IV. SZÍN.
Ugyanott. Csarnok Timonnál.
Varro két, s Lucius egy Inasa jő, találkozva Titussal, Hortensiussal s hitelezők egyéb Inasaival, kik Timon kijövetelét várják.
VARRO 1. INASA.
Gyűljünk. Jó reggelt, Titus és Hortensius.
Gyűljünk. Jó reggelt, Titus és Hortensius.
TIMON.
Neked is, édes Varro.
Neked is, édes Varro.
HORTENSIUS.
Találkozunk?
| Lucius? |
LUCIUS INASA.
Az ám; és azt hiszem,
Egy ügybe’ járunk mind. Az én ügyem pénz.
Az ám; és azt hiszem,
Egy ügybe’ járunk mind. Az én ügyem pénz.
TIMON.
Övék s mienk is az.
Philotus jő.
Övék s mienk is az.
Philotus jő.
LUCIUS INASA.
Hasonlatoskép!
| Philotus úré |
PHILOTUS.
Jó napot, urak.
Jó napot, urak.
LUCIUS INASA.
Adj’ Isten pajtás. Hány lehet az óra?
Adj’ Isten pajtás. Hány lehet az óra?
PHILOTUS.
Kilenczre munkál.
Kilenczre munkál.
LUCIUS INASA.
| Máris? |
PHILOTUS.
Még nem mutatkozott?
| Hát az úr |
LUCIUS INASA.
Még nem.
Még nem.
PHILOTUS.
Hét órakor már fényleni szokott.
| Csodálom; |
LUCIUS INASA.
Igaz; de néki rövidűl a napja:
Mert lásd, a tékozló pályája olyan,
Mint a napé; csakhogy nem kél föl újra.
Erszénye, félek, mélyen télbe sűlyedt;
Azaz, ha mélyen sűlyedsz is belé,
Nem lelsz sokat.
Igaz; de néki rövidűl a napja:
Mert lásd, a tékozló pályája olyan,
Mint a napé; csakhogy nem kél föl újra.
Erszénye, félek, mélyen télbe sűlyedt;
Azaz, ha mélyen sűlyedsz is belé,
Nem lelsz sokat.
PHILOTUS.
| Biz attól tartok én is. |
TITUS.
Figyeljetek egy különös dologra.
Gazdád, úgy-é, hogy pénzért küld?
Figyeljetek egy különös dologra.
Gazdád, úgy-é, hogy pénzért küld?
HORTENSIUS.
| Azért. |
TITUS.
Én Tímon adta ékszert hord, a mért
Én pénzre várok.
Én Tímon adta ékszert hord, a mért
Én pénzre várok.
HORTENSIUS.
Bántja szívemet.
Bántja szívemet.
LUCIUS INASA.
Csodálatosnak nem látjátok-é
Timon azért fizet, mi nem övé.
Mintha urad, ki dús ékszert visel,
Az áraért Timonhoz küldene.
Csodálatosnak nem látjátok-é
Timon azért fizet, mi nem övé.
Mintha urad, ki dús ékszert visel,
Az áraért Timonhoz küldene.
HORTENSIUS.
E tisztet únom, istenek tanúim.
Tudom, gazdám is élte Timonét;
S mert hálátlan, tolvajnál többet vét.
E tisztet únom, istenek tanúim.
Tudom, gazdám is élte Timonét;
S mert hálátlan, tolvajnál többet vét.
VARRO 1. INASA.
Három ezer kell nékem; hát neked?
Három ezer kell nékem; hát neked?
LUCIUS INASA.
Öt.
Öt.
VARRO 1. INASA.
Már a sok. S ez összeg azt mutatja,
Gazdád bizalma tultett az enyímén;
Másként, tudom, egyenlő vón’ a szám.
Flaminius jő.
Már a sok. S ez összeg azt mutatja,
Gazdád bizalma tultett az enyímén;
Másként, tudom, egyenlő vón’ a szám.
Flaminius jő.
TITUS.
Timon cselédje.
Timon cselédje.
LUCIUS INASA.
Flaminius! Egy szóra, uram.
Ugyan kérlek, készül-e az úr kijönni?
Flaminius! Egy szóra, uram.
Ugyan kérlek, készül-e az úr kijönni?
FLAMINIUS.
Biz ő nem készül.
Biz ő nem készül.
TITUS.
Pedig ő nagyságát várjuk. Kérlek, jelentsd ezt neki.
Pedig ő nagyságát várjuk. Kérlek, jelentsd ezt neki.
FLAMINIUS.
Azt kár volna jelentenem; tudja ő, hogy nagyon is szorgalmatoskodtok.
Flavius jő, köpenybe burkolva.
Azt kár volna jelentenem; tudja ő, hogy nagyon is szorgalmatoskodtok.
Flavius jő, köpenybe burkolva.
LUCIUS INASA.
Ez a beburkolt nem kulcsárja-e?
Felhőbe’ távozik. Szóljunk vele.
Ez a beburkolt nem kulcsárja-e?
Felhőbe’ távozik. Szóljunk vele.
TITUS.
Hallod, uram?
Hallod, uram?
VARRO 1. INASA.
| Engedd – |
FLAVIUS.
| Mi kell, barátom? |
TITUS.
Uram, mi bizonyos pénzekre várunk.
Uram, mi bizonyos pénzekre várunk.
FLAVIUS.
Oly bizonyos ha volna pénzetek,
Miként e várás: jó biztos lehetne.
Mért nem került be mind e szám, e váltó,
Midőn az álnokok uramnál ettek?
Akkor e pénzen édelgtek, mosolygtak,
S falánk begyökbe szedték kamatát.
Csak magatoknak árttok, ha zavartok;
Bocsássatok hát. Mert higyétek el,
Uram meg én végeztünk egy a mással:
A számadással én, ő az adással.
Oly bizonyos ha volna pénzetek,
Miként e várás: jó biztos lehetne.
Mért nem került be mind e szám, e váltó,
Midőn az álnokok uramnál ettek?
Akkor e pénzen édelgtek, mosolygtak,
S falánk begyökbe szedték kamatát.
Csak magatoknak árttok, ha zavartok;
Bocsássatok hát. Mert higyétek el,
Uram meg én végeztünk egy a mással:
A számadással én, ő az adással.
LUCIUS INASA.
Csakhogy e válasz semmire se szolgál.
Csakhogy e válasz semmire se szolgál.
FLAVIUS.
Mivel ti szolgáltok – gazembereknek.
| Ha nem szolgál, nem oly silány, miként ti: | (El.) |
VARRO 1. INASA.
Micsoda! mit morog ez az elcsapott uraság?
Micsoda! mit morog ez az elcsapott uraság?
VARRO 2. INASA.
Akármit! Szegénysége elég forbát neki. Nem annak járhat-e legszabadabban a szája, kinek nincs háza, hogy fejét bele dughassa? Az ilyen hadd csúfolja a nagy épületeket.
Servilius jő.
Akármit! Szegénysége elég forbát neki. Nem annak járhat-e legszabadabban a szája, kinek nincs háza, hogy fejét bele dughassa? Az ilyen hadd csúfolja a nagy épületeket.
Servilius jő.
TITUS.
Ohó! itt van Servilius. No most csak kapunk valami választ.
Ohó! itt van Servilius. No most csak kapunk valami választ.
SERVILIUS.
Ha kiesdekelném tőletek, urak, hogy más órán fordulnátok vissza, nagyba venném: mert higyétek, lelkemre, uram csodás komorságnak indúlt. Elhagyta jó kedve, nincs egészsége, szobáját őrzi.
Ha kiesdekelném tőletek, urak, hogy más órán fordulnátok vissza, nagyba venném: mert higyétek, lelkemre, uram csodás komorságnak indúlt. Elhagyta jó kedve, nincs egészsége, szobáját őrzi.
LUCIUS INASA.
Sok őrzi a szobáját, s nem beteg.
De hisz, ha úgy elhagyta az egészség,
Mért nem siet fizetni, hogy uta
Nyiljék az istenekhez?
Sok őrzi a szobáját, s nem beteg.
De hisz, ha úgy elhagyta az egészség,
Mért nem siet fizetni, hogy uta
Nyiljék az istenekhez?
SERVILIUS.
| Istenek! |
TITUS.
Ezt, uram, nem vehetjük válasznak.
Ezt, uram, nem vehetjük válasznak.
FLAMINIUS (belől).
Servilius, segits! – Uram!
Uram!
Timon jő, dühöngve; Flaminius utána.
Servilius, segits! – Uram!
Uram!
Timon jő, dühöngve; Flaminius utána.
TIMON.
Micsoda! hát ajtóm ki nem bocsát?
Mindig szabad voltam: s most visszatartó
Ellenfelem lesz, börtönöm a házam?
Vendégelő tanyám most vas szivet
Tár énfelém, miként az emberek?
Micsoda! hát ajtóm ki nem bocsát?
Mindig szabad voltam: s most visszatartó
Ellenfelem lesz, börtönöm a házam?
Vendégelő tanyám most vas szivet
Tár énfelém, miként az emberek?
LUCIUS INASA.
Ugrass be, Titus.
Ugrass be, Titus.
TITUS.
Uram, íme kötelezvényem.
Uram, íme kötelezvényem.
LUCIUS INASA.
Im az enyim.
Im az enyim.
HORTENSIUS.
Meg az enyim, uram.
Meg az enyim, uram.
VARRO KÉT INASA.
Meg a mienk, uram.
Meg a mienk, uram.
PHILOTUS.
Valamennyünké.
Valamennyünké.
TIMON.
Kössetek le velök s hasitsatok övig.
Kössetek le velök s hasitsatok övig.
LUCIUS INASA.
Jaj, uram!
Jaj, uram!
TIMON.
Vagdaljátok szivemet összegekre.
Vagdaljátok szivemet összegekre.
TITUS.
Az én összegem ötven talent.
Az én összegem ötven talent.
TIMON.
Olvassátok le véremet.
Olvassátok le véremet.
LUCIUS INASA.
Az enyim ötezer, uram.
Az enyim ötezer, uram.
TIMON.
Azt ötezer csepp fizeti. –
Hát a tiéd? Meg a tiéd?
Azt ötezer csepp fizeti. –
Hát a tiéd? Meg a tiéd?
VARRO 1. INASA.
Uram!
Uram!
VARRO 2. INASA.
Uram!
Uram!
TIMON.
| Szakgassatok, ragadjatok! Rátok meg csapjanak le az istenek! | (El.) |
)
HORTENSIUS.
Timon és Flavius jönnek.
| Bizony látom, hogy gazdáink bottal üthetik pénzök nyomát. Ezek ugyan, mondhatjuk, hogy kétségbeesett adósságok, mikor őrült ember tartozik velök. | (Az Inasok el.) |
TIMON.
Lélekzetemből vett ki ez a gaznép.
Hitelező! – Ördög.
Lélekzetemből vett ki ez a gaznép.
Hitelező! – Ördög.
FLAVIUS.
| Kegyelmes úr! |
TIMON.
Mért ne lehetne úgy?
Mért ne lehetne úgy?
FLAVIUS.
| Uram – |
TIMON.
Kulcsárom, hé!
| Legyen. – |
FLAVIUS.
| Tessék, uram. |
TIMON.
Menj, kérd barátimat mind újra hozzám,
Lucullust, Luciust, Semproniust, mind:
A gazokat még megvendéglem egyszer.
| Be kész vagy! – |
Lucullust, Luciust, Semproniust, mind:
A gazokat még megvendéglem egyszer.
FLAVIUS.
Uram, csak elméd zavarába’ szólsz.
Hisz nem maradt annyink se, hogy belőle
Középszerű ebéd kerülne ki.
Uram, csak elméd zavarába’ szólsz.
Hisz nem maradt annyink se, hogy belőle
Középszerű ebéd kerülne ki.
TIMON.
Nem a te gondod. Mondtam. Hivd meg őket;
A gazok árját egyszer még ereszd:
Szakácsom és én majd ellátjuk ezt.
Nem a te gondod. Mondtam. Hivd meg őket;
A gazok árját egyszer még ereszd:
Szakácsom és én majd ellátjuk ezt.
| (Mindketten el.) |
