz nekem.
2. ÚR.
Miért, Apemantus?
Miért, Apemantus?
APEMANTUS.
Egyet magadnak tarthattál volna, mert én egyet sem kívánok neked.
Egyet magadnak tarthattál volna, mert én egyet sem kívánok neked.
1. ÚR.
Akaszd föl magad’.
Akaszd föl magad’.
APEMANTUS.
Nem én. A te kívánságodra semmit sem teszek; kérelmeskedjél barátodnál.
Nem én. A te kívánságodra semmit sem teszek; kérelmeskedjél barátodnál.
2. ÚR.
Félre, békétlen kutya! vagy elrúglak.
Félre, békétlen kutya! vagy elrúglak.
APEMANTUS.
Kutyaképen kerülöm a szamár lábát. (El.)
Kutyaképen kerülöm a szamár lábát. (El.)
1. ÚR.
Az emberiségnek ellenese ő.
Nem jösz izlelni Timon szívességét?
Tulhajtja ő a jóság legjavát.
Az emberiségnek ellenese ő.
Nem jösz izlelni Timon szívességét?
Tulhajtja ő a jóság legjavát.
2. ÚR.
Ömleszti! Plutus, a pénz istene,
Kulcsárja csak: nincs oly érdem, hogy azt
Hétszer ne váltaná meg; sem ajándék,
Hogy az adót ne érje oly viszonzás,
Mely tultesz minden rendes lerováson.
Ömleszti! Plutus, a pénz istene,
Kulcsárja csak: nincs oly érdem, hogy azt
Hétszer ne váltaná meg; sem ajándék,
Hogy az adót ne érje oly viszonzás,
Mely tultesz minden rendes lerováson.
1. ÚR.
Még senkit ily nemes szív nem vezérlett.
Még senkit ily nemes szív nem vezérlett.
2. ÚR.
Éljen sokáig boldogan! – Megyünk be?
Éljen sokáig boldogan! – Megyünk be?
1. ÚR.
Társad leszek. (Mindketten el.)
Társad leszek. (Mindketten el.)
