I. SZÍN.
Ugyanott. A város kapuja előtt.
Jönnek Coriolanus, Volumnia, Virgilia, Menenius, Cominius és nehány ifjú Patricius.
CORIOLANUS.
Ne sírjatok… rövid búcsút… kiöklel
A sokfejű vadállat. Hát, anyám,
Hol régi bátorságod? Hisz te mondtad,
Hogy a lelket viszály próbálja meg,
Hogy apróságot apró ember is bir,
Hogy minden sajka mesterként evez
Csendes vizen… Midőn a sors leginkább
Ver minket a jó ügyben, ez kiván nagy
Erélyt. Te adtál oly tanácsokat
Nekem, mik győzhetetlenné teszik
A szívet, a mely tudja azokat.
Ne sírjatok… rövid búcsút… kiöklel
A sokfejű vadállat. Hát, anyám,
Hol régi bátorságod? Hisz te mondtad,
Hogy a lelket viszály próbálja meg,
Hogy apróságot apró ember is bir,
Hogy minden sajka mesterként evez
Csendes vizen… Midőn a sors leginkább
Ver minket a jó ügyben, ez kiván nagy
Erélyt. Te adtál oly tanácsokat
Nekem, mik győzhetetlenné teszik
A szívet, a mely tudja azokat.
VIRGILIA.
Oh istenek!
Oh istenek!
CORIOLANUS.
| Kérlek, ne, feleség… |
VOLUMNIA.
Most érje dögvész Róma czéheit,
S pusztuljon el minden!
Most érje dögvész Róma czéheit,
S pusztuljon el minden!
CORIOLANUS.
Fognak, ha nélkülöznek majd. Anyám,
Légy olyan ismét, mind midőn beszélted:
Ha Herculesnek lettél vón’ neje,
Végzetted volna hat müvét, kimélni
Férjed verítékét. – Cominius, ne
Csüggedj. Anyám, nőm, isten véletek; még
Jó dolgom lesz. Vén, jó Menenius,
Könyűd sósabb, mint ifjabb emberé,
S méreg szemednek. Egykori vezérem,
Komor vagy, és sok szívkeményitő
Látványod volt; mondd e bús asszonyoknak:
Kerűlhetlen bajon jajgatni olyan
Bolondság, mint nevetni. Anyám, hiszen
Merényem mindig vígaszod vala,
S hidd el (bár most magam megyek, miként
Magános sárkány, melyet rettegetté
Tesz elhíresztelt s nem látott tanyája),
Fiad túllép a köznapin, ha ármány
Nem ejti őt el.
| Mit, ejh! szeretni |
Légy olyan ismét, mind midőn beszélted:
Ha Herculesnek lettél vón’ neje,
Végzetted volna hat müvét, kimélni
Férjed verítékét. – Cominius, ne
Csüggedj. Anyám, nőm, isten véletek; még
Jó dolgom lesz. Vén, jó Menenius,
Könyűd sósabb, mint ifjabb emberé,
S méreg szemednek. Egykori vezérem,
Komor vagy, és sok szívkeményitő
Látványod volt; mondd e bús asszonyoknak:
Kerűlhetlen bajon jajgatni olyan
Bolondság, mint nevetni. Anyám, hiszen
Merényem mindig vígaszod vala,
S hidd el (bár most magam megyek, miként
Magános sárkány, melyet rettegetté
Tesz elhíresztelt s nem látott tanyája),
Fiad túllép a köznapin, ha ármány
Nem ejti őt el.
VOLUMNIA.
Hová mégy? Vidd magaddal egy darabra
Cominiust; határozott irányt végy,
S ne a vad véletlenre bízd magad,
Mely véled szembe jő.
| Kedves gyermekem, |
Cominiust; határozott irányt végy,
S ne a vad véletlenre bízd magad,
Mely véled szembe jő.
CORIOLANUS.
| Oh istenek! |
COMINIUS.
Egy hónapig kisérlek, és kikötjük,
Hol fogsz maradni, hogy halljuk hirét
Egymásnak; így, ha visszahívatásod
Előkerül, nem kell a nagy világba
Szétküldenünk, keresni egyes embert,
És elveszítnünk a kegyelmet, a mely
Mindig hűl, hogyha távol az, kinek
Szüksége van rá.
Egy hónapig kisérlek, és kikötjük,
Hol fogsz maradni, hogy halljuk hirét
Egymásnak; így, ha visszahívatásod
Előkerül, nem kell a nagy világba
Szétküldenünk, keresni egyes embert,
És elveszítnünk a kegyelmet, a mely
Mindig hűl, hogyha távol az, kinek
Szüksége van rá.
CORIOLANUS.
Rajtad nagy a kor, s jobban jóllakál a
Csatákkal, hogysem ép erőmmel a
Bolygást kibírd. Csak a kapun kisérj ki.
Jer, édes nőm s te drága jó anyám, s ti
Próbált barátim, mondjatok bucsút,
Ha távozom, s mosolygjatok. Jerünk.
A míg a földön járok, hallani
Fogtok felőlem, és mindig hasonlót
Előbbi tettimhez.
| Isten véletek… |
Csatákkal, hogysem ép erőmmel a
Bolygást kibírd. Csak a kapun kisérj ki.
Jer, édes nőm s te drága jó anyám, s ti
Próbált barátim, mondjatok bucsút,
Ha távozom, s mosolygjatok. Jerünk.
A míg a földön járok, hallani
Fogtok felőlem, és mindig hasonlót
Előbbi tettimhez.
MENENIUS.
Nem hallhat fül. Jertek, ne sírjatok.
Ha csak hét évet ránthatnék le e vén
Kezek s lábakról, a jó istenekre,
Nyomodban járnék.
| Különbet ennél |
Ha csak hét évet ránthatnék le e vén
Kezek s lábakról, a jó istenekre,
Nyomodban járnék.
CORIOLANUS.
| Add kezed. Jerünk. (Mind el.) |
