V. SZÍN.
Ugyanott. Terem Aufidius házánál.
Belül zene. Szolga jön.
1. SZOLGA.
Bort, bort, bort! Milyen szolgálat ez!
Más Szolga jön.
Bort, bort, bort! Milyen szolgálat ez!
| Tán elaludtak a legényeink. | (El.) |
2. SZOLGA.
Hol van Cotus? Az uram hivatja.
Coriolanus jön.
Hol van Cotus? Az uram hivatja.
| Cotus! | (El.) |
CORIOLANUS.
Derék ház, jó szagu a lakoma.
De én vendéghez nem hasonlitok.
Visszajön az első Szolga.
Derék ház, jó szagu a lakoma.
De én vendéghez nem hasonlitok.
Visszajön az első Szolga.
1. SZOLGA.
Mit akarsz, barátom? hova való vagy,
Itt nincs hely a számodra. Kérlek, ott az ajtó.
Mit akarsz, barátom? hova való vagy,
Itt nincs hely a számodra. Kérlek, ott az ajtó.
CORIOLANUS.
Nem érdemeltem jobb fogadtatást,
Mert hisz Coriolanus vagyok.
Visszajön a második Szolga.
Nem érdemeltem jobb fogadtatást,
Mert hisz Coriolanus vagyok.
Visszajön a második Szolga.
2. SZOLGA.
Hová való vagy, uram? Fejében a szeme a kapusnak, hogy ilyen legényeket bebocsát? Kérlek, hordd el magad.
Hová való vagy, uram? Fejében a szeme a kapusnak, hogy ilyen legényeket bebocsát? Kérlek, hordd el magad.
CORIOLANUS.
Félre!
Félre!
2. SZOLGA.
Félre? te lódulj félre!
Félre? te lódulj félre!
CORIOLANUS.
Terhemre kezdesz lenni.
Terhemre kezdesz lenni.
2. SZOLGA.
Olyan vitéz vagy? Majd váltok még veled egy szót.
Harmadik Szolga jő, az elsővel találkozik.
Olyan vitéz vagy? Majd váltok még veled egy szót.
Harmadik Szolga jő, az elsővel találkozik.
3. SZOLGA.
Miféle ember ez?
Miféle ember ez?
1. SZOLGA.
Olyan furcsa, a milyet még soh’sem láttam. Ki nem tuszkolhatom a házból. Kérlek, hídd ide csak az urat.
Olyan furcsa, a milyet még soh’sem láttam. Ki nem tuszkolhatom a házból. Kérlek, hídd ide csak az urat.
)
3. SZOLGA.
Dolgod van itt, atyafi? Kérlek, távozzál.
Dolgod van itt, atyafi? Kérlek, távozzál.
CORIOLANUS.
Hadd álljak, nem bántom tűzhelyteket.
Hadd álljak, nem bántom tűzhelyteket.
3. SZOLGA.
Ki vagy?
Ki vagy?
CORIOLANUS.
Nemesember.
Nemesember.
3. SZOLGA.
Menykő szegény pedig.
Menykő szegény pedig.
CORIOLANUS.
Valóban az vagyok.
Valóban az vagyok.
3. SZOLGA.
Megkövetlek, szegény nemesember, keress más szállást magadnak; itt nincsen a te számodra hely. Kérlek, pusztulj innét, jer.
Megkövetlek, szegény nemesember, keress más szállást magadnak; itt nincsen a te számodra hely. Kérlek, pusztulj innét, jer.
CORIOLANUS.
| El a dolgod után, s hízzál a hideg falatokon. | (Eltaszítja a szolgát.) |
3. SZOLGA.
Nem mégy?… Ugyan mondd meg csak az úrnak, milyen különös vendége van itt.
Nem mégy?… Ugyan mondd meg csak az úrnak, milyen különös vendége van itt.
2. SZOLGA.
| Azt megteszem. | (El.) |
3. SZOLGA.
Hol lakol?
Hol lakol?
CORIOLANUS.
Az ég alatt.
Az ég alatt.
3. SZOLGA.
Az ég alatt?
Az ég alatt?
CORIOLANUS.
Ott.
Ott.
3. SZOLGA.
Hol van az?
Hol van az?
CORIOLANUS.
A héják és varjak városában.
A héják és varjak városában.
3. SZOLGA.
A héják és varjak városában? – Ez ám a nagy szamár. – Hát csókákkal is lakol?
A héják és varjak városában? – Ez ám a nagy szamár. – Hát csókákkal is lakol?
CORIOLANUS.
Nem, én nem szolgálom uradat.
Nem, én nem szolgálom uradat.
3. SZOLGA.
Ejh, földi, hát te az én uramba kapsz?
Ejh, földi, hát te az én uramba kapsz?
CORIOLANUS.
Jön Aufidius és a második Szolga.
| Igen, s ez tisztességesebb, mint ha úrnődbe kapnék. Csak fecsegsz, csak fecsegsz. Hordd a tányérokat, takarodj’. | (Kiveri a Szolgát.) |
AUFIDIUS.
Hol az az ember?
Hol az az ember?
2. SZOLGA.
Itt, uram. Kibotoztam volna, mint a kutyát, de nem akartam az urakat zavarni ott benn.
Itt, uram. Kibotoztam volna, mint a kutyát, de nem akartam az urakat zavarni ott benn.
AUFIDIUS.
Honnan jősz? mit kivánsz? mi a neved? Mért nem beszélsz? mondd meg, ki vagy?
Honnan jősz? mit kivánsz? mi a neved? Mért nem beszélsz? mondd meg, ki vagy?
CORIOLANUS (leleplezi magát).
Ismersz rám, Tullus, s látva engemet sem
Tudod, ki legyek? kénytelen leszek
Megmondanom nevem.
| Ha most sem |
Tudod, ki legyek? kénytelen leszek
Megmondanom nevem.
AUFIDIUS.
| Mi a neved? |
| (Szolgák hátra mennek.) |
CORIOLANUS.
Nevem rossz hangu a volszkok fülének
És a tiednek durva.
Nevem rossz hangu a volszkok fülének
És a tiednek durva.
AUFIDIUS.
Lényed zordon s arczod parancsoló;
Vitorláid meg vannak tépve bár,
Nemes hajónak látszol. Mondd neved.
| Mondd meg azt. |
Vitorláid meg vannak tépve bár,
Nemes hajónak látszol. Mondd neved.
CORIOLANUS.
Készűlj hát ránczba szedni homlokod;
Nem ismersz még?
Készűlj hát ránczba szedni homlokod;
Nem ismersz még?
AUFIDIUS.
| Nem ismerlek. Neved? |
CORIOLANUS.
Nevem Cajus Marcius, ki néked és
Minden hazádfiának annyi bút
És kárt okoztam, a minek tanúja
Melléknevem, Coriolanus. Nehéz
Munkák, veszélyek s a hálátalan
Hazámért ontott vércseppek jutalma
Csak e melléknév, a miről eszedbe
Juthat gyűlölséged, melylyel nekem
Te tartozol… Csak e nevem maradt; a
Kegyetlen nép irígykedése, melyet
A tőlem gyáván elpártolt nemesség
Helyben hagyott, a többit elnyelé.
Megengedék, hogy e rabszolganép
Kilármázzon Rómábul engem. E baj
Hozott házadhoz. Én nem a reményből,
Ne gondold, hogy megmentsem éltemet (mert
Ha halni félnék, senkit sem kerülnék
Úgy, mint téged), de daczból állok itt,
Hogy megtoroljam száműzőimet.
Tehát, ha van szózat szivedben, a mely
Boszút kiván tenmegbántásidért,
S a szégyent el kivánod nyomni, mely
Hazádat érte: rajta! vedd ezennel
Inségemnek hasznát, fordítsd javadra
Bosszúállásom, víni akarok
Az alvilágnak minden haragával
Romlott hazán ellen. De hogyha ezt nem
Mered s már átalod kisérteni
Jó sorsod: úgy, egy szó mint száz, nekem
Nem kell tovább az élet, s átadom
Neked s gyűlölségednek nyakamat,
Melyet ha el nem vágsz, bolond leszesz,
Mert mindig ellened valék, s honod
Keblébül hordónkint ontottam a vért,
S így szégyenedre élnék csak, ha nem
Szolgállak téged.
Nevem Cajus Marcius, ki néked és
Minden hazádfiának annyi bút
És kárt okoztam, a minek tanúja
Melléknevem, Coriolanus. Nehéz
Munkák, veszélyek s a hálátalan
Hazámért ontott vércseppek jutalma
Csak e melléknév, a miről eszedbe
Juthat gyűlölséged, melylyel nekem
Te tartozol… Csak e nevem maradt; a
Kegyetlen nép irígykedése, melyet
A tőlem gyáván elpártolt nemesség
Helyben hagyott, a többit elnyelé.
Megengedék, hogy e rabszolganép
Kilármázzon Rómábul engem. E baj
Hozott házadhoz. Én nem a reményből,
Ne gondold, hogy megmentsem éltemet (mert
Ha halni félnék, senkit sem kerülnék
Úgy, mint téged), de daczból állok itt,
Hogy megtoroljam száműzőimet.
Tehát, ha van szózat szivedben, a mely
Boszút kiván tenmegbántásidért,
S a szégyent el kivánod nyomni, mely
Hazádat érte: rajta! vedd ezennel
Inségemnek hasznát, fordítsd javadra
Bosszúállásom, víni akarok
Az alvilágnak minden haragával
Romlott hazán ellen. De hogyha ezt nem
Mered s már átalod kisérteni
Jó sorsod: úgy, egy szó mint száz, nekem
Nem kell tovább az élet, s átadom
Neked s gyűlölségednek nyakamat,
Melyet ha el nem vágsz, bolond leszesz,
Mert mindig ellened valék, s honod
Keblébül hordónkint ontottam a vért,
S így szégyenedre élnék csak, ha nem
Szolgállak téged.
AUFIDIUS.
Az ős irígység egy-egy gyökerét
Tépé ki mindenik szavad szivembül.
Ha Jupiter jósolna a fellegekbül,
És szólna „úgy van,” nem hinnék neki
Jobban, mint, tisztes Marcius, neked.
Oh hadd övezze melledet karom,
Min durva kopjám százszor megtörött
S forgácsot szórt a holdra! Itt fogom
Körül kardomnak üllőjét, s vivok
Szereteteddel oly hőn s nemesen,
Mint egykor nagyravágyásom vivott
Vitézségeddel. Tudd meg, hogy szerettem
A lányt, ki nőm lett, férfi nem sohajta
Hívebben, mint én; … ámde téged látva itt,
Nemes lény, vígabban dobog szivem, mint
Midőn először lépett e küszöbre
Menyasszonyom. Hah, Mars! mondom neked,
Hadunk talpon van, s szándokom vala,
Pajzsod leütni még egyszer karodról
Vagy elveszítni a magam karát.
Tizenkétszer verél meg; éjjelenkint
Bajvívásunkról álmodám azóta;
Kinn a síkon voltunk álmomba’, téptük
Sisakjainkat, egymást fojtogattuk,
S félholtan ébredék a semmitől.
Hős Marcius, ha nem vón’ más bajunk
Rómával, mint hogy téged számüzött:
Ki csak tizenkét s hetven év között van,
Elővennők, és haddal omlanánk
A háladatlan Róma belsejébe,
Mint vad folyam. Jer, oh jer, fogj kezet
Barátságos senatorinkkal, a kik
Bucsút vesznek tőlem, hogy készülőben
Vagyok hazádat megtámadni, bár
Rómát magát nem.
| Ó Marcius, Marcius, |
Tépé ki mindenik szavad szivembül.
Ha Jupiter jósolna a fellegekbül,
És szólna „úgy van,” nem hinnék neki
Jobban, mint, tisztes Marcius, neked.
Oh hadd övezze melledet karom,
Min durva kopjám százszor megtörött
S forgácsot szórt a holdra! Itt fogom
Körül kardomnak üllőjét, s vivok
Szereteteddel oly hőn s nemesen,
Mint egykor nagyravágyásom vivott
Vitézségeddel. Tudd meg, hogy szerettem
A lányt, ki nőm lett, férfi nem sohajta
Hívebben, mint én; … ámde téged látva itt,
Nemes lény, vígabban dobog szivem, mint
Midőn először lépett e küszöbre
Menyasszonyom. Hah, Mars! mondom neked,
Hadunk talpon van, s szándokom vala,
Pajzsod leütni még egyszer karodról
Vagy elveszítni a magam karát.
Tizenkétszer verél meg; éjjelenkint
Bajvívásunkról álmodám azóta;
Kinn a síkon voltunk álmomba’, téptük
Sisakjainkat, egymást fojtogattuk,
S félholtan ébredék a semmitől.
Hős Marcius, ha nem vón’ más bajunk
Rómával, mint hogy téged számüzött:
Ki csak tizenkét s hetven év között van,
Elővennők, és haddal omlanánk
A háladatlan Róma belsejébe,
Mint vad folyam. Jer, oh jer, fogj kezet
Barátságos senatorinkkal, a kik
Bucsút vesznek tőlem, hogy készülőben
Vagyok hazádat megtámadni, bár
Rómát magát nem.
CORIOLANUS.
| Jók az istenek! |
AUFIDIUS.
Azért ha mint korlátlan úr akarsz
Eljárni bosszúállásodba’, vedd át
Felét az én tisztemnek és határozz
Utad fölött, mint a ki ismered
hazádnak gyöngeségét s erejét:
Kopogtassunk-e Róma kapuin
Vagy rajt üssünk a tartományokon, hogy
Előbb ijeszszük, aztán rontsuk el?
És most jerünk be, hadd ajánljalak
Azoknak, kik vágyadra majd igennel
Felelnek. Oh üdvöz légy! Most nagyobb
Barátom vagy, mint egykor ellenem,
S ez, Marcius, sok. Add kezed. Üdvözöllek!
Azért ha mint korlátlan úr akarsz
Eljárni bosszúállásodba’, vedd át
Felét az én tisztemnek és határozz
Utad fölött, mint a ki ismered
hazádnak gyöngeségét s erejét:
Kopogtassunk-e Róma kapuin
Vagy rajt üssünk a tartományokon, hogy
Előbb ijeszszük, aztán rontsuk el?
És most jerünk be, hadd ajánljalak
Azoknak, kik vágyadra majd igennel
Felelnek. Oh üdvöz légy! Most nagyobb
Barátom vagy, mint egykor ellenem,
S ez, Marcius, sok. Add kezed. Üdvözöllek!
| (Coriolanus és Aufidius el.) |
1. SZOLGA (előlép)
Különös változás!
Különös változás!
2. SZOLGA.
A kezemre mondom, meg akartam őt agyalni, de a lelkem azt súgta, hogy öltözete hamis tanúbizonyságot tesz ellene.
A kezemre mondom, meg akartam őt agyalni, de a lelkem azt súgta, hogy öltözete hamis tanúbizonyságot tesz ellene.
1. SZOLGA.
Milyen karja van! Csak úgy pörgetett a mutató ujjával és hüvelyével, mint a csigát.
Milyen karja van! Csak úgy pörgetett a mutató ujjával és hüvelyével, mint a csigát.
2. SZOLGA.
Láttam a képéről, hogy nem az, a ki; olyan képe van, látod-e, hogy… ki sem tudom fejezni, milyen.
Láttam a képéről, hogy nem az, a ki; olyan képe van, látod-e, hogy… ki sem tudom fejezni, milyen.
1. SZOLGA.
A bizony, úgy nézett, mintha… Kössenek föl, ha nem gondoltam, hogy sokkal több, mint gondolom.
A bizony, úgy nézett, mintha… Kössenek föl, ha nem gondoltam, hogy sokkal több, mint gondolom.
2. SZOLGA.
Bizony isten, épen úgy voltam. Ő a legderekabb ember a világon.
Bizony isten, épen úgy voltam. Ő a legderekabb ember a világon.
1. SZOLGA.
Ühüm, az ám. De csak ismersz különb katonát, mint ő.
Ühüm, az ám. De csak ismersz különb katonát, mint ő.
2. SZOLGA.
Kit? gazdánkat?
Kit? gazdánkat?
1. SZOLGA.
Igen, már arról szó sincs.
Igen, már arról szó sincs.
2. SZOLGA.
Hatszorta többet ér.
Hatszorta többet ér.
1. SZOLGA.
Már a nem, hanem hát csak különb katonának tartom nála.
Már a nem, hanem hát csak különb katonának tartom nála.
2. SZOLGA.
Látod, hé, arról nem lehet voltaképen beszélni; a mi vezérünk a város védelmezésében nagyon kitűnő.
Látod, hé, arról nem lehet voltaképen beszélni; a mi vezérünk a város védelmezésében nagyon kitűnő.
1. SZOLGA.
Igen, és a megtámadásokban is.
Visszajön a harmadik Szolga.
Igen, és a megtámadásokban is.
Visszajön a harmadik Szolga.
3. SZOLGA.
Hejh, rabszolgák, újságot tudok, újságot, ficzkók.
Hejh, rabszolgák, újságot tudok, újságot, ficzkók.
1. és 2. SZOLGA.
Mit? mit? mit? Halljuk!
Mit? mit? mit? Halljuk!
3. SZOLGA.
Minden inkább szeretnék lenni, mint római; inkább elitélt rab.
Minden inkább szeretnék lenni, mint római; inkább elitélt rab.
1. és 2. SZOLGA.
Miért? miért?
Miért? miért?
3. SZOLGA.
Azért, mert itt van, a ki vezérünket meg szokta csipkedni… Cajus Marcius.
Azért, mert itt van, a ki vezérünket meg szokta csipkedni… Cajus Marcius.
1. SZOLGA.
Mit beszélsz? csipkedni vezérünket?
Mit beszélsz? csipkedni vezérünket?
3. SZOLGA.
Nem mondom épen, hogy megcsipkedte, de mindig mérkőzött vele.
Nem mondom épen, hogy megcsipkedte, de mindig mérkőzött vele.
2. SZOLGA.
Hagyjuk ezt, pajtások és barátok vagyunk; vezérünk soh’ sem birt vele; ezt magától hallottam.
Hagyjuk ezt, pajtások és barátok vagyunk; vezérünk soh’ sem birt vele; ezt magától hallottam.
1. SZOLGA.
Úgy van biz az igazság szerint, soh’ sem birt vele; Corioli előtt úgy megagyabugyálta, mint a rostélyost.
Úgy van biz az igazság szerint, soh’ sem birt vele; Corioli előtt úgy megagyabugyálta, mint a rostélyost.
2. SZOLGA.
S ha épen valami kannibál természetű lett volna, még meg is sütötte és ette volna.
S ha épen valami kannibál természetű lett volna, még meg is sütötte és ette volna.
1. SZOLGA.
De hát a többi újság?
De hát a többi újság?
3. SZOLGA.
Hát úgy bánnak ott benn vele, mintha Mars fia és örököse volna. Előre ültették. Egy senator sem kérdez tőle semmit, csak hajadon fővel. Vezérünk is úgy viseli magát irányában, mintha leány volna, kezével áldatja magát, s a szeme fejérét forgatja, ha beszél. De a java újság az, hogy vezérünk ketté van hasítva, s csak fele annak, a mi tegnap volt, mert a másik fele amazé, az egész asztal kérelménél és engedelménél fogva. Elmegy, aszondja, s fülén rángatja Róma kapujának őrét; mindent lekaszál maga előtt, hogy sima legyen az út.
Hát úgy bánnak ott benn vele, mintha Mars fia és örököse volna. Előre ültették. Egy senator sem kérdez tőle semmit, csak hajadon fővel. Vezérünk is úgy viseli magát irányában, mintha leány volna, kezével áldatja magát, s a szeme fejérét forgatja, ha beszél. De a java újság az, hogy vezérünk ketté van hasítva, s csak fele annak, a mi tegnap volt, mert a másik fele amazé, az egész asztal kérelménél és engedelménél fogva. Elmegy, aszondja, s fülén rángatja Róma kapujának őrét; mindent lekaszál maga előtt, hogy sima legyen az út.
2. SZOLGA.
És tőle kitelik, jobban, mint akárkitől, a kit csak gondolhatok.
És tőle kitelik, jobban, mint akárkitől, a kit csak gondolhatok.
3. SZOLGA.
Hogy megteszi-e? Meg bizony, mert látjátok, annyi a barátja, mint az ellensége; s ezek a barátai, legények (a mint a dolgok állnak), nem merték (látjátok, legények) magokat barátainak mutatni (a mint mondjuk), míg ő diskréczióban van.
Hogy megteszi-e? Meg bizony, mert látjátok, annyi a barátja, mint az ellensége; s ezek a barátai, legények (a mint a dolgok állnak), nem merték (látjátok, legények) magokat barátainak mutatni (a mint mondjuk), míg ő diskréczióban van.
1. SZOLGA.
Mi az a diskréczió?
Mi az a diskréczió?
3. SZOLGA.
De ha majd látják, fiúk, hogy a taréja megint föláll s ő vérben jár, kibújnak lyukaikból, mint eső után a tengeri nyulak, s együtt ujjongatnak.
De ha majd látják, fiúk, hogy a taréja megint föláll s ő vérben jár, kibújnak lyukaikból, mint eső után a tengeri nyulak, s együtt ujjongatnak.
1. SZOLGA.
De mikor kezdi el?
De mikor kezdi el?
3. SZOLGA.
Holnap… még ma… rögtön. Ma délután meghalljátok a dobszót; ez lesz a csemege az ebédhez, melyet elköltenek, mielőtt megtörlik szájokat.
Holnap… még ma… rögtön. Ma délután meghalljátok a dobszót; ez lesz a csemege az ebédhez, melyet elköltenek, mielőtt megtörlik szájokat.
2. SZOLGA.
No hiszen hát majd lesz megint zajos világ. Az a béke nem is való egyébre, mint vasat rozsdásítani, szabókat szaporítani és versírókat költeni.
No hiszen hát majd lesz megint zajos világ. Az a béke nem is való egyébre, mint vasat rozsdásítani, szabókat szaporítani és versírókat költeni.
1. SZOLGA.
Már én csak azt mondom, hadd legyen háború; úgy többet ér a békénél, mint a nappal az éjnél. Akkor van élénkség, virasztás, zaj, akkor van, miről beszélni. A béke valóságos ájulás, gutaütés, émelygős, siket, álmos, érzéketten; több fattyút teremt, mint a mennyi férfit a háború elemészt.
Már én csak azt mondom, hadd legyen háború; úgy többet ér a békénél, mint a nappal az éjnél. Akkor van élénkség, virasztás, zaj, akkor van, miről beszélni. A béke valóságos ájulás, gutaütés, émelygős, siket, álmos, érzéketten; több fattyút teremt, mint a mennyi férfit a háború elemészt.
2. SZOLGA.
Igazán, s a mint a háborút némineműképen zsiványnak lehet nevezni, nem tagadhatni, hogy a béke sokakat gyávákká tesz.
Igazán, s a mint a háborút némineműképen zsiványnak lehet nevezni, nem tagadhatni, hogy a béke sokakat gyávákká tesz.
1. SZOLGA.
Igen és sok gyűlölséget okoz.
Igen és sok gyűlölséget okoz.
3. SZOLGA.
Úgy van, mert akkor kevesebb szüksége van egyik embernek a másikra. Csak háborút! Remélem, hogy a rómaiak olyan olcsók lesznek, mint a volszkok. Fölkelnek ott ben, fölkelnek.
Úgy van, mert akkor kevesebb szüksége van egyik embernek a másikra. Csak háborút! Remélem, hogy a rómaiak olyan olcsók lesznek, mint a volszkok. Fölkelnek ott ben, fölkelnek.
MIND.
| Be, be, be, be. | (Mind el.) |
