I. SZÍN.

Teljes szövegű keresés

Róma. Utcza.
Jön egy csapat zavargó Polgár botokkal s egyéb fegyverekkel,
1. POLGÁR.
Mielőtt valamire szánjuk magunkat, hadd beszéljek.
TÖBBEN.
Beszélj, beszélj!
1. POLGÁR.
Föltettétek magatokban, hogy inkább meghaltok, semhogy éhezzetek?
TÖBBEN.
Föl, föl!
1. POLGÁR.
Először is tudjátok meg: Cajus Marcius legnagyobb ellensége a népnek.
TÖBBEN.
Tudjuk, tudjuk.
1. POLGÁR.
Öljük meg őt, s akkor magunk szabhatjuk meg a gabona árát. Nos, határoztatok?
TÖBBEN.
Szót se róla többé. Megteszszük. El, El!
2. POLGÁR.
Egy szót, jó polgárok.
1. POLGÁR.
Minket szegény polgároknak tartanak, s a patriciusokat jóknak. Az ő fölöslegök eltáplálna bennünket. Ha csak azt adnák nekünk, mi nekik már nem kell, azt gyaníthatnók, hogy emberségesen enyhitettek rajtunk; de ők azt gondolják, hogy erre nem vagyunk érdemesek. A soványság, mely bennünket gyötör, nyomorunk látása a jegyzék, melyben jóllétök el van sorolva; a mi szenvedésünk az ő nyereségök. Boszuljuk meg ezt dárdáinkkal, mielőtt magunk is olyan szárazak lennénk, mint ezek; mert az istenek látják lelkemet, hogy kenyér-éhségből beszélek és nem bosszú-szomjból.
2. POLGÁR.
Fölkeltek-e különösen Cajus Marcius ellen?
TÖBBEN.
Ellen először; ő valóságos kutya a köznép iránt.
2. POLGÁR.
Veszitek-e figyelembe, milyen szolgálatokat tett hazájának?
1. POLGÁR.
Helyes, és ezért szivesen is ruháznók föl jó hírnévvel; de ő maga jutalmazza meg magát kevélységével.
2. POLGÁR.
Nem, ilyen rossz indulatból ne beszélj.
1. POLGÁR.
Mondom nektek, a mit dicséretesen tett, csak ezért tette; habár a nagyon lelkiismeretes emberek azt mondják, hogy ez hazájáért volt, biz azt csak azért tette, hogy anyjának örömet szerezzen s maga kevélykedhessék, a mely tulajdona érdemeivel egy magasságú.
2. POLGÁR.
Mit természetében meg nem változtathat, bűnül rójátok föl benne; azt csak nem foghatjátok rá, hogy zsugori.
1. POLGÁR.
Ha ezt nem is, azért nem fogyok ki a vádakból. Annyi a hibája, hogy elsorolásába bele fárad az ember. (Kívül zaj.) Micsoda rivalgás ez? a város másik része fölkelt; mit állunk itt fecsegve? el a capitoliumba!
POLGÁR.
Jertek, menjünk.
1. POLGÁR.
Csendesen! ki jön itt?
Menenius Agrippa jön.
2. POLGÁR.
A derék Menenius Agrippa, ki mindig szerette a népet.
1. POLGÁR.
Ő elég becsületes. Bár a többi is ilyen volna.
MENENIUS.
Mi-tévők vagytok, földiek? hová e Botokkal? mi baj? Kérlek, szóljatok.
1. POLGÁR.
Tudja azt a tanács; hallott felőle két hét óta, mi a szándékunk, s ezt most tettleg akarjuk megmutatni. Azt mondják ők, hogy a szegény pörös embernek erős tüdeje van; majd meglátják, hogy karjaink is erősek.
MENENIUS.
Barátaim, szomszédim, tehát azon
Vagytok, hogy tönkre tegyétek magatok?
1. POLGÁR.
Dehogy! hiszen már úgy is tönkre tettek.
MENENIUS.
Mondom, barátim, rátok a nemesség
Gondot visel, s a drágaság miatt, mely
Szenvednetek készt, e botokkal épen
Úgy fenyegethetnétek az eget,
Miként Rómát, mely egyenest megy a
Kezdett úton, széttépve tízezer
Erősebb lánczot, mint minőt reá
Ti vethetnétek. Aztán e nyomort
Az istenek szerzik, nem a nemesség.
Ezen nem kéz, de térdhajtás segít. Ah,
Az inségtől fölingerelve, még majd
Több bajba estek. Piszkálódtok a
Kormányra, mely atyátokul vagyon, míg
Ti, mint ellenség, átkozzátok őt.
1. POLGÁR.
Ő atyánk! a bizony! Soha sem volt ránk gondja. Minket éhezni hagynak, s az ő magtáraik tömvék gabonával; rendeleteket adnak ki az uzsora ellen, hogy az uzsorásokat segítsék; naponkint visszavonnak egy-egy üdvös törvényt a gazdagok ellen, s naponkint keményebb rendszabályokat állítanak föl, hogy a szegénységet megkötözzék és zabolázzák. Ők emésztenek el bennünket, ha a háborúk nem; ez az egész szeretet, melylyel irántunk viseltetnek.
MENENIUS.
Vagy valljátok be, hogy rossz indulattal
Telétek meg, vagy azt kell, hinni hogy
Bolondok vagytok. Mondok nektek egy
Derék mesét; már hallátok talán,
De minthogy épen czélomhoz segít,
Ismét föltálalom.
1. POLGÁR.
Jól van, uram, meghallgatom. De azt ne gondold, hogy bajunkat rászedhetni mesével: hanem halljuk, ha úgy tetszik.
MENENIUS.
Egykor föllázadt a has ellen a
Test minden tagja, s azt így vádolák,
Hogy mint egy örvény vesztegel maga
Ottan középütt, renyhén, tétlenűl,
Az ételt egyre nyelve s társaival
A munkát meg nem osztva, míg a többi
Lát, hall gondolkodik, tanít, megy, érez,
S így kölcsönös segélyadással a
Közjóra törekesznek, az egész
Testnek javára. Így felelt a has…
1. POLGÁR.
Nos hát, uram, mi a has válasza?
MENENIUS.
No mindjárt, mindjárt. Olyszerű mosolylyal,
Mely szívességet tettetett (miért ne
Hagynám mosolyogni a hasat csak úgy,
Miként beszélni?), gúnyosan felelt az
Elégületlenekhez, kik irígylék
Járandóságát… épen mint ti a
Tanácscsal tesztek, mert ez nem hasonló
Hozzátok.
1. POLGÁR.
A has válaszát! Hogyan,
A koronás fej, a tanácsadó szív,
Az őrködő szem a vitézi kar,
Paripánk a láb, és kürtösünk a nyelv,
S egyéb istápunk s kis segédeink
Alkotmányunkban, hogy ha ők…
MENENIUS.
Nost aztán?
Mit nem beszél ez a legény! tovább?
1. POLGÁR.
Ha őket így zablázza a faló has,
Ez a szemétdomb…
MENENIUS.
Jón van; azután?
1. POLGÁR.
S a többi munkás tag panaszt emel,
Mit szólhat a has?
MENENIUS.
Tudtokr’ adom.
Csak egy parányit, a miből tinektek
Kevés jutott, a türelembül, és
Fogjátok tudni…
1. POLGÁR.
Beh hosszúra nyúlik.
MENENIUS.
Hát, jó barátom, most figyelj ide.
Megfontolá a dolgot a komoly has,
Nem mint szeles vádlói, s ezt felelte:
„Igazságtok van, társaim, hogy én
Előbb szedem be a táplálatot,
Melyből ti éltek, s ez rendén van így,
Mert én a test magtára s műhelye
Vagyok: de jusson eszetekbe, hogy
Azt én szétküldöm a vér folyamán
Az udvarig, a szívig s agyvelőig,
S a fordulások- s mellékútakon
A legerősb ideg s legvékonyabb ér
Megkapja tőlem a mi illeti,
Azt, a miből él, s bár ti összesen,
Kedves barátim,” így beszéle a has…
1. POLGÁR.
Jó, jó, uram! nos?
MENENIUS.
„Bár ti összesen nem
Látjátok, mit kap mindenik külön:
Bebizonyíthatom, hogy nektek a
Javát, fölét küldöm szét, és magamnak
Csak a seprőt hagyom.” Mit szóltok erre?
1. POLGÁR.
Hát felelet; de hozzá mi közünk?
MENENIUS.
E jó has Rómának tanácsa, s ti
A lázadó tagok; ha fontolóra
Veszitek gondoskodásit és a közjót:
Általláthatjátok, hogy mindazon
Jótétemény, melyben nyilvánosan
Ti részesültök, tőle származik,
S nem magatoktól. Mit szólsz erre, te
Nagy újja ennek a gyülekezetnek?
1. POLGÁR.
Én a nagy újja? mi okért nagy újj?
MENENIUS.
Mivel te a legaljasb s rongyosabb vagy
E bölcs zavargók közt, s te jársz elől.
Vezérkedel, pimasz sehonnai,
Hogy önmagad húzz hasznot a dologból.
De a furkós botokkal legyetek
Készen, mert Róma és patkányai
Megütköznek, s egyik rész tönkre jut. –
Üdvöz légy, bajnok Marcius!
Cajus Marcius jön.
MARCIUS.
Köszönöm.
Mi dolog ez, ti lázongó gazok,
Kik nyüzsgő véleményteket vakarva
Megrühösítitek magatokat?
1. POLGÁR.
Te csak mindig szépen beszélsz velünk.
MARCIUS.
Ki nektek jó szót ád, utálatos
Hízelgő. Mit vártok, kutyák, a kiknek
Nem kell se harcz, se bék? azt megijeszt, s ez
Daczossá tesz. Ki bennetek bizik,
Oroszlán helyt nyulat lel s lúdakat
Rókák helyett. Nem vagytok biztosabbak,
Mint a parázs a jégen s a napon
A hó. Erénytek, dicsőítni a
Gonosztevőt, s a törvényt szidni, mely azt
Megbünteté. Ki nagyságot szerez,
Gyülölitek; s jó indulattok olyan,
Mint a beteg, ki arra vágy, mi néki
Még jobban árt. Ki kegyetekre épít,
Ólom-karokkal úszik s tölgyeket
Hasít sással. Bitóra véletek!
Tinektek hinni? Egyre változik
Elmétek; kit gyűlöltetek, dicső most,
S a kit megkoszorúztatok, silány.
Mi baj? mit zúgtok minden piaczon
Az érdemes tanács ellen, holott ő
Tart rendben istenink után? különben
Egymást falnátok föl. – Mi kell nekik?
MENENIUS.
Mint ők szabják, oly áron gabona,
A mely, mint mondják, van bőségesen.
MARCIUS.
Azt mondják? az akasztani valók!
Ott ülnek a tűznél, s tudják, mi újság
A capitoliumban, hogy ki van
Le s fölmenőben? Házasítanak,
Pártot csinálnak és erősítik,
S azt gyöngítik, mely nem kedvök szerinti,
És nem sarújok talpa. Bőviben van
A gabna, mondják? Hagyna csak a nemesség
Kardomhoz nyúlni: oly magas kazalt
Raknék e fölnégyelt rabszolganépből,
A mily magasra csak fölérne dárdám.
MENENIUS.
Ezek meggyőződtek már teljesen;
Elméjökben nagy a hiány ugyan,
De szörnyű gyávák. Ám szólj, mit csinál a
Másik csapat?
MARCIUS.
Szétment. Kössék fel őket!
Sóhajtva példáztak, hogy éhesek, hogy
Éhség falat dönt, enni kell az ebnek,
A csontra hús kell, nem csak gazdagért van
Az aratás. Ily rongyokban dobálták
Ki a panaszt. És most, hogy megnyerék,
A mit kivántak, s ez kemény dolog
(A nemességen ez vesz majd erőt, ez
lesz végcsapása), most kucsmáikat
Hajgálják, minth’ a hold szarvár’ akarnák
Föltűzni, versenyt bőgve.
MENENIUS.
S mit nyerének?
MARCIUS.
Öt szónokot, kit ők választanak
Pór bölcseségök védeül; ezek
Brutus, Sicinius… mit én tudom! – Hah,
Előbb földúlná e gaznép a várost,
Mint tőlem ilyet kapna. Majd idővel
Még többet nyer, s ismét többet csikar ki
A lázadási zajjal.
MENENIUS.
Különös.
MARCIUS.
El, hulladék, pusztuljatok haza!
Követ jön.
KÖVET.
Hol Cajus Marcius?
MARCIUS.
Itt van, mi baj?
KÖVET.
Ujság, uram, a volszkok fegyverre keltek.
MARCIUS.
Annál jobb! lesz módunk kihányni a
Dohos fölösleget. – Im, derék atyáink.
Cominius, Titus, Lartius és más Sneatorok, Junius Brutus és Sicinius Velutus jönnek.
1. SENATOR.
Igaz, mit nem rég mondál, Marcius,
A volszk fegyverre kelt.
MARCIUS.
Vezére Tullus
Aufidius, lesz véle bajotok.
Vétkem, nemességét irígyleni;
S ne volnék az, ki most vagyok: szeretném,
Ha ő lennék.
COMINIUS.
Ti együtt vívtatok.
MARCIUS.
Ha birkóznék a föld, két részre állva,
S ő pártomon vón’: átmennék, hogy ő
Velem vívjék… oroszlán ő, kire
Büszkén vadászok.
1. SENATOR.
Így, hős Marcius,
Kisérd Cominiust e háborúba.
COMINIUS.
Megigéréd ezt egykor.
MARCIUS.
Meg, uram,
S szavamnak állok. Titus Lartius, majd
Megint szemközt látod Tullust velem. De
Mi ez, nyomorék? honn kell maradnod?
TITUS.
Oh nem,
E mankó támaszom s ez fegyverem lesz,
De az ügyet nem hagyom el.
MENENIUS.
Dicső faj!
1. SENATOR.
Jerünk a capitoliumba; legjobb
Barátink várnak.
TITUS.
Menj elől… után
Cominius… mi követünk; tiétek
Az elsőség.
1. SENATOR (A polgárokhoz.)
El, el, haza!
MARCIUS.
Nem, hadd kövessenek. Van
Élés a volszknál. Patkányép, oda
A garmadához! – Tisztes lázadók,
Hol a bátorság? Kérlek, jőjjetek.
Senatorok, Cominius, Marcius, Titus és Menenius el. Polgárok kisompolyognak.
SICINIUS.
E Marciusnak van-e párja gőgben?
BRUTUS.
Páratlan áll.
SICINIUS.
Midőn népszónoknak
Megválasztának bennünket…
BRUTUS.
Figyeltél
Szeme s szájára?
SICINIUS.
S gúnyolásira!
BRUTUS.
Ha ingerűlt, az istenek se’ szentek
Előtte.
SICINIUS.
Csúfot űz a tiszta holdból.
BRUTUS.
Bár veszne el e harczban! Hogy férhet össze.
Ily gőg s vitézség?
SICINIUS.
Hogy ha jó siker
Csiklandja, megveti az árnyat is,
A melybe délben lép. Csodálkozom,
Hogy tűri el dacza: Cominiustól
Vezéreltetni?
BRUTUS.
A hírt, mely czélja néki,
S mely őt diszíti is már, nem lehet
Jobban fönntartani s növelni, mint
A második helyen; mert a vezér hibája,
Mi el nem sül, bár mindent elkövet,
Mi embertől telik, s így zúgnak a
Könnyelmű bírák: hajh, ha Marciusra
Bíznák a dolgot!
SICINIUS.
És ha sikerül:
A Marciushoz hajló vélemény
Cominiusnak minden érdemét
Őrá ruházza.
BRUTUS.
Úgy van, már is az
Övé Cominiusnak fél hire,
Nem ő szerzé bár; és ennek hibái
Dicsőségévé válnak, bár valóban
Nem érdemlé meg.
SICINIUS.
Nézzük meg, minő
Az útasítás, és hogy viseli
Magát ez ügyben?
BRUTUS.
Jer, menjünk tehát.
(Mind a ketten el.)

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem