IX. SZÍN.
A római tábor.
Harczi zaj. Hátrálót fújnak. harsonázás. Jön egy felől Cominius rómaiakkal, más felől Marcius felkötött karral vele más rómaiak.
COMINIUS.
Ha elbeszélném, a miket ma tettél,
Magad se’ hinnéd. Majd ott mondom el, hol
Senatorok könnyezve mosolyganak rá,
S a nagy nemesség elborzad s utóbb
Csodálni fog, s hölgyek rémülnek el,
S vidáman reszketvén tovább figyelnek,
S még a sötét tribunok is, kik a
Penészes néppel gyűlölik hired,
Mondják szivök daczára: „Hála, hogy
Rómának ilyen katonája van!”
De lakománknak végéhez jövél csak,
Elébb jóllakva már.
Jön Titus Lartius seregével, az üldözésből jőve.
Ha elbeszélném, a miket ma tettél,
Magad se’ hinnéd. Majd ott mondom el, hol
Senatorok könnyezve mosolyganak rá,
S a nagy nemesség elborzad s utóbb
Csodálni fog, s hölgyek rémülnek el,
S vidáman reszketvén tovább figyelnek,
S még a sötét tribunok is, kik a
Penészes néppel gyűlölik hired,
Mondják szivök daczára: „Hála, hogy
Rómának ilyen katonája van!”
De lakománknak végéhez jövél csak,
Elébb jóllakva már.
Jön Titus Lartius seregével, az üldözésből jőve.
LARTIUS.
A harczi ló, mi a csótár vagyunk.
Ha láttad volna…
| Oh hadvezér, itt |
Ha láttad volna…
MARCIUS.
Anyám, ki vérét csak dicsérheti,
Ő is megbánt, ha magasztal. Úgy tevék,
Miként ti; tettem annyit, mennyi telt,
Miként ti, lelkesülten a hazáért.
Ki végbevitte, a mit szándokolt,
Fölülmult engemet.
| Kérlek, ne tovább. |
Ő is megbánt, ha magasztal. Úgy tevék,
Miként ti; tettem annyit, mennyi telt,
Miként ti, lelkesülten a hazáért.
Ki végbevitte, a mit szándokolt,
Fölülmult engemet.
COMINIUS.
Ten érdemednek; Róma tartozik fia
Becsét ismerni. Ennek elfödése
Nem volna jobb, mint rablás, rágalom;
Arról hallgatni, a mi a dicsőség
Tetőpontjára ért, s mégis szerénynek
Mutatkozik! Kérlek hát (nem, hogy ezzel
Díjazzalak, csak jellemzésedért),
Hallgass szavamra seregünk előtt.
| Ne légy koporsaja |
Becsét ismerni. Ennek elfödése
Nem volna jobb, mint rablás, rágalom;
Arról hallgatni, a mi a dicsőség
Tetőpontjára ért, s mégis szerénynek
Mutatkozik! Kérlek hát (nem, hogy ezzel
Díjazzalak, csak jellemzésedért),
Hallgass szavamra seregünk előtt.
MARCIUS.
Nehány sebem van, s fáj nekik, midőn
Említik.
Nehány sebem van, s fáj nekik, midőn
Említik.
COMINIUS.
Hogyha nem említenők,
A háladatlanság meggyűjtené,
S halálosokká tenné. A lovakból
(Pedig sokat s jókat fogánk) s a kincsből,
Mit a városban s harczmezőn szereztünk,
Tied a tizedrész; válaszsz hát belőlök,
Az általános szétosztás előtt,
Saját kedved szerint.
Hogyha nem említenők,
A háladatlanság meggyűjtené,
S halálosokká tenné. A lovakból
(Pedig sokat s jókat fogánk) s a kincsből,
Mit a városban s harczmezőn szereztünk,
Tied a tizedrész; válaszsz hát belőlök,
Az általános szétosztás előtt,
Saját kedved szerint.
MARCIUS.
De szívemet nem bírhatom reá,
Hogy kardomért ajándékot vegyek.
Nekem nem kell több osztályrészemül, mint
A mennyit kap, ki csak néző vala.
(Hosszú harsonázás; mindnyájan ezt kiáltják: Marcius, Marcius! s fővegeiket és lándzsáikat emelgetik.)
Cominius és Lartius hajadon fővel állanak.
E hangszerek, melyekkel visszaéltek,
Ne adjanak több hangot! ha ezek
Táborban hízelegnek, hogy ne lenne
Úgy minden udvar és város csalárd.
Ha, mint tányérnyalónak selyme lágyul
Az ércz, ne légyen ez többé had-eszköz.
Elég, mondom!… mert véres orromat
Meg sem mosám, vagy egy pár nyomorút
Legyőztem, a mit észrevétlenűl nem
Egy tett közűlünk: ekkép kurjogattok,
A dolgokat nagyítva, mintha volna
Kedvem, táplálni kicsinységemet
Hazug dicséretekkel.
| Köszönöm, vezér, |
Hogy kardomért ajándékot vegyek.
Nekem nem kell több osztályrészemül, mint
A mennyit kap, ki csak néző vala.
(Hosszú harsonázás; mindnyájan ezt kiáltják: Marcius, Marcius! s fővegeiket és lándzsáikat emelgetik.)
Cominius és Lartius hajadon fővel állanak.
E hangszerek, melyekkel visszaéltek,
Ne adjanak több hangot! ha ezek
Táborban hízelegnek, hogy ne lenne
Úgy minden udvar és város csalárd.
Ha, mint tányérnyalónak selyme lágyul
Az ércz, ne légyen ez többé had-eszköz.
Elég, mondom!… mert véres orromat
Meg sem mosám, vagy egy pár nyomorút
Legyőztem, a mit észrevétlenűl nem
Egy tett közűlünk: ekkép kurjogattok,
A dolgokat nagyítva, mintha volna
Kedvem, táplálni kicsinységemet
Hazug dicséretekkel.
COMINIUS.
Inkább kegyetlen vagy híredhez, mint
Hálás irántunk, ki jó szívvel adjuk azt.
Megengedj, de ha így bánol magaddal,
Ha így magad ellen fordulsz, megkötünk, hogy
Bizton beszélhessünk. Hát tudja meg
Egész világ, hogy Cajus Marciusé
A harcz babéra, és azért övé
Szerszámostul nemes paripám, a melyet
A tábor ismer. S mától fogva ő
Azért, a mit tett Coriolinál:
– Kiáltsa el mindenki a seregben –
Cajus Marcius Coriolanus!…
Viseld mindig dicsően e nevet. (Harsona- és dobszó.)
| Túlszerénység; |
Hálás irántunk, ki jó szívvel adjuk azt.
Megengedj, de ha így bánol magaddal,
Ha így magad ellen fordulsz, megkötünk, hogy
Bizton beszélhessünk. Hát tudja meg
Egész világ, hogy Cajus Marciusé
A harcz babéra, és azért övé
Szerszámostul nemes paripám, a melyet
A tábor ismer. S mától fogva ő
Azért, a mit tett Coriolinál:
– Kiáltsa el mindenki a seregben –
Cajus Marcius Coriolanus!…
Viseld mindig dicsően e nevet. (Harsona- és dobszó.)
MIND.
Cajus Marcius Coriolanus!
Cajus Marcius Coriolanus!
)
CORIOLANUS.
Megyek megmosdani;
Láthatjátok, ha arczom tiszta lesz, hogy
Pirultam-e?… Mindenkép köszönet;
Lovad használom és azon leszek
Mindenkor, hogy becsületére váljam
Melléknevemnek.
Megyek megmosdani;
Láthatjátok, ha arczom tiszta lesz, hogy
Pirultam-e?… Mindenkép köszönet;
Lovad használom és azon leszek
Mindenkor, hogy becsületére váljam
Melléknevemnek.
COMINIUS.
A hol megírjuk, mielőtt pihennénk,
Rómának a sikert. Te Lartius, menj
Corioliba, s küldd a legjobbakat
Rómába hozzánk, értekezni mind a
Két rész ügyében.
| Most el sátrainkba, |
Rómának a sikert. Te Lartius, menj
Corioliba, s küldd a legjobbakat
Rómába hozzánk, értekezni mind a
Két rész ügyében.
LARTIUS.
| Jól vagyon, vezér. |
CORIOLANUS.
Hogy gúnyolódnak az istenek velem!
Előbb ama fejdelmi díjakat
Elútasítám, és most koldulok
Tábornokomtól.
Hogy gúnyolódnak az istenek velem!
Előbb ama fejdelmi díjakat
Elútasítám, és most koldulok
Tábornokomtól.
COMINIUS.
| Szólj; tiéd, a mit kérsz. |
CORIOLANUS.
Itt laktam egykor Corioliban egy
Szegény, de jó embernél. Az imént
Mint foglyot láttam, fölhivott segélyül.
De akkor jött elém Aufidius,
S szánalmamon győzött a düh. Bocsásd ki
Szegény gazdámat, kérlek.
Itt laktam egykor Corioliban egy
Szegény, de jó embernél. Az imént
Mint foglyot láttam, fölhivott segélyül.
De akkor jött elém Aufidius,
S szánalmamon győzött a düh. Bocsásd ki
Szegény gazdámat, kérlek.
COMINIUS.
Fiam hóhéra volna bár, szabad
Lesz, mint a szél. Ereszd el, Titus, őt.
| Mily szép kérelem! |
Lesz, mint a szél. Ereszd el, Titus, őt.
LARTIUS.
Hogyan híják?
Hogyan híják?
CORIOLANUS.
Emlékem bágyadt, oly fáradt vagyok.
Nincs itt borunk?
| Az égre, elfeledtem. |
Nincs itt borunk?
COMINIUS.
Megszárad a vér rajtad. Ideje,
Hogy gondoskodjunk rólad. – Jőjjetek. (El mind.)
| Menjünk a sátorokba, |
Hogy gondoskodjunk rólad. – Jőjjetek. (El mind.)
