X. SZÍN.
Elfoglalják a várost!
De visszaadják jó föltételekkel.
Föltételekkel!… Mért hogy római
Nem lettem, mert mint volszk nem lehetek
Az, a mi vagyok. Föltételek!… Minő
Föltételekre tarthat számot az, ki
Kegyelmet vár? ötször vívtam veled
S ötször verél meg engem, Marcius,
S így lenne h’ annyiszor jönnénk is össze,
A hányszor eszünk. Az elemekre mondom,
Ha szembe lesz szakállammal szakálla,
Egy elvesz, ő vagy én. Vetélkedésem
Nem olyan tiszta már, mint volt. Előbb
Becsűletes csatában vágytam őt
Legyőzni, kard kard ellen… most akárhogy,
Düh- vagy csalással elejtem.
Ő az ördög. |
Nem oly cseles, de bátrabb. Hősiségem
Meg van mérgezve; tűrvén től’ a szennyet,
Magát tagadja meg. Nincs menhely, álom,
Nyomor, betegség, templom, capitól,
Imádkozás vagy áldozás idője
És más engesztelési eszköz, a mely
Kopott jogával csillapítni bírná
Gyűlölségem. Bárhol lelném is őt,
Ha testvérem házában is, daczára
A vendégszeretet szabályinak,
Szilaj kezem szívébe mártanám!
Menj a városba, nézd meg, hogy kik őrzik,
S ki megy Rómába kezesnek.
És te nem jősz? |
A czipruserdőben várnak reám, a
Malmoktól délre. Hozz majd hírt oda,
Hogy s mint áll a világ, hogy a szerint
Intézzem dolgom.
Úgy leend, uram. | (El mind.) |