IV. SZÍN.
Corioli előtt.
Jönnek dobokkal és zászlókkal Marcius, Titus, Lartius, Tisztek, Katonák; hozzájok egy Követ.
Jönnek dobokkal és zászlókkal Marcius, Titus, Lartius, Tisztek, Katonák; hozzájok egy Követ.
MARCIUS.
Ez hírt hoz itt. Megütköztek, fogadjunk…
Ez hírt hoz itt. Megütköztek, fogadjunk…
LARTIUS.
Lovam lovadra, hogy nem.
Lovam lovadra, hogy nem.
MARCIUS.
| Jól van. |
LARTIUS.
| Áll. |
MARCIUS.
Találkozott az ellennel vezérünk?
Találkozott az ellennel vezérünk?
KÖVET.
Szemközt vannak, de szó nincs váltva még.
Szemközt vannak, de szó nincs váltva még.
LARTIUS.
Enyém a jó ló.
Enyém a jó ló.
MARCIUS.
| Add el, megveszem. |
LARTIUS.
El nem adom, de kölcsön a tiéd
Félszázadig. Most kérjük föl a várost.
El nem adom, de kölcsön a tiéd
Félszázadig. Most kérjük föl a várost.
MARCIUS.
Hol a sereg?
Hol a sereg?
KÖVET.
| Másfél mértföldnyire. |
MARCIUS.
Akkor meghalljuk egymás hadzaját.
Most kérlek, Mars, hogy munkánk gyors legyen.
A gőzölgő karddal menjünk társaink
A falakon megjelennek Senatorok s Mások.
Falaitok közt van Aufidius?
Akkor meghalljuk egymás hadzaját.
Most kérlek, Mars, hogy munkánk gyors legyen.
A gőzölgő karddal menjünk társaink
| Segítségére. – Fújad, harsonás! | (Harsona-szó.) |
Falaitok közt van Aufidius?
1. SENATOR.
Nincs, olyan nincs, ki félne tőletek, ti
Zaját. Inkább ledöntjük e falat,
Hogysem bezárjon bennünket. Kapúnk csak
Tetszőleg csukva, sás rajt’ a lakat,
Magától nyílik ez meg. Hallga, ott az
Aufidius. Meglátjátok, miként dúl
Szétszórt seregtekben.
Nincs, olyan nincs, ki félne tőletek, ti
| Parányiak. halljátok ifjaink | (Távol hadi lárma.) |
Hogysem bezárjon bennünket. Kapúnk csak
Tetszőleg csukva, sás rajt’ a lakat,
Magától nyílik ez meg. Hallga, ott az
| (Ismét hadi lárma.) |
Szétszórt seregtekben.
MARCIUS.
| Hah, rajta vannak! |
LARTIUS.
Tanúljunk e zajtól. Hágcsót ide!
Volszkok jönnek.
Tanúljunk e zajtól. Hágcsót ide!
Volszkok jönnek.
MARCIUS.
Nem félnek, sőt a városból kijönnek.
Most szívre a pajzst, s vívjatok paizsnál
Erősebb szívvel. Fel, hős Lartius!
Jobban lenéznek, mint mi gondolók,
S ez földühít. Előre, társaim!
Ki hátra lép, volszknak tekintem őt,
S érezni fogja kardom élét!
Harczi zaj; rómaiak és volszkok viaskodva el. A rómaiak visszaveretnek sánczaikhoz.
Marcius visszajön.
Nem félnek, sőt a városból kijönnek.
Most szívre a pajzst, s vívjatok paizsnál
Erősebb szívvel. Fel, hős Lartius!
Jobban lenéznek, mint mi gondolók,
S ez földühít. Előre, társaim!
Ki hátra lép, volszknak tekintem őt,
S érezni fogja kardom élét!
Harczi zaj; rómaiak és volszkok viaskodva el. A rómaiak visszaveretnek sánczaikhoz.
Marcius visszajön.
MARCIUS.
A föld minden dögvésze rád, te Róma
Gyalázata! te csorda!… A fekély
Borítson el, hogy tőled udorodjék
Az is, ki nem lát, és mértföldnyire
Legyen ragályos a nyavalyád. Ti ember-
Alakba bújt ludak, ti, a kiket
Rabszolgák kergetnek meg, kiktül a
Majmok se félnek. Pluto és pokol!
Hátul a seb… piros hát… halovány arcz
A félelemtől… Vissza, támadásra,
Vagy ellenségeinkhez mégyek át,
S titeket verlek. Rajta hát! Szilárdság,
És visszahajtjuk őket asszonyikhoz,
Mint sánczainkhoz minket ők követtek.
Új ütközet. A volszkok és rómaiak visszajönnek és harczolnak. A volszkok Corioliba hátrálnak, Marcius utánok a kapuig.
Most nyitvák a kapuk. Hős társaim,
Az üldözőknek kedvez a szerencse,
S nem a futóknak. Tartsatok velem.
A föld minden dögvésze rád, te Róma
Gyalázata! te csorda!… A fekély
Borítson el, hogy tőled udorodjék
Az is, ki nem lát, és mértföldnyire
Legyen ragályos a nyavalyád. Ti ember-
Alakba bújt ludak, ti, a kiket
Rabszolgák kergetnek meg, kiktül a
Majmok se félnek. Pluto és pokol!
Hátul a seb… piros hát… halovány arcz
A félelemtől… Vissza, támadásra,
Vagy ellenségeinkhez mégyek át,
S titeket verlek. Rajta hát! Szilárdság,
És visszahajtjuk őket asszonyikhoz,
Mint sánczainkhoz minket ők követtek.
Új ütközet. A volszkok és rómaiak visszajönnek és harczolnak. A volszkok Corioliba hátrálnak, Marcius utánok a kapuig.
Most nyitvák a kapuk. Hős társaim,
Az üldözőknek kedvez a szerencse,
S nem a futóknak. Tartsatok velem.
| (Bemegy a kapun, s ezt bezárják mögötte.) |
1. KATONA.
Bolond merény! én nem…
Bolond merény! én nem…
2. KATONA.
| Magam sem… |
)
3. KATONA.
| Íme |
| Bezárták őt. | (Folytonos csatazaj.) |
MIND.
Bizonynyal vége lesz.
Titus Lartius jön.
Bizonynyal vége lesz.
Titus Lartius jön.
LARTIUS.
Hol Marcius?
Hol Marcius?
KATONÁK.
| Meghalt kétség kívűl. |
1. KATONA.
Nyomban követte a futókat és
Bement velök, mögötte a kaput
Bezárták, és most benn van egyedül
Egy város ellen.
Nyomban követte a futókat és
Bement velök, mögötte a kaput
Bezárták, és most benn van egyedül
Egy város ellen.
LARTIUS.
Érző s bátrabb, mint az érzéktelen kard;
Ez hajlik, ő nem. Elestél, Marcius!
A legjobb drágakő, nagy, mint magad, nem
Ért annyit, mint te. Oly catói bajnok
Valál te! nem vad! rettentő csak a
Csatában… ámde haragos szemeddel
És hangjaidnak mennydörgő zajával
Megráztad ellenségid, mint midőn
Hideglelésben reszket a világ.
Visszajön Marcius, véresen s elleneitől megtámadva.
| Oh nemes barát! |
Ez hajlik, ő nem. Elestél, Marcius!
A legjobb drágakő, nagy, mint magad, nem
Ért annyit, mint te. Oly catói bajnok
Valál te! nem vad! rettentő csak a
Csatában… ámde haragos szemeddel
És hangjaidnak mennydörgő zajával
Megráztad ellenségid, mint midőn
Hideglelésben reszket a világ.
Visszajön Marcius, véresen s elleneitől megtámadva.
1. KATONA.
Uram, tekints oda.
Uram, tekints oda.
LARTIUS.
Mentsük meg őt vagy haljunk meg vele.
| Ez Marcius! |
| (Harczolva be mindnyájan a városba.) |
