III. SZÍN.
Róma. Marcius lakása.
Jön Volumnia és Virgilia; alacsony székekre ülnek és varrnak.
VOLUMNIA.
Kérlek, leányom, énekelj vagy beszélj vidámabban. Ha fiam férjem volna, jobban örülnék távollétén, melyben dicsőséget szerez, mint nyoszolyája ölelésein, mikkel szerelmét tanusítja. Még midőn csak gyönge gyermek s méhemnek egyetlen szülötte volt; midőn ifjúságát és szépségét minden szem bámulta; midőn még nézéséről egy királynak napestig tartó kérelmeért sem mondott volna le egy órára az anya: én – meggondolva, mennyire illenék a dicsőség ily lénynek, hogy ez nem volna különb a falon függő képnél, ha a hír nem mozgatná – és már akkor örvendve láttam őt oly veszélyeket keresni, mikben dicsőséget szerezhetett. Kegyetlen háborúba küldtem őt, melyből midőn visszatért, homlokát tölgykoszorú övezte. Mondom, leányom, nem örültem meg jobban annak előszöri hallatára, hogy figyermek, mint midőn először látám, hogy férfiúnak bizonyította be magát.
Kérlek, leányom, énekelj vagy beszélj vidámabban. Ha fiam férjem volna, jobban örülnék távollétén, melyben dicsőséget szerez, mint nyoszolyája ölelésein, mikkel szerelmét tanusítja. Még midőn csak gyönge gyermek s méhemnek egyetlen szülötte volt; midőn ifjúságát és szépségét minden szem bámulta; midőn még nézéséről egy királynak napestig tartó kérelmeért sem mondott volna le egy órára az anya: én – meggondolva, mennyire illenék a dicsőség ily lénynek, hogy ez nem volna különb a falon függő képnél, ha a hír nem mozgatná – és már akkor örvendve láttam őt oly veszélyeket keresni, mikben dicsőséget szerezhetett. Kegyetlen háborúba küldtem őt, melyből midőn visszatért, homlokát tölgykoszorú övezte. Mondom, leányom, nem örültem meg jobban annak előszöri hallatára, hogy figyermek, mint midőn először látám, hogy férfiúnak bizonyította be magát.
)
VIRGILIA.
De hátha oda halt volna, asszonyom, akkor?
De hátha oda halt volna, asszonyom, akkor?
VOLUMNIA.
Akkor jó híre neve lett volna fiam, utódom. Őszintén mondom, ha tizenkét fiam volna, kiket mind egyaránt szeretnék, egyiket sem kevésbé, mint Marciusunkat: inkább óhajtanám, hogy közülök tizenegy vitézileg meghaljon honáért, hogysem egy tétlenül kéjelegjen.
Szobaleány jön.
Akkor jó híre neve lett volna fiam, utódom. Őszintén mondom, ha tizenkét fiam volna, kiket mind egyaránt szeretnék, egyiket sem kevésbé, mint Marciusunkat: inkább óhajtanám, hogy közülök tizenegy vitézileg meghaljon honáért, hogysem egy tétlenül kéjelegjen.
Szobaleány jön.
SZOBALEÁNY.
Asszonyom, Valeria jött látogatásodra.
Asszonyom, Valeria jött látogatásodra.
VIRGILIA.
Kérlek, engedd meg, hogy távozhassam.
Kérlek, engedd meg, hogy távozhassam.
VOLUMNIA.
Ne távozzál. Úgy tetszik, mintha hozzánk
Elhangoznának férjed dobjai;
Aufidiust hajánál rántja le,
Mint gyermek a vadtól, fut tőle a volszk.
Tombolni látom őt, a mint kiáltja:
„Elő gyávák! ti félelem szülötti,
Ámbár hazátok Róma.” Homlokáról
Letörli a vért érczkezével, és megy,
Mint arató, ki föltevé, levágni
Mindent, vagy díjáról lemondani.
Ne távozzál. Úgy tetszik, mintha hozzánk
Elhangoznának férjed dobjai;
Aufidiust hajánál rántja le,
Mint gyermek a vadtól, fut tőle a volszk.
Tombolni látom őt, a mint kiáltja:
„Elő gyávák! ti félelem szülötti,
Ámbár hazátok Róma.” Homlokáról
Letörli a vért érczkezével, és megy,
Mint arató, ki föltevé, levágni
Mindent, vagy díjáról lemondani.
VIRGILIA.
Vér homlokán!… oh Jupiter, ne vért!
Vér homlokán!… oh Jupiter, ne vért!
VOLUMNIA.
Te balga asszony, szebb ez, mint arany
Győzelmi oszlop. Keble Hekubának
Hektort szoptatva nem volt ékesebb,
Mint Hektor arcza véresen, midőn a
Görögökkel küzde. – Mondd Valeriának,
Te balga asszony, szebb ez, mint arany
Győzelmi oszlop. Keble Hekubának
Hektort szoptatva nem volt ékesebb,
Mint Hektor arcza véresen, midőn a
Görögökkel küzde. – Mondd Valeriának,
| Készek vagyunk őt üdvözölni. | (Szobaleány el.) |
VIRGILIA.
Az ég Aufidiustól férjemet!
| Óvja |
VOLUMNIA.
Aufidiust ő térde alá keríti,
S nyakára hág.
Visszajön a szobaleány Valeriával.
Aufidiust ő térde alá keríti,
S nyakára hág.
Visszajön a szobaleány Valeriával.
VALERIA.
Jó napot mind a kettőtöknek, hölgyeim.
Jó napot mind a kettőtöknek, hölgyeim.
VOLUMNIA.
Édesem…
Édesem…
VIRGILIA.
Örvendek, hogy láthatom asszonyságodat.
Örvendek, hogy láthatom asszonyságodat.
VALERIA.
Mit míveltek? ti valóságos háziasszonyok vagytok. Hogyan, ti varrtok itten? ez derék igazán. Hát kis fiad hogy van?
Mit míveltek? ti valóságos háziasszonyok vagytok. Hogyan, ti varrtok itten? ez derék igazán. Hát kis fiad hogy van?
VIRGILIA.
Köszönöm kérdésed, asszonyom, nagyon jól…
Köszönöm kérdésed, asszonyom, nagyon jól…
VOLUMNIA.
Jobban szereti a kardokat nézni s a dobszót hallgatni, mint tanítójára figyelni.
Jobban szereti a kardokat nézni s a dobszót hallgatni, mint tanítójára figyelni.
VALERIA.
Oh, tökéletesen apja fia. Esküszöm, hogy igen derék kis fiú. Valóban, a mult szerdán fél óra hosszat szemléltem őt; oly erélyes alakja van. Egy aranyos pillangó után láttam őt szaladni; midőn megfogta, ismét el hagyta röpülni, s ismét utána; elesett, fölugrott, s újra elfogta. Elesése hozta-e dühbe vagy mi, de fogait csikorgatta, s széttépte a pillangót. A mint mondom, egészen széttépte.
Oh, tökéletesen apja fia. Esküszöm, hogy igen derék kis fiú. Valóban, a mult szerdán fél óra hosszat szemléltem őt; oly erélyes alakja van. Egy aranyos pillangó után láttam őt szaladni; midőn megfogta, ismét el hagyta röpülni, s ismét utána; elesett, fölugrott, s újra elfogta. Elesése hozta-e dühbe vagy mi, de fogait csikorgatta, s széttépte a pillangót. A mint mondom, egészen széttépte.
VOLUMNIA.
Épen olyan, mint apja.
Épen olyan, mint apja.
VALERIA.
Valóban, nemes gyermek.
Valóban, nemes gyermek.
VIRGILIA.
Kis szeleverdi, asszonyom.
Kis szeleverdi, asszonyom.
VALERIA.
Tegyétek félre varrástokat; legyetek szivesek ma délután henyélni a kedvemért.
Tegyétek félre varrástokat; legyetek szivesek ma délután henyélni a kedvemért.
VIRGILIA.
Nem, jó asszonyom, én nem fogok kimenni.
Nem, jó asszonyom, én nem fogok kimenni.
VALERIA.
Nem fogsz kijönni?
Nem fogsz kijönni?
VOLUMNIA.
Ki fog menni, ki.
Ki fog menni, ki.
VIRGILIA.
Valóban nem, engedjétek meg. Nem akarok átlépni a küszöbön, míg férjem vissza nem jön a háborúból.
Valóban nem, engedjétek meg. Nem akarok átlépni a küszöbön, míg férjem vissza nem jön a háborúból.
VALERIA.
Ejh, mit zárkóznál így ok nélkül? Jer, meg kell látogatnunk a jó asszonyt, ki gyermekágyat fekszik.
Ejh, mit zárkóznál így ok nélkül? Jer, meg kell látogatnunk a jó asszonyt, ki gyermekágyat fekszik.
VIRGILIA.
Kivánok neki kora fölgyógyulást, s meglátogatom imádságomban; de oda nem mehetek.
Kivánok neki kora fölgyógyulást, s meglátogatom imádságomban; de oda nem mehetek.
VOLUMNIA.
Kérlek, ugyan miért nem?
Kérlek, ugyan miért nem?
VIRGILIA.
Nem restségből, sem szeretethiányból.
Nem restségből, sem szeretethiányból.
VALERIA.
Második Penelope szeretnél lenni; hanem azt mondják ám, hogy azon szálak, miket Ulysses távollétében font, csak szúval töltötték meg Ithakát. Jer; bár csak ily érzékeny volna vásznad, mint ujjaid, hogy szánakozásból szűnnél meg azt szurkálni. Jer, el kell jönnöd velem.
Második Penelope szeretnél lenni; hanem azt mondják ám, hogy azon szálak, miket Ulysses távollétében font, csak szúval töltötték meg Ithakát. Jer; bár csak ily érzékeny volna vásznad, mint ujjaid, hogy szánakozásból szűnnél meg azt szurkálni. Jer, el kell jönnöd velem.
VIRGILIA.
Nem, jó asszonyom, engedj meg, valóban nem megyek.
Nem, jó asszonyom, engedj meg, valóban nem megyek.
VALERIA.
Igazán mondom, jer; aztán majd fölséges híreket mondok férjedről.
Igazán mondom, jer; aztán majd fölséges híreket mondok férjedről.
VIRGILIA.
Oh, lelkem, az még lehetetlen.
Oh, lelkem, az még lehetetlen.
VALERIA.
Hidd el, nem tréfálok veled; a mult éjjel érkeztek róla ujságok.
Hidd el, nem tréfálok veled; a mult éjjel érkeztek róla ujságok.
VIRGILIA.
Igazán, asszonyom?
Igazán, asszonyom?
VALERIA.
Komolyan mondom, hogy igaz; egy senatortól hallottam. Így hangzik: a volszkok hadserege előre nyomult, ellene Cominius vezér szállt a római erő egy részével; férjed és Titus Lartius városukat, Coriolit vette ostrom alá; semmi kétségök benne, hogy beveszik, s rövid időn véget vetnek a háborúnak. Ez igaz, becsületemre! most pedig kérlek, jer velünk.
Komolyan mondom, hogy igaz; egy senatortól hallottam. Így hangzik: a volszkok hadserege előre nyomult, ellene Cominius vezér szállt a római erő egy részével; férjed és Titus Lartius városukat, Coriolit vette ostrom alá; semmi kétségök benne, hogy beveszik, s rövid időn véget vetnek a háborúnak. Ez igaz, becsületemre! most pedig kérlek, jer velünk.
VIRGILIA.
Bocsánat, asszonyom, ez egyes kívül mindenben szavadat fogadom.
Bocsánat, asszonyom, ez egyes kívül mindenben szavadat fogadom.
VOLUMNIA.
Hagyd magára, asszonyom, mostani kedélyével csak kedvünket rontaná.
Hagyd magára, asszonyom, mostani kedélyével csak kedvünket rontaná.
VALERIA.
Magam is azt hiszem. Tehát Isten veled. – Jer, kedves asszonyom. – Kérlek, Virgilia, dobd ki az ajtón ünnepélyességedet, és jer velünk.
Magam is azt hiszem. Tehát Isten veled. – Jer, kedves asszonyom. – Kérlek, Virgilia, dobd ki az ajtón ünnepélyességedet, és jer velünk.
VIRGILIA.
Nem, asszonyom, egy szó mint száz.
Valóban nem mehetek. Jó mulatást.
Nem, asszonyom, egy szó mint száz.
Valóban nem mehetek. Jó mulatást.
| (El mindnyájan.) |
