I. SZÍN.

Teljes szövegű keresés

Ugyanott. Utcza.
Kürtök. Jönnek Coriolanus, Menenius, Cominius, Titus Lartius, Senatorok, Patriciusok.
CORIOLANUS.
Megint háborgott hát Aufidius?
LARTIUS.
Igen, uram, s ez okból végezők
A frigykötést oly hirtelen.
CORIOLANUS.
És így a volszk nép úgy áll, mint előbb;
Kész rajtunk ütni ismét kedvező
Időben?
COMINIUS.
Úgy meg vannak rontva, consul,
Hogy egyhamar nem látjuk lengeni
Zászlóikat.
CORIOLANUS.
Aufidiust ki látta?
LARTIUS.
Oltalmam alá jött, s szidta nemzetét,
Hogy elveszíté csúfondárosan
A várost; aztán Antiumba tért.
CORIOLANUS.
Beszélt rólam?
LARTIUS.
Beszélt, uram.
CORIOLANUS.
Miket?
LARTIUS.
Hányszor jött össze kardosan veled;
Hogy a világon mindenek fölött
Téged gyűlöl, hogy minden vagyonát
Koczkáztató zálogba tenni kész, csak
Győzöd lehessen.
CORIOLANUS.
Antiumban él?
LARTIUS.
Ott, Antiumban.
CORIOLANUS.
Bár lenne fölkeresni őt okom, hogy
Ellenszegüljek néki. (Lartiushoz.) Jó napot honn!
Jön Sicinius és Brutus.
Im, itt a néptribúnok, nyelvei
A község szájának. Nem szívelem,
Mert oly tekintélylyel diszelgenek, mit
Nem tűrhet a nemesség.
SICINIUS.
Ne tovább!
CORIOLANUS.
Mi történik?
BRUTUS.
Maradj; tovább haladnod
Veszély.
CORIOLANUS.
Honnét e változás?
MENENIUS.
Mi baj?
COMINIUS.
Nem választá meg őt nép és nemesség?
BRUTUS.
Cominius, nem.
CORIOLANUS.
Gyermekek szavaztak?
1. SENATOR.
Utat, tribúnok; a piaczra megy.
BRUTUS.
Föl van lobbanva a nép ellene.
SICINIUS.
Megállj, mert baj lesz.
CORIOLANUS.
Ilyen e csoport?
Ezeknek voksot! Most igérnek, és
Azonnal visszaveszik. – Mi tisztetek van?
Ti vagytok a száj, mért a fogakon
Nem uralkodtok? Ti bujtogattatok?
MENENIUS.
Csak csendesen.
CORIOLANUS.
Szántszándékos dolog,
Nemesség ellen összeesküvés.
Tűrjük és éljünk azokkal, kik sem úrnak,
Sem szolgának nem jók.
BRUTUS.
Nem összeesküvés.
A nép zajong, mert gúnyolád. Minap, hogy
Ingyen buzát kaptak, boszankodál;
Mocskoltad szószólóikat, nevezted
Őket hízelkedőknek, a nemesség
Ellenségének s köntösforgatóknak.
CORIOLANUS.
Ez tudva van rég.
BRUTUS.
Nem mindenki tudta.
CORIOLANUS.
Te beszélted el?
BRUTUS.
Mit! én beszéltem?
CORIOLANUS.
Tőled kitelik ily tett.
BRUTUS.
Meglehet, de
Tettem mindenkép jobb, mint a tied.
CORIOLANUS.
Mért hát a consulság?… A fellegekre!
Oly rossz leszek, miként ti, s véletek
Tribúnkodom.
SICINIUS.
Sok olyat tészsz, a mi
A népet bántja. Ha pályád, melyre léptél,
Folytatni vágyod, kérdezd nyájasabban
Az útat, a melyről letévedtél;
Máskép nem állhatsz, mint consul, fölötte,
Sem mint tribún mellette.
MENENIUS.
Csendesen!
COMINIUS.
A néppel visszaéltek. Menjetek.
Rómához ilyen aljasság nem illik.
S ezt meg nem érdemelte Coriolanus,
Ezen méltatlan botrányt, hogy galádul
Dicsőségének gáncsot vessenek.
CORIOLANUS.
Beszéljetek ti gabnáról nekem!
Azt mondtam, úgy van, s azt ismétlem is.
MENENIUS.
Ne most, ne most.
1. SENATOR.
Uram, ne e zavarban.
CORIOLANUS.
Az életemre, most!… Nemes barátim,
Engedjétek meg.
Hadd láss’ ez az ingatag, büdös csapat,
Hogy nem hízelgek, és tekintse bennem
Magát. Ismétlem, hogy velök szelíden
Bánván, tanácsunk ellen hintjük el
Magvát a csábítás-, dacz- s lázadásnak;
Magunk szántottuk és vetettük ezt el,
Közénk, a jók közé, vegyítve őket,
Kikben nincs több erény s erő, csak az, mit
A koldusoknak adtak.
MENENIUS.
Elég, ne többet.
1. SENATOR.
Kérlek, ne szólj többet.
CORIOLANUS.
Hogyan! ne többet?
A mint hazámért ontám véremet,
Nem félve külhatalmat, úgy kiáltsa
Tüdőm a szót, míg megszakad, e fekélyes
Nép ellen, melynek undorít baja
S mégis keressük, hogy reánk ragadjon.
BRUTUS.
Úgy szólsz a népről, mintha büntető
Isten volnál, s nem oly erőtlen
Ember, mint ők magok.
SICINIUS.
Jó lenne ezt a
Népnek tudtára adni.
MENENIUS.
Mit? Haragját?
CORIOLANUS.
Harag!
Ha, mint éjféli álom, oly nyugodt
Volnék, így vélekedném, esküszöm.
SICINIUS.
Rejtett méregnek kell maradnia
E véleménynek, hogy tovább-tovább mást
Ne mérgezzen meg.
CORIOLANUS.
Kell maradnia?
Halljátok ezt a kis Tritont, hatalmas
Kell-jével?
COMINIUS.
Az nem volt törvényszerű.
CORIOLANUS.
Kell!…
Te jó, de oly eszélytelen nemesség,
Tisztes, de gondatlan tanács, azért hagyál
A hydrának szolgát választani,
Hogy ez makacs kell-jével, mely csupán
A szörnyetegnek kürtharsogtatása,
Folyód pocsolyába fojtsa s medredet
Magának tartsa meg? Ha van hatalma,
Engedjen balgaságtok, hogyha nincs,
Ébredjünk e veszélyes lanyhaságból.
Ha bölcsek vagytok, mért bolondoztok; ha nem,
Vánkost nekik. Ha ők senatorok, ti
Plebejek vagytok, s ők azok valóban,
Ha összeolvasztott voksaitokon csak
Az ő ízök van. Tesznek tiszteket,
És ilyeket, mint ez, ki népszerü
Kelljét oly bíróságnak mondja, milyen
Még Graeciában sem volt Jupiterre,
Ez meggyalázza a consult s szivem fáj,
Látván: ha két egyenlő hatalom
Támad, mily hirtelen jön a zavar
Nyílásaik közé, s ez által egymást
Emésztik föl.
COMINIUS.
Jó, menjünk a piaczra.
CORIOLANUS.
Akárki tanácslá, hogy magtárainkból
A gabnát ingyen oszszuk, mint koronkint
Szokás volt Graeciában…
MENENIUS.
Elég, elég…
CORIOLANUS.
(Bár ott a népnek több hatalma volt),
Az, mondom, engedetlenséget és
Romlást idézett.
BRUTUS.
Hogy szavazzon a nép
Ilyenre, a ki így szól?
CORIOLANUS.
Okaim
Vannak, különbek, mint az ő szavok.
Tudják, hogy nem volt tőlünk díj a gabna;
Bizton levén, soh’ sem szolgáltak érte.
Egy sem mozdult, midőn az állomány
Ingott, s kellett vón’ hadba menniük.
Ingyen gabnát az ily szolgálatért!
A hadban föllázadtak, itt kitűnt
Vitézségök sem válik érdemökre.
A vád, mivel gyakran méltatlanul
Senatusunkat illeték, jogot
Ajándékokra nem szerez. Továbbá
E sok gyomor hogy emészthetné meg a
Tanács kegyelmét? Tett beszéljen a
Szavak helyett: „Mi kivánjuk, mi a
Többség vagyunk, s félelmök majd megadja
Kivánatunkat.” Így lealjasítjuk
Magunkat; e rongy nép azt véli, hogy
Gondoskodásunk félelem… s ez egykor
Ajtót tör, s varjakat hoz a tanácsba,
Megtépni a sasokat.
MENENIUS.
Menjünk, elég.
BRUTUS.
Mértéken túl elég.
CORIOLANUS.
Nem az, netek több:
Esküt teszek mindenre, a mi szent
Ég s föld előtt! e kettős hatalomnak
(Hol egyik párt méltán büszke és a másik
Ok nélkül bősz, hol ész, igény, nemesség
Mit sem tehet, csak a közbutaság
Igen- s nemjével) el kell hagynia
A szükségest, helyt ád az ingatag
Hanyagságnak. Hijába várjuk a
Sikert ily gátok közt. Kérlek tehát: kik
Kevésbé vagytok gyávák, mint szerények,
Kik inkább kedvelitek hazánk alapját,
Mint féltek változástól, kik előtt
Szép élet a hosszúnál többet ér, kik
Ráálltok a testet megóni a
Haláltól vészes gyógyszer által… e
Sokágú nyelvet tépjétek ki rögtön,
Ne nyalj’ az édest, mely méreg neki;
Aláztatástok sérti a józan észt,
S megfosztja a hazát azon tökélytől,
Mely illő, hogy diszítse, s képtelen
A jót, mit óhajt, végbevinni az
Ellenszegülő rossz miatt.
BRUTUS.
Elég volt.
SICINIUS.
Mint áruló beszélt, s mint áruló
Lakolni is fog.
CORIOLANUS.
Alávaló! gazságod nyomjon el. –
Miért a népnek e kopasz tribúnok?
Ezeknek engedvén, szót nem fogad
A felsőbbeknek. Lázadás alatt,
Midőn törvény a szükség volt, nem a jog,
Választatának. Boldogabb időben
Mondjuk ki: így jó, s így kell lennie,
S dobjátok porba hatalmokat.
BRUTUS.
Nyilvános árulás.
SICINIUS.
Consul legyen? nem!
BRUTUS.
Aedilek, hé! – El kell fogatni őt.
SICINIUS.
Menj, hídd a népet, (Brutus el) a melynek nevében
Elfoglak, mint árúló ujitót
S a közjó ellenét. Parancsolom,
Kövess a számadásra.
CORIOLANUS.
Félre, vén barom!
SENATOROK és PATRICIUSOK.
Megvédjük őt.
COMINIUS.
Öreg, vedd el kezed.
CORIOLANUS.
Odább innen, rohadt lény, mert kirázom
Ruhádból csontod!
SICINIUS.
Polgárok, segítség!
Visszajön Brutus az Aedilekkel s egy csapat Polgárral.
MENENIUS.
Több tiszteletet mind a két részrül.
SICINIUS.
Itt van,
Ki romlástokra tör.
BRUTUS.
Fogjátok el,
Aedilek.
POLGÁR.
Rajta, rajta, le vele! (Általános zavar.)
Fegyvert, fegyvert, fegyvert! (Körülveszik Coriolanust.)
2. SENATOR.
Tribúnok, polgárok, nemesek, megálljunk,
Sicinius, Brutus, Coriolanus,
Polgárok!
POLGÁROK.
Békét, békét, álljatok meg!
MENENIUS.
Mi válik ebből?… A lélekzetem fogy,
Romlás közelg, nem szólhatok. Tribúnok,
El a néphez; lassan, Coriolanus.
Szólj, jó Sicinius.
SICINIUS.
Figyeljen a nép!
POLGÁR.
Halljuk tribúnunkat!… Beszél, beszélj!
SICINIUS.
Szabadságtok veszendő; Marcius
Akarja azt elvenni, Marcius, kit
Imént consullá tettetek.
MENENIUS.
Hisz ez nem olt, hanem bujtogat.
1. SENATOR.
Eldönti a várost, mindent leront.
SICINIUS.
Mi a város, ha nem a nép?
POLGÁROK.
Úgy vagyon,
A nép a város.
BRUTUS.
Köz-egyezés útján levénk a nép
Előljárói.
POLGÁROK.
És azok maradtok.
MENENIUS.
Valóban, olyan színe van.
CORIOLANUS.
Ez úton így a város összeomlik,
Alapjához leroskad a födél,
És omladékok fogják eltemetni
Az álló rendet.
SICINIUS.
Ez halálra méltó.
BRUTUS.
Erősítsük meg vagy veszítsük el
Tekintélyünket. Nyilván mondjuk a nép
Nevében, a melynek hatalma minket
Magának megválaszta, Marcius
Halál-bűnös.
SICINIUS.
Tehát fogjátok el,
Vigyétek a tarpeji szirthez, onnan
Taszítsátok le!
BRUTUS.
Rajta, aedilek!
POLGÁROK.
Add meg magad.
MENENIUS.
Csak egy szót halljatok,
Kérlek, tribúnok, hadd’ szólhassak egy szót.
AEDILEK.
Csendesen, csendesen!
MENENIUS.
Legyetek valódi honfiak, s tegyétek
Jóvá a dolgot mérséklettel és ne
Erőszakoskodással.
BRUTUS.
A hidegség,
Mely bölcseségnek tetszik, méreg ott,
Hol így dühöng a baj. Fogjátok el,
S vigyétek a sziklára.
CORIOLANUS.
Nem, itt halok meg. (Kardot ránt.)
Nem egy van itt, ki látta, hogy vivok, most
Jöjjön, s a mit látott, próbálja meg.
MENENIUS.
Le e kardot!… Hátrább, tribunusok.
BRUTUS.
Fogjátok el!
MENENIUS.
Segítsük Marciust!
Nemesség föl, segítsen ifju s agg!
POLGÁROK.
Le vele, le vele!
(A zavargásban a Tribúnok, Aedilek s a Nép kiüzetnek.)
MENENIUS.
Eredj, menj a házadba, szaporán,
Különben végünk van.
2. SENATOR.
Menj.
CORIOLANUS.
Álljatok meg!
A hány az ellen, annyi a barátunk.
MENENIUS.
Odáig hát?
1. SENATOR.
Ne adják istenink!
Kérlek, nemes barátom, menj haza.
S hagyd ránk a dolgot.
MENENIUS.
Bízd ránk e sebet; te
Nem mérheted meg. Kérlek, menj haza.
COMINIUS.
Menjünk együtt, uram.
CORIOLANUS.
Bár barbarok volnának (és azok, noha
Itt ellették) s ne rómaiak! (nem is
Azok, habár a capitolium
Előtt vetélték őket)…
MENENIUS.
Ne vedd nyelvedre méltó haragod;
Jön még idő miránk is.
CORIOLANUS.
Nyílt mezőben
Levernék negyvenet.
MENENIUS.
Én is a javából
Elvállalnék egy párt: a két tribúnt.
COMINIUS.
Ne számítgassuk most erőnket; a
Bátorság csak bolondság, hogyha omló
Épület elé áll. Jöttök, mielőtt
E dibdáb nép itt lesz? mely ront, miként a
Gátolt folyam legyőzi, a mi őt
Korlátolá előbb.
MENENIUS.
Eredj, könyörgök;
Elmésségem tán majd fog azokon,
A kikben ez kevés van. Toldjuk a rést
Minden színű vászonnal.
COMINIUS.
Jőszte, menjünk.
Távoznak Coriolanus, Cominius s Mások.
1. PATRICIUS.
Szerencséjét ez ember tönkre tette.
MENENIUS.
Nemesb ő, mint érdemli a világ.
Neptun villájáért sem hízelegne
S Zeus mennykövéért. Ajkán van szive.
Mi keblében terem, kimondja nyelve.
S ha megharagszik, elfelejti, hogy
Hallotta a halál nevét.(Kívül zaj.)
Ott szép dolog van!
1. PATRICIUS.
Bár volnánk ágyban!
MENENIUS.
Vagy inkább a Tiberben!… A manóba,
Mért nem beszélt szépen?
Visszajön Brutus és Sicinius a Néppel.
SICINIUS.
Hol a kígyó, mely
Rómát kiölni szándékszik, hogy ő
Itt mindenes legyen?
MENENIUS.
Derék tribúnok…
SICINIUS.
Kemény kezekkel dobjuk őt le a
Tarpeji szirtről; törvénynyel daczolt,
S azért a törvény nem hallgatja ki.
Érezze a közönség szigorát,
Mit semmibe sem vett.
1. POLGÁR.
Tudja meg, hogy a
Nemes tribúnok a nép szája és mi
A karja.
POLGÁROK.
Úgy van!
MENENIUS.
Kérlek…
SICINIUS.
Csendesen!
MENENIUS.
Miért kiáltasz pusztulást, ha szép
Lassan czélt érhetsz?
SICINIUS.
Hogy mikép, uram, te
Őt elsegítéd innen?
MENENIUS.
Halld szavam:
A mint ismérem a consul becsét, úgy
Tudom hibáit is…
SICINIUS.
Miféle consul?
MENENIUS.
Coriolanus consul.
BRUTUS.
Consul ő!
POLGÁROK.
Nem, nem, nem, nem, nem!
MENENIUS.
Tribúnok s jó nép, engedelmetekkel.
Egy-két szót ejtek, hogy rám figyeltek:
Kivéve az időt, nem vallanátok
Egyéb kárát.
SICINIUS.
Beszélj hát röviden,
Mert elszántuk magunk, kivégzeni
E mérges árulót. Száműzni őt
Szintúgy veszélyes; itten tartani
Biztos halálunk. Elhatározók hát,
Hogy még ma meghal.
MENENIUS.
Istenink ne adják,
Hogy híres Rómánk, melyről Jupiter
Könyvébe van jegyezve, miszerint
Háládatos nagy emberei iránt,
Miként természetellenes vadállat
Eméssze meg tulajdon magzatát!
SICINIUS.
Fekély ő, mit ki kell belőle vágni.
MENENIUS.
Ő csak beteg tag, mit lemetszeni
Halálos baj, s gyógyítni nem nehéz.
Hogy érdemelt ő Rómától halált?
Az ellent ölve?… Vére, mely kifolyt
(S ez mondhatom, hogy több, mint mennyi
Még maradt erében), a honért folya,
S ha megmaradt vérét kiontja a hon,
Ez rajtunk, a kik teszszük s tenni hagyjuk,
Világ végéig szenny lesz.
SICINIUS.
Szóbeszéd!
BRUTUS.
Fonákság! Míg szerette a hazát,
Becsülte őt az.
MENENIUS.
Ha megromlik a láb,
Megszűnünk számba venni egykori
Szolgálatát?
BRUTUS.
Nem hallgatunk tovább.
Utána házához! s hurczoljuk el, hogy
Odább ne terjedhessen a baja,
Mert ez ragályos.
MENENIUS.
Egy szót még, egyet!
E tigrislábú düh, ha féktelen
Rohamja kárát látja, óntehert a
Sarkára későn köt. Rendén haladjatok,
Hogy, mint szokás, pártok ne keljenek, s nagy
Rómánkat el ne döntsék fiai.
BRUTUS.
Ha ekkép lenne…
SICINIUS.
Mily badar beszéd!
Nem láttuk, milyen szótagadó? Üté az
Aedileket, nekünk is ellenállt. Jer.
MENENIUS.
Hadban nőtt fel, gondoljátok meg ezt,
Mióta csak kardot bir, s nem tanult
Finom beszédet; összevisszahány
Darát és lisztet. Engedelmetekkel
Hozzá megyek s előidézem őt, hogy
Kihallgassátok, nagy veszélyire,
A törvények szerint.
1. SENATOR.
Nemes tribúnok,
Ez emberséges út, a többi véres
Találna lenni; ismeretlen a vég
A kezdeten.
SICINIUS.
Nemes Menenius,
Légy hát a nép szolgálatbélije…
Le a fegyvert, legények.
BRUTUS.
El ne menjetek.
SICINIUS.
El a piaczra, ott találkozunk, s ott,
Ha Marciust el nem hoznád, előbbi
Tervünk szerint cselekszünk.
MENENIUS.
Elviszem.
(A Senatorokhoz.)
Menjünk együtt mi. El kell jönnie,
Különben minden rossz lesz.
1. SENATOR.
Érte menjünk. (Mind el.)

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem