II. SZÍN.
Szoba Coriolanus házában.
Coriolanus és Patriciusok jönnek.
CORIOLANUS.
Kiáltsanak bármit fülembe,
Kerékbe törnek, vad lóhoz kötöznek,
Vagy a tarpeji szirtre tíz hegyet
Tesznek még, hogy mélyebbre döntsenek, mint
A meddig ér a szem sugára: mégsem
Leszek más, mint valék.
Kiáltsanak bármit fülembe,
Kerékbe törnek, vad lóhoz kötöznek,
Vagy a tarpeji szirtre tíz hegyet
Tesznek még, hogy mélyebbre döntsenek, mint
A meddig ér a szem sugára: mégsem
Leszek más, mint valék.
1. PATRICIUS.
Jön Volumnia.
| Annál nemesb vagy. |
CORIOLANUS.
Csodálkozom, hogy nem helyesli tettem
Anyám, ki őket csak rongyháziaknak
Hivá s olyan lényeknek, kik teremtvék,
Hogy apró pénzzel kereskedjenek, s a
Gyűlésekben födetlen álljanak,
Ásítsanak, s némán bámuljanak,
Ha a magamfélék hadról beszélnek
S békéről. (Volumniához) Téged emlegettelek.
Miért legyek szelídebb? magamat
Csaljam? Mondd inkább, hogy játszszam csupán
A férfit, a ki vagyok.
Csodálkozom, hogy nem helyesli tettem
Anyám, ki őket csak rongyháziaknak
Hivá s olyan lényeknek, kik teremtvék,
Hogy apró pénzzel kereskedjenek, s a
Gyűlésekben födetlen álljanak,
Ásítsanak, s némán bámuljanak,
Ha a magamfélék hadról beszélnek
S békéről. (Volumniához) Téged emlegettelek.
Miért legyek szelídebb? magamat
Csaljam? Mondd inkább, hogy játszszam csupán
A férfit, a ki vagyok.
)
VOLUMNIA.
Bár fölvennéd hatalmad, mielőtt
Elkopnék.
| Fiam, fiam! |
Elkopnék.
CORIOLANUS.
Veszszen isten hírivel.
Veszszen isten hírivel.
VOLUMNIA.
Inkább lehetnél, a ki vagy, ha nem
Törekednél így rá. Szándékod kevésbbé
Gátolták vón’, ha azt nem mutatod
Nekik, míg elvesztik hatalmokat
Téged megölni.
Inkább lehetnél, a ki vagy, ha nem
Törekednél így rá. Szándékod kevésbbé
Gátolták vón’, ha azt nem mutatod
Nekik, míg elvesztik hatalmokat
Téged megölni.
CORIOLANUS.
Aggassák fel őket!
Aggassák fel őket!
VOLUMNIA.
És égessék el!
Menenius és Senatorok jönnek.
És égessék el!
Menenius és Senatorok jönnek.
MENENIUS.
Jer, durva voltál, durva egy kicsit,
Jer, és hozd helyre.
Jer, durva voltál, durva egy kicsit,
Jer, és hozd helyre.
1. SENATOR.
Ha nem teended ezt, jó városunk
Ketté hasad s eldől.
| Nem használ egyéb; |
Ketté hasad s eldől.
VOLUMNIA.
Szivem csak úgy nem kész rá, mint tiéd,
De agyvelőm jobban vezéreli
Indúlataimat.
| Kérlek, fogadj szót. |
De agyvelőm jobban vezéreli
Indúlataimat.
MENENIUS.
Jól beszélsz, nemes hölgy.
Mielőtt ekkép meghajlanék a
Nyájnak, ha nem kivánná azt a hon, mint
Gyógyszert e lázas korban, én magam
Fegyvert kötnék, mit már alig birok.
Jól beszélsz, nemes hölgy.
Mielőtt ekkép meghajlanék a
Nyájnak, ha nem kivánná azt a hon, mint
Gyógyszert e lázas korban, én magam
Fegyvert kötnék, mit már alig birok.
CORIOLANUS.
És mit tegyek?
És mit tegyek?
MENENIUS.
| Jer a tribúnusokhoz. |
CORIOLANUS.
Jó, és aztán?
Jó, és aztán?
MENENIUS.
| Bánd meg beszédedet. |
CORIOLANUS.
Én! ezt?… Az isteneknek sem teszem,
S nekik tegyem?
Én! ezt?… Az isteneknek sem teszem,
S nekik tegyem?
VOLUMNIA.
Bár itt túlságosan nemes soh’ sem lehetsz,
De a szükség int. Én tőled tudom, hogy
Becsűlet és eszély, mint hű barátok,
Együtt harczolnak. Mondd meg hát, hogy a
Békében mely’k lesz hűtelen, hogy itt
El vannak válva?
| Nagyon korláttalan vagy; |
De a szükség int. Én tőled tudom, hogy
Becsűlet és eszély, mint hű barátok,
Együtt harczolnak. Mondd meg hát, hogy a
Békében mely’k lesz hűtelen, hogy itt
El vannak válva?
CORIOLANUS.
| Eh! |
MENENIUS.
| Jól kérdezi. |
VOLUMNIA.
Ha hadban annak látszanod becsűlet,
Mi nem vagy (s ezt eszélyed engedi
A czélért), mért csekélyebb vagy rosszabb,
Ha ez békében, mint hadakban, a
Becsűlet társa, már ha egyaránt
Szükséges mindkettőnek?
Ha hadban annak látszanod becsűlet,
Mi nem vagy (s ezt eszélyed engedi
A czélért), mért csekélyebb vagy rosszabb,
Ha ez békében, mint hadakban, a
Becsűlet társa, már ha egyaránt
Szükséges mindkettőnek?
CORIOLANUS.
| Mért erőtetsz? |
VOLUMNIA.
Mivel most kell, hogy a néppel beszélj,
Nem tenbelátásod szerint, sem úgy,
Mint szíved ösztönöz, de oly szavakkal,
Mik ajkadon teremnek, fattyuhangok
S kebled valójával nem összefüggők.
Ez oly kevéssé válik szégyenedre,
Mint egy várost szép szóval venni be,
A melynek sorsán máskép jó szerencséd
Határoz és a vérontás merénye. –
Én képmutató lennék barátim és a
Magam javáért, s ez nem lenne rajtam
Gyalázat. Itt kérdésben forgok én,
Fiad, nőd, a senatus, a nemesség;
S előtted több, a népnek megmutatnod,
Mily ránczos homlokod, mint hízelegni
Kegyének megnyeréseért s megóni
Azt, a mi e nélkül ledől.
Mivel most kell, hogy a néppel beszélj,
Nem tenbelátásod szerint, sem úgy,
Mint szíved ösztönöz, de oly szavakkal,
Mik ajkadon teremnek, fattyuhangok
S kebled valójával nem összefüggők.
Ez oly kevéssé válik szégyenedre,
Mint egy várost szép szóval venni be,
A melynek sorsán máskép jó szerencséd
Határoz és a vérontás merénye. –
Én képmutató lennék barátim és a
Magam javáért, s ez nem lenne rajtam
Gyalázat. Itt kérdésben forgok én,
Fiad, nőd, a senatus, a nemesség;
S előtted több, a népnek megmutatnod,
Mily ránczos homlokod, mint hízelegni
Kegyének megnyeréseért s megóni
Azt, a mi e nélkül ledől.
MENENIUS.
Jer vélünk, szép szóval megmentheted,
Mi most veszélyben van, s kárpótolást
Szerezhetsz a multért.
| Nemes hölgy! – |
Mi most veszélyben van, s kárpótolást
Szerezhetsz a multért.
VOLUMNIA.
Eredj hozzájok sapkáddal kezedben,
Nyújtsd ezt ki messziről és lépj oda,
Csókolja térded a követ (ily esetben
Szónoklat ez, s értelmesb a szem e
Tudatlanokban, mint a fül), fejed
Mozgasd, mintegy javítva vad szived, mely
Szelíd most, mint a lágy szeder, s nem áll
Az érintésnek ellen. Mondd nekik:
Te harczosuk vagy, s zajban növekedvén,
Megvallod, nem birsz a kivánatos
Nyájas modorral, mit várhatnak ők, ha
Kegyökre vágyasz; ámde a jövőben
Iparkodol kedvökben járni majd
Kitelhetőleg.
| Kérlek, fiam, |
Nyújtsd ezt ki messziről és lépj oda,
Csókolja térded a követ (ily esetben
Szónoklat ez, s értelmesb a szem e
Tudatlanokban, mint a fül), fejed
Mozgasd, mintegy javítva vad szived, mely
Szelíd most, mint a lágy szeder, s nem áll
Az érintésnek ellen. Mondd nekik:
Te harczosuk vagy, s zajban növekedvén,
Megvallod, nem birsz a kivánatos
Nyájas modorral, mit várhatnak ők, ha
Kegyökre vágyasz; ámde a jövőben
Iparkodol kedvökben járni majd
Kitelhetőleg.
MENENIUS.
Hogyha ezt teszed,
A mit beszélt, minden szív a tied, mert
Kérésre olyan készek megbocsátni, mint
Szószátyárkodni máskor.
Hogyha ezt teszed,
A mit beszélt, minden szív a tied, mert
Kérésre olyan készek megbocsátni, mint
Szószátyárkodni máskor.
VOLUMNIA.
S eredj. Tudom, hogy elleneddel inkább
Tűzlángba mennél, mint nekik lugasban
Hízelkedjél. Itt jön Cominius.
Jön Cominius.
| Kérlek, engedj, |
Tűzlángba mennél, mint nekik lugasban
Hízelkedjél. Itt jön Cominius.
Jön Cominius.
CORIOLANUS.
A téren voltam, és szükség, barátom,
Hogy gyűjtsd erőt, vagy fuss, vagy szendeséggel
Védjed magad. Minden felé harag van.
A téren voltam, és szükség, barátom,
Hogy gyűjtsd erőt, vagy fuss, vagy szendeséggel
Védjed magad. Minden felé harag van.
MENENIUS.
Csak a szép szó…
Csak a szép szó…
COMINIUS.
Magát rá birja.
| Ez tán használni fog, ha |
VOLUMNIA.
Kell s akarja is!
Oh mondd, hogy úgy van, és aztán eredj.
Kell s akarja is!
Oh mondd, hogy úgy van, és aztán eredj.
CORIOLANUS.
Hajadon fővel menjek hát eléjök?
Silány nyelvem tegyen nemes szivemre
Hazugságot, mit el kell tűrnie?
Jó, megteszem; de hogyha egy személy
Forogna fönn, e Marcius teste csak:
Porrá törnék azt s a szelekbe szórnák.
El hát!… E rám tukmált szerepben én
Soh sem játszom jól.
Hajadon fővel menjek hát eléjök?
Silány nyelvem tegyen nemes szivemre
Hazugságot, mit el kell tűrnie?
Jó, megteszem; de hogyha egy személy
Forogna fönn, e Marcius teste csak:
Porrá törnék azt s a szelekbe szórnák.
El hát!… E rám tukmált szerepben én
Soh sem játszom jól.
COMINIUS.
| Jer, mi majd segítünk. |
VOLUMNIA.
Édes fiam, kérlek! Mondád: az én
Dicséretem tett hőssé; hogy megint
Dicsérjelek, vedd át a szerepet,
Mit még nem adtál.
Édes fiam, kérlek! Mondád: az én
Dicséretem tett hőssé; hogy megint
Dicsérjelek, vedd át a szerepet,
Mit még nem adtál.
CORIOLANUS.
Menj, meggyőződésem! Szálljon belém
Egy ringyó lelke! Torkom, mely miként a
Dob harsogott, oly vékony síp legyen,
Mint a herélt vagy kis lány hangja, ki
Pulykákat altat el! Ficzkó mosoly
Tanyázzon arczomon, sírjon szemem,
Mint iskolás fiú! Koldúsi nyelv
Mozogjon ajkaim közt, s e vasas térd,
Melyet csupán a kengyel görbitett, mint
Alamizsnás emberé hajoljon?… Én nem
Teszem; saját hitem megsemmisítsem,
S tanítsam testem által lelkemet
Örök aljasságra!
| El kell játszanom. |
Egy ringyó lelke! Torkom, mely miként a
Dob harsogott, oly vékony síp legyen,
Mint a herélt vagy kis lány hangja, ki
Pulykákat altat el! Ficzkó mosoly
Tanyázzon arczomon, sírjon szemem,
Mint iskolás fiú! Koldúsi nyelv
Mozogjon ajkaim közt, s e vasas térd,
Melyet csupán a kengyel görbitett, mint
Alamizsnás emberé hajoljon?… Én nem
Teszem; saját hitem megsemmisítsem,
S tanítsam testem által lelkemet
Örök aljasságra!
VOLUMNIA.
Nagyobb szégyen, nekem koldulni tőled,
Mint őtőlök neked. Pusztuljon el hát
Minden. Könnyebb éreznem gőgödet, mint
Félnem daczod veszélyét. A halált úgy
Vetem meg, mint te. Tégy kedved szerint;
Enyém vitézséged, tőlem szivád azt;
E gőg sajátod.
| Tetszésed szerint hát. |
Mint őtőlök neked. Pusztuljon el hát
Minden. Könnyebb éreznem gőgödet, mint
Félnem daczod veszélyét. A halált úgy
Vetem meg, mint te. Tégy kedved szerint;
Enyém vitézséged, tőlem szivád azt;
E gőg sajátod.
CORIOLANUS.
Kérlek, légy nyugodt,
Anyám, s ne dorgálj többé; elmegyek.
Elcsempészem hajlandóságukat.
Sziveiket elnyerem, szeretni fog
Rómának minden czéhe. Lásd, megyek már.
Üdvözlöm nőmet. Mint consul jövök meg,
Vagy sohse bízzál nyelvemben, hogy egykor
Ügyes hízelgő lesz.
Kérlek, légy nyugodt,
Anyám, s ne dorgálj többé; elmegyek.
Elcsempészem hajlandóságukat.
Sziveiket elnyerem, szeretni fog
Rómának minden czéhe. Lásd, megyek már.
Üdvözlöm nőmet. Mint consul jövök meg,
Vagy sohse bízzál nyelvemben, hogy egykor
Ügyes hízelgő lesz.
VOLUMNIA.
| Tégy, mit akarsz. | (El.) |
COMINIUS.
El, a tribúnok várnak. Rajta légy, hogy
Szeliden szólj, mert úgy hallám, keményebb
Vádakkal állnak még előd azoknál,
A melyek nyomnak már.
El, a tribúnok várnak. Rajta légy, hogy
Szeliden szólj, mert úgy hallám, keményebb
Vádakkal állnak még előd azoknál,
A melyek nyomnak már.
CORIOLANUS.
„Szeliden” a jelszó. Kérlek, jerünk.
Vádoljanak koholmányokkal, én
Becsülettel felelek.
„Szeliden” a jelszó. Kérlek, jerünk.
Vádoljanak koholmányokkal, én
Becsülettel felelek.
MENENIUS.
| Hanem szeliden. |
CORIOLANUS.
Jó, jó, szelid leszek tehát, szelid.
Jó, jó, szelid leszek tehát, szelid.
| (Mind el.) |
