II. SZÍN.
Aufidius, hát véleményed az,
Hogy terveinket tudja Róma, tudja,
Hogy készülünk?
S a tietek nem ez? |
Mi tetté vált valóban, mielőtt
Kikémlé Róma? Még négy napja sincs,
Hogy hírt adának onnan… a levél
Talán nálam lesz… ime itt vagyon. | (Olvas.) |
Keletre-e vagy nyugatra? a nyomor nagy,
Lázong a nép. Mondják: Cominius
És Marcius, régi ellenségetek
(A kit még jobban gyűlöl Róma, mint ti),
És Lartius, egy bajnok római…
E három a készűletek vezére.
Alkalmasint felétek lesz az út.
Vigyázzatok.”
Táborban seregünk,
Hogy Róma mindig kész nekünk felelni,
Soh’sem kétkedtünk.
Nagy szándéktokat |
Magát födé fel. Róma idő előtt
Kitudta azt, úgy látszik, és ez által
Gátoltatunk czélunkban, mely vala:
Nehány várost bevenni, mielőtt
Ők észrevennék.
Hős Aufidius, lépj
Tisztedbe, menj sietve a sereghez,
Mi őrizzük magunk Coriolit.
Ha itt előttünk szállnak meg, segélyűl
Hozd sereged. Különben azt hiszem,
Nem ellenünk készülnek.
Kétkedel? |
Már útban is van egy rész harczosikból,
S mind erre tart. Elhagylak bennetek.
Ha Marcius s én tán találkozunk,
Megesküvénk, hogy mindaddig vivunk, míg
Egyik lehull.
Segítsenek istenink!
S kegyelmeteket védjék.
Élj boldogul. (Mind el.) |