III. SZÍN.
Ugyanott. Szoba Semproniusnál.
Sempronius, és Timon egyik Inasa, jönnek.
SEMPRONIUS.
Mért zavar engem? mindnyájok fölött!
Próbálta volna Luciust, Lucullust!
S Ventidius, kit fogságból kiváltott,
Nem gazdag-é most? Mindezek neki
Köszönhetik jószáguk’.
Mért zavar engem? mindnyájok fölött!
Próbálta volna Luciust, Lucullust!
S Ventidius, kit fogságból kiváltott,
Nem gazdag-é most? Mindezek neki
Köszönhetik jószáguk’.
INAS.
Próbálva már, s rossz ércznek bizonyultak:
Mert megtagadták.
| Mindezek |
Mert megtagadták.
SEMPRONIUS.
Ventidius s Lucullus megtagadták?
S most énfelém küld? Hárman! Be kevés
Vonzalmat avvagy értelmet mutat.
Vég menedéke én? Barátjai,
Az orvosokként, háromszor föladták:
S én orvosoljam? Szörnyen meggyalázott;
Haragszom, hogy nem tudta, hol vagyok.
Mily oktalan, hogy nem fordult bajában
Hozzám először: hisz mindannyi közt,
Ki tőle adományt vőn, én valék,
Lelkemre, első; s most, elég fonákul,
A visszapótlók közt végsőnek ítél?
Nem! Így a többinél gúny tárgya lennék
S urak között bolondnak tartanának.
Inkább megadtam volna három annyit
Jó kedvemből, ha hozzám küld először:
Úgy vágytam őt segitni. Most eredj,
S toldd gyáva válaszukhoz ezt a választ:
| Hogyhogy! megtagadták? |
S most énfelém küld? Hárman! Be kevés
Vonzalmat avvagy értelmet mutat.
Vég menedéke én? Barátjai,
Az orvosokként, háromszor föladták:
S én orvosoljam? Szörnyen meggyalázott;
Haragszom, hogy nem tudta, hol vagyok.
Mily oktalan, hogy nem fordult bajában
Hozzám először: hisz mindannyi közt,
Ki tőle adományt vőn, én valék,
Lelkemre, első; s most, elég fonákul,
A visszapótlók közt végsőnek ítél?
Nem! Így a többinél gúny tárgya lennék
S urak között bolondnak tartanának.
Inkább megadtam volna három annyit
Jó kedvemből, ha hozzám küld először:
Úgy vágytam őt segitni. Most eredj,
S toldd gyáva válaszukhoz ezt a választ:
| Nem látja pénzem’, ki szégyennel áraszt. | (El.) |
INAS.
Derék! Nagyságod kedves gazember. Az ördög nem tudta, mit cselekszik, midőn politikussá tette az embert; evvel magának ártott; s azt kell hinnem, hogy az ember, csínyei által, utóvégre is megmenekszik tőle. Mily szépen iparkodik ez az úr csunyának látszani! Erényt másolva, gonoszkodik: mint a kik, forró izzó buzgalmokban, egész országokat lángba borítanának. Ilynemű az ő politikus szeretete.
Ez gazdám fő reménye volt. Mind szétoszoltak,
Csak istenei nem. Baráti holtak.
Kapúi, mik a bőség éviben
Nem tudtak őrről, arra kellenek most,
Hogy biztosan megőrizzék a gazdát.
Im, a pazar pályából mi marad:
Derék! Nagyságod kedves gazember. Az ördög nem tudta, mit cselekszik, midőn politikussá tette az embert; evvel magának ártott; s azt kell hinnem, hogy az ember, csínyei által, utóvégre is megmenekszik tőle. Mily szépen iparkodik ez az úr csunyának látszani! Erényt másolva, gonoszkodik: mint a kik, forró izzó buzgalmokban, egész országokat lángba borítanának. Ilynemű az ő politikus szeretete.
Ez gazdám fő reménye volt. Mind szétoszoltak,
Csak istenei nem. Baráti holtak.
Kapúi, mik a bőség éviben
Nem tudtak őrről, arra kellenek most,
Hogy biztosan megőrizzék a gazdát.
Im, a pazar pályából mi marad:
| Kinél a pénz nem rab, házába’ rab. | (El.) |
