I. SZÍN.
Ugyanott. Timon odva előtt.
A Költő és Festész jönnek.
FESTÉSZ.
A szerint, a mint e helyről értesűltem, lakása nem lehet messze.
A szerint, a mint e helyről értesűltem, lakása nem lehet messze.
KÖLTŐ.
Mit higyünk róla? Való-e a hír, hogy oly sok aranya van?
Mit higyünk róla? Való-e a hír, hogy oly sok aranya van?
FESTÉSZ.
Bizonyos. Alcibiades beszéli; Phrynia és Timandra aranyat kaptak tőle; szegény kóbor katonákat szintén nagy mennyiséggel gazdagított. Mondják, hogy kulcsárjának is hatalmas összeget adott.
Bizonyos. Alcibiades beszéli; Phrynia és Timandra aranyat kaptak tőle; szegény kóbor katonákat szintén nagy mennyiséggel gazdagított. Mondják, hogy kulcsárjának is hatalmas összeget adott.
KÖLTŐ.
Úgy hát bukása csak barátjai próbája volt.
Úgy hát bukása csak barátjai próbája volt.
FESTÉSZ.
Semmi egyéb. Újra pálmafának fogod őt látni Athénban, tetőig virágban. Ennélfogva nem árt, ha látszatos szorúltságában szeretetünket tanúsítjuk neki: becsületeseknek mutatjuk magunkat, s valószínű, hogy szándokaink megrakodnak avval, a miért útra kelnek, ha a vagyonáról szállongó hír csakugyan helyes és igaz.
Semmi egyéb. Újra pálmafának fogod őt látni Athénban, tetőig virágban. Ennélfogva nem árt, ha látszatos szorúltságában szeretetünket tanúsítjuk neki: becsületeseknek mutatjuk magunkat, s valószínű, hogy szándokaink megrakodnak avval, a miért útra kelnek, ha a vagyonáról szállongó hír csakugyan helyes és igaz.
KÖLTŐ.
Ezúttal mit nyújtasz be neki?
Ezúttal mit nyújtasz be neki?
FESTÉSZ.
Ez idő szerint csak látogatásomat; hanem egy pompás festményt igérek neki.
Ez idő szerint csak látogatásomat; hanem egy pompás festményt igérek neki.
KÖLTŐ.
Magam is így vagyok kénytelen szolgálni őt; elébe adom egy neki szánt költemény tervét.
Magam is így vagyok kénytelen szolgálni őt; elébe adom egy neki szánt költemény tervét.
FESTÉSZ.
Az a legjobb. Igéret az igazi korszellem: föltáratja a várakozók szemét. A teljesítés már azért is ostobább, hogy cselekedet. A szó megtartása végkép kiment a divatból, kivéve az egyszerűbb és egyenesb lelkű nép fiánál. Az igéret nagyon udvarias és urias dolog; a teljesítés oly fajta végrendelet, mely azt bizonyítja, hogy a ki teszi, nagyon beteg az ítélete.
Timon kilép odvából.
Az a legjobb. Igéret az igazi korszellem: föltáratja a várakozók szemét. A teljesítés már azért is ostobább, hogy cselekedet. A szó megtartása végkép kiment a divatból, kivéve az egyszerűbb és egyenesb lelkű nép fiánál. Az igéret nagyon udvarias és urias dolog; a teljesítés oly fajta végrendelet, mely azt bizonyítja, hogy a ki teszi, nagyon beteg az ítélete.
Timon kilép odvából.
TIMON.
Kitűnő művész! nem festhetsz oly rossz embert, a minő magad vagy.
Kitűnő művész! nem festhetsz oly rossz embert, a minő magad vagy.
KÖLTŐ.
Azon gondolkodom, mit mondjak neki, mit készítek számára. Saját személye ábrázolatának kell lenni, gúnyversnek a jóllét puhasága ellen, azon határtalan hízelgések fölfedésével, melyek az ifjúságot és bőséget követik.
Azon gondolkodom, mit mondjak neki, mit készítek számára. Saját személye ábrázolatának kell lenni, gúnyversnek a jóllét puhasága ellen, azon határtalan hízelgések fölfedésével, melyek az ifjúságot és bőséget követik.
TIMON.
Múlhatlanúl gazemberűl kell-e állanod saját művedben? Saját hibáidat akarod-e ostorozni másokban? Tedd meg. Van aranyom számodra.
Múlhatlanúl gazemberűl kell-e állanod saját művedben? Saját hibáidat akarod-e ostorozni másokban? Tedd meg. Van aranyom számodra.
KÖLTŐ.
No hát keressük őt fel:
Erszényünk ellen vétenénk bizon,
Ha elkésnénk, holott vár kész haszon.
No hát keressük őt fel:
Erszényünk ellen vétenénk bizon,
Ha elkésnénk, holott vár kész haszon.
FESTÉSZ.
Igaz:
Nappal, mig éj nem jő rejtelmivel,
Ingyen világnál leld meg, a mi kell.
Gyerünk.
Igaz:
Nappal, mig éj nem jő rejtelmivel,
Ingyen világnál leld meg, a mi kell.
Gyerünk.
TIMON.
Elétek állok, ha felém kerültök.
Mily isten az arany, hogy temploma
A disznóólnál is silányabb!
Hajót szerelsz föl s szántod a habot;
Szolgát csodáló tiszteletre oktatsz:
Neked imádat! s szenteid hadának
Dögvész, mivel csak tégedet imádnak!
Elétek állok, ha felém kerültök.
Mily isten az arany, hogy temploma
A disznóólnál is silányabb!
Hajót szerelsz föl s szántod a habot;
Szolgát csodáló tiszteletre oktatsz:
Neked imádat! s szenteid hadának
Dögvész, mivel csak tégedet imádnak!
| Jó lesz eléjök állnom. | (Előre jön.) |
KÖLTŐ.
Nagy Tímon, üdv!
Nagy Tímon, üdv!
FESTÉSZ.
| Te nemes régi gazdánk! |
TIMON.
Megértem-é, hogy lássak két becsűletest?
Megértem-é, hogy lássak két becsűletest?
KÖLTŐ.
Uram,
Mi, bő kezednek gyakor élvezői,
Hallók, magad vagy, elhagytak barátid,
Hálátlanúl – Oh, undok lelkek! égnek
Nincs rátok ostora elég hatalmas.
Elhagyni téged!
Kinek ragyogó jóságán élt s erősült
Egész valójok! Nem birok magammal,
S bármennyi szóval sem födözhetem
E hálátlanság szörnyü tömegét.
Uram,
Mi, bő kezednek gyakor élvezői,
Hallók, magad vagy, elhagytak barátid,
Hálátlanúl – Oh, undok lelkek! égnek
Nincs rátok ostora elég hatalmas.
Elhagyni téged!
Kinek ragyogó jóságán élt s erősült
Egész valójok! Nem birok magammal,
S bármennyi szóval sem födözhetem
E hálátlanság szörnyü tömegét.
TIMON.
Hagyd meztelen; úgy jobban látni. Ti,
Mint becsületesek, valótok által,
Őket leginkább leplezhetitek le.
Hagyd meztelen; úgy jobban látni. Ti,
Mint becsületesek, valótok által,
Őket leginkább leplezhetitek le.
FESTÉSZ.
Ajándokid nagy záporába’ jártunk,
S édesben élveztük.
Ajándokid nagy záporába’ jártunk,
S édesben élveztük.
TIMON.
| Ti becsületesek. |
FESTÉSZ.
Szolgálatunk’ jövénk ajánlani.
Szolgálatunk’ jövénk ajánlani.
TIMON.
Hű emberek! De hogymint viszonozzam?
Esztek gyökért? isztok-e friss vizet? Nem.
Hű emberek! De hogymint viszonozzam?
Esztek gyökért? isztok-e friss vizet? Nem.
KETTEN.
Megteszszük, a mit tehetünk, teérted.
Megteszszük, a mit tehetünk, teérted.
TIMON.
Ti becsületesek. Hallátok, aranyom van.
Úgy van, tudom. Szóljatok igazat,
Mint becsületesek.
Ti becsületesek. Hallátok, aranyom van.
Úgy van, tudom. Szóljatok igazat,
Mint becsületesek.
FESTÉSZ.
De társam és én nem azért jövénk.
| Mondják, uram; |
TIMON.
Jók, becsületesek. – Egész Athénban
Te birsz mutatni legjobb képet; úgy van:
Képmutatásod élethű.
Jók, becsületesek. – Egész Athénban
| (A Festészhez.) |
Képmutatásod élethű.
FESTÉSZ.
| No, no. |
TIMON.
Az a, ha mondom. – Hát a mit te költesz!
Versed oly ügyesen simúl a tárgyhoz,
Hogy csupa természet művészeted. –
Mégis, becsűletes lelkű barátim,
Egy kis hibátok, meg kell vallanom, van:
Nem szörnyü bár; nem is kivánom én,
Hogy javitásával vesződjetek –
Az a, ha mondom. – Hát a mit te költesz!
| (A Költőhöz.) |
Hogy csupa természet művészeted. –
Mégis, becsűletes lelkű barátim,
Egy kis hibátok, meg kell vallanom, van:
Nem szörnyü bár; nem is kivánom én,
Hogy javitásával vesződjetek –
KETTEN.
Kérünk, tudasd.
Kérünk, tudasd.
TIMON.
| Rossz néven veszitek. |
KETTEN.
Hálával.
Hálával.
TIMON.
| Óhajtjátok, csakugyan? |
KÖLTŐ.
Kétségkivül.
Kétségkivül.
TIMON.
Ki derekasan megcsal.
| Tik egy-egy gazba’ bíztok, |
KETTEN.
| Mink, uram? |
TIMON.
S hallván csalásit, látván álkodását,
Tudván kontárságát: szeretitek,
Etetitek, hordjátok kebletekben;
Pedig, győződjetek meg, fő gazember.
| Ti. |
Tudván kontárságát: szeretitek,
Etetitek, hordjátok kebletekben;
Pedig, győződjetek meg, fő gazember.
FESTÉSZ.
Ilyent, uram, nem ismerek.
Ilyent, uram, nem ismerek.
KÖLTŐ.
| Sem én. |
TIMON.
Lám, én szeretlek; adok aranyat,
Ha társaságtok ment lesz e gazoktól.
Kötélre, késre és szemétgödörbe
Velök! Veszitsétek el valahogy;
És jertek hozzám: lesz arany elég.
Lám, én szeretlek; adok aranyat,
Ha társaságtok ment lesz e gazoktól.
Kötélre, késre és szemétgödörbe
Velök! Veszitsétek el valahogy;
És jertek hozzám: lesz arany elég.
KETTEN.
Uram, nevezd meg, hadd ismerjük őket.
Uram, nevezd meg, hadd ismerjük őket.
TIMON.
Menj erre, te meg arra, kettesével:
Mert legyetek külön bár, magatokban,
Egy fő gazember társatok marad. –
Bárhova menj, hogy gaz kettő ne légyen,
Ehhez ne közelits. – Te meg, hogy ott légy,
A hol csak egy gaz van, kerüld amazt. –
El! Ne, arany. Szolgák, azért jövétek.
Van művetek számomra: itt a díj. El!
Aranycsináló vagy: ebből csinálj.
Menj erre, te meg arra, kettesével:
Mert legyetek külön bár, magatokban,
Egy fő gazember társatok marad. –
Bárhova menj, hogy gaz kettő ne légyen,
| (A Festészhez.) |
| (A Költőhöz.) |
El! Ne, arany. Szolgák, azért jövétek.
Van művetek számomra: itt a díj. El!
Aranycsináló vagy: ebből csinálj.
| Ki, rongy ebek! | (Kiveri, űzi őket.) |
)
