II. SZÍN.
Ugyanott.
Flavius és két Tanácsnok jönnek.
FLAVIUS.
Hijába vágytok Tímonnal beszélni:
Ő oly igen csak magánakvaló,
Hogy mi, kivüle, emberhez hasonlit,
Az nem barátja.
Hijába vágytok Tímonnal beszélni:
Ő oly igen csak magánakvaló,
Hogy mi, kivüle, emberhez hasonlit,
Az nem barátja.
1. TANÁCSNOK.
Odvához vezess:
Tiszünk s Athénnak tett igéretünk hajt,
Hogy vele szóljunk.
Odvához vezess:
Tiszünk s Athénnak tett igéretünk hajt,
Hogy vele szóljunk.
2. TANÁCSNOK.
Ugyanazon ember
Nem mindig ugyanaz. Idő s keservek
Tették ilyenné. Ha nyájasb kezű idő
A régi jó napokkal megkinálja,
Ő is a régi lesz. Vezess felé,
S legyen meg, a mi lesz.
Ugyanazon ember
Nem mindig ugyanaz. Idő s keservek
Tették ilyenné. Ha nyájasb kezű idő
A régi jó napokkal megkinálja,
Ő is a régi lesz. Vezess felé,
S legyen meg, a mi lesz.
FLAVIUS.
Bék s üdv honoljon itt! Hé, Tímon úr!
Nézz ki: barátok; szólj. Athén köszönt
Magas tanácsának két tagja által.
Uram, beszélj velök.
Timon jő.
| Imé odúja. – |
Nézz ki: barátok; szólj. Athén köszönt
Magas tanácsának két tagja által.
Uram, beszélj velök.
Timon jő.
TIMON.
Égess! – Ti szóljatok és függjetek:
Minden igaz szó szíjon hólyagot,
Minden hamis hadd süsse nyelv tövét,
S pusztitsa el, midőn szól!
| Melengető nap, |
Minden igaz szó szíjon hólyagot,
Minden hamis hadd süsse nyelv tövét,
S pusztitsa el, midőn szól!
1. TANÁCSNOK.
| Érdemes – |
TIMON.
Csak olyanokra, mint ti, s tik Timonra.
Csak olyanokra, mint ti, s tik Timonra.
2. TANÁCSNOK.
Athén tanácsosi köszöntenek.
Athén tanácsosi köszöntenek.
TIMON.
Köszönöm. A dögvészt küldném vissza rájok,
Csak kaparithatnám meg azt nekik.
Köszönöm. A dögvészt küldném vissza rájok,
Csak kaparithatnám meg azt nekik.
1. TANÁCSNOK.
Felejtsd, mi érted fáj magunknak is.
Tanácsunk, egyetértő szeretettel,
Athénba visszakér; és arra gondolt,
Hogy a szabad fő méltóságokat
Kényedre használd és viseld.
Felejtsd, mi érted fáj magunknak is.
Tanácsunk, egyetértő szeretettel,
Athénba visszakér; és arra gondolt,
Hogy a szabad fő méltóságokat
Kényedre használd és viseld.
2. TANÁCSNOK.
Mily közösen, mily durván elfeledtek
(Most már a nemzet, mely ritkán leszen
Maga hazudtolója, nélkülözve
Timon segélyét, érzi, hogy bukik,
Ha megtagadja Tímontól segélyét)
S minket kiküld, velünk bánó szavát,
S bővebb jutalmat is, mint volt a bántás,
Megmérve bár utolsó nehezékig:
Kincs s szeretet oly halmát s összegét,
Mely véttöket kitörli, s hajlamuk
Betűit úgy belsődbe írja, hogy
Örökre tiédnek olvasd.
| Bevallja, |
(Most már a nemzet, mely ritkán leszen
Maga hazudtolója, nélkülözve
Timon segélyét, érzi, hogy bukik,
Ha megtagadja Tímontól segélyét)
S minket kiküld, velünk bánó szavát,
S bővebb jutalmat is, mint volt a bántás,
Megmérve bár utolsó nehezékig:
Kincs s szeretet oly halmát s összegét,
Mely véttöket kitörli, s hajlamuk
Betűit úgy belsődbe írja, hogy
Örökre tiédnek olvasd.
TIMON.
Könycsordulásig megleptek valóban.
Ha adtok nő szemet s bolond szivet:
Megríkat ennyi jóság, uraim.
| Megigéztek; |
Ha adtok nő szemet s bolond szivet:
Megríkat ennyi jóság, uraim.
1. TANÁCSNOK.
Térj vissza hát velünk, s vedd át Athénunk,
A te s a mi Athénunk hadvezérletét.
Hálával üdvözölnek, teljhatalmat
Biznak reád, és tiszteletben él
Jó hírneved: csak verjük vissza jókor
Alcibiades elbízott támadását,
Ki hona békéjét mint fene vadkan
Turkálja.
Térj vissza hát velünk, s vedd át Athénunk,
A te s a mi Athénunk hadvezérletét.
Hálával üdvözölnek, teljhatalmat
Biznak reád, és tiszteletben él
Jó hírneved: csak verjük vissza jókor
Alcibiades elbízott támadását,
Ki hona békéjét mint fene vadkan
Turkálja.
2. TANÁCSNOK.
S kardját fenyegetve rázza
A város ellen.
S kardját fenyegetve rázza
A város ellen.
1. TANÁCSNOK.
Timon, hát akarsz-e –
Timon, hát akarsz-e –
TIMON.
Jó; akarok. Tehát azt akarom:
Ha Alcibiades gyilkolja honfi-
Társaimat: tudassátok vele,
Hogy Timon azt nem bánja. De ha szép Athént
Rabolja, tépve véneink szakálát
S szent szűzeinkre a gyalázatos,
Baromi, bősz harcz mocskát sütve rá:
Hadd tudja meg – s mondjátok, én üzentem –
Hogy szánva öreginket, ifjainkat,
Azt mondhatom csak: nem bánom; vigye
Bár végletekig. Nem bánom késöket,
Míg torkotok van hozzá. A garázda
Táborba’ nincs bicsak, mit többre ne
Becsüljek a legtisztesebb toroknál
Athénban. A segélő istenek
Kegyére hagylak, mint tolvajt az őrre.
Jó; akarok. Tehát azt akarom:
Ha Alcibiades gyilkolja honfi-
Társaimat: tudassátok vele,
Hogy Timon azt nem bánja. De ha szép Athént
Rabolja, tépve véneink szakálát
S szent szűzeinkre a gyalázatos,
Baromi, bősz harcz mocskát sütve rá:
Hadd tudja meg – s mondjátok, én üzentem –
Hogy szánva öreginket, ifjainkat,
Azt mondhatom csak: nem bánom; vigye
Bár végletekig. Nem bánom késöket,
Míg torkotok van hozzá. A garázda
Táborba’ nincs bicsak, mit többre ne
Becsüljek a legtisztesebb toroknál
Athénban. A segélő istenek
Kegyére hagylak, mint tolvajt az őrre.
FLAVIUS.
Itt ne mulassatok. Hijába minden.
Itt ne mulassatok. Hijába minden.
TIMON.
Sírversem’ irtam ép: meglátni holnap.
Épségem s gazdagságom hosszú kórja
Most jobbra fordul, s mindent nyujt a semmi.
El! Éljetek tovább: Alcibiades
Legyen csapástok, tik meg az övé; s ezt
Türjétek jó soká!
Sírversem’ irtam ép: meglátni holnap.
Épségem s gazdagságom hosszú kórja
Most jobbra fordul, s mindent nyujt a semmi.
El! Éljetek tovább: Alcibiades
Legyen csapástok, tik meg az övé; s ezt
Türjétek jó soká!
1, TANÁCSNOK.
Hijába szólunk.
Hijába szólunk.
TIMON.
De mégis, én hazámat szeretem,
És nem örűlök a köz pusztulásnak,
Miként köz híre jár.
De mégis, én hazámat szeretem,
És nem örűlök a köz pusztulásnak,
Miként köz híre jár.
1. TANÁCSNOK.
| Helyes beszéd. |
TIMON.
Tisztelem édes honfitársimat –
Tisztelem édes honfitársimat –
1. TANÁCSNOK.
Ajkadhoz illő szó vonúl ki rajta.
Ajkadhoz illő szó vonúl ki rajta.
2. TANÁCSNOK.
S úgy lép fülünkbe, mint nagy diadalmas.
A riadó kapun.
S úgy lép fülünkbe, mint nagy diadalmas.
A riadó kapun.
TIMON.
S azt üzenem, jó szivvel enyhitem
Keservöket, sujtó ellentől féltöket,
Csúzt, kárt, szerelmi kínt s egyéb szokott bajt,
A mit törékeny csolnakunk az élet
Biztalan utján szenved; s megtanítom
Kerülni bősz Alcibiades dühét.
| Tisztelem őket; |
Keservöket, sujtó ellentől féltöket,
Csúzt, kárt, szerelmi kínt s egyéb szokott bajt,
A mit törékeny csolnakunk az élet
Biztalan utján szenved; s megtanítom
Kerülni bősz Alcibiades dühét.
2. TANÁCSNOK.
Ezt szeretem. Már visszatér.
Ezt szeretem. Már visszatér.
TIMON.
Kertemben egy fám van, mely ártogat;
Azért kivágom nem sokára.
Barátimat, Athént, rangsor szerint,
Fen s len, tudósitsátok valamenyit,
Hogy ki bajának véget vetni óhajt,
Sietve jőjön ide, míg a fejsze
Nem éri fámat, s kösse föl magát.
Kérlek, vigyétek meg üdvözletem’.
Kertemben egy fám van, mely ártogat;
Azért kivágom nem sokára.
Barátimat, Athént, rangsor szerint,
Fen s len, tudósitsátok valamenyit,
Hogy ki bajának véget vetni óhajt,
Sietve jőjön ide, míg a fejsze
Nem éri fámat, s kösse föl magát.
Kérlek, vigyétek meg üdvözletem’.
FLAVIUS.
Már ne zavarjuk; másnak sohse látjuk.
Már ne zavarjuk; másnak sohse látjuk.
TIMON.
Vissza ne jertek; de mondjátok Athénnak,
Hogy Tímon a sós árnak partja szélén
Vevé örök lakását, hol naponkint
Megdagadó tajtékkal elboritja
A nyughatatlan hullám: oda jertek,
És sírkövem legyen jós-széketek. –
Ajk, szórj kemény szót, míg a nyelv eláll!
Javitsd a rosszat, fertő s döghalál!
Sir legyen ember műve, s haszna: veszte!
Vissza ne jertek; de mondjátok Athénnak,
Hogy Tímon a sós árnak partja szélén
Vevé örök lakását, hol naponkint
Megdagadó tajtékkal elboritja
A nyughatatlan hullám: oda jertek,
És sírkövem legyen jós-széketek. –
Ajk, szórj kemény szót, míg a nyelv eláll!
Javitsd a rosszat, fertő s döghalál!
Sir legyen ember műve, s haszna: veszte!
| Rejtsd sugarad’, nap! Timon befejezte. | (El.) |
1. TANÁCSNOK.
Természete válhatlan össze forrt
Bús kedvivel.
Természete válhatlan össze forrt
Bús kedvivel.
2. TANÁCSNOK.
Reményünk benne meghalt.
Forduljunk vissza, s lássuk, mi segíthet
Szörnyű bajunkba’ még.
Reményünk benne meghalt.
Forduljunk vissza, s lássuk, mi segíthet
Szörnyű bajunkba’ még.
1. TANÁCSNOK.
| Gyors láb kell ahhoz. (Mind el.) |
