II. SZÍN.
Ugyanott. Csarnok Timonnál.
Flavius jő, kezében egy csomó számadás.
FLAVIUS.
Nem bánja, s nem szünik! Oly botorul költ,
Hogy azt se nézi, mint vigye tovább,
Se a fecsérlés árját el nem állja.
Nem veszi számba, mi kimegy; de arra
Sincs gondja, mint folytassa. Jó szive
Ily oktalanná még kit sem teve.
Mi lesz tehát? Ő nem hall, mig nem érez.
Jön a vadászatról: most kereken
Szólok vele. Jaj, jaj!
Caphis, s Izidor és Varro Inasai jönnek.
Nem bánja, s nem szünik! Oly botorul költ,
Hogy azt se nézi, mint vigye tovább,
Se a fecsérlés árját el nem állja.
Nem veszi számba, mi kimegy; de arra
Sincs gondja, mint folytassa. Jó szive
Ily oktalanná még kit sem teve.
Mi lesz tehát? Ő nem hall, mig nem érez.
Jön a vadászatról: most kereken
Szólok vele. Jaj, jaj!
Caphis, s Izidor és Varro Inasai jönnek.
CAPHIS.
Pénzért jösz?
| Varro, adj’ Isten. |
VARRO INASA.
Úgy-e te is abba’ jársz?
Úgy-e te is abba’ jársz?
CAPHIS.
Én is. Te szintén, Izidor?
Én is. Te szintén, Izidor?
IZIDOR INASA.
| Biz úgy. |
CAPHIS.
Vajh mind ki lennénk elégitve!
Vajh mind ki lennénk elégitve!
VARRO INASA.
| Félek. |
CAPHIS.
Itt jő az úr.
Timon, Alcibiades, Urak stb. jönnek.
Itt jő az úr.
Timon, Alcibiades, Urak stb. jönnek.
TIMON.
Mindjárt ebéd után rákezdjük újra. –
| Alcibiadesem, |
| Velem! Mi kell? | (Caphishoz.) |
CAPHIS.
| Im egy adóslevél. |
TIMON.
Adós! Hová való vagy, hé?
Adós! Hová való vagy, hé?
CAPHIS.
| Athéni. |
TIMON.
Menj hát a kulcsáromhoz.
Menj hát a kulcsáromhoz.
CAPHIS.
Nagyságod, ő egy hónap óta már
Mind új meg új napokra biztatott.
Gazdám, nagy szükség által fölriasztva,
Sürgeti a magáét, s kér alásan,
Hogy, mint nemes valódhoz úgyis illik,
Tégy eleget jogának.
| Megbocsásson |
Mind új meg új napokra biztatott.
Gazdám, nagy szükség által fölriasztva,
Sürgeti a magáét, s kér alásan,
Hogy, mint nemes valódhoz úgyis illik,
Tégy eleget jogának.
TIMON.
Kérlek, keress föl holnap reggel ismét.
| Jó barátom, |
CAPHIS.
Nem, jó uram –
Nem, jó uram –
TIMON.
| Lassabban, jó barátom. |
VARRO INASA.
Varro cselédje, nagysád –
Varro cselédje, nagysád –
IZIDOR INASA.
Gyors fizetésért könyörög alásan.
| Izidoré: |
CAPHIS.
Ha tudnád, hogy meg van szorulva gazdám –
Ha tudnád, hogy meg van szorulva gazdám –
VARRO INASA.
Hat hete, sőt már régebben, lejárt –
Hat hete, sőt már régebben, lejárt –
IZIDOR INASA.
Kulcsárod, oh uram, elútasít;
És engem egyenest nagysádhoz küldtek.
Kulcsárod, oh uram, elútasít;
És engem egyenest nagysádhoz küldtek.
TIMON.
Hagyjatok békén. –
Tisztelt urak, csak menjetek be, kérlek;
Rögtön követlek. (Flaviushoz.) Jer ide. Hogy állunk,
Hogy megszegett kötvények, rég lejárt
S le nem rovott adósságok miatt,
Követelő zajgással rázudulnak
Becsűletemre?
Hagyjatok békén. –
Tisztelt urak, csak menjetek be, kérlek;
| (Alcibiades s az Urak el.) |
Hogy megszegett kötvények, rég lejárt
S le nem rovott adósságok miatt,
Követelő zajgással rázudulnak
Becsűletemre?
FLAVIUS.
Uraim, bocsánat,
Ily ügyre alkalmatlan az idő:
Ebéd utánig szünjék sürgöléstek,
Hogy értesitsem nagyságát, miért nem
Fizettelek ki.
Uraim, bocsánat,
Ily ügyre alkalmatlan az idő:
Ebéd utánig szünjék sürgöléstek,
Hogy értesitsem nagyságát, miért nem
Fizettelek ki.
TIMON.
| Úgy, barátim, úgy. |
| Jól tartsad őket. | (El.) |
FLAVIUS.
Apemantus és egy Bolond jő.
| Közeledjetek. | (El.) |
CAPHIS.
Megálljatok! Ihol jön a bolond, Apemantussal: tréfáljunk velök.
Megálljatok! Ihol jön a bolond, Apemantussal: tréfáljunk velök.
VARRO INASA.
Akaszszák föl! Gyalázni fog.
Akaszszák föl! Gyalázni fog.
IZIDOR INASA.
Döghalál a kutyára!
Döghalál a kutyára!
VARRO INASA.
Hogy vagy, bolond?
Hogy vagy, bolond?
APEMANTUS.
Árnyékoddal beszélgetsz?
Árnyékoddal beszélgetsz?
VARRO INASA.
Nem hozzád szólok.
Nem hozzád szólok.
APEMANTUS.
Nem ám; hanem magadhoz.
Gyerünk.
Nem ám; hanem magadhoz.
| (A Bolondhoz.) |
IZIDOR INASA.
(Varro Inasához.) No neked már nyakadban függ a bolond.
(Varro Inasához.) No neked már nyakadban függ a bolond.
APEMANTUS.
Dehogy! Hiszen te magadban állsz, még nem függsz rajta.
Dehogy! Hiszen te magadban állsz, még nem függsz rajta.
CAPHIS.
Hát melyik már a bolond?
Hát melyik már a bolond?
APEMANTUS.
A ki imént kérdette. – Szegény bolondok, uzsorások cselédjei! kerítők az arany meg a szükség között!
A ki imént kérdette. – Szegény bolondok, uzsorások cselédjei! kerítők az arany meg a szükség között!
AZ INASOK.
Mik vagyunk, Apemantus?
Mik vagyunk, Apemantus?
APEMANTUS.
Csacsik.
Csacsik.
AZ INASOK.
Miért?
Miért?
APEMANTUS.
Mert tőlem kérditek, mik vagytok, s nem ismeritek magatokat. – Szólj nekik, bolond.
Mert tőlem kérditek, mik vagytok, s nem ismeritek magatokat. – Szólj nekik, bolond.
BOLOND.
Hogy vagytok, urak?
Hogy vagytok, urak?
AZ INASOK.
Köszönjük a kérdést, jó bolond. Hogy van asszonyod?
Köszönjük a kérdést, jó bolond. Hogy van asszonyod?
BOLOND.
Épen vizet tesz föl, hogy oly magatokféle csirkéket megforrázzon. Szeretnélek látni Korinthban!
Épen vizet tesz föl, hogy oly magatokféle csirkéket megforrázzon. Szeretnélek látni Korinthban!
APEMANTUS.
Jól van! Köszönöm.
Apród jő.
Jól van! Köszönöm.
Apród jő.
BOLOND.
Nini, ehol jön asszonyom apródja.
Nini, ehol jön asszonyom apródja.
APRÓD.
(A Bolondhoz.) Hát hogy vagyunk, kapitány? mit csinálsz e bölcs társaságban? – Hogy vagy, Apemantus?
(A Bolondhoz.) Hát hogy vagyunk, kapitány? mit csinálsz e bölcs társaságban? – Hogy vagy, Apemantus?
APEMANTUS.
Szeretném, ha vessző volna szájamban, hogy üdvösen felelhetnék neked.
Szeretném, ha vessző volna szájamban, hogy üdvösen felelhetnék neked.
APRÓD.
Kérlek, Apemantus, olvasd el nekem e levelek czímeit: nem tudom, melyik kinek szól.
Kérlek, Apemantus, olvasd el nekem e levelek czímeit: nem tudom, melyik kinek szól.
APEMANTUS.
Nem tudsz olvasni?
Nem tudsz olvasni?
APRÓD.
Nem.
Nem.
APEMANTUS.
E szerint kevés tudomány fog aznap elveszni, mikor fölakasztanak. Ez Timon úrnak szól; ez Alcibiadesnek. Eredj. Fattyúnak születtél, kerítőképen halsz meg.
E szerint kevés tudomány fog aznap elveszni, mikor fölakasztanak. Ez Timon úrnak szól; ez Alcibiadesnek. Eredj. Fattyúnak születtél, kerítőképen halsz meg.
APRÓD.
Téged meg kutya kölykezett, s éhen döglesz, mint a kutya. ne felelj; már elmentem. (El.)
Téged meg kutya kölykezett, s éhen döglesz, mint a kutya. ne felelj; már elmentem. (El.)
APEMANTUS.
Így kerülöd el a kegyelmet is. Bolond te, elmé’k veled Timonékhoz.
Így kerülöd el a kegyelmet is. Bolond te, elmé’k veled Timonékhoz.
BOLOND.
Aztán ott hagysz?
Aztán ott hagysz?
APEMANTUS.
Ha Timon hon marad. – Ti hárman úgy-e három uzsorást szolgáltok?
Ha Timon hon marad. – Ti hárman úgy-e három uzsorást szolgáltok?
AZ INASOK.
Azt; de bár ők szolgálnának bennünket!
Azt; de bár ők szolgálnának bennünket!
APEMANTUS.
Azt én is szeretném: úgy t. i. mint a hogy a hóhér szolgálja a tolvajt.
Azt én is szeretném: úgy t. i. mint a hogy a hóhér szolgálja a tolvajt.
BOLOND.
Ti három uzsorás emberei vagytok?
Ti három uzsorás emberei vagytok?
AZ INASOK.
Azok, bolond.
Azok, bolond.
BOLOND.
Azt hiszem, nincs uzsorás, bolond cseléd nélkül: asszonyom is az, s én vagyok a bolondja. A kik a ti gazdáitokhoz mennek kölcsönért, szomorúan érkeznek és vígan távoznak; de az én asszonyom házához vígan érkeznek és szomorúan távoznak. Mi ennek az oka?
Azt hiszem, nincs uzsorás, bolond cseléd nélkül: asszonyom is az, s én vagyok a bolondja. A kik a ti gazdáitokhoz mennek kölcsönért, szomorúan érkeznek és vígan távoznak; de az én asszonyom házához vígan érkeznek és szomorúan távoznak. Mi ennek az oka?
VARRO INASA.
Én megmondhatnám.
Én megmondhatnám.
APEMANTUS.
Ugyan mondd meg: hadd tiszteljünk latornak és gaznak; azért még sem lesz kisebb tiszteleted.
Ugyan mondd meg: hadd tiszteljünk latornak és gaznak; azért még sem lesz kisebb tiszteleted.
VARRO INASA.
Mi a lator, te bolond?
Mi a lator, te bolond?
BOLOND.
Jó ruhás bolond, és valamennyire hasonló hozzád. Lélek: olykor mint úr jelen meg; olykor mint jogtudós; olykor mint bölcsész, a ki egy mesterséges tökélye mellett még kétszer tökélyes. Igen gyakran mint vitéz is. Ez a lélek általában minden alakban sétálgat, melyben az emberek nyolczvan meg tizenhárom év között fölalájárnak.
Jó ruhás bolond, és valamennyire hasonló hozzád. Lélek: olykor mint úr jelen meg; olykor mint jogtudós; olykor mint bölcsész, a ki egy mesterséges tökélye mellett még kétszer tökélyes. Igen gyakran mint vitéz is. Ez a lélek általában minden alakban sétálgat, melyben az emberek nyolczvan meg tizenhárom év között fölalájárnak.
VARRO INASA.
Te nem vagy ám teljesleg bolond.
Te nem vagy ám teljesleg bolond.
BOLOND.
Te sem teljesleg bölcs: a mennyi bolondságom van nekem, annyi ész híjával vagy te.
Te sem teljesleg bölcs: a mennyi bolondságom van nekem, annyi ész híjával vagy te.
APEMANTUS.
Ez a felelet Apemantushoz illett volna.
Ez a felelet Apemantushoz illett volna.
AZ INASOK.
Félre, félre! Ihol jő Timon úr.
Timon és Flavius jönnek.
Félre, félre! Ihol jő Timon úr.
Timon és Flavius jönnek.
APEMANTUS.
Jöszte velem, bolond, jöszte.
Jöszte velem, bolond, jöszte.
BOLOND.
Nem mindig követem a szerelmest, a bátyát, meg a nőt; a bölcsészt is néha.
Nem mindig követem a szerelmest, a bátyát, meg a nőt; a bölcsészt is néha.
| (Apemantus és a Bolond el.) |
FLAVIUS.
Itt járjatok közel; mindjárt beszélünk.
Itt járjatok közel; mindjárt beszélünk.
| (Az inasok el.) |
TIMON.
Elbámitasz. Hát mért előbb nem adtad
Helyzetemet tüzetesen elém,
Hogy úgy vethessem ki költségemet,
Mint módom engedé?
Elbámitasz. Hát mért előbb nem adtad
Helyzetemet tüzetesen elém,
Hogy úgy vethessem ki költségemet,
Mint módom engedé?
)
FLAVIUS.
Elkezdtem, ámde meg nem hallgatál.
| Több üres órán |
TIMON.
Ej, egyszer éltél tán az alkalommal,
Hogy rossz kedvemben elküldöttelek;
S ez a vonakodásom lett segéded,
Hogy magadat kimentsd.
Ej, egyszer éltél tán az alkalommal,
Hogy rossz kedvemben elküldöttelek;
S ez a vonakodásom lett segéded,
Hogy magadat kimentsd.
FLAVIUS.
Bár hányszor elhozám a számadást
S elédbe terjesztém: te félretetted,
Mondván, becsűletemben lelted azt.
Ha kis ajándékért ennyit meg ennyit
Rendeltél adni, főmet rázva, sírtam;
Sőt, illemtörvényt sértve, kértelek,
Hogy markodat szűkebbre fogd. Nem egyszer
S nem is csekély feddésed’ szenvedém,
Ha, vagyonod apálya s tartozásid
Nagy árja közt, intettelek. Habár most
Hallgatsz reám (későn!): ma tartozásid
Felét se képes összes vagyonod
Fedezni.
| Oh, jó uram! |
S elédbe terjesztém: te félretetted,
Mondván, becsűletemben lelted azt.
Ha kis ajándékért ennyit meg ennyit
Rendeltél adni, főmet rázva, sírtam;
Sőt, illemtörvényt sértve, kértelek,
Hogy markodat szűkebbre fogd. Nem egyszer
S nem is csekély feddésed’ szenvedém,
Ha, vagyonod apálya s tartozásid
Nagy árja közt, intettelek. Habár most
Hallgatsz reám (későn!): ma tartozásid
Felét se képes összes vagyonod
Fedezni.
TIMON.
Add el minden földemet.
Add el minden földemet.
FLAVIUS.
Mind zálogos; több lefoglalva s veszve;
S a maradék bajosan tömi száját
Jelen adósságinknak; a jövő
Gyorsan közelg; addig mi biztosit?
S végtére hogy fog állni számadásunk?
Mind zálogos; több lefoglalva s veszve;
S a maradék bajosan tömi száját
Jelen adósságinknak; a jövő
Gyorsan közelg; addig mi biztosit?
S végtére hogy fog állni számadásunk?
TIMON.
Földem kiterjedt Lacedaemonig.
Földem kiterjedt Lacedaemonig.
FLAVIUS.
Egy szó csak a világ, nagy jó uram!
S ha mint tiédet adhatnád oda,
Egy szóra oda lenne!
Egy szó csak a világ, nagy jó uram!
S ha mint tiédet adhatnád oda,
Egy szóra oda lenne!
TIMON.
| Igazat szólsz. |
FLAVIUS.
Ha gazdaságomtól félsz, vagy csalástól,
Legpontosabb birák elé idézz,
Vizsgáljanak meg. Áldjon úgy az ég:
Míg minden éléstár dúsan lakók
Zsákmánya volt; míg ittas-csurogtatta
Bort sírt a pincze; míg minden teremben
Fénylett a gyertya, harsogott a dal:
Én is pazarló csappá változám
És szemem árja folyt.
Ha gazdaságomtól félsz, vagy csalástól,
Legpontosabb birák elé idézz,
Vizsgáljanak meg. Áldjon úgy az ég:
Míg minden éléstár dúsan lakók
Zsákmánya volt; míg ittas-csurogtatta
Bort sírt a pincze; míg minden teremben
Fénylett a gyertya, harsogott a dal:
Én is pazarló csappá változám
És szemem árja folyt.
TIMON.
| Kérlek, ne többet. |
FLAVIUS.
Oh istenek, mondám, mily bőkezűség!
Szolgák s parasztok hány dús falatot
Nyeltek az éjjel! „Ki nem Tímoné?
Mely szív, fej, kard, erő, pénz nem övé?
Oh nagy, nemes, derék, királyi Tímon!”
S ha vész a pénz, e dícséret vevője:
Vész a leh is, e dícséret szülője.
Dőzs hozta, böjt viszi. Szálljon le csak
Egy téli köd: s a légy buvik.
Oh istenek, mondám, mily bőkezűség!
Szolgák s parasztok hány dús falatot
Nyeltek az éjjel! „Ki nem Tímoné?
Mely szív, fej, kard, erő, pénz nem övé?
Oh nagy, nemes, derék, királyi Tímon!”
S ha vész a pénz, e dícséret vevője:
Vész a leh is, e dícséret szülője.
Dőzs hozta, böjt viszi. Szálljon le csak
Egy téli köd: s a légy buvik.
TIMON.
Gonosz fecsérlés mégsem járt szivemben;
Oktalanúl, nem nemtelenül adtam.
Mért sírsz? Te azt hiszed (méltatlanúl),
Barátlan állok? Nyugtasd meg szíved’: ha
Szeretetem edényit csapra ütve,
Szivök valóját kölcsönnel kisérlem,
Velök s javokkal én oly bátran élek,
Mint te beszélsz.
| Ne szidj már: |
Oktalanúl, nem nemtelenül adtam.
Mért sírsz? Te azt hiszed (méltatlanúl),
Barátlan állok? Nyugtasd meg szíved’: ha
Szeretetem edényit csapra ütve,
Szivök valóját kölcsönnel kisérlem,
Velök s javokkal én oly bátran élek,
Mint te beszélsz.
FLAVIUS.
| Bár e hit teljesülne! |
TIMON.
Sőt némikép oly pompás e szorultság,
Hogy úgy veszem, mint áldást: mert barátot
Próbálok avval. Meglásd, vagyonomban
Tévedsz; barátimban gazdag vagyok.
Elő! Flaminius! Servilius!
Flaminius, Servilius és más Inasok jönnek.
Sőt némikép oly pompás e szorultság,
Hogy úgy veszem, mint áldást: mert barátot
Próbálok avval. Meglásd, vagyonomban
Tévedsz; barátimban gazdag vagyok.
Elő! Flaminius! Servilius!
Flaminius, Servilius és más Inasok jönnek.
AZ INASOK.
Parancsol nagysád!…
Parancsol nagysád!…
TIMON.
Több felé küldözlek. Te Lucius úrhoz mégy. Te meg Lucullus úrhoz: ma vadásztam ő nagyságával. Te Semproniushoz. Ajánljatok szeretetökbe; s mondjátok, büszke vagyok, hogy ügyeim alkalmat nyújtottak pénzsegély iránt hozzájok fordúlnom; kérjetek ötven talentet.
Több felé küldözlek. Te Lucius úrhoz mégy. Te meg Lucullus úrhoz: ma vadásztam ő nagyságával. Te Semproniushoz. Ajánljatok szeretetökbe; s mondjátok, büszke vagyok, hogy ügyeim alkalmat nyújtottak pénzsegély iránt hozzájok fordúlnom; kérjetek ötven talentet.
FLAMINIUS.
A mint parancsolod, uram.
A mint parancsolod, uram.
FLAVIUS (félre).
Lucius úr? Lucullus úr? Nono
Lucius úr? Lucullus úr? Nono
TIMON. (Másik Inashoz)
Csak a köz üdvért is, meghallgatásra
Van érdemem – s kérd, küldjenek azonnal
Ezer talentet.
| Te a tanácsosokhoz menj – a kiknél, |
Van érdemem – s kérd, küldjenek azonnal
Ezer talentet.
FLAVIUS.
Bátorkodtam immár
(Ez út levén tudtomra legszokottabb)
Pecséted- és neveddel élni nálok;
De fejöket rázzák, s viszonzatúl, nem
Vagyok dusabb.
Bátorkodtam immár
(Ez út levén tudtomra legszokottabb)
Pecséted- és neveddel élni nálok;
De fejöket rázzák, s viszonzatúl, nem
Vagyok dusabb.
TIMON.
| Való az? lehet az? |
FLAVIUS.
Testűleti s egyhangu válaszuk, hogy:
„Apályba’ s kincstelen, most nem tehetnek
Kedvök szerint – sajnálják – tisztes úr vagy –
Mégis szeretnék – nem tudják – fonákul
Történt egy és más – a nagylelkü is
Megcsuklik – bár fordulna jóra – kár…”
És más komoly dolgot tettetve, bosszus
Nézés s e kínos falatok után,
Félsüvegelve, hidegen biczentve,
Jéggé csititnak.
Testűleti s egyhangu válaszuk, hogy:
„Apályba’ s kincstelen, most nem tehetnek
Kedvök szerint – sajnálják – tisztes úr vagy –
Mégis szeretnék – nem tudják – fonákul
Történt egy és más – a nagylelkü is
Megcsuklik – bár fordulna jóra – kár…”
És más komoly dolgot tettetve, bosszus
Nézés s e kínos falatok után,
Félsüvegelve, hidegen biczentve,
Jéggé csititnak.
TIMON.
No bátya, vídulj. Ilyen öregeknek
Vérökbe’ van már a hálátalanság:
Az kocsonyás, hideg, csak úgy szivárog,
Természetes hév nélkül; hő szivök nincs;
S valójok, a mint föld felé hanyatlik,
Az úthoz illeszkedve, tompa, lusta. –
Ventidiushoz menj. – Kérlek, ne búsulj.
Hű és derék vagy. Őszintén beszélek:
Téged nem illet gáncs. – Ventidius most
Temette apját, s nagy vagyonra tett szert
Halála által. Én szegény korában,
Hogy fogva volt s barátlan, öt talenttel
Kiszabadítottam. Köszöntöm őt;
Higye, valódi szükség érte hívét,
Ki arra kéri, jusson most eszébe
Az öt talent. Ha meglesz, add azoknak,
Kiknek azonnal kell. Ne hidd, ne mondd,
Hogy önbaráti buktatják Timont.
| Ég, fizess nekik! – |
Vérökbe’ van már a hálátalanság:
Az kocsonyás, hideg, csak úgy szivárog,
Természetes hév nélkül; hő szivök nincs;
S valójok, a mint föld felé hanyatlik,
Az úthoz illeszkedve, tompa, lusta. –
Ventidiushoz menj. – Kérlek, ne búsulj.
Hű és derék vagy. Őszintén beszélek:
Téged nem illet gáncs. – Ventidius most
Temette apját, s nagy vagyonra tett szert
Halála által. Én szegény korában,
Hogy fogva volt s barátlan, öt talenttel
Kiszabadítottam. Köszöntöm őt;
Higye, valódi szükség érte hívét,
Ki arra kéri, jusson most eszébe
Az öt talent. Ha meglesz, add azoknak,
Kiknek azonnal kell. Ne hidd, ne mondd,
Hogy önbaráti buktatják Timont.
FLAVIUS.
Bár ne hihetném! Jónak fáj e hit:
Bár ne hihetném! Jónak fáj e hit:
| Ki bőkezű, annak tart mindenkit. | (Mindaketten el.) |
