IV. SZÍN.
Antium. Aufidius háza előtt.
Jön Coriolanus közönséges öltözetben, beburkolva.
CORIOLANUS.
Derék egy város. Antium, özvegyid
Miattam vannak. Hány örökösét
Látám e szép házaknak nyögni a
Csatában és kimúlni. Rám ne ismerj!
A nők nyársakkal s a fiúk kövekkel
Üdvöz légy.
Derék egy város. Antium, özvegyid
Miattam vannak. Hány örökösét
Látám e szép házaknak nyögni a
Csatában és kimúlni. Rám ne ismerj!
A nők nyársakkal s a fiúk kövekkel
| Gyilkolnának le törpe-viadalban. | (Polgár jön.) |
POLGÁR.
Szintén
Szintén
CORIOLANUS.
A hős Aufidius? itt van Antiumban?
| Kérlek, hol lakik |
POLGÁR.
Itt, és ma házánál vendégli az
Előkelőket.
Itt, és ma házánál vendégli az
Előkelőket.
CORIOLANUS.
Mely’k a háza, kérlek?
Mely’k a háza, kérlek?
POLGÁR.
| Ez itt előtted. | (El.) |
CORIOLANUS.
Sikos, forgó világ!… Esküdt barátok,
Kik két kebelben egy szivet viseltek,
S osztoztak ágyon, ételen, időn,
Munkán, s mint ikrek válhatatlanúl
Együtt valának, pillantás alatt
Kicsinységekre a legkeserűbb
Gyűlölködésbe esnek. És kegyetlen
Ellenségek, kik indulatjaikban
Álmatlanúl terveztek, hogy megejtsék
Egymást, csekély véletlen által, a mi
Nem ér föl egy tojással, hű barátok
Lesznek s egygyé olvadnak. – Így vagyok.
Hazámat gyűlölöm s szeretem ez
Ellen-várost. – Benézek. Ha megöl,
Igazságot tesz; hogyha befogad,
| Jól, van, köszönöm. – |
Kik két kebelben egy szivet viseltek,
S osztoztak ágyon, ételen, időn,
Munkán, s mint ikrek válhatatlanúl
Együtt valának, pillantás alatt
Kicsinységekre a legkeserűbb
Gyűlölködésbe esnek. És kegyetlen
Ellenségek, kik indulatjaikban
Álmatlanúl terveztek, hogy megejtsék
Egymást, csekély véletlen által, a mi
Nem ér föl egy tojással, hű barátok
Lesznek s egygyé olvadnak. – Így vagyok.
Hazámat gyűlölöm s szeretem ez
Ellen-várost. – Benézek. Ha megöl,
Igazságot tesz; hogyha befogad,
| Szolgálok nemzetének. | (El.) |
